Legyenek elragadtatva egy kis házikótól, amit két takaróval állíthatnak elő, legyenek boldogok egy kincskereső játékkal, örüljenek egy régen vágyott ajándéknak. Egy gyermek kevéssel is lehet a világ legboldogabb gyermeke. Ezt kívánja bemutatni ez a tíz módozat: hogyan éljünk jobban, kevesebbel.
Összevissza dobált játékok és rendelkezésre álló tablet nélkül a gyerekek megtanulnak alkotni, kigondolni és kicsit jobban részt venni a család életében. Ez egy másfajta nevelés, amely jobban értékeli azt a tapasztalatot, hogy milyen szerencse az élet; mennyivel több, mint a birtoklás. Egyben a mindennapi élet új megközelítése mindenki számára, a szülők ebben elsődleges példaképek. Egy semmiség is kincs lehet, és az elérhető közelben lévő boldogságot nyújthatja.
Fedezzünk fel tíz új gondolkodásmódot, amit elsajátításra ajánl Pascale Moriniere, az AFC elnöke (Katolikus Családok Szövetsége) és Sioux Berger, a „Mon défi minimaliste” (Minimalista kihívásom) szerzője (Marabout kiadó), hogy a gyermekek számára vonzóvá tegye az egyszerűbb életet.
1. Fogadjuk el, hogy a gyermekek unatkoznak
Ha minden pillanatban foglalkoztatni akarjuk a gyermekeinket, megakadályozzuk őket abban, hogy kifejlesszék képzelőerejüket és maguknak találjanak ki játékokat. Ez ördögi kör. „Ha egyfolytában tevékenységeket zúdítunk a gyerekekre, nem hagyva nekik üresjárati időt, megtanítjuk őket arra, hogy állandóan foglalkoztassák a felnőtteket, figyelmeztet Sioux Berger. Alighogy elkészültek avval, amivel foglalkoztak, a szülőkhöz fordulnak és megkérdezik: „Most mit csináljunk?”. Ha a gyermekek nem tudnak mit kezdeni és csak tétováznak, még mindig elindíthatjuk az aktivitásukat, egy játékot javaslunk, vagy kunyhót kezdünk építeni és rájuk bízzuk a folytatást.”
2. „Otthoni” dolgokat végezni a gyermekekkel
Azt hisszük gyakran, hogy a gyermekek különleges dolgokat szeretnek csinálni, mondja Sioux Berger. Nem fontos, hogy állandóan Disneylandben érezzék magukat! Ha bevonjuk a gyermekeket a mindennapi teendőinkbe, főzni, teregetni, boldogok lesznek a mindennapi élet feladataival.
Ez jó módszer az életben lényeges értékek előtérbe helyezésére. „A nevelést nagyban elősegíti a kertészkedés, a barkácsolás vagy a varrás, a kézügyesség fejlesztése, ami az önbecsülést segíti elő – teszi hozzá Pascale Morinière. – „Ezt én magam készítettem, büszke vagyok rá!”
3. Megtanítani a gyermeknek a „valamire vágyni” fogalmát
Későbbre halasztani a kívánság kielégítését, nem azonnal mindent megadni: A gyermeknek meg kell tanulnia türelemmel lenni. „Ez a mértékletesség elsajátítása, nem kell mindent azonnal megkapni, mutat rá Pascale Morinière. Komoly érték ez a keresztény nevelés terén. Karácsonykor például fontos a feszült várakozás az ajándékok kicsomagolásakor. Vagy ha a gyermeknek van valami kívánsága, meg lehet várni születésnapját, vagy más fontos időpontot, hogy megkapja, amire vágyott.”
4. Előnyben részesíteni az egyszerű játékokat
Ha telezsúfoljuk a gyermekszobát játékokkal, a gyermek már nem tudja, mivel is foglalkozzon. Részesítsük előnyben az elemeket nem tartalmazó játékokat, ez lehet az első szabály, ez csökkenti a bonyodalmakat. Kerüljük a felesleges vásárlásokat, válasszunk kevés, de a hétköznapi életben használatos holmit, de legyenek számunkra értékesek.
„Egyes játékok kreatívabbak, mint a többi, teszi hozzá Sioux Berger. A fa építőjátékok, a gyurma vagy a Lego élénkíti a gyermek képzeletét, jobb, mintha egy teljesen kész autót veszünk neki. Lehet nyomkereső játék is, számozott kavicsokkal és a természetben látható jelekkel. Ha sikerül a megfejtés, találhatnak egy dobozt, pár csokival vagy édességgel. Nem kell sok, mert maga a kincsvadászat az, ami szórakoztatja őket.”
5. Meglátni és megfigyelni a természetet
„Ahhoz, hogy újra felfedezzük az élet egyszerűségét, a természet az első szövetségesünk gyermekeink és a felnőttek szórakoztatására. Ez egy újfajta felfogása mindannak, ami él, ami valós – mondja Sioux Berger. Még a városi környezet kellős közepében is meg lehet tanulni egyes fafajták nevét. Képessé kell válni meglátni és megfigyelni dolgokat. Kérdezzük meg gyermekünket: „Mi az, amit látsz?” Ez segíti megérteni a környezetét, fejleszti intelligenciáját és kitágítja látásmódját. Ha csinál egy kis zöldséges ágyást, azzal türelmet tanul, és megtanulja a növények gondozását, hogy termést hozzanak.”
6. Értékelni tárgyainkat
„Felelősséggel kell tartozni tárgyaink iránt, ez egyben azt is jelenti, hogy értékesnek tekintjük őket, mondja Sioux Berger. Régebben egy kabát, egy iskolatáska, egy játékszer több évig kísért minket. Gondot viseltünk rá, hogy hosszú ideig használható legyen, esetleg az egyik nemzedék akár átadhassa a másiknak.” Ez a tanulási folyamat az iskolában is folytatódik. „Ahelyett, hogy a vonalzót, egy ollót vagy egy, az iskolaudvaron elhagyott kabátot azonnal újból megvásárolnánk, a gyermeket felelősségre kell szoktatni a holmijáért” – folytatja Sioux Berger.
7. Ezt az irányt tartani a kamaszkorban is
„A fiataloknál a változás természetes és örvendetes, mondja Sioux Berger. Nekik a ruhanemű fontos, de felesleges a szekrényt megtömni. Mi a szükséges alapfelszereléssel látjuk el a gyerekeket. Cipőknél például egy pár a mindennapokra, egy pár sportcipő és egy gumicsizma a kertre. Ha még valamit szeretnének, az már többlet. Ha szeretnél még valamit, akkor neked kell kifizetned, vállalj gyermekmegőrzést vagy kertimunkát.”
8. Vonjuk be gyermekeinket a családi döntésekbe
Figyelembe véve, hogy mikor érnek el bizonyos fokú érettséget, a gyermekek felelősséget vállalhatnak a család életében. „Amikor növekednek, fel lehet nekik ajánlani bizonyos együttműködési területeket, például a családi költségvetés összeállításában, ajánlja Pascale Morinière. Ha rálátásuk van az összes körülményre, felállíthatják a dolgok fontossági sorrendjét. Bevonhatjuk őket a közös elhatározásokba. Például, a házra ráférne a festés. Végezzük el saját magunk, hogy megtakarítsuk a kiadást? Vagy bízzuk a munkát szakemberre?
9. Jó alapokkal kell rendelkezni
Néhány szabály, úgy tűnik, kissé divatjamúlt, mégis alapvetően lényegesek, hogy segítsék a gyermeket felismerni annak fontosságát, hogy lehet jobban élni kevesebbel. „Ne pazaroljuk az élelmeket és együk meg, ami a tányérunkon van, ezek olyan értékes szokások, amelyek nagyon sok dolgot adnak át, állítja Pascale Morinière. Mikor a gyerekek kicsik, nincs szükség sok beszédre, kitesznek neki egy kis adagot és azt meg kell ennie. Nem kell idegeskedni, a rábeszélés csendes és békés legyen.”
10. Jó szokásokra kell tanítani a gyermekeket, a legfiatalabb koruktól
Összhangban a fogyasztási vággyal, már az első hónapokban minden a szükségletek felkeltésére, kiprovokálására szolgál. „A csecsemők elszórakoznak semmiségekkel: egy kulcscsomóval, egy műanyagdobozzal és egy fakanállal – jegyzi meg Sioux Berger. Mindenen tanulnak, és a kicsiknek nem kell sok. A csőrös pohár, a puha anyagú kanál, a műanyag tányér vagy a zenélő doboz felesleges dolgok. Ha mindezeket megvásároljuk, meg is kell valamikor szabadulnunk tőlük. Végül aztán az életünk azzal telik, hogy kezeljük a holmikat…”
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia.org
