Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Húsvéti vigília: Minden szívben Isten azt akarja, hogy legyen fény!

Közzétéve

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Keresztény médiaszakember, a Katolikus.ma alapító-főszerkesztője. Meggyőződése, hogy az evangéliumnak helye van a multimediális térben (is), mert a megélt istenkapcsolatot, szeretetet, örömöt terjeszteni kell az emberek között. Lásd még a Mt 5,13-at.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Szentlélek szeminárium, avagy „kispünkösd” Nagykaposon

Közzétéve

Szerző:

Szentlélek szeminárium Nagykaposon - Fotó: Jeso Eszter

Január 19-től március 16-ig tartott a Szentlélek szeminárium, azaz az Élet a Lélekben szeminárium, aminek a nagykaposi Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok tiszteletére épített plébániatemplom adott helyet. A szemináriumot Susko Mihály, nagykaposi esperes-plébános és Schmotzer Péter, nagykaposi káplán atyák vezették. A szemináriumba az Ung-vidéki és bodrogközi hívek is bekapcsolódtak.

Heti rendszerességgel összesen 9 alkalommal találkoztunk a nagykaposi plébániatemplomban, ahol tanításokat hallgattunk, és kiscsoportos beszélgetések által osztottuk meg egymással gondolatainkat. Otthonainkban minden nap csendes perceket töltöttünk az Úrral a Szentírás szavain elmélkedve.

A hetek során az ima által felismertük, hogy Isten a szomjazóknak ingyen ad az élő vizek forrásából. (vö. Jel 21,6) Megtapasztaltuk az Úr végtelen szeretetét, ugyanis Ő, mint édesapa/édesanya személyesen szeret minket. Megértettük, hogy Ő megment és szabaddá tesz, csak annyit kér tőlünk, hogy helyezzük életünkben első helyre. Meghív, hogy tanítványai legyünk, és ehhez megadja nekünk a szükséges erőt és bátorítást a Szentlélek által, aki adományokat és kegyelmeket ad nekünk. Legfőbb vágya ugyanis, hogy közösségben legyünk egymással, és életünk gyümölcsöző legyen.

A tanítások során értettük meg, hogy Jézus kegyelme nélkül elveszünk, ugyanis a félelem, amit a bűn okoz, visszataszít minket attól, hogy személyes kapcsolatunk legyen vele. A gonoszság megoldása egyedül Jézus, aki ÉRTEM halt meg a kereszten. Megszabadít a sátán uralmától, ugyanis Ő az erősebb. Megszabadít a halál félelmétől, megfogja kezünket halálunk pillanatában, és átvezet bennünket az örök életre. A szabadítás csatornái a szentségek, melyekben Jézus működik bennük, és általuk megkapjuk a megváltás kegyelmét. Rendkívül fontos azonban a hit, a kegyelem ajtajának ugyanis ez a kulcsa. A hit nem csupán Isten jelenlétében való hitet jelenti, hanem a szeretetben való hitet is. Elkerülhetetlen az ima is, mely napról napra istenélményt és szabadságélményt kínál, és segít abban, hogy életünket át tudjuk adni teljes mértékben az Úrnak. Jézus ugyanis segíteni akar a vezetésben, rajtunk áll, hogy mennyire engedjük neki. Átadhatjuk neki a kormányt úgy, hogy továbbra is mi irányítunk, dönthetünk úgy, hogy megyünk a saját fejünk után, saját kezünkben tartjuk életünk, de teljes mértékben is rábízhatjuk magunkat. Jézus a legjobb vezető, ugyanis Ő mindig tudja, hogy mire van szükségünk. Sok esetben azonban a kötelékek határoznak meg bennünket, mint pl. TV, internet, evés, ivás. Isten nem kényszerít bennünket semmire, ő türelmesen vár, hogy felismerjük Őt életünkben, és azt, ami elválaszt tőle. A megtérés a jó befogadására irányul, nem elég tehát az elhatározás, hanem szembe is kell szállni hibáinkkal. A bűn rabszolgája a bűnös, a bűn rabságából Jézus szabadít meg. Az Ő követése nem könnyű, de a szenvedésből türelem sarjad, a türelemből pedig erény. A követés új életformát jelent, a tanítványt a Szentlélek élteti, ezért teljes mértékben azt teszi, amit a Mester kíván tőle. Jézus hívott el mindannyiunkat, hogy tanítványai legyünk, nekünk pedig, akik IGEN-nel válaszoltunk hívására, boldogan kell nyomába szegődnünk, az Ő szavait kell keresnünk. Tanítványként meg kell élnünk a szeretetet, ami elsősorban egy döntés: felelősséget vállalni másokért és megbocsátani. Bár kapcsolatban kell lennünk a világ dolgaival, nem szabad, hogy bármi az Isten helyébe lépjen életünkben, mivel ez szívünk megkeményedését okozná. A Lélek is csak akkor tud kiáradni szívünkbe, ha a szívünk nyitott az Ő befogadására, ezért szükséges a vágy felébresztése. A Szentlélek újjáépít, segítségével más fényben látjuk a világot. Csak általa lehetünk tanúságtevők, ugyanis Lélek nélkül könnyen erőtlen keresztényekké válhatunk. Általa leszünk valódi szeretetkapcsolatban az Istennel, eggyé válunk vele. Úgy jön, ahogy nekünk a legjobb. Kiáradásának akadályai az elutasítás, a hitetlenség, a bűnök meg nem bánása, a kicsinyhitűség, a belső sebek és a félelem a szentségtől. A nagy kaland a Szentlélek kiáradása után kezdődik, akkor vagyunk készek arra, hogy másokat is az üdvösségre vezessünk, evangelizáljunk. Ehhez fontos a közösség, ugyanis Isten vágya hogy közösségben éljünk, miként az első keresztények. Az Isten is szeretetközösség: Atya, Fiú és Szentlélek. Ahhoz, hogy mi is szeretetközösségben éljünk, meg kell tanulnunk kilépni önmagunkból, és kapcsolatba kell lépnünk egymással. Egyedül senki nem lehet jó keresztény, mert a keresztény közösség Krisztus titokzatos teste. A közösségben vagyunk képesek arra, hogy akár százszoros termést hozzunk. Jézus mindent megad számunkra, hogy gyümölcsöt hozzunk, de a napi személyes kapcsolat kialakításához mi is kellünk. Legfontosabb azonban, hogy szükségünk van másokra, mert ez tart meg minket, e nélkül kialszik a Lélek tüze, és elveszítjük örömünket, tisztán látásunkat és nem lesz erőnk a jó megtételére.

A szeminárium alatt elvégeztük életgyónásunkat, és megszabadultunk belső sebeinktől és életünk során elkövetett bűneinktől. Életgyónásomra készülve nyomasztó érzésem volt, a bűn terhe nyomasztott, melyekre addig talán nem gondoltam, de azokban a napokban különös figyelmet szenteltem nekik. Bűneimet megbánva és sebeimet az Úrnak felajánlva azonban úgy éreztem, hogy szabad vagyok, mint a madár, éreztem a megkönnyebbülést, ugyanis a nyomasztó érzés megszűnt, és betöltötte szívemet az istengyermekség tudata. Gyónásom során sok erőt és bátorítást kaptam, melyeket igyekeztem a szívembe zárni, hogy elkísérjenek további életutamon.

A szeminárium alatt lehetőségünk volt levelet írni Jézusnak, melyben kifejezhettük hálánkat, feltárhattuk előtte gondolatainkat, vágyainkat, terveinket. Ezeket a leveleket az utolsó alkalommal (március 16-án) a tanítás után égettük el, így küldtük el őket Megváltónknak.

A Jézusnak írt levelek elégetése

Március 16-án a levelek elégetése után látogatott körünkbe Liga Konrád, sárospataki káplán atya, és Emri László, sárospataki karizmatikus testvérünk, akik imádkoztak felettünk, hogy kiáradjon ránk a Szentlélek. Konrád atya arra buzdított minket, hogy a Lélek kiáradásához elsősorban nyitott szívet kérjünk. A Lélekvárás során melegséget éreztem, lábaim pedig remegtek. Szemeimet bezárva úgy éreztem, nem állok stabilan. Éreztem bensőmben, hogy a Lélek által Isten költözött belém. Egy emlékezetes istenélmény marad ez számomra.

A küldetési szentmisét Liga Konrád atya mutatta be Susko Mihály és Schmotzer Péter atyák koncelebrálásával. A legszentebb áldozatot bemutató Konrád atya homíliájában megnyitotta szemünket, hogy felismerjük, hogy mindannyian szamariai asszonyok vagyunk. Mindannyiunkat kér az Úr, hogy mutassuk meg neki, hogy mink van. Isten nélkül azonban semmik nem vagyunk, meg kell tapasztalnunk sötétségünket. Általa azonban az Úr hirdetői lehetünk. Küldetésünk van, meg kell ismertetnünk embertársainkkal Jézust. Ennek életprogrammá kell válnia, cselekedeteinknek Krisztus szeretetét kell tükrözniük. Mindannyian szeretetet közvetítünk. Nem szabad az elvégzett szemináriumra kipipálnivalóként tekintenünk Valódi hivatásunk az egymás iránti szolgálatban van.  Mennünk kell, hogy világosság legyünk a sötétségben, kovász legyünk a tésztában, a föld sója és Krisztus apostolai legyünk. Szolgálat, bátorítás és gyógyítás – ez a mi küldetésünk.

A szeminárium alatt sokszor éreztem, hogy a Szentírás üzenete által Isten szól hozzám. Az egyik legmeghatározóbb az volt, mikor Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének 12. fejezetéről elmélkedtem. „A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok.” (Róm 12,11) Úgy éreztem, hogy ezt Isten személyesen nekem mondja, ugyanis életemre tudtam vonatkoztatni. Ráébredtem, hogy nem szabad felhagynom a jövőben sem az írással, ugyanis az Isten dicsőségére szolgál. Tanulmányaimat katolikus közösségszervező szakon szeretném folytatni, így ezzel is összefüggésbe tudtam hozni a fent idézett bibliai részt. Megértettem, hogy a magam elé kitűzött hivatás végzése nem lesz könnyű, de az esetleges érdektelenség sem veheti majd el kedvemet, ugyanis az emberekben az Urat kell majd szolgálnom.

Imám során volt, hogy annyira sikerült átélnem az Úr jelenlétét, hogy a szobában, ahol imámat végeztem, térdre borultam. Úgy éreztem, az Úr van velem, mellettem. Voltak pillanatok azonban, amikor az imát egyfajta keresztnek éltem meg, nem sikerült átélnem, gondolataim folyamatosan elkalandoztak, nem éreztem azt, hogy az Isten jelenlétében vagyok. Ekkor azonban az Úr kegyelméből megértettem azt, hogy ő látja küzdelmeimet, és számára a kitartásom többet ér az ékes szavaknál.

Bár az Élet a Lélekben szeminárium véget ért, de mindannyian bízunk benne, hogy a Szentlélek segítségével megalakulnak imacsoportjaink, hogy mindazok a lelki élmények, amiket ezekben a hetekben átéltünk gyökeret eresszenek bennünk, és beragyogják életünk napjait.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Aktuális

Nagyböjti üzenet a Szentföldről: A nehéz pillanatokban fordítsuk tekintetünket az Úr felé

Közzétéve

Szerző:

Szent Sír-templom Jeruzsálemben - Fotó: Pixabay

Pierbattista Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin pátriárkátus apostoli adminisztrátora arra buzdítja a híveket, hogy Nagyböjtben hallgassák Isten szavát, imádkozzanak a plébániákon, hittel és meggyőződéssel ünnepeljék a kiengesztelődés szentségét. Böjtöljenek, nem is annyira testben, mint lélekben, és térjenek vissza az eucharisztiához, ahhoz a szeretethez, ami betölti életünket és valóban boldoggá tesz.

Pierbattista Pizzaballa érsek, a jeruzsálemi latin pátriárkátus apostoli adminisztrátora – Fotó: abouna.org

Jézus velünk jön Húsvét kertjéig
A jeruzsálemi pátriárkátus által közzétett üzenetben az érsek azt javasolja, hogy a jelenlegi nehéz pillanatban, melyet az egyház és a világ él, fordítsuk tekintetünket az Úr felé. Újítsuk meg bizalmunkat Isten jelenlétében és működésében. Jézus a Szentlélek erejében és hitünk engedelmességében mellénk lép és velünk járja az utat a pusztában, egészen addig, amíg el nem érünk a Húsvét kertjéhez, ahol végre megszabadulunk a halál minden szorongásától és fájdalmától.

Nézzünk szembe törékenységünkkel
Pizzaballa érsek szerint ez Nagyböjt ajándéka és vállalása egyben: kihívni a pusztaságot, szembenézni életünk, cselekedeteink, és olykor lelkipásztori tevékenységünk sivárságával. Mindezt anélkül, hogy a csoda, a kompromisszum, a csüggedés, vagy ami még rosszabb, a bűn kiskapuit választanánk. Ellenkezőleg, osztozva Jézus bizalmában és reményében, amelyet az Atya szeretetébe és Országa szépségébe vetett. Korunkban, az egyházban, közösségeinkben, melyek olyan meggyötörtek, hogy a nagyböjti pusztasághoz hasonlítanak, lélekből és igazán meg lehet ünnepelni a nagyböjti szentséget, ha egyre nagyobb teret adunk Isten szavának. Ha böjtöt tartunk az önzésben, az individualizmusban, a csüggedtségben, ha befogadjuk a szegény és rászoruló embert. Így megszabadulunk minden hamis biztonságtól, és életünk készen áll az ajándék és a megosztás befogadására, és utat engedünk Húsvét bőségének, mely az önmaga felajánlásából születő Élet.

Gedő Ágnes – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Aktuális

6 éve választották meg Ferenc pápát: a lényegre kell tekinteni

Közzétéve

Szerző:

Ferenc pápa első megjelnése a Szent Péter bazilika teraszán - Vatikán, 2013. március 13 - Fotó: CNS photo/Paul Haring

2013. március 13-án választották meg pápává Jorge Mario Bergoglio-t. Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs dikasztérium főszerkesztője vezércikkben emlékezik meg az évfordulóról. Ferenc pápa intenzív hónapokat élt és él meg utazások és szinódusok között. Pápaságának legutóbbi évét a visszaélések és a néhány belső támadás miatti szenvedés jellemezte. A válasz erre a meghívás, hogy térjünk vissza a hit lényegéhez.

Ferenc pápát megválasztásának hatodik évében intenzív programok várják: fontos nemzetközi utak, két ún. „szinódus” az év elején és a végén. Ezek egyike a kiskorúak védelmében tartott vatikáni találkozó február végén, amelyen részt vettek a világ püspöki konferenciáinak elnökei. A másik az Amazóniáról szóló rendkívüli szinódus, amelyet októberben rendeznek a Vatikánban. Jelentős hatásúnak nevezi a főszerkesztő a pápa látogatását az Egyesült Arab Emírségekbe, ahol aláírt egy közös nyilatkozatot az Al-Azhar főimámjával. Remélhetőleg a dokumentumnak hatása lesz a vallásszabadság területén. Az ökumenizmus témája kerül előtérbe a következő pápai utak alkalmával Bulgáriában és Romániában. Míg a vágyott, de egyelőre még hivatalosan be nem jelentett út Japánba segítséget jelenthet ahhoz, hogy emléket állítson a nukleáris fegyverek okozta pusztításnak, mint figyelmeztetés az emberiség jelenére és jövőjére vonatkozóan, amely jelenleg megtapasztalja a részekben zajló harmadik világháborút, amelyről gyakran beszél a pápa.

Visszaélési botrányok
Ugyanakkor az elmúlt év kapcsán nem tekinthetünk el a visszaélési botrány újra megjelenéséről és a belső megosztottságoktól, amelyek a múlt év augusztusában oda vezettek, hogy Carlo Maria Viganò érsek, korábbi nuncius nyilvánosan a pápa lemondását követelte a McCarrick ügy kezelése miatt. Ezt éppen akkor kérte, amikor Ferenc pápa családok ezreivel az Eucharisztiát ünnepelte Dublinban, újra felkínálva a keresztény házasság szépségét és értékét.

Rózsafüzér
Ezen helyzetek láttán Róma püspöke minden hívőt arra kért a világon, hogy imádkozza a rózsafüzért minden nap az októberi Mária-hónapban, hogy szeretetközösségben és bűnbánatban egyesülve Isten népeként kérje Isten Szent Anyját és Szent Mihály főangyalt, hogy védelmezze az egyházat az ördögtől, aki mindig arra törekszik, hogy elválasszon minket Istentől és egymástól. Egy ilyen részletes kérésre még nem volt példa ez előtt az egyház közelmúltbeli történetében. Ferenc pápa az Isten népéhez szóló szavaival és felhívásával, amelyben kérte, hogy imádkozzon az egyház egységének megtartásáért, világossá tette a helyzet súlyosságát és egyben kifejezésre juttatta azt a keresztény meggyőződést, hogy nincs emberi orvoslat, amely képes lenne kiutat találni.

Az egyház nem szuperhősökből (és nem szuper pápákból) áll
Ez alkalommal is a pápa felhívta a figyelmet a lényegesre: az egyház nem szuperhősökből (és nem szuper pápákból) áll, valamint nem halad előre saját emberi erőforrásainak vagy stratégiáinak erejével. Tudja, hogy a gonosz jelen van a világban, hogy létezik az eredendő bűn és azt is, hogy az üdvözülésünkhöz szükségünk van a Magasságbeli segítségére. Ezt ismételgetni nem azt jelenti, hogy lekicsinyítjük az egyének és az intézmények felelősségét, hanem azt, hogy elhelyezzük azokat a maguk valós kontextusában.

Isten Szent Anyja vonja az egyházat védelmező palástja alá
„A közbenjárás e kérésével a Szentatya arra buzdítja az egész világ híveit: imádkozzanak, hogy Isten Szent Anyja vonja az egyházat védelmező palástja alá, hogy óvja meg a gonosz támadásaitól, a nagy vádlótól és ugyanakkor segítse, hogy egyre tudatosabbá váljon a visszaéléseket, illetve a jelenben és a múltban elkövetett hibákat illetően.” Azért a jelenben és a múltban, mert hiba lenne arra „hárítani” a hibákat, akik előttünk jártak és „tisztaként” feltüntetni magunkat. Az egyháznak ma is valaki Mástól kell kérnie, hogy megszabadítsa a gonosztól. Ez egy olyan tény, amelyre a pápa elődeivel folytonosságban állandóan felhívta a figyelmet.

Megbocsátást nyert bűnös
Az egyház nem tudja meggyógyítani egyedül önmagát a gonoszságoktól, amelyek sújtják. A papok és szerzetesek által elkövetett szexuális visszaélések szörnyű mélységéből sem képes kilábalni az öntisztító eljárások erejével. Még kevésbé azáltal, hogy rábízza magát arra, aki a megtisztító szerepét vette magára. Szükség van az egyre hatékonyabb előírásokra, a felelősségre és az átláthatóságra. Sőt mi több ezek nélkülözhetetlenek, de sosem lesznek elegendőek. Az egyház ugyanis nem önelégült és tanúságot tesz az Evangéliumról korunk számos sérült emberének éppen azért, mert felismeri önmagát, mint akinek szüksége van a gyógyulásra, az irgalmasságra és az Úr megbocsátására. Talán soha ennyire, mint az éppen elmúlt zűrzavaros évben, pápasága hatodik évében a Szentatya „megbocsátást nyert bűnösként” jelenik meg, követve az egyházatyák és közvetlen elődje XVI. Benedek tanításait, tanúságot tett a ma még inkább aktuális keresztény hit alapvető lényegéről – zárja vezércikkét Andrea Tornielli, a vatikáni Kommunikációs dikasztérium főszerkesztője Ferenc pápa megválasztásának 6. évfordulóján.

Somogyi Viktória / Andrea Tornielli – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Népszerű