Lépj kapcsolatba velünk

Ferenc pápa

Isten tekintetével nézzünk a világra – pápai lelkigyakorlat Aricciában

Közzétéve

Ferenc pápa nagyböjti lelkigyakorlaton a Kúria tagjaival - Fotó: Vatican Media

Ferenc pápa március 10-én vasárnap délután a Kúria tagjait szállító autóbusszal megérkezett a Rómától keletre, az Albanói hegyek között fekvő Ariccia városának lelkigyakorlatos házába. A Szentatyával együtt összesen 63-an vesznek részt a lelkigyakorlaton, akiknek a firenzei San Miniato al Monte bencés apátság vezetője, Bernardo Gianni atya tartja az elmélkedéseket, naponta kétszer, délelőtt tízkor és délután fél ötkor. Minden nap tartanak szentmisét és közösen imádkozzák a reggeli és az esti zsolozsmát. Ferenc pápa számára a lelkigyakorlat ideje személyes vonatkozást is jelent: Jorge Mario Bergoglio 61 évvel ezelőtt, 1958. március 11-én lépett a Jézus Társaságába és 11 évvel később, 1969. december 13-án szentelték pappá. Ünnepélyes jezsuita fogadalmát 1973. árpilis 22-én tette le.

Iránytű az elmélkedésekhez
Az 51 éves Bernardo Gianni atya 1968-ban született Firenzében és 24 évesen 1992 Karácsony éjszakáján tért meg a Firenze melletti Rosano bencés női monostor templomában. Néhány nappal később bevonult a közeli San Miniato al Monte bencés kolostorba, ahol rögtön belépett a rendbe. A noviciátus, majd a teológiai képzése után pappá szentelték és 2009-ben a bencés rend olivetánus ágához tartozó San Miniato al Monte monostor perjele, majd 2015-től annak apátja lett.

Az ifjonti megtérés lelkületével
A firenzei születésű Gianni atya a toszkán főváros keleti részén magasodó hegytetőn lakik. Ezer éve itt emelték a máig álló gyönyörű protoromán templomot az örmény származású Szent Miniatus tiszteletére. Elég csak a templom küszöbére lépni és máris csodálatos panorámában bontokozik ki a virágos város, Firenze-Fiorenza, ahogy a neve is erre a fiore-virágra utal. A látvány közepe a dóm, azaz a Virágos Boldogasszony székesegyház, melynek piroscserepes kupoláját Brunelleschi mester emelte és ami ma is tekintélyt parancsol a városnak és a toszkán hegyek ölelte medencének. Innét lehet látni a városfal nagykapuit, a Palazzo Vecchiót, a Városházat az Uffizi képtárral együtt, a Santa Croce ferences, a San Marco domonkos templomot, a Santa Maria Novella templomot, mely homlokzatán éppen a San Miniatót mintázza, négyszáz évvel későbbi kiadásban. Firenze Dante, Giotto, Ghiberti, Donatello, Brunelleschi, a Mediciek és Michelangelo városa, ahol megszületett az újjászületés, az itáliai rinascimento-reneszánsz. A világ maradandó kulturális fővárosa, kinevezés nélkül is.

Mindent átölelő pillantással
Ez a tekintet a kulcsa Gianni atya elmélkedéseinek, melyet ő az egész lelkigyakorlat vezérfonalául választott. Firenze városa csak egy metafora, egy jelkép, valójában az egész megváltott világról van szó. Gianni atya lélekben társul Giorgio La Pira emlékezetéhez, aki 1904-ben született Firenzében és 1977-ben hunyt el a virágos városban. A háború után az olasz alkotmányozó nemzetgyűlés tagja, Firenze többször újraválasztott polgármestere, mélyen hívő katolikus, a domonkos világi harmadrend tagja. A San Miniato hegyét a „kegyelem földrajzi helyének” nevezte, mert onnét valóban a kegyelem tekintetével lehet egybefogni az egész várost. Ha ez a tekintet egy hittel teli pillantás, akkor fel lehet fedezni Firenze szentségének a történetét, annak a Városét, melyben az Isten lakik.

Fogjon tüzet a hamvak alatt szunnyadó parázs
Giorgio La Pira szavát idézte a bencés atya: „a háború után Firenze egy nagy, nyitott, befogadó és testvéri város volt”, de mára már „üszkös pusztasággá lett”. Mégis, sőt most aztán igazán keresni kell benne azt a Jeruzsálemet, amit Jézus könnyes szemekkel szeretett és a Bárány mennyei Jeruzsálemét is. Olyan szeretettel kell tekinteni a hamvak mélyben szunnyadó parazsára, hogy az újból tüzet fogjon. Szent Bernát ciszterci apátot idézte Gianni atya: Jézus tekintete képes „éltető életet” adni ennek a világnak, mely a mi tanúságtételünk látóhatára. A 11. századból a szerzetes-költő Szentviktori Richárd üzeni: „Ubi amor, ibi oculos”, ahol szeretet, ott a tekintő szem.

A Város szentjeinek a történetéből erőt meríteni a hivatás és küldetés számára
A jelen pillanat vészterhes, mert ahogy Ferenc pápa fogalmazott ez év januárjában a Pápai Életvédő Akadémia előtt, a „testvéri érzés nagyon meggyengült a népek és a nemzetek között”. A húsvéti dinamikával telt életérzésnek kell újból felvillannia napjainkban. Ehhez nagy segítség a Város szentjeinek és boldogjainak újra felfedezése, mégpedig abban a szerves kötelékben, ahogy ők együtt adják Firenze történetét. Ebből származik az a hivatás és küldetés, melyet Firenze hordozott és hordoz a népek és civilizációk történetében. Ezért kell a San Miniatónak úgy tündökölnie, mint a hegyen épült város. Jeremiás úgy írja le ezt, mint „a tökéletes szépség városát, mint az egész föld örömét”.

Engedjük, hogy egészen kitáguljon tekintetünk horizontja
Gianni atya végül ismét Ferenc pápa szavaira utalt, melyeket éppen az említett firenzei dóm kupolája alatt mondott 2015-ben: Az „igazi humanizmus napjainkban Jézus embersége”, ami nem más mint, az „Atya irgalmas tekintete”. Engedjük, hogy ez a tekintet megpihenjen rajtunk és hagyjuk, hogy úgy átalakuljunk, mint egykor Zakeus Jézus pillantására, és akinek így egészen kitágult a horizontja – zárta első elmélkedését Gianni atya a pápai lelkigyakorlaton az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban vasárnap este.

P. Vértesaljai László SJ – Vatican News

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Népszerű