Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

Hogyan vegyük észre a hit hasznosságát az életünkben?

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Mire jó a hit? Sokan teszik fel maguknak ezt a kérdést. Dacára annak, amit gondolhatnánk, ez az egyik legkomolyabb feltehető kérdés, mert a reá adott választól függ egész életformánk.

A hit hasznosságának kérdése a mai időkben egyre hangsúlyosabban vetődik fel. Nem véletlenül. Kétségtelen, hogy másképpen merült volna fel egy másik korszakban, amikor kevésbé törődtek azzal az emberek, hogy mindent számszerűsítsenek.

Manapság azonban, ismerjük el, ami nem jó semmire, az súlytalan. Minek pazaroljuk az időnket olyan dolgokra, amiknek semmi haszna sincs? Lehet persze erre azt válaszolni, hogy vannak olyan videójátékok is, amik egy csomó időt elvesznek és nem jók semmire, csak éppen arra, hogy az időt töltsük velük, meg hogy pénzt hozzanak azoknak, akik eladják őket. Ez azonban nem válasz a kérdésünkre. Ha a semmit elő nem állító szellemi dimenzió befurakodik a világunkba, akkor az talán éppen azért van, mert abból a szempontból, hogy mit is keres a világ, nem szolgál semmire.

Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy mit is keres a világ. És mit keres a keresztény ember, aki ebben a világban él. A foglalatoskodásoknak és a követett céloknak az összevetése érdekesnek ígérkezik. Ahogyan Jézus mondja: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.” (Lk 12, 34) Ezzel azt akarja mondani, hogy ami a számunkra értékes (a kincsünk), annak szenteljük magunkból a legtöbbet, a legjobbat (a szívünket). Mi ennek a világnak a kincse? És mi a keresztény ember kincse?

Mit keres a világ?

A világ lakosságának a normális foglalatossága általában az, hogy egyénileg és közösségben is úgy szervezze meg életét, hogy a lehető legjobban élje le. Ez teljesen normális dolog. A keresztények, evilági mértékben nézve, ugyanezzel törődnek. Ebben a perspektívában az számít, hogy derűs és elégedett családunk körében sikeresek és boldogok legyünk. Az számít, hogy legyen elég pénzünk, hogy jól éljünk, legyen valamilyen társadalmi beágyazottságunk, jó egészségünk, az életünk legyen érdekes és lehetőleg hosszú, előnyökhöz juthassunk és a lehető legkevesebb bajjal találkozzunk. Ezeknek a céloknak és foglalatosságoknak egyike sem elítélendő. Senki nem vetheti mások szemére, hogy azok mindent megtettek – a tisztesség határain belül – hogy jól éljenek, és hogy jól éljenek. Ez emberi erővel el is érhető. A Biblia úgy mondaná: „emberi kézzel” alkotott élet.

Ebből a szemszögből nézve magától értetődik, hogy minden helyeselhető, ami ezt a társadalmi és személyes sikert szolgálja, és minden elítélendő, ami árt neki. Mindent el szabad vetni és a kacatos fiókba lehet dobni, ami nem az ilyen élet felé vezet. Még mindig ebből a szemszögből nézve, elgondolkodhatunk, mire jó a keresztény hit? Attól tartok, azt kell válaszolni, hogy semmire. Rendben, nehogy valaki megmérgesedjen, mondjuk inkább úgy, hogy nem sok mindenre jó. Mindenesetre nem az a célja, hogy közvetlenül a társadalmi sikert szolgálja.

A világ, amelyet Jézus ígér

El kellett jutnom a fenti következtetéshez, hogy feltehessem a második kérdést: mi a keresztény ember kincse? Ő milyen perspektívában helyezkedik el? Másképpen fogalmazva: az Evangélium vajon a társadalmi sikerességgel vagy földi életünk berendezésével foglalkozik? Jó módszer az, ha azért követjük Jézust, hogy eljövendő királyságában jó helyet kapjunk? Zebedeus realista módon gondolkodó felesége legalábbis így gondolta a fiai érdekében. Tévedett.

Még ha emberileg egy bizonyos egyensúlyt, sőt örömet is találunk abban, ha Jézus nyomán haladunk, még ha olyan szerető közösségben élünk is, amelyben jó élni és amely segít időnként kilábalni a búskomorságból, még ha úgy véljük is, hogy az Evangéliumok bölcsessége meghaladja a legnagyobb filozófusokét, akkor is be kell látnunk, hogy a krisztusi perspektíva nem az, hogy hogyan rendezkedjünk be itt a Földön. Krisztus az Eget célozza. Amit nekünk ígér, az egy hely a Mennyben, Vele, az Atya mellett. Egy helyet kínál nekünk a mennyei lakodalomban. És hogy ide elérkezhessünk, az út, amelyet nekünk ajánl, egy szűk kapun vezet át (vigyázat: a csomagok nem fognak átférni!). Keresztutat és lemondásokkal teli életet kínál, amelyben tilos hátrafordulni.

Ezt ez életet nem emberi kéz alkotja. „Emberek számára lehetetlen, de Isten előtt lehetséges élet.” Ezt Jézus mondja. Jézus ezt éli meg. Ezt mondta a Szűzanya Lourdes-ban, Bernadette-nek: „Nem ígérek boldogságot itt a Földön, hanem a Mennyben”. Szent Bernadett abban a kegyelemben részesült, hogy ezt az ígéretet nagyon értékesnek látta, nem pedig abszurdnak, nevetségesnek vagy érdektelennek. Nem mondta azt magának: ugyan már, mire jók ezek a jelenések, ha az ember utána továbbra is csak kínlódik itt a Földön? Az ő perspektívája az Ég volt.

Hogyan vegyük észre a hit hasznosságát az életünkben?

Kimondhatjuk: a keresztény hit az örök boldogságot szolgálja, azt szolgálja, hogy valóban kapcsolatba lépjünk Istennek, és sikerrel készítsük elő örök életünket. És mindezen célok elérésére nagyon alkalmas. Ez az egyetlen, az emberek számára elérhető eszköz, amely lehetővé teszi, hogy belépjünk az örök életbe. És hinnünk kell abban, hogy az örök élet valóban létezik, hogy semmi sem fontosabb, mint hogy eljussunk oda, hogy a mi hazánk az Égben van, hogy minden hasznos lehet, amit segít nekünk ennek a boldogságnak az elérésében, és hogy mindent egyebet, ami nem segít ehhez aktívan hozzá, a maga helyén kell kezelni.

A keresztény hit hasznossága csak akkor tűnik elő, ha az elérendő célt tekintjük. Ha el akarjuk érni magát az Istent, ha semmi nem fontosabb a számunkra ennél, akkor megtaláltuk a cél elérésére a leghatékonyabb eszközt. De ha az a célunk, hogy olyan kényelmesen rendezkedjünk be itt a Földön, amennyire csak lehet, akkor a hit valóban nem sok mindenre jó. Jézus figyelmeztetett is minket: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” (Mt 16, 25) A tét nagy. Jól látszik, mennyire fontos a hit hasznosságának a kérdése.

A keresztény hit – híd, amely lehetővé teszi, hogy az egyik partról átjussunk a másikra

Aki az örök életre törekszik, annak számára a keresztény hit olyan, mint egy kéz, amely megragadja őt, és segít neki átjutni a szakadék fölött. Olyan, mint egy váll, amelyen megpihenhet, ha a menetelés túlságosan fárasztó. Olyan, mint a fény, amely megjelenik a sötétségben és megvilágítja az útját. Olyan, mint a szellő, amely feltámad és dagasztja a vitorláit. Olyan, mint a túléléshez szükséges kenyér és bor. Olyan, mint ama barátok csoportja, amely befogadja őt és meghívja soraiba. Olyan, mint a világ legigazabb és legmegbízhatóbb szerelmes vallomása. Átalakítja mindennapjainak életét. Legnagyobb gondjaira is világosságot áraszt. Azt kérdeztétek, mire jó a hit? Egészen egyszerűen arra, hogy éljünk! Mégpedig örökké.

Írta: Alain Quilici domonkos szerzetes, Toulouse via Aleteia

Fordította: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű