fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Homofil-Pedofób – avagy mik is azok az európai értékek?

Közzétéve

Orsolya néni a múlt pénteken említett is egyet: tolerancia. Előnyszabályt, elsőbbséget adni a másságnak, a kisebbségeknek, a hátrányos helyzetűeknek. („Az EU az értékek uniója is, a másokkal szembeni tolerancia az egyik alapvetése. Megvédjük polgárainkat abban, hogy azt szeressék, akit akarnak” – fogalmazott a brüsszeli bizottság német elnöke.) Ne csak szabadon mozoghassanak az áruk és a személyek, az eszmék és az ideológiák, hanem szerethesse mindenki azt, akit akar. A férfi a férfit, a nő a nőt, az állat az embert, az ember a gépet.

De vajon milyen európai értékekre gondolt a bizottság elnöke, amikor pont az értékek gyökerét, alapját, eredőjét vetik el? Hiszen a demokrácia is a kereszténység ösztökélésére jött létre. Marxista országokban például hiányzik. És az afrikai országok sem nyerték volna el függetlenségüket, ha szovjeturalom alatt éltek volna. Mert habár a keresztény erkölcs, vallás és filozófia nem politikai tan, de azért a keresztény felfogás a nyugati civilizáció által megvalósított emberi haladás forrásánál állt. Érdemes röviden áttekinteni, mintegy emlékezetfrissítésként, milyen értékeket adott a kereszténység Európának, az európai kereszténység a világnak, amely értékek aztán a felvilágosodás óta, lám… mivé lettek?

  • Először is adta görög-római-zsidó értékeket. A görög művészet és filozófia, a római jog, a zsidó kultúra. Erre épültek a mai Európa alapjai.
  • Adta a teológiai tanítást, amely szerint Teremtő Isten és teremtmény, teremtett világ különálló entitás. A világ nem Isten, amiből az következik, hogy az embernek ezt a világot Isten akarata szerint kell kiaknáznia. Ezért a kultúra (kultusz+kultúra – istenhódolat és a test-lélek művelése) a végtelen felé irányul.
  • A kereszténységnek köszönhető az emberi méltóság értéke. Hiszen Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Férfinak és nőnek. Az emberi méltóság tesz minket Isten színe előtt egyenlővé, de nem egyformává. A kereszténységnek köszönhető a rabszolgaság felszámolása, és az, hogy a legyőzöttek is emberek.
  • Az emberi méltóságból következik a kultúra és civilizáció ápolása. Mert az ember Isten munkatársa, hogy szebbé, élhetőbbé tegye a földet, hogy felcsillantsa a szellemet. Hogy ha a világ megromlik, elferdül, kiigazítsa. Hogy felmutassa a jót, az igazat, a szépet és fenntartsa az isteni utáni vágyakozást.
  • A kereszténységnek köszönhető a megváltás, a szabadság gondolata. A bűnbeesés miatt eltorzult, meghasadt egységet (test-szellem-lélek) a megváltás felszabadító ereje állíthatja helyre. A Názáreti Jézus bűneinkért halált szenvedett és feltámadt, hogy kivezessen a halál örvényéből. Ezért az igazi szabadság az, amikor saját önzésemtől képes vagyok megszabadulni. Mert a bűnnel épp szabadságunkat veszítjük el. A keresztény szabadság a döntés szabadsága: hogy Isten kegyelméből felismerjem a saját végső célomat. Ne azt kövessem, ami lehúz, vagy a vesztemet okozza.
  • kereszténység vallásfilozófiája adta meg azt az értékes felismerést, hogy Isten áthidalta a közte és az ember között levő szakadékot. Emberré lett, hogy mi is egyesülhessünk vele. Időbeliségünk az örökkévalóságba torkollik. Immanencia és transzcendencia áthidalható. Nem kell a világot isteníteni (ami panteizmus lenne), de az ember önállósága is megmarad. Épp a szabad akaratunk a bizonyíték.
  • A kereszténységnek köszönhető a szociális gondoskodás értéke, amelyért a mai baloldal annyira lelkesedik. Ezt nem a marxisták találták ki. A mai világ egyébként is a győztesnek ad igazat, a perifériára szorultak esélytelenek. Ezzel szemben a kereszténység az, aki nem a vesztesek eltiprását, hanem azok segítését támogatta Jézus parancsa szerint: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” (Jn 13,34) A kereszténységnek köszönhetők az első szociális intézmények, betegek, rászorulók segítése, az ún. charitas is ezt jelenti. A tolerancia is ide vezethető vissza.  Érdekes epizód a felvilágosodás idején, hogy az anglikán John Locke is nagyra értékelte a toleranciát. Annyira, hogy a Tolerancia levelében azt írja: „mindenkivel szemben türelmesnek, toleránsnak kell lenni, kivéve az ateistákat és a katolikusokat…”
  • A világ a kereszténységnek köszönheti a missziókat is. Ennek segítségével jutott el a keresztény értékrend más földrészekre, más kultúrákba. Beágyazódott az ottani gondolkodásba, és az inkulturációnak köszönhetően termékenyen hatott minden társadalmi berendezkedésre. Ez azt is jelzi, hogy a keresztény értékek egyetemesek, és mindenki képes azokat befogadni, bárhol is éljen, aki szereti a természetet, értelme nyitott az igazságra és akarata fogékony a jóra.
  • Európa jogrendje is a keresztény erkölcsön alapszik. Hiszen a kereszténység hirdette meg a szeretet, az igazságosság, a megbocsátás, az ellenségszeretet parancsát. A jogot tehát az erkölcs szabályozza és tartja az igazságos mértéken belül. Mert ha száz százalékig érvényesíteni akarjuk a jogi előírásokat, az bürokráciához vezet, s voltaképpen jogtalanság lesz belőle. Szeretet és méltányosság nélkül az intézményben is anarchia lesz. A keresztény erkölcsnek kellene szabályozni a jogrendszert is. Ehhez kapcsolódik a hitelesség kérdése is, amely szintén a kereszténységnek köszönhető. Jézus példájára vissza kell utasítanunk a képmutatást, a farizeizmust: szavainknak és tetteinknek összhangban kell lenniük. Így leszünk hitelesek és megbízhatók minden téren.(in. Bolberitz Pál: Európa és a kereszténység, Bp. SZIT, 2004)
  • A magyar államiság kezdetét és történelmét, mint az egyetemes keresztény kultúra részét is ide vehetjük, hiszen a magyarság missziós munkája fejezte be Európa kereszténnyé válását. Utolsóként Litvánia keresztelkedett meg, és térítője a mi Nagy Lajosunk leánya, Szent Hedvig volt.
  •  Az isteni gondviselés „véletlenjének” tudható be, hogy Európa címerében a Napba Öltözött Asszonynak, Máriának, a Jelenések könyvében megfogalmazott tizenkét csillagos koronája szerepel. Hiszen épp akkor tizenkét állam alkotta a szövetséget. Európa tehát nekünk, magyar keresztényeknek is otthonunk. A kegyelem megérintette ezt a földrészt. (V.ö. Dávid Katalin: A kereszt mint jel és ereklye, Bp. SZIT, 2003)

Ursula von der Leyen asszonyt hadd emlékeztessük arra, hogy amit ő európai értékeknek tart, azoknak semmi közük a kereszténységhez. Amit ő toleranciaként emleget, az inkább intoleráns, bújtatott politikai lobbi. Egyoldalú nyomásgyakorlás, hogy a devianciákat normalitásként fogadják el azok, akik nem értenek ezzel egyet. Márpedig a kereszténység szülte Európát. És a kereszténység nem a marxizmus és a liberalizmus között van középen, hanem azon kívül, sőt fölötte áll. Hiszen míg a marxizmus és a liberalizmus az anyagelvűségből táplálkozik, addig a kereszténység a teremtő és megváltó Istenről tanúskodik. Mindkét irányzat társadalmi elitek harcáról beszél, és egyik sem hajlandó együttműködni a más nézeteket valló csoportokkal.

A kereszténység pedig pont ezzel ellentétesen azt vallja: hogy nemcsak evilág létezik, nemcsak az anyagi javakért kell küzdeni. Léteznek abszolút, megmásíthatatlan értékek, amelyek értékesebbek a földi javaknál. És amelyekhez az embernek nincs joga hozzányúlni. Ezért bűn és életellenes az abortusz, az eutanázia, és ezért nem hagyhatók jóvá a szexuális eltévelyedések.

Létezik közjó és létezik közösség. Igenis lehetséges együttműködni, és igenis vannak biztos alapok, erkölcsi fogódzók, megváltoztathatatlan kiindulási pontok, amelyek nem esnek szavazás alá. A kereszténység ilyen alapon látja a kisebbség és többség helyzetét is.*

A keresztény felfogás szerint az ember személy. (in. Robert Houben: POLITIKAI HATALOM-KERESZTÉNY FELELŐSSÉG, Bp. Barankovics Alapítvány, 1993.) Ebben rejlik méltósága. Ezt kell tolerálni, nem a szabad akarat szélsőségeit.

A személyek közössége értéket képvisel annak kulturális, szellemi javaival együtt. A kereszténység tanítása szerint nem lehet közjónak értékelni azt, ami az élet, a Teremtő szándéka ellen irányul. A keresztény a személyt tartja szem előtt, és számára az elvek elfogadásának akkor van értéke, ha szabad elhatározásból született. Vagyis egy harsogó álkisebbség nem nyomhatja le a többség torkán saját divatos nézeteit.

A kereszténység általános konszenzusa pedig a kinyilatkoztatott igazságokban és hitelvekben rejlik, amelyeket nem lehet módosítgatni a divatok széljárása szerint.


* Érdemes idéznem a témával kapcsolatos egyik netes hozzászólást szó szerint: „Bődületesen nagy demokrata partnereink (?) egyre a párbeszédről papolnak, megértést meg egyenlő jogot harsognak, miközben ők pont az ellenkezőjét csinálják! Ki tud még komolyan venni egy Rutte-hoz hasonló egyént, aki arcátlanul „térdre kényszerítené” Magyarországot – az országot!!! –, kiebrudaltatná az Unióból, egy olyan törvény miatt, amit sem az EP-ben, sem az Eb -ben be sem mutattak, meg sem vitattak, csak ítéletet hoztak! Ezek, akik politikai befolyásuk alá vonták pl. az UEFA-t is a szivárványos mindenféléjükkel. Csak kérdem – más kisebbség nem létezik? Vegetáriánusok, bicsérdisták, botfülűek, színvakok, falábúak, hat-ujjasok, újszívesek, zöldszeműek – tk. mind-mind kisebbség, ha nem is tartoznak a LMBTQ táborba – őket miért nem reklámozzák?
Ez már rég nem a homoszexuális, transz, stb-kről szól!”

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

peterpater.com | Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom plébánosa. Önéletrajza itt olvasható.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű