Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Isten nélkül élő halottak vagyunk

Közzétéve

Fotó: Cathopic

Kedves testvérek!

A Húsvét nagy csoda, mert az örök élet csírája lelkünkbe oltódik. Szeretem az feltámadási részeket a Szentírásból, de legjobban talán ezt:

… a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából

(Efezus 2, 4-7).   

Megpróbálok őszinte, személyes lenni. Kilépni a megszokott ünnepi klisékből. Olyan jó lenne, ha nem csak ünnepelném a Húsvétot. Az könnyen megy. És annyira kézenfekvő és szép és gazdag. Közösségünkben szeretünk ünnepelni, én is… De vágyok arra, hogy ne csak ünnepeljem a Húsvétot, hanem megtörténjen bennem a Húsvét. És sokunkban. Bennetek is. Minél előbb. Mert Húsvét nem egy elvont történet. Inkább egy realítás, egy ajándék, ami megtörténhet velem, velünk.

Hogyan? Úgy, hogy örömmel, szeretettel el kezdek élni Istennek… Istenért…

Isten nélkül élő halott vagyok. Kemény ez a kép. S mégis… Itt-ott -azt hiszem-, megérintett a bűn. Szellemi halál. Némelykor sodródom a világ szellemével, okosságaival… máskor olyan nehéz tenni, amit Isten kér… talán a meszelt sír képében is magamra ismerek… többször, mélyebben is tudnék imádkozni, Vele lenni, milyen békesség van abban! De aztán valahogy rövidül az erre szánt idő… annyi jót tehetnék Krisztus Egyházának, a betegekért, házaspárokért, családokért… aztán valami visszarándít… ez is én vagyok.    

Szeretném megtapasztalni feltámadásának erejét. Isten kiemel a sodrásból… Láttam, éreztem ezt, néhányszor. Megállok és itt és most is. Engedem, hogy elhengeredjen, leessen szívemről egy kő. Hogy Isten belláson Szívem rejtekébe. Nem védem a felszínt… a látszatot… Húsvét maisága, esszenciája ez. Bennem történhet… bennem történik valami… Mivel Ő feltámadott, nemcsak életem végén vezet be az örök mennyei élet boldogságába, hanem megadja már most, hogy el kezdjek élni Vele, Neki, Érte… Igyekszem megnyílni előtte…

Isten nem akar megszégyeníteni. Életet akar. Életre akar kelteni. Belenézek a tükörbe. Világosan látom és beismerem: fel kell támadnom újra. Nekem kell kilépnem, mint Lázárnak. Kilépni a konfortzónámból, elindulni… Úgy lenni Előtte, ahogy vagyok. Nagy kincs ebben a közösség. Velük együtt állhatok Isten előtt. Hogy nem vagyok elszigetelődve, van kihez fordulni, hogy egymás támaszai lehetünk a jóban.

Ez a Húsvét bennem. Kívánom, hogy Jézus Krisztus kinyilvánítsa bennünk kegyelmének túláradó bőségét!

Áldott ünnepet kíván a Katolikus.ma szerkesztősége!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű