Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Jó dolog a katolikus egyház?  (II. rész)

Közzétéve

Nekünk lehet nem kérdés hogy jó dolog-e a katolikus egyház, ám vannak olyan embertársaink, akiknek ez bizony nagy fejtörést okoz. Sok ellentmondás, feszültség, tévhit, álhír és bélyegzés lengi körül az egyház megítélését. A következő 5 részes cikksorozat az Egyesült Királyságban zajlott vitán alapszik, melyben a vitát megvitatva a keresztes háborúk, az inkvizíció, a zsidók, a nők szerepe az egyházban, a térítések, Galileó, a molesztálások, a homoszexualitás, az óvszerhasználat, a pápa tévedhetetlensége, a vagyon témaköreit fogjuk egy kicsit alaposabban pontra tenni. Vagy legalábbis megpróbáljuk. A cikk első része itt olvasható.

Keresztes háborúk

Az első állomásunk a mindenkor és mindig említett keresztes háborúk kérdése. Nagyon fontos itt tisztáznunk máris egy fontos jelenséget a történelem értékelése kapcsán: a jelen értékeinek visszavetítése a múltba. Nagyon sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy a jelen erkölcseivel, de nem a múltról szerzett mélyreható tudással nézünk vissza régi eseményekre. Az ilyen eljárás lehetetlenné teszi a tiszta látásmódot, és torzulást okoz. Ugyanerről a jelenségről beszél egyébként Ann Widdecombe is. A keresztes háborúk idején a muzulmán térhódítás már régóta folyt, nemcsak a szentföldön, hanem az egész mediterrán térségben. Az iszlám ilyetén terjeszkedése egy offenzív, támadó jellegű hadjárat volt, amely nem mellesleg előszeretettel tört a keresztények életére (a megfogalmazás nem a megbélyegzést hivatott szolgálni). II. Orbán pápa ebben a történelmi helyzetben hirdette meg a keresztes háborút, amely a szent föld és keresztényeinek felszabadítását célozta meg. Dr. Paul Crawford amerikai történész (California University professzora) a keresztes háborúk kutatásával foglakozik. Elmondása szerint a reformáció kezdetéig meg sem kérdőjelezte senki a hadjáratok értelmét, illetve Voltaire kritikája jelentette a fordulópontot, amikor a felvilágosodás jegyében támadás alá vette az egyházat ebben a tekintetben is. Dr. Crawford megjegyzi, hogy az egy általános tévhit, miszerint a pápa felhatalmazta a keresztes lovagokat az indokolatlan ölésre és rablásra. Valamennyi esetben, amikor a keresztesek atrocitásokat követtek el, azt a pápa elítélte. Itt egy olyan ponthoz érkeztünk, amelynél nagyon kell ügyelni a pontos nyelvi megfogalmazásra, annak érdekében, hogy helyesen beszéljünk a múltról: a keresztes háborúkban keresztes lovagok által elkövetett atrocitások (azaz bármely olyan emberölés, amely nem a helyi keresztények életének megmentése vagy megvédése érdekében történt, illetve nem az ellenséges katonákra irányult, hanem rablás, kegyetlenkedés céljából ment végbe) nem tartozott és nem is tartozhatott az egyház valódi céljához. A kereszt elfogadása Krisztus által, a legbékésebb cselekedet volt. Bárki, aki ma kezébe veszi az evangéliumokat, ugyanazt a szöveget olvassa, mint a keresztes lovagok, mint az akkori pápa, mint az akkori papok. Azok az emberek tehát, akik keresztény hitükre hivatkozva borzalmat követnek el, 1. vagy nem értik magának a kereszténységnek, azaz az emberé lett Isten életének a lényegét, 2. vagy tudatosan rosszat akarnak tenni. Ez a két opció létezik, nincs harmadik variáns.

Inkvizíció – Forrás: Wikipedia

Az inkvizíció

Ezeket követően nézzük meg az inkvizíció kérdését. Vessünk egy pillantást a Spanyol inkvizícióra, amely elhíresült kegyetlenségéért. A reformáció körüli időszakban, Európa szerte az egyik legtermészetesebb büntetések közé tartozott valakinek levágni a kezét, megvakítani stb. Az államok megszokott eljárásként használták ezt, valamely törvényszegés vagy bűncselekmény „orvoslására”. Bár ma egy ilyen büntetés meghökkentő lenne, akkoriban tehát a legtermészetesebb dolog volt. Az inkvizícióról azt érdemes tudnunk, hogy valamennyi esetről részletes leírások készültek, amelyeket levéltárakban helyeztek el. Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezek a papírok még mindig megvannak. 1994-ben a BBC készített egy dokumentumfilmet, amelyben olyan kutatók szólalnak meg, akik ezeket a levéltárakat érdemben tanulmányozzák. Henry Kamen professor, a Spanyol Állami Kutató Tanács (Agencia Estatal Consejo Superior de Investigaciones Científicas) tagjának elmondása szerint, a kutatásokból egyre jobban körvonalazódik, hogy rengeteg tévhitet örököltünk az inkvizíció jellegéről. A tévhitek a reformáció legfőbb eszközének tudható be: a nyomtatás. A reformátorok által nyomtatott könyvek, amelyek igyekeztek az inkvizíciót a lehető legjobban diabolizálni és befeketíteni, voltak azok, amelyek hamisan rögzültek a népek emlékezetében. Egy példa: Stephen Haliczer professzor (Northern University of Illinois) elmondása szerint, a szekuláris bíróságokon gyakorta követtek el vádlottak akaratlagosan istenkáromlást, hogy az inkvizíció bírósága elé kerüljenek, mert ha ott ítélik őket el, akkor sokkal jobb körülmények között lesznek fogvatartottak. Mindez Spanyolországban történt, amely országban lezajlott inkvizíció különösképpen elhíresült kegyetlenségéről. Szintén Haliczer profeszor kutatása szerint valójában nagyon kevés esetben történt emberkínzás. 7000 esetből csak az esetek 2%-ban beszélhetünk kínzásról (annak érdekében, hogy információt szedjenek ki az inkvizítorok). Senki esetében nem fordult elő, hogy a kínzást több mint kétszer vessék be ellene, melyek ideje egyébként nem haladta meg a 15 percet. Nagydolog ez, ha arra gondolunk, hogy ugyanebben az időszakban valakit Franciaországban juh rablásért szó szerint kibeleztek.

A fent elmondottakat nem azon szándékkal hoztam, hogy ezzel tagadjam az elkövetett túlkapásokat, vagy bármilyen módon a felelősséget próbáljam hárítani. Mint mindig: igen, vannak túlkapások, és vannak egyházi személyek mindenkor a történelem folyamán, akik fekete bárányok. Egyébként az evangéliumok nagyon jól megtanítanak bennünket arra, hogy ahol az egyház van, ott mindig bekerülnek farkasok a nyájba. Jézus választotta ki a tanítványokat, akik között ott volt Júdás. Júdások mindig vannak, és mindig is voltak. Akik az egyházi hatalmukkal visszaélnek, nem is annyira magát a katolikus egyházat árulják el, hanem egyenesen Krisztust, de erről még a későbbiekben. Tehát az inkvizíció kapcsán leírtakat nem tagadásként kell venni, hanem csak felhívásként: amikor a múltat szemléljük, akkor azzal együtt szemlélni kell a kontextust is.

A párizsi zsidók letartóztatása és deportálása – Forrás: szombat.org

A zsidók

Nézzük az egyház történelmében lefolyt zsidóüldözést. Tény és való, hogy az egyház nagyon negatívan diszkriminálta a zsidókat a történelem folyamán. Nagyjából a 19. századig jellemző volt ez. Megszabták, hogy milyen foglalkozásokat űzhetnek, milyen helyeken lakhatnak, gyakran megvádolták őket, hogy az ördögöt imádják stb. Egy szó, mint száz: üldözöttek voltak, már csak azért is, mert Krisztus gyilkosainak tekintették őket. A zsidók negatív diszkriminációjának XI. Piusz pápa kezdett véget vetni. Ő konkrétan elítélte az antiszemitizmust. A vatikáni újság szerkesztőégének is meghagyta, hogy amennyiben nem fejezik be a zsidókról való negatív írások terjesztését, akkor bezárja a nyomdát. A háború alatti történteket már részben olvashattuk Ann Widdecombe szavaiból. Ezen idők kapcsán még érdemes megemlítenünk, hogy voltak papok, akik mentettek zsidókat, voltak, akik hallgatólagos beleegyezésüket adták (érdemes tudni: Márton Áron püspök is mentett zsidókat). Később XIII. János pápa, a II. vatikáni zsinaton külön kérte, hogy változtassák meg a judaizmusról alkotott álláspontját az egyháznak. A zsinaton megírt egyik nyilatkozat a NOSTRA AETATE, amelyben már – hála Istennek – leírják, a következőket (hosszan idézem, hogy a témát kimerítsük):

 „Az Egyház misztériumát szemlélve e Szent Zsinat emlékeztet arra a kötelékre, mely az új szövetség népét lélekben összeköti Ábrahám törzsével.

Krisztus Egyháza ugyanis elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának kezdetei Isten üdvözítő misztériumának megfelelően már a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók. Vallja, hogy a Krisztus-hívők a hitben Ábrahám fiai, rájuk is vonatkozik Ábrahám meghívása, s hogy az Egyház üdvösségét a választott nép egyiptomi kivonulása titokzatosan jelezte. Ezért az Egyház nem feledkezhet meg arról, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatást annak a népnek közvetítésével kapta, melyet Isten a maga kimondhatatlan irgalmasságából arra méltatott, hogy megkösse vele az ó szövetséget; s hogy annak a nemes olajfának gyökeréből táplálkozik, melyre ráoltattak a nemzetek olajágai. Az Egyház ugyanis hiszi, hogy Krisztus, a mi békénk, keresztjével kiengesztelte a zsidókat és a pogányokat és a kettőt önmagában eggyé tette.

Az Egyház azt is mindig szeme előtt tartja, amit Pál apostol mondott a vérrokonairól: “Övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övéik az atyák és test szerint közülük származik Krisztus” (Róm 9,4–5), Szűz Mária Fia. Azt sem feledi, hogy a zsidó népből születtek az apostolok, az Egyház alapjai és oszlopai és az a sok tanítvány, aki Krisztus evangéliumát elsőként hirdette a világnak.

A Szentírás tanúsága szerint Jeruzsálem nem ismerte föl látogatásának idejét, és a zsidók többsége nem fogadta el az evangéliumot, sőt néhányan szembeszálltak terjedésével. Mindazonáltal az Apostol szerint a zsidók az atyák miatt nagyon kedvesek Istennek, aki nem bánja meg ajándékait és hívását. A prófétákkal és ugyanazzal az apostollal együtt az Egyház várja az az egyedül Isten által tudott napot, melyen az összes nép egy hangon fogja segítségül hívni az Urat, “és vállvetve fognak szolgálni neki.”

Mivel tehát ily nagy a keresztények és a zsidók közös lelki öröksége, e Szent Zsinat ajánlja és támogatja a kölcsönös megismerést és megbecsülést, melyet főleg a Szentírás tanulmányozásával, s teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni.

Jóllehet a zsidó hatóságok követőikkel együtt Krisztus halálát követelték, mindaz, ami az Ő szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak, sem a mai zsidóknak nem számítható be megkülönböztetés nélkül. Az Egyház ugyan Isten új népe, a zsidókat mégsem lehet úgy tekinteni, mintha ez következne a Szentírásból, hogy Isten a zsidókat elvetette magától vagy átkozottak volnának. Ezért mindenki ügyeljen arra, hogy sem a hitoktatásban, sem Isten igéjének hirdetésében ne tanítsanak semmi olyat, ami nem egyeztethető össze az evangéliumi igazsággal és Krisztus szellemével.

Ezen kívül az Egyház — mely elutasít minden üldözést, bárkit is érjen — megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól, hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat.”

Hogy mindezek után miként tekintsünk a katolikus egyházra, amely igencsak hosszú időn keresztül nagyot tévedett a zsidókkal kapcsolatban? Terjedelmi okok miatt nem mennénk bele mélyen, de Roy Schoeman Harvard professzorának történetét felvillantanám. Őt tekintetjük egyfajta modern korunk Páljának. Schoeman tanítánya volt Arthur Hertzberg rabbinak (1921-2006), aki meghatározó személyisége volt az amerikai zsidóságnak. Hertzberg egyébként arról ír egyik könyvében (The French Enlightenment and the Jews: The Origins of Modern Anti-Semitism), hogy a modern antiszemitizmus sokkal inkább a felvilágosodásban gyökerezik (Voltaire, d’Holbach, Diderot, és Marat), mint a keresztény teológiában. De térjünk vissza Roy Schoeman professzor történetére. Ő katolizált, és tanúságtételeiben magyarázatot is ad erre. Mint Szent Pál, a legjobb rabbitól tanult, elkötelezetten gyakorolta zsidó vallását, mégis keresztény lett és katolikus. Nem akárkiről beszélünk, hanem a Harvardi egyetem egyik professzoráról. Az egyház hosszú tévedései ellenére mégis van ilyen történet.

Cikkünket folytatása következik.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

A rendszerváltás után 3 évvel születtem Erdélyben. Katolikus hitem adja életem alapját. Alapszakos bölcsész vagyok, mesteri diplomámat Nemzetközi tanulmányokból fogom megszerezni. Pilinszkytől hallottam Rilke gondolatát először: "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem tudhatjuk meg a valóságot." Ez az idézet adja meg cikkeim hangvételének és szemléletének világát. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője az egészséges családokon, mint a társadalom alappillérén múlik a teljes Kárpát-medencében.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű