Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

Jó és rossz: a belső határvonal

Közzétéve

Mgr Michel Aupetit párizsi érsek (2013) - Fotó: LP/Delphine Goldsztejn

Éppen egy évvel ezelőtt, február 24-én, az akkor még ép párizsi Notre-Dame-ban, Michel Aupetit érsek szentbeszédének apropóját a szexuális visszaélésekkel foglalkozó, aznap véget ért vatikáni csúcstalálkozó adta.

A tanulságos és máig aktuális homília fordítását az alábbiakban közöljük.

„Botrány az Egyházban! Az Egyház korrupt intézmény! „Mindegyikük romlott!” Ez a kijelentés, amely régebben a politikusokra vonatkozott, mára az egyházi személyeket veszi célba.

Az első megvizsgálandó kérdés az, hogy vajon az Egyház tökéletes emberek közössége-e, azt a „szent elitet” tömöríti-e, akiket Isten megóv a Gonosztól, míg az emberiség többi részét benne hagyja az aljasságban és a züllésben. Az az igazság, hogy ez soha, az Egyház történetének egyetlen pillanatában sem volt így, még akkor sem, amikor Krisztus közöttünk élt. Őkörülötte is voltak hitványak, gyávák, árulók, renegátok.

Az Úr maga figyelmeztetett bennünket: a mezőn, ahol elhintette a jó magot, kinő a gyom is, amelyet az ördög ültetett el éjszaka, azaz az emberi lélek sötétségében.

Vegyük például Dávid alakját. Kivételes lelki nagyságról tesz tanúbizonyságot, amikor megkegyelmez Saulnak, ennek a féltékenységtől félőrült királynak, aki meg akarta őt ölni. Hite miatt cselekszik így. Ezzel szemben, amikor elcsábítja hadnagyának, Uriásnak a feleségét, és minden tétovázás nélkül megöleti hű szolgáját, hogy elkerülje a botrányt, Dávid királyt bizony kevésbé rokonszenvesnek látjuk. Ekkor már nem Isten nevében cselekszik, hanem az az aljasság mozgatja, amely ott lakik az emberi szívben: a zilált indulatok, a gyávaság, a gátlástalanság, a gyilkos őrület.

Szent Pál azt mondja: van az első Ádám, akit a föld sarából gyúrtak, aki kiforratlan, és van a második Ádám, Jézus, aki az Égből jön. „Először a fizikai érkezett, és csak utána a lelki.” Mindannyiunkban, kivétel nélkül, keveredik ez az első ember, a gyengeség embere, és a másik, aki az Égből jött, és akinek tükröznünk kell az arcát.

Így kerülünk mindannyian valódi válaszút elé: beleegyezünk-e a bűnbe vagy megtérünk. Ha beleegyezünk a bűnbe, azt annyit jelent, hogy meg akarunk maradni a fertőben, és felmentjük magunkat aljasságunk alól. Ha megtérünk, Isten felé fordulunk, és valóban változtatunk az életünkön. Akár egyházi, akár világi személyek vagyunk, ez így van.

Itt az egész Egyház küzdelméről van, azaz mindegyikünk küzdelméről. A mezőn vegyesen kikelő jó mag és gyom közötti határvonal nem a jók és a rosszak között húzódik, hanem mindannyiunk szívében, legbelül.

Az Egyház a kezdetektől fogva átadja az egész világnak a mi Urunk Jézus Krisztus szeretetüzenetét. Az Egyház nélkül ez az üzenet sohasem jutott volna el a mába. Az Egyház nem változtatta meg, nem torzította el ezt az üzenetet a pillanatnyi divatáramlatoknak megfelelően. Átadta, és a maga teljességében megélte azt, azoknak köszönhetően, akiket átitatott a Szentlélek, anélkül, hogy az emberek bűne meghamisította volna.

Forradalmi üzenetről van szó. Már nem elég, ha egyszerűen jóban vagyunk másokkal. A civilizációknak az az aranyszabálya, amely szerint „ne tegyétek azt másoknak, amit nem szeretnétek, ha nektek tennének” Krisztus szájából így hangzik: „azt tegyétek felebarátaitokkal, amit szeretnétek, hogy ők is tegyenek veletek”.

Ez már nem a közösségi élethez szükséges minimum, hanem a szeretet forradalma. Az a lényege, hogy szeressük ellenségeiket, tegyünk jót azokkal, akik gyűlölnek bennünket, és imádkozzunk azokért, akik megrágalmaznak.

Messze túllépünk az emberi érzéseken, az Isteni akarat területére érkezünk, amely rávilágít szabadságunkra. Ezt jelenti imádságunk: „Legyen meg a Te akaratod”.

Ezt a hallatlan üzenetet, amely nem csak megváltoztatja a Föld arculatát, hanem meg is nyitja mindenki számára a Menny kapuját, Jézus Krisztus adta nekünk, Ő, aki mindvégig a megbocsátást és ellenségeink szeretetét hirdette.

Testvéreim, bennünket megkereszteltek, hogy Isten gyermekei legyünk és elvigyük az üdvösség hírét mindenkinek, hogy ők is örömüket leljék benne. Krisztus mentett meg minket a haláltól és a bűntől. Feltámadása hirdeti az élet győzelmét a halál felett, és az irgalomét a bűn felett.

Mi együtt, mi vagyunk az Ő Egyháza. Ahogyan Jeanne d’Arc mondta: ”Úgy vélem, Krisztus és az Egyház egy egészet alkot”. Ha a bárkát ide-oda dobálja is a vihar, mi bizakodunk. Tudjuk, hogy itt van velünk, még ha úgy tűnik is, hogy alszik.

Végezetül elmondok önöknek egy titkot az imádkozásomról. Minden nap imádkozom azért, hogy én magam ne váljak botrány tárgyává, mert én – paptársaimhoz hasonlóan – az életemet adtam azért, hogy minél több embertestvérem ismerje meg ennek a legmagasabb szintű találkozásnak az örömét. A legnagyobb fájdalmat jelentené számomra, ha egyetlen elejtett szavam, egyetlen nem megfelelő viselkedésem nyomán akár csak egyetlen ember is elveszne azon kicsinyek közül, akik hisznek Jézus Krisztusban. Ezért kell kölcsönösen, mindannyiunknak imádkoznunk.”

+ Michel Aupetit

Párizs érseke

Forrás: Catholique.fr

Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű