Húsvét harmadik vasárnapján, délben, a Regina Coeli elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy nyissák meg szívüket Jézusnak, hallgassák meg szavát és imádkozzanak vele együtt, még ma olvassák el otthon a mai evangéliumi szakaszt, amely Húsvét napjáról szól, elbeszéli Jézus és az emmauszi tanítványok találkozásának epizódját. (vö. Lk 24,13-35).
Ne saját magunk, problémáink, csalódásaink foglalják el az első helyet életünkben, hanem összpontosítsunk a legnagyobb és legszebb valóságra, arra, hogy Jézus él és szeret minket. Ha Jézussal együtt haladunk, minden nehézséggel szembe tudunk nézni. A panaszkodás helyett válasszuk testvéreink örömteli szolgálatát – tanította Ferenc pápa.
A vasárnapi evangéliumi szakasz, az emmauszi két tanítvány híres epizódja útközben zajlik kezdetén és végén – emelte ki beszédében a pápa. A két tanítvány ugyanis, Jézus történetének végkimenetele miatt szomorkodva elhagyja Jeruzsálemet és hazafelé indul Emmauszba, mintegy tizenegy kilométeres utat téve meg. Nappal teszik meg az utat, amely javarészt lejtős. Utána megteszik a visszafelé vezető utat is, újabb tizenegy kilométert, de már az éjszaka leple alatt, főleg emelkedő úton, a hazafelé vezető út és az egész nap fáradalmai után. Két út: az egyik kényelmes nappali út, a másik fárasztó éjszakai. És mégis, az első szomorúságban, a második örömben telik el. Az elsőben az Úr mellettük halad, de nem ismerik fel; a másodikban már nem látják, de közel érzik magukhoz. Az első úton vigasztalanok és reménytelenek; a másodikon sietve viszik a többieknek a jó hírt, hogy találkoztak a Feltámadt Jézussal.
A pápa ezután elmagyarázta a két tanítvány oda- és visszaútjának a jelentését. Ez azt mondja nekünk, Jézus mai tanítványainak, hogy az életben két, egymással ellentétes irány van előttünk: annak az útja, aki a két tanítványhoz hasonlóan a haza felé vezető úton, hagyja, hogy megbénítsák az élet csalódásai és szomorúan halad előre; és van annak az útja, aki nem saját magát és problémáit teszi első helyre, hanem Jézust, aki meglátogat minket és a testvéreket, akik várják, hogy gondjukat viseljük. Íme a fordulat: hagyjuk abba, hogy saját énünk, a múlt csalódásai, a meg nem valósított eszményképek, életünk sok csúnya eseménye körül keringjünk – hangzott a pápa buzdítása. Hányszor vagyunk erre hajlamosak… Hagyjunk fel ezzel és haladjunk előre, az élet legnagyobb és legigazabb valóságára tekintve: Jézus él és szeret engem.
Ez a legnagyobb valóság. És tehetek valamit a többiekért. Egy szép, pozitív, napfényes valóságról van szó! – mondta a pápa, majd megjelölte az irányváltás módját: az önmagamra vonatkozó gondolatok helyett Istenem valóságába kell átlépnem, a „ha” helyett az „igen”-t kell mondanom. Hogy ez mit jelent? Így panaszkodunk: „Ha Isten meghallgatott volna engem, ha az életem úgy zajlott volna, ahogy én akartam, ha rendelkeznék ezzel vagy azzal…”. Ez a „ha” nem segít, nem hoz gyümölcsöt, nem segít se nekünk, se másoknak. Ez a sok „ha”, amit mondunk, hasonlít a két tanítványéihoz. Ők azonban áttérnek az „igen”-re: „igen, az Úr él, velünk együtt halad. Igen, most, nem holnap, ismét útra kelünk, hogy hirdessük Őt”. „Igen, én meg tudom ezt tenni, hogy az emberek boldogabbak legyenek, hogy az emberek jobbak legyenek, hogy sokakon segítsek. Igen, igen, képes vagyok rá”. A „ha” helyett „igent” mondunk, a panaszkodásból átlépünk az örömbe és a békébe, mert amikor panaszkodunk, nem örömteli az életünk, nagy szürkeségben élünk, a szomorúság szürkeségét tükrözzük vissza. És ez nem segít nekünk a növekedésben. A „ha” helyett az „igent”, a panaszkodás helyett a szolgálat örömét választjuk.
Ez a lépésváltás az én-től Istenig, a ha-tól az igen-ig, hogyan következett be a tanítványok életében? Úgy, hogy találkoztak Jézussal: a két emmauszi tanítvány előbb megnyitotta szívét előtte, majd meghallgatták szentírás magyarázatát, utána meghívták otthonukba. Ezt a három lépést mi is megtehetjük otthonainkban: először megnyitjuk szívünket Jézusnak, rábízzuk terheinket, fáradozásainkat, életünk csalódásait; másodszor meghallgatjuk Jézust, kezünkbe vesszük az evangéliumos könyvet, még ma elolvassuk ugyanezt a szakaszt, Lukács evangéliumának huszonnegyedik fejezetében; harmadszor imádkozunk Jézussal, ugyanazokkal a szavakkal, mint a tanítványok: „Urunk, „maradj velünk”: Uram, maradj velem, Urunk, maradj mindnyájunkkal, mert szükségünk van Rád, hogy megtaláljuk az utat. És nélküled sötét éjszaka borul ránk”.
Az életben mindig úton haladunk. És azzá válunk, ami felé megyünk. Válasszuk Isten útját, ne az én útját; az igen útját, ne a ha útját. Felfedezzük, hogy nincs olyan váratlan esemény, nincs olyan meredek út, nincs olyan éjszaka, amellyel ne tudnánk szembenézni Jézussal együtt. Az Utat mutató Szűzanya, aki befogadta Isten Szavát és egész élete egy „igen” volt Istennek, mutassa meg nekünk a követendő utat.
Ferenc pápa köszöntései a Regina Coeli elimádkozása után
A Regina Coeli elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy április 25-én volt az ENSZ malária elleni világnapja. Miközben a koronavírus okozta világjárvány ellen küzdünk, folytatnunk kell a malária megelőzésére és gyógyítására irányuló erőfeszítéseinket, mivel ez a betegség sok országban emberek milliárdjainak az életét fenyegeti. A pápa közelségéről biztosította a maláriában szenvedőket és ápolóikat, mindenkit, akik azon fáradoznak, hogy minden személy hozzáférhessen a megfelelő alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Ferenc pápa ezután üdvözletét küldte mindazoknak, akik ezen a vasárnapon Lengyelországban részt vettek a „Szentírásolvasás nemzeti napján”. Megemlítette, hogy már sokszor mondta, de most megismétli, mennyire fontos az evangélium rendszeres olvasása, néhány percig minden nap. Vigyük magunkkal zsebünkben, táskánkban az evangéliumot, legyen mindig közelünkben fizikailag is és minden nap olvassunk egy kicsit belőle – tanácsolta a híveknek Ferenc pápa.
Néhány nap múlva kezdődik május, a Szűz Máriának szentelt hónap – mondta végül a pápa. Utalt rá, hogy szombaton, április 25-én levelet intézett minden hívőhöz azzal a buzdítással, hogy ebben a hónapban imádkozzák a rózsafüzért együtt a családban, vagy egyedül és mondják el az egyiket a két ima közül, amelyeket a levéllel együtt közzétett. Édesanyánk segít majd, hogy nagyobb hittel és reménnyel nézzünk szembe a mostani megpróbáltatással.
Ferenc pápa végül mindenkinek szép május hónapot és szép vasárnapot kívánt, majd imáikat kérve búcsúzott el a hívektől az Apostoli Palota Könyvtárterméből.
Forrás: Vatican Media
