Lépj kapcsolatba velünk

Interjú

Isten szava teremtő szó – interjú Mohos Gábor segédpüspökkel

Közzétéve

Fotó: Gulyás László

Ahogy fogynak a napok az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdetéig, ahogyan egyre közeledünk a 2020. szeptember 13-i nyitószentmiséhez, mind több kérdés foglalkoztat bennünket: vajon milyen nyelven hangzanak majd a szentmisék, vajon lesz-e új himnusza az eseménynek, miként lehet bekapcsolódni a világméretű szentségimádásba… Mindezekről, és főleg arról, hogy hogyan újít meg bennünket a találkozás a szentostyában valóságosan is jelen lévő Krisztussal, Mohos Gábor püspök atyával, a NEK Titkárság vezetőjével beszélgettünk.

– Püspök atya szeptember 13-án a Szent István-bazilika előtti köszöntőjében és másnap Bécsben a Pázmáneumban elmondott szentbeszédében is szólt arról, hogy az életünket nem mi kerestük, találtuk és választottuk, hanem ajándékba kaptuk, és csak akkor juthatunk el az Istenre hagyatkozás nyújtotta biztonság érzetéhez, ha ennek megfelelően tekintünk rá. Mire is utalt itt pontosan?

– Arra, hogy egyikünk sem maga döntötte el, hogy létezni akar ebben a világban. Az életünket nem magunknak kerestük és találtuk, hanem ajándékba kaptuk, Isten adta nekünk, mint ahogy sokféle adottságunkat is: ha egészségesek vagyunk, azt, ha nem vagyunk egészségesek, de még itt vagyunk, akkor azt, és a képességeinket, ki-ki a saját tehetségét, amellyel a világot, családját, közösségeit, a saját egyéniségét színesebbé tudja tenni. Ebből az atyai örökségéből az ember törekszik felépíteni a biztonságát. Ha ez a biztonság egyszer csak meginog, ha gyengének kezdjük érezni magunkat, ha valami miatt egyedül érezzük magunkat – s ez még akkor is lehetséges, ha sokan vesznek körül, hát még ha tényleg egyedül vagyunk –, ha az egészségünk meggyengül, akkor úgy is dönthet az ember, hogy lázadjon Isten ellen, de mindez arra is rádöbbentheti, hogy a biztonságot mégiscsak az Atya közelében találja meg. Isten ajándékoz meg minket ezzel a biztonsággal, Ő adja meg nekünk azt a biztonságot, amely nem földi értelemben vett, tehát nem is foszlik csak úgy szerteszét, hanem annak a bizonyossága az ember szíve mélyén, hogy bármilyen nehézség, gond és baj között vagyunk is, Isten szeret minket. És nemcsak szeret, hanem mivel Ő mindenre képes, ebben a szeretetében meg is fog tartani, meg fog őrizni és át fog vezetni minket az örök életre. Isten mellettünk áll, és minden földi probléma, küzdelem, nehézség és látszat ellenére életünket a kezében tartja, különösen akkor, ha ezt megengedjük neki, ha hagyjuk, hogy szeressen, gondoskodjon rólunk. Isten irgalmas, és ha mi hagyjuk Isten irgalmától megérinteni magunkat, ha engedjük, hogy megbocsásson nekünk, ha bízunk benne, ha tudjuk, hogy Ő nem büntetni akar, mert Ő irgalmas és szerető Atya, akkor ez a hit meg fogja alapozni bennünk a biztonságot, azt a ráhagyatkozást Istenre, amely utat nyit a jövőbe vetett reményünknek, a személyes életünkben éppúgy, mint a közösségünk számára. Rajtunk múlik, hogy felismerjük-e, milyen szerepet szán nekünk az Ő tervében és tudunk-e ebben az Ő munkatársai lenni. A mi hitünk a szeretetről szól, arról, hogy Isten végtelenül szeret minket. Hogy eljött értünk a földre, meghalt értünk azért, hogy a szeretetével kísérhessen minket mindenhol, még a halálban is. Hogy mindenhol ott lehessen velünk és az életünket megújítsa.

– Az Eucharisztikus Kongresszus előkészületi négy évéből az utolsó esztendő visszaszámlálásának elindításakor arra is rámutatott, hogy a Kongresszuson az életet ünnepeljük, vagyis Jézust magát, keresztény hitünk alapítóját, aki ma is köztünk van, az Oltáriszentségben valóságosan is. Ezt a találkozást minden szentmisén megünnepeljük – a Kongresszus, a résztvevők és a programok nagy számán kívül, milyen többleteket hordoz?

– A szentmise a földön a legcsodálatosabb cselekmények közé tartozik. Amikor az oltáron kimondjuk mi, papok, azokat a szavakat, amelyeket Jézus mondott az utolsó vacsorán, akkor ezekre a szavakra Ő megjelenik a szentostyában és a borban valóságosan. Mert Isten szava teremtő szó. Isten, ha mond valamit, az úgy lesz. Így történt a teremtéskor is: Isten azt mondta, hogy legyen, és lett. Isten szavára nincs olyan, hogy valami nem történik meg. A háborgó tenger sem tehette meg, hogy Jézus szavára nem csendesedik el, mert az Isten szava teremtő szó. Ugyanígy amikor Jézus az utolsó vacsorán azt mondta, hogy „Ez az én testem” és „Ez az én vérem”, akkor ez azt jelentette, hogy az a kenyér az Ő teste és az a bor az Ő vére lett. És megadta az egyháznak, hogy amikor a szentmisében mi, papok kimondjuk ezeket a szavakat, akkor azoknak ugyanaz az isteni hatóerejük van, mint amikor Jézus mondta, mert Ő mondja ki most is rajtunk keresztül. S e szavak nyomán megjelenik valóságosan, és táplál bennünket az Ő testével és vérével. Ez a mi igazi erőforrásunk, ebből tud a mi egyházunk megújulni.

Mohos Gábor Esztergom-budapesti segédpüspök szentmisét mutat be a bécsi Pázmáneumban – Fotó: Varga Gabriella

Isten az Ő szeretetével megnyitja a mi egymás felé sokszor bezáruló szívünket, újranyitja azt az életre, az örömre, az egymásnak való megbocsátásra, az egymáshoz való közeledésre. Ezt szeretnénk jövő év szeptemberében számos ehhez kötődő programmal megünnepelni, nemcsak mi, magyarok, hanem a világ minden tájáról érkező vendégeinkkel együtt, akik számára megmutathatjuk magyar kultúránkat, magyar kereszténységünk és magyarságunk értékeit. Óriási lehetőség lesz számunkra, hogy mindazt a gazdagságot, ami bennünk rejlik, megoszthatjuk másokkal. Arra készülünk, hogy a jövő évi egy hét valóban mindannyiunk számára nagy, örömteli ünnep lehessen.

– Ha az Eucharisztikus Világkongresszus valójában egy nemzetközi, egyhetes ünnepségsorozat, miért hívjuk „kongresszusnak” immár százharmincnyolc éve?

– Azért, mert–ahogy Erdő Péter bíboros atya is fogalmazott a visszaszámláló óra elindításakor –, a kongresszus szót ebben az esetben az ősi, eredeti értelmében kell tekintenünk, amely összejövetelt jelent. Ezúttal is sokan összejövünk, és kifejezzük nyilvánosan is a hitünket, az örömünket és a szeretetünket.

– Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nagy szentmiséi, az elsőáldozással egybekötött nyitószentmise a Puskás Ferenc Stadionban, majd a Kossuth téri szentmise, valamint a zárómise a Hősök terén milyen nyelven zajlik majd?

– Mivel nemzetközi kongresszusról van szó, és nagy valószínűség szerint a nyitószentmisét és a zárószentmisét nem magyar főpap fogja vezetni, ezért minden bizonnyal a szentmise bizonyos részei latin nyelven hangzanak majd el. Az énekek egy részét természetesen magyar nyelven énekeljük majd. A Kossuth téri szentmisét viszont, jövő év szeptember 19-én, szombaton a terveink szerint Erdő Péter bíboros úr fogja vezetni, így talán az fogja leginkább magyar nyelven, magyar énekekkel kifejezni a hitünk gazdagságát. A többi szentmisében is mindenképpen lesznek magyar énekek és magyar részek, de azok nyelve a nemzetközi vendégseregre való tekintettel valószínűleg latin lesz.

– Az már végleges, hogy a jövő évi Kongresszusnak nem lesz új himnusza?

– A himnusz kérdésének alakulása még folyamatban van. Jelenleg az az elképzelés, hogy az 1938-as himnusz, amely azóta mindenki által ismert egyházi énekké vált – Győzelemről énekeljen – újonnan hangszerelt változata lenne a jövő évi Kongresszus himnusza.

– Az előkészület részét képezik a világméretű szentségimádások is. Ezeknek a megszervezése milyen módon történik?

– Az erre a célra létrehozott corpusdomini.iec2020.hu felület segíti a tájékozódást és a szervezést. Eddig négy ilyen imaláncot tartottunk, az első alkalommal 18 ország részvételével. A legutóbbi világméretű szentségimádás Úrnapja előtti szombaton, 2019. június 22-én volt, és minden eddigit meghaladva, 47 ország csatlakozott hozzá, köztük Thaiföld, Tajvan, Etiópia, Paraguay, Chile, Szingapúr, India, az USA és számos európai ország. Kontinenseket átívelően közel 700 helyszínen imádkoztak és élték át Isten életünket megújító, szívünket megnyitó szeretetét. A szentségimádási lánc idén Krisztus Király ünnepének előestéjén, 2019. november 23-án, szombaton, jövő évben pedig Úrnapja ünnepéhez kapcsolódva, 2020. június 13-án, szintén szombati napon folytatódik. Bizonyára ekkor is nagyon sokan fogunk közös imádságban az Úr elé járulni, hogy betölthessen szeretetével minket, és mindazokat, akiket a szívünkben hordozunk.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű