Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Hogyan őrizzük meg méltóságunkat és magánéletünket a közösségi médiában?

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Az ember az, amit közöl magáról. Érdemes tehát megfontolni, hogy mit teszünk ki közösségi oldalunkra.

Nem kell képzett pszichológusnak lenni ahhoz, hogy egy posztból következtessünk a hozzászóló személyiségére – legyen szó akár rövid megjegyzésről, hosszabb elmélkedésről, egy fényképről vagy egy – együttérzést, tetszést, nemtetszést kifejező – hangulatjelről. Azok vagyunk, amit közzéteszünk magunkról, és ezt érdemes jól az eszünkbe vésni. Figyelnünk kell arra, hogy mit osztunk meg és hogyan, mert Jézus szavait átfogalmazva, mindaz, amit mondunk – jelen esetben a billentyűzeten keresztül – az a szívből jön.

A közösségi hálózatok már egy ideje velünk vannak, és velünk is maradnak. Ezen keresztül látunk és olvasunk mindent, és a minden itt valóban mindent jelent. Az egész egy nagy szappanopera lett, mert emberi életek kerülnek közszemlére: intrika, rejtély, izgatott várakozás, hírek, pletyka és egyebek.

Mindenről tudunk. Tudjuk, hogy Patty már elvált, és tovább tartottak a pompás esküvőjének előkészületei, mint a fél évig tartó házassága… tudjuk, hogy Johnt rosszul fizetik a hamburger bárban, és hogy utálja a főnökét… és hogy Bob meg a haverjai milyen fergeteges bulit csaptak – és láttátok a képeket, amiket megosztott? Ha ezek a képek beszélni tudnának!

Ez a mai élet új szappanoperája. Oly sokan meggondolatlanok, amikor a magánéletüket a nyilvánosság elé tárják. Ez pedig nem okos dolog.

A közösség oldalon sokan keresnek valamiféle érzelmi katarzist vagy pillanatnyi megkönnyebbülést, mert ez olcsóbb, mint – mondjuk – egy pszichológust felkeresni. Meg kell azonban fontolni, mit és hogyan közlünk a nyilvánossággal. Itt is igaz a jól ismert mondás: „Azt kapod, amit kifizettél”.  Ami olcsó, az a végén igen sokba kerülhet. Amit egy egészségügyi szakemberrel osztunk meg, a titoktartási kötelezettség miatt kettőnk közt marad, de amit a közösségi médiában, azt sokszor bárki láthatja.

Még ha utólag úgy döntünk is, hogy töröljük, amit közzétettünk, mindig van valaki, aki már látta, olvasta, esetleg olyan ügyes, hogy képernyőfotóval megörökítette „emlékezetes” szavainkat. Gyakran nincs visszaút. Ne felejtsük el, hogy minden, amit a nyilvánosság elé tárunk, az nyilvános, és bárki használhatja, akár jó, akár rossz célra.

Mit tegyünk közzé a közösségi oldalunkon?

  • Használjuk józan eszünket, és csak azt tegyük közzé, ami hozzátesz valamit az életünkhöz és a közösséghez.
  • Osszuk meg, hogy kik vagyunk valójában, de anélkül, hogy saját és családunk magánszféráját megsértenénk.
  • Ne kompromittáljuk magánéletünket és ne tegyünk közzé olyan dolgot, ami negatív ránk nézve.
  • Csak olyant osszunk meg, amivel nem veszélyeztetjük magunkat vagy jó hírünket, és ami segít emberként növekednünk.
  • A valóságnak megfelelően mutassuk magunkat, ugyanakkor meggondoltan, méltóságunkat megőrizve.
  • Ne osszunk meg olyasmit, ami rossz fényben tüntet fel minket. Ilyen lehet egy nem odaillő, vagy kihívó fotó, túlzott drog- vagy alkoholfogyasztásról árulkodó kép.
  • Ne posztoljunk sértést, durva szavakat, kétértelmű megjegyzéseket vagy közönséges vicceket.
  • Ne bántsunk meg másokat, ne írjunk le diszkriminatív, megalázó kifejezéseket.
  • Ne panaszkodjunk a munkánkról vagy a főnökünkről.
  • Ne vitassuk meg családi vagy házastársi kapcsolati problémáinkat.
  • Ne tegyük közzé, hogy hol tartózkodunk éppen, vagy mikor és hova megyünk szabadságra.
  • Az utolsó jó tanács pedig: mielőtt bármit közzétennénk, legalább háromszor gondoljuk át.

Megismétlem, azok vagyunk, amit magunkról a nyilvánosság elé tárunk. Nagyon vigyázzunk a jó hírünkre. Ne felejtsük el, hogy ma a munkaadók többsége nem feltétlenül az állásra jelentkező személy életrajzát olvassa el először, hanem előbb megnézi a közösségi oldalát, mert abból sokat megtudhat a személyiségéről. Rengeteg olyan esetről tudunk, amikor valaki amiatt veszítette el az állását vagy esett el egy jó lehetőségtől, amit közzétett. Ne felejtsük el, hogy egyetlen hozzászólás, egy átgondolatlan lájkolás, egy buta fotó egy életre megbélyegez bennünket, mint aki hozzá nem értő, vagy megbízhatatlan.

A téma igazán érdekes, és sokat megtudhatunk róla. Akit mélyebben érdekel, hogy hogyan használja biztonságosan a közösségi médiát, rengeteg információt és forrást talál, valamint olyan módszereket, amelyekkel ellenőrizhető, hogy mi kerül a nyilvánosság elé, és ki az, aki olvashatja, láthatja.

Egy szó, mint száz, ha nem akarjuk, hogy bárki tudja, mit csinálunk, vagy elolvassa, amit írtunk, a megoldás egyszerű: ne tegyük meg, vagy ne írjuk le. Világos, mint a nap.

Ez a cikk eredetileg az Aleteia spanyol kiadásában jelent meg. Az angol nyelvű olvasók számára Martha Fernández-Sardina fordította.

Forrás: Aleteia

Fordította: Eiben Ingeborg

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű