Hitünk beteljesítse érdekében teljesen adjuk át magunkat az Atya szeretetének, lépjünk túl a szavakon és úgy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket – tanította Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében.
A törvények pusztán formális megtartása képmutatás, ne zárjuk be a parancsolatokat fullasztó páncélszekrényekbe, nem egy önkényúr istent szolgálunk, hanem az Atyát, akinek irántunk való szeretete ingyenes. Követve példáját, aki előbb szeretett minket, mi is tegyük meg az első lépést testvérünk felé, és engesztelődjünk ki azokkal, akik megbántottak bennünket – buzdított rá Ferenc pápa.
A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus azt mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem (Mt 5,17) – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd elemezte az idézetet. Beteljesíteni: ez a kulcsfontosságú szava annak, hogy megértsük Jézust és üzenetét. Az Úr magyarázatát azzal kezdi, hogy elmondja, mi nem a beteljesedés. A Szentírás azt mondja, „ne ölj”, de Jézus számára ez nem elég, ha azután szavakkal bántjuk testvéreinket; a Szentírás azt mondja, „ne paráználkodj”, de ez nem elég, ha az ember kétszínűséggel és hazugsággal szennyezett szeretetben él; a Szentírás azt mondja, „ne esküdj hamisan”, de nem elég az ünnepélyes eskü, ha azután az ember képmutatóan cselekszik (vö. Mt 5,21-37). Így nincs beteljesedés – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Hogy konkrét példát adjon, Jézus az „áldozati szertartásra” összpontosít az Ószövetség tanításaival kapcsolatban Az Istennek való felajánlással az ember jelképesen viszonozta a tőle kapott ajándékok ingyenességét. A pápa elmagyarázta, hogy ez egy nagyon fontos szertartás volt, amelyet tilos volt megszakítani, hacsak nem súlyos okok esetén. Jézus azonban kijelenti, hogy félbe kell szakítani az áldozati felajánlást, ha testvérünknek valamilyen nehézsége van velünk szemben. Előbb béküljünk ki vele, mert a szertartás csak ebben az esetben válik érvényessé teljesedik be. Az üzenet világos – vonta le a következtetés Ferenc pápa: Isten előbb és ingyenesen szeret minket, megteszi felénk az első lépést anélkül, hogy mi azt megérdemelnénk; és így nem ünnepelhetjük az ő szeretetét anélkül, hogy mi magunk is meg ne tennénk az első lépést, hogy kibékéljünk azokkal, akik megbántottak minket.
Ez jelenti a beteljesedést Isten szemében, különben a törvény külsődleges, pusztán rituális megtartásának nincs értelme, képmutatássá válik – figyelmeztetett rá a pápa. Más szóval, Jézus megérteti velünk, hogy szükség van a vallási normákra, amelyek jók, de csak a kezdetet jelentik: ahhoz, hogy beteljesítsük azokat, túl kell lépnünk a betűkön, és meg kell élnünk jelentésüket. Az Istentől kapott parancsolatokat nem szabad a formális megtartás fullasztó páncélszekrényeibe zárni, különben leragadunk egy külsődleges és távolságtartó vallásosságnál, mint egy „önkényúr isten” szolgái, nem pedig az Atya Isten gyermekei. Jézus ezt akarja: ne gondoljuk azt, hogy egy önkényúr istent szolgáljunk, hanem az Atyát, ezért van rá szükség, hogy túllépjünk a szavakon – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.
Ez a probléma nemcsak Jézus idejében volt jelen, hanem napjainkban is. Olykor például lehet hallani – folytatta beszédében a pápa, mintegy felidézve egy gyónó szavait – „Atyám, én nem öltem, nem loptam, nem bántottam senkit”, mintha azt mondaná: „Én rendben vagyok”. Ez jelenti a parancsoltok formális megtartását, amely megelégszik a nélkülözhetetlen minimummal, míg Jézus a lehetséges maximumra hív bennünket. Ne feledjük: Isten nem számításokkal és táblázatokkal gondolkodik. Úgy szeret minket, mint egy szerelmes: nem a minimumig, hanem a maximumig! Nem azt mondja, hogy „egy bizonyos pontig szeretlek”. Nem, az igazi szerelem soha nem egy bizonyos pontig tart, a szerelem nem tehet mást, mint hogy túlmutat mindenen. Az Úr megmutatta ezt nekünk azzal, hogy életét adta értünk a kereszten, és megbocsátott gyilkosainak (vö. Lk 23,34). És ránk bízta azt a parancsolatot, amelyet a legdrágábbnak tart: hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett minket (vö. Jn 15,12). Ez az a szeretet, amely beteljesíti a Törvényt, a hitet, az életet!
Mária segítsen bennünket, hogy teljessé tegyük hitünket és szeretetünket
A pápa ezután javasolta, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: hogyan élem meg a hitemet? Számításként, formalizmusként, vagy mint az Istennel való szeretet történetét? Megelégszem-e azzal, hogy nem teszek kárt, hogy fenntartsam a „látszatot”, vagy megpróbálok növekedni az Isten és mások iránti szeretetben? És időről időre megvizsgálom-e magam Jézus legfőbb parancsa alapján, megkérdezem-e magamtól, hogy szeretem-e felebarátomat úgy, ahogy Jézus szeret engem? Mert előfordulhat, hogy kérlelhetetlenek vagyunk mások megítélésében, és elfelejtünk irgalmasok lenni, ahogyan Isten irgalmas velünk szemben – mondta Ferenc pápa, majd az Úrangyala elimádkozása előtti beszédét szokás szerint a Szűzanyához fohászkodva zárta: Mária, aki tökéletesen megtartotta Isten Szavát, segítsen bennünket, hogy teljessé tegyük hitünket és szeretetünket.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a hívek imáit kérte a szíriai és törökországi földrengés áldozataiért, a meggyötört Ukrajnáért, a 26 évi börtönbüntetésre ítélt Álvarez nicaraguai püspökért és a latin-amerikai ország békéjéért.
Ferenc pápa arra buzdított a Mária-imát követően, hogy imáinkkal és konkrét támogatásunkkal továbbra is álljunk a szíriai és törökországi földrengés áldozatai mellett. Utalt rá, hogy „Az Ő képmására” című olasz tévéműsorban követte a katasztrófa képeit, a földrengéstől szenvedő emberek fájdalmát. „Imádkozzunk értük, ne feledkezzünk meg róluk, imádkozzunk és gondolkodjunk el azon, hogy mit tehetünk értük” – mondta a pápa, majd ismételten arra kérte a híveket, hogy ne feledkezzenek el a meggyötört Ukrajnáról sem. Az Úr nyissa meg a béke útjait, és adjon bátorságot a felelősöknek, hogy végigjárják azokat.
A pápa ezután a Nicaraguából érkező hírekről szólt, amelyek nem kis szomorúságot okoznak számára és aggodalommal gondolt Matagalpa püspökére, Mons. Rolando Álvarezre, akit nagyon szeret és akit 26 év börtönre ítéltek. Aggodalmának adott hangot azokért az emberekért is, akiket az Egyesült Államokba deportáltak. Imáiról biztosította őket és mindazokat, akik szenvednek Nicaragua szeretett nemzetében, kérve a Szent Péter téren összegyűlt hívek imáit. „Kérjük az Urat, hogy a Szeplőtelen Szűz Mária közbenjárására nyissa meg a politikai vezetők és minden polgár szívét a béke őszinte keresésére, amely az igazságból, igazságosságból, szabadságból és szeretetből születik, és a párbeszéd türelmes gyakorlásával érhető el. Imádkozzunk együtt a Szűzanyához” – hangzott a pápa felhívása, majd a hívekkel együtt elimádkoztak egy Üdvözlégy Mária imát.
Itt jegyezzük meg, hogy a fellebbviteli bíróság által a közelmúltban hozott ítélet az 56 éves Álvarez püspököt „hazaárulónak” nevezte, és 2049-ig tartó börtönbüntetésre ítélte „a nemzeti integritás aláásására irányuló összeesküvés és a nicaraguai állam és társadalom kárára történő hamis hírek információs és kommunikációs technológiákon keresztül történő terjesztése” vádjával. A főpásztort megfosztották nicaraguai állampolgárságától is és 1600 dolláros bírságra ítélték. Nicaraguából, ahol 2007 óta Daniel Ortega van hatalmon, az ország hatóságai február 9-én 222 politikai foglyot utasítottak ki az országból és deportáltak az Egyesült Államokba. A Latin-Amerikai Püspöki Tanács, valamint Chile és Spanyolország püspökei felemelték szavukat a politikai ellenfelek elítélése, valamint kiutasítása ellen, és elítélték az emberi jogok megsértését.
A pápa vasárnap délben végül üdvözölte a római híveket, az Olaszországból és külföldről érkezett zarándokokat, kiemelve a lengyel, a cseh és a perui csoportokat, a spanyol és portugál diákokat. A Szent Péter téren jelen lévő kongói hívekhez fordulva Ferenc pápa országuk szépségét említette meg, kérve őket, hogy imádkozzanak hazájukért.
