fbpx
Connect with us

Az Istent keresőknek minden a javukra válik :)

Életmód

Isten kölcsönösséget kér tőlünk

Jézus bemutatása a templomban - Fotó: Pascal Deloche / Godong

„Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.” Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2, 25-35)

Simeon azt tanítja nekünk, hogy nemcsak Isten tart a karjaiban minket, hanem önmagát is a mi karjainkba adja.

Jézus egyik első találkozása az öreg Simeonnal volt. Az evangélium megemlít egy olyan részletet, amely segít helyesen értelmezni ennek a találkozásnak a jelentését: „… karjába vette és áldotta az Istent.”

Azt szoktuk gondolni, hogy Isten az, aki a karjaiban tart minket, és ez igaz is. De Simeon azt tanítja nekünk, hogy Isten nemcsak a karjaiban tart minket, hanem önmagát is a mi karjainkba adja. Ez azt jelenti, hogy nemcsak ő törődik velünk, hanem nekünk is törődnünk kell vele.

A megtestesülésben Isten kölcsönösséget kér tőlünk. Isten nemcsak szeretni akar minket, és nemcsak azt akarja, hogy mi szeressük őt, hanem azt akarja, hogy kölcsönösségen alapuló kapcsolat jöjjön létre köztünk és közte.

És valóban ebben a kölcsönös önátadásban történik meg az üdvösség csodája. Ennek a kapcsolatnak a nagyszerűsége abban rejlik, hogy ő, akinek nincs szüksége ránk, az ránk szorul. Mi pedig, éppen ellenkezőleg, akik tényleg rászorulunk Istenre, nagyon gyakran úgy élünk, mintha nem lenne szükségünk rá.

A világra jött Jézus a fény, amely megvilágítja életünk éjszakáit.  Az öreg Simeon ezt mondja, miközben áldja Istent: „… mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségéül népednek, Izraelnek.”

Nekünk, keresztényeknek, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy ugyan igaz, hogy életünk során sok „éjszakával” szembesülhetünk, de az is igaz, hogy Jézus a mi fényünk, a mi világosságunk. Vele mindig van kiút, még akkor is, ha úgy tűnik, minden elveszett.

Írta: Luigi Maria Epicoco atya
Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia

2 hozzászólás

2 Comments

  1. Klara

    2023-03-28 at 14:48

    Gyönyörű! A kép is, az elmélkedés is remek. Örültem neki, köszönöm!

  2. Kiss Szabolcsné

    2023-03-31 at 21:51

    Nemcsak ő törődik velünk, hanem nekünk is törődnünk kell vele.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kapcsolódó...

Vasárnapi ráhangoló

Az Újszövetség szerint az Úr napja: húsvét vasárnapja, amelyen Jézus feltámadt (Máté 28,1; Márk 16,2; Lukács 24,1; János 20;1 stb.), ezért a keresztény egyházak...

Lelkiség

Jézus tanítványainak kudarca a mi kudarcainkat visszhangozza hitben és szeretetben. „Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg....

Életmód

Ha alázatosabbak leszünk, az erőt ad. Kevin Vost pszichológus osztja meg új könyvében, hogy miért és hogyan van ez így. Amikor arra kérték meg...

Ferenc pápa

Isten azáltal nyilatkoztatja ki magát, hogy ingyenes és üdvözítő szeretetével megszabadítja és meggyógyítja az embert – tanította Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása...