fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Interjú

Katolikus metaverzum – interjú Ian VanHeusen szerzetessel, a MetaCatholic vezetőjével

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

Az Ian VanHeusen szerzetes által irányított MetaCatholic nevű projekt célja az, hogy „szilárd hittani és etikai képzést” adjon a szörfözéshez a metaverzumban[1]

Mark Zuckerberg tavaly bejelentette, hogy a Facebook (a globális cég-márkanév) Meta-ra fog változni. Miután a görög „meta” viszonyszó jelentése „után, azon túl”, az új elnevezés villámgyorsan viccek céltáblájává vált számtalan (itt az irónia) Facebook idővonalon. Nem egy kritikus vélekedése szerint a névváltoztatás nem több, mint kísérlet arra, hogy túllépjenek a márkanevet a közelmúltban megtépázó számos botrányon, amelyek a felhasználók adatainak áruba bocsátásától egészen a politikai polarizációban való szándékos közreműködésig terjedtek. Így tehát felmerül a kérdés: A metaverzumok vajon etikusan fognak-e viselkedni?

Alberto Olmos spanyol szerző úgy fogalmaz, hogy a metaverzum propagálására tett minden kísérletet ugyanaz a látszólag ártatlan ígéret kíséri: „A Facebook azt akarja elhitetni veled, hogy közel 10 milliárd dollárt költött arra, hogy a semmi közepén található kisvárosban élő nagyapádnak gratulálhass a születésnapján […] Minden civilizált ország betiltotta az ember klónozását. De mintha soha senki sem szólt volna egy árva szót sem a kivétel nélkül mindennek a klónozásával kapcsolatban.” Márpedig, legalábbis Olmos szerint, a Meta éppen erre készül: „ennek a tervnek az a célja, hogy pontosan lemásolja a valóságot, benne téged, a kutyádat és az apádat, egy rendkívül meggyőző, immateriális, anyagtalan dimenzióban.” Az ilyen másolatok vajon etikusak-e? Rendben van-e ez számunkra, mint emberi társadalom számára?

Ezt a megkétszerezést, lemásolást, néhányan nem hogy szükségtelennek, de egyenesen veszélyesnek tartják. „Nincsen kialakult eljárás az eredmények előrejelzésére és a történések kézben tartására” – mondotta Neal Stephenson, a Snow Crash című tudományos-fantasztikus 1992-es sikerkönyv szerzője[2]. „Bizonyos fokig az egésznek a lényege az, hogy képes-e az ember társadalmilag felelősségteljes, etikus egyénként cselekedni.”

A MetaCatholic, az Ian VanHeusen szerzetes által vezetett projekt pedig keményen számít erre a képességre. Röviden összefoglalva a MetaCatholic célja az, hogy „szilárd hittani és etikai képzést adjon és ezzel segítsen megvédeni az embereket, különösen a szegényeket, akikre a legnegatívabban hatottak az új technológiák.”

Aleteia: A metaverzumot több kritika fogadta, mint lelkesedés. Néhányan úgy vélik, hogy pontosan lemásolja ugyanazokat az egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat, amelyeket a „valódi” világban látunk. Mások azt mondják, hogy elmélyíti azokat, mivel a technológiához való hozzáférés egyenlőtlenül oszlik meg a világban. Akkor van-e valami „jó” az egészben?

Fr. Ian VanHeusen: Barátaim és munkatársaim tábora jó pár kifejezést használ annak az óhajnak a kifejezésére, hogy megállítsuk a technológiai előrehaladást. Egy barátom „epochizmusnak” (egy teljes korszak ócsárlásának) nevezi ezt. Én „amish[3] reakciónak” hívom. Ennek az álláspontnak a képviselői jellemzően azt szeretnék, ha a technológia, filozófia, teológia és az emberi civilizáció egyéb vonatkozásai befagynának, megmerevednének egy adott időszakban. Egyesek a XII. századot említik, mások a XIX. századot, megint mások az ötvenes éveket.

Álláspontom nem az, hogy ez valósággá válik-e, hanem az, hogy mikor válik azzá. Én személy szerint nem azt hirdetem, hogy az embereknek a virtuális valóságba vagy a kiterjesztett valóságba kellene befektetniük azért, hogy életüket jobbá tegyék. Hasonlít ehhez, hogy a kézzel írott könyvek teljesen megfeleltek mindaddig, amíg el nem érkezett a könyvnyomtatás. Választ kellett adnunk az új technológiától függő embereknek.

Én azt jósolom, hogy a szegényeket negatívan fogja érinteni a virtuális valóság. Azt is gondolom, hogy súlyos technológiai függőségek fognak kialakulni, és ez a technológia a társadalom több részét is feldúlja. Ezeket a problémákat tanítással és hitoktatással tudjuk megelőzni azokban a közösségekben, amelyek fölött van befolyásunk.

A technológiával nem feltétlenül a hozzáférés a probléma, hanem az, hogy használata, alkalmazása erkölcsöt nélkülöző módon történik. Kulcsfontosságú katolikus alaptétel az, hogy a teremtett javak az eredendő bűn miatt a rendetlenség és a rossz felhasználás, a visszaélés felé hajlanak. A bűnös kívánságra (konkupiszcencia) vonatkozó tanítást én az egyszerűen belső morális kérdésektől a társadalom egészére kiszélesítve alkalmazom. Az Egyház válasza a technológiai fejlődésre az, hogy megtisztítsa azt, és megtanítsa az embereket annak erkölcsös használatára.

Aleteia: A kereszténység (leginkább a katolicizmus és az ortodoxia) kiemeli az anyag és a létezés fontosságát. A kereszténység a megtestesüléssel kezdve a testet úgy értelmezi, mint ami az emberi és az isten i kereszteződése, csomópontja. Vajon a kereszténység mehet-e ezen túlra, túlléphet-e ezen, lehet-e „meta”? Számíthatunk-e egy „katolikus metaverzumra”? Mi történik valós, testi jelenlétünkkel a metaverzumban?

Fr. VanHeusen: Nos, ez jó kérdés, de úgy gondolom, hogy a megválaszolása összefügg a képrombolással (ikonoklasztázia)kapcsolatos problémákkal. Ajánlhatnék egy módszert a kérdés megválaszolására, de mindezidáig nem alakult ki teljesen kidolgozott válaszom. Részben az hajt az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozás felé, hogy úgy vélem, ez a fejlődés elkerülhetetlen. A kérdés megválaszolása segít majd kijelölni a határokat ezeknek az új technológiáknak az etikus használatához.

Véleményem szerint van két határ, amelyeket el kell kerülnünk, amikor választ keresünk a kérdésre. Először is úgy gondolom, hogy nem lenne bölcs dolog azt hinni, hogy megakadályozhatjuk ezeknek a technológiáknak a társadalom részévé válását. Másodsorban úgy gondolom, hogy el kell kerülnünk azt a túláradó optimizmust, amely úgy tesz, mintha nem lennének veszélyek.

Éppen ezért fontos a MetaCatholic munkája. Fel kell készülnünk, készen kell állnunk arra, hogy az emberekkel ebben az új környezetben találkozzunk, és biztosítanunk kell a képzést a virtuális valóság[4] és a kiterjesztett valóság[5] erkölcsös használatára.

Aleteia: A metaverzum, éppúgy, ahogy a testtel teszi, arra késztet minket, hogy a környezettel való kapcsolatunkat is megkérdőjelezzük. Alkothatunk látszólag végtelen világokat a metaverzumban, de mi történik a természettel, a Földdel, közös otthonunkkal? Elvonhatja-e a figyelmünket a metaverzum a bolygónkért viselt felelősségünkről? Várhatunk-e hamarosan egyfajta „meta-Áldott-légy”[6] nyilatkozatot?

Fr. VanHeusen: Jómagam úgy vélem, hogy még korai lenne egy hivatalos nyilatkozat. Valójában ugyanis nem világos, hogy mi is lesz ez az új technológia. Jelen pillanatban egy közvetlen valóság létezik, amellyel foglalkozni kívánok. A piacon ugyanis már kaphatók virtuális valóság fejhallgatók (VR fejhallgatók), és felmerülnek bizonyos azonnali veszélyek, amelyekkel foglalkozni kell. A fejhallgatók a mobiltelefonhoz hasonlóan működnek. Az ember letölt alkalmazásokat, és mindegyik alkalmazásnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei. Egyes alkalmazások megkérdőjelezhető és erkölcstelen tartalommal rendelkeznek. Néhány alkalmazás olyan meglévő, ismert alkalmazásokra épít, mint a YouTube virtuális valóság (YouTube VR)

Az elkerülhetetlen problémák ellenére én magam rendkívül izgatott vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez a technológia mit tesz lehetővé nekem és csapatomnak. Viszonylag egyszerű előrehaladást jelent az, hogy a tervezést és a művészetet új irányokba tolhatjuk el azok nélkül a hosszú távú elköteleződések nélkül, amelyekkel a jelentős építési projektek járnak. Példának okáért, tervezem digitális kápolnák és olyan digitális élmények kialakítását, amelyek új és feltörekvő művészeket vonnak be.

Ami pedig azt illeti, hogy a virtuális és a kiterjesztett valóság szórakozás, ezek hasonló szerepet fognak betölteni, mint amit a mobiltelefonjaink és számítógépeink máris betöltenek, mind pozitív, mind negatív értelemben.

Aleteia: Már hallottunk molesztálásról és zaklatásról a metaverzumban. Még ha ezek „virtualitása” miatt úgy is tűnhet, hogy némiképp kevésbé „valódiak”, de ez nem igaz. Úgy tűnik, hogy a névtelenség tulajdonképpen erősíti ezeket a magatartásformákat. Megvalósulhat-e a metaverzumban az „úgy bánjatok másokkal” elve? „Ott” hogyan érvényesül az aranyszabály?

Fr. VanHeusen: Az eredendő bűn miatt az ember hajlamos a bűnre és a gonoszságra.  A gyermekek nevelése során szükség van beavatkozásokra és képzésre ahhoz, hogy e hajlamot semlegesítsük. Érvényes ez a játszótérre, a sportcsapatokra, és ugyanez a helyzet a virtuális világokkal és élményekkel.

A gyermekek életének minden területén a jó határok és a jó képzés lehetővé teszi a számukra azt, hogy függetlenek legyenek, és erényekben gazdagodjanak a felnőttek és az Egyház által kialakított kereten belül. A gyermekek nevelése finom egyensúlyozó játék a jó határok kijelölése és a gyermeki kíváncsiságot, felfedezést és kezdeményezést lehetővé tévő mozgástér biztosítása között. Ezért kell megtanítanunk a szülőket arra, hogyan jelöljenek ki jó határokat az új technológiákkal kapcsolatban is.

Aleteia: Mit osztana meg még velünk a MetaCatholic-kal kapcsolatos tapasztalatairól?

Fr. VanHeusen: A Nagyhéten indult a Virtuális Valóság rózsafüzérünk (VR Rosary). A YouTube 360 alkalmazáson Oculus fejhallgatóval és kompatibilis VR eszközökkel elérhető lesz egy virtuális valóság változat. Azok számára, akik nem rendelkeznek virtuális valóság fejhallgatóval, közzéteszünk egy szabványos videót és egy 360 fokos, „térhatású” videó változatot, amelyek a YouTube-csatornánkon lesznek elérhetőek.

Daniel Esparza interjúja

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia


[1] A metaverzum a görög meta (jelentése át, után, túl) és a latin univerzum (világegyetem) összetételéből létrejött kifejezés. A metaverzum – lényegében egy megtestesült internet – több különböző virtuális teret egyesítő, 3D-s online univerzum, amelyet a kiterjesztett valóság vezérel, és amely lehetővé teszi majd a felhasználók számára, akik egy karaktert vagy avatárt irányítanak, hogy digitális terekben együtt dolgozzanak, találkozzanak, játszanak és társalogjanak. (A ford megj.)

[2] Neal Stephenson a Snow Crash (Lavina) című sci-fi regényében dolgozta ki a metaverzum koncepcióját. A hackerek által használt snow crash a rendszer totális összeomlását jelenti, amikor a számítógép már a monitort sem tudja vezérelni. (A ford.)

[3] Az amishok az USA-ban élő konzervatív keresztény közösség tagjai, többnyire nem használják a modern eszközöket, mint például elektromos árammal működő szerkezeteket vagy az autót. (A ford.)

[4] A virtuális valóság (angolul: virtual reality, VR) speciális, széleskörűen alkalmazható elektronikus technológiák gyűjtőneve. Egy másik definíció szerint a virtuális valóság egy számítógépes környezet által létrehozott, mesterséges világ, melybe a felhasználók megpróbálnak minél jobban belemélyedni és beleélni magukat az adott virtuális világban történő eseményekbe. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Virtuális_valóság) (A ford.)

[5] A kiterjesztett valóság vagy augmentált valóság (angolul augmented reality, AR) a valóság egyfajta virtuális (látszólagos) kibővítése, amikor például egy mobiltelefon kamerájával szétnézve vagy egy erre a célra létrehozott szemüveget használva a valós környezetbe virtuális elemeket vetítünk. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kiterjesztett_valóság) (A ford.)

[6] Utalás Ferenc pápa első önálló enciklikájára, amelynek címe „Áldott légy” (Laudato si), alcíme a közös otthon gondozása. Ebben jelentős szerep jut a környezetvédelemnek. (A ford. megj.)

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Interjú

Ne csináljunk úgy, mintha az élet érkezése a világ végét jelentené – interjú Keresztes Ilona műsorvezetővel

Közzétéve

Keresztes Ilona a Heti Pro Life műsorvezetője - Fotó: EWTN Katolikus Televízió

Az EWTN Katolikus Televízió (régi nevén BonumTV) heti rendszerességgel jelentkező életvédő műsort indít Heti Pro Life néven. A közmédiától igazolt műsorvezető 20 éve foglalkozik a családokat, gyermekeket érintő témákkal, maga is édesanya, sőt életvédő aktivista. Keresztes Ilonával beszélgettünk.

Május 28-án 21:00-kor országos premier lesz az EWTN műsorán a Váratlan élet c. film vetítésével. Ezt megelőzően 20:00-tól a filmről és a film által érintett kérdésekről beszélgetnek a Heti Pro Life műsor első vendégeivel.

– Közmédiából az EWTN Katolikus Televízióhoz. Hogy vezetett ide az utad?

Nagyon szeretem az újságírói pályát, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy sokaknak meg tudjam mutatni mindazt, amit a világban szépnek, érdekesnek és igaznak tartok. Ezért szerettem a Kossuth Rádióban a Vendég a háznál c. műsort mindennél jobban, mert az egyik legfontosabb témát tárgyalta: a gyermek fejlődését és az őt körülvevő család életét, amely meghatározza a gyermek első és legfontosabb éveit.

Ahogy teltek az évek, egyre jobban foglalkoztatott az a jelenség, hogy a gyermekről beszélünk, de nem határozzuk meg pontosan, hogy mikor kezdődik a gyermekkor. A születéssel? Vagy már előtte? Mennyivel előtte? Feszített az az ellentmondás, hogy a születés után arról beszélünk, hogy mindenkinek egyenlő esélyeket kell adni az életben, de születés előtt ez valamiért nem érvényes. Az egyik baba szülei várandós koncertre járnak, hogy a baba Mozart zenéjére ringatózzon, a másik baba szülei azon gondolkoznak, hogy megszakítsák az életét, mert nem terveztek gyereket vállalni.

Nincs magyarázat arra, hogy miért válik a 12. héten egyszeriben védetté a magzat a magyar törvények szerint. Mi történt vele a múlt hét óta, hogy most már nem mehet az anyukája abortuszra akkor se, ha krízisben érzi magát? És miért veszíti el ugyanez a magzat az élethez való jogát a 12. hét után is, ha kiderül, hogy beteg? Születés után semmilyen betegség nem akadálya az életnek. Nem visszük orvoshoz a gyerekünket azzal, hogy szakítsák meg az életét, hiszen nagyon beteg, és féltjük a további éveink nyugalmát, vagy féltjük a gyermeket a későbbi szenvedéstől. Éppen ellenkezőleg: a társadalom százmilliós adományokat tud összedobni pár nap alatt egy gyermek életének megmentéséért akkor is, ha tudjuk, hogy a gyermek súlyos fogyatékossággal fog élni a hátralévő éveiben. A leghatékonyabb eszköz az adománygyűjtésre egy beteg gyerek szomorú arca. Senki nem gondolja, hogy a beteg gyereknek nem érdemes tovább élni.

Keresztes Ilona a Pro Life stúdiójában – Fotó: EWTN

– Ez eléggé ellentmondásos.

Nem tudom feloldani ezeket az ellentmondásokat, és nem is gondolom, hogy az lenne a feladatom, hogy ebbe beletörődjek. Sokkal inkább azt az irányt látom magam előtt, hogy a sikeresen épülő esélyegyenlőségi elveket terjesszük ki a legkisebb és legvédtelenebb emberekre, a méhen belül éldegélő babákra is.

Ez a küldetés nem hagyott nyugodni, de ez már misszió. Megosztó kérdések sora, amelyek nehezen dolgozhatóak fel a közszolgálati keretek között. Szétfeszítette volna a Vendég a háznál c. műsor kereteit is. Ezért köszöntem el az MTVA-tól és a Kossuth Rádiótól. Olyan helyet kerestem, ahol ezt a missziót kiteljesíthetem. Így tálaltunk egymásra az EWTN Katolikus TV csapatával.

– A Kossuth Rádió Vendég a háznál műsorának riportereként, majd vezetőjeként sokat foglalkoztál a családokkal, gyermekekkel. Jól ismered ezt a terepet. 20 éves pályafutásod alatt találkoztál életvédelmi kérdésekkel a közmédiában? Lehet egyáltalán életvédelemről beszélni a közmédiában?

Kezdetben, 15-20 évvel ezelőtt szinte lehetetlen volt. Teljes tabunak számított. Én azért akkor is megpróbáltam valahogy becsomagolni, és átvinni a falon egy-egy esetet, de nagyon nehéz volt. Mostanában egyre inkább lehet, és hála Istennek, egyre több műsorban látom, hogy feljön ez a téma. A riporterek viszont nem mindig tájékozottak a kérdésben, az is előfordul, hogy érintettként fájdalmas nekik erről beszélgetni. A szakértők mindig nagyon óvatosan nyilatkoznak, nem vállalnak fel egyenes válaszokat, mert a szakmai presztízsük kerülhet veszélybe, ha nyíltan beszélnének. Inkább kerülgetik a forró kását. Ezek a beszélgetések néha olyanok, mint a kötéltánc. Ráadásul többnyire nagyon kevés az idő egy blokkban erre. 5-10 perc alatt nem lehet elég mélyre menni.

Szükség van egy olyan média felületre, ahol bőven van időnk és kimondhatjuk az egyértelmű igazságokat. Az élet érkezéséről van egyértelmű és igaz információ tudományos alapon. Ha nem is könnyen, de lehet találni olyan szakértő vendégéket, akik vállalják a tudomány állításait a témában. Csak akkor látom értelmét erről a kérdésről műsort készíteni, ha elmondhatunk mindent, ami tudható. Arra törekszem, hogy az élet védelmének minden szegmenséről legyen elérhető műsor, amiből tájékozódhat az, aki érdeklődik iránta.

Itt az EWTN műsorán a Heti Pro Life hetente 50 percet kap. Ez nagyon jó. Ami még nagyon fontos számomra, és a közszolgálatban már ez is sok lenne, hogy az életet Isten ajándékának tekintem és szeretek erről is szabadon beszélni. A médiában mindig nagybetűvel, a stáblista élén, kiemelt módon jelenik meg az alkotás rendezője, írója – azok, akik létrehozták. Amikor az ember életéről beszélünk, miért kellene elrejtenünk az Alkotót, a Teremtőt? Nagyon jó, hogy van egy katolikus televízió, ami éppen azért jött létre, hogy teret adjon az örök igazságnak.

Egyeztet a stáb egy része – Fotó: EWTN

Szabadidődben az Együtt az életért Egyesület tagjaként is tevékenykedsz. Mi mozgat egy újságírót, hogy munkája mellett az életvédelemmel is foglalkozzon?

Amit az újságírói munkámról mondtam, az a válasz erre a kérdésre is. Rádiósként állandóan kerestem azokat a civil szervezeteket, aki nem ítélkeznek, és hatékonyan segítik a nehéz helyzetben lévőket. Kerestem azokat is, akik tájékoztatnak a magzat fejlődéséről, de nem találtam ilyeneket. Végül egy hosszabb ima után rábukkantam az Együtt az Életért Egyesületre. Akkor még fiatal szervezet volt. Megismertem Frivaldszky Edit szemléletét, és azonnal láttam, hogy itt a helyem. Szívesen segítek nekik. 10 éve dolgozom velük önkéntesként. Az egyesület azért jött létre, hogy segítse a krízisben lévő kismamákat a krízis megoldásában, és abban, hogy vállalni tudják a gyermekeiket. Ha ez mégis meghaladja az erejüket, örökbeadást készítünk elő, és nyílt örökbefogadással családot adunk a babának. Ebben a munkában minden alkalommal átéljük a fájdalmat, amikor egy anyának el kell válnia a gyermekétől. Azt is látjuk, hogy amikor egy nem tervezett gyermekkel szembesül a nő, valójában nem tudja, hogy mi történik benne. Nem ismeri a baba képét, nem tudja, hogyan fejlődik. Ha tudná, nem lenne képes abortuszra menni. Ezért azt gondolom, hogy az élet védelmében nagyon fontos az ismeretterjesztés, a hiteles tájékoztatás, mert ez életet menthet.

– A KSH adatai alapján azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta évente több mint 30 000 magzat halt meg. Közel annyian, mint a Covid-19 járványban 2021 őszéig Magyarországon, – még ha csökkent is az eltelt 30 évben az abortuszok száma. Milyennek látod ez a tendenciát? Mit lehet tenni?

Én a hiteles tájékoztatásban hiszek. Pontos információk, tudományos tények felhasználásával segíteni az emberi élet megértését. A személyes élettörténetek is nagyon sokat segítenek. Amikor valaki krízisben van, egy-egy ilyen történet kapaszkodó lehet, biztatást jelenthet számára, és ezen keresztül életet menthetünk.

Azt azért ne felejtsük el, hogy az élet szép. A gyermek fogantatása, születése gyönyörű. Ezt kell megmutatni.

Meguntam a rengeteg cikket, blogot és vlogot arról, hogy milyen iszonyúan borzalmas nehézség egy baba születése. Mekkora dráma anyává válni. Van benne nehézség, persze. Nekem négy fiam született, átéltem a kismama élet minden fáradságát. De az autógyártásban, a házépítésben nincs nehézség, az nem fárasztó, költséges? Vagy pl. egy multinál napi 15 órában dolgozni nem szabadságvesztés? Ne csináljunk úgy, mintha az élet érkezése a világ végét jelentené. Meg kell mutatnunk a gyermek érkezésével járó örömöket és áldást is, ami messze felülmúlja a nehézségeket.

Vendégével beszélget Keresztes Ilona – Fotó: EWTN

– Van ereje a magyarországi életvédő mozgalmaknak? Az EWTN Pro Life műsora, azt gondolom, most új szikrája, sőt talán mozgatórugója lehet az életvédelemnek.

Van ereje az életvédő mozgalomnak, egyre nagyobb a hatása. Én azt tapasztalom, hogy minden ember, aki vállalja, hogy kiáll az élet mellett, másik 20 embert szabadít fel ugyanerre. Ugyanis sokan vagyunk életpártiak, de nem mindenki meri ezt vállalni. Mitől félünk valójában? Ha felmutatjuk, hogy milyen sokan gondolkozunk erről hasonló módon, az mindenkinek erőt ad, és megváltoztathatja a többiek gondolkodását is.

Egyre több a civil szervezet, egyre többet tudnak a fiatalok erről a témáról, hiszen két kattintással minden kideríthető a magzat fejlődéséről. Az is jó, hogy egyre több a segítség, ha valaki krízisben van, csak kérni kell. Több szervezet segélyszáma is folyamatosan hívható.

– Úgy tudom személyesen is vezetsz, segítesz egy kismamának, aki az abortuszon gondolkodik. Hogy lehet segíteni? Lehet egyáltalán?

Folyamatosan segítünk kismamáknak az egyesületben. Én is kísérek most egy kismamát. Azt látom, hogy a beszélgetés, a megértő támogatás sokat segít. Rengeteget jelent nekik, hogy nincsenek egyedül a bajban. Mellé állunk mindenben, amiben kéri a támogatásunkat.  Egyrészt az érzéseiről beszélgetünk, a félelmeiről, a dilemmáiról, másrészt megnézzük, mi okozza a praktikus nehézséget, és ezeken hogyan lehet segíteni. Nem pénzt adunk, hanem összeszedjük az összes lehetséges erőforrást, ami mozgósítható a krízis enyhítésére.

Készül a Pro Life műsor első felvétele – Fotó: EWTN

– Május 28-án, szombaton látható a premier. A Pro Life műsorban mire számíthatnak a nézők?

Május 28-án 21:00-kor az EWTN műsorra tűzi a Váratlan élet c. filmet. Ez a televíziós premier lesz. Ezt megelőzően 20:00-tól a filmről és a film által érintett kérdésekről beszélgetünk majd a stúdió vendégeivel. Ez lesz a Heti Pro Life első adása is. Tehát ez az este a premierek estéje lesz. Velünk lesz Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója, aki behozta a film vetítési és szinkron jogait. Bemutatkozik Pontifex Sári, a műsorunk nemzetközi referense, a Fiatalok az Élet Szolgálatában közösség tagja. És egy nyolcgyermekes édesapa, ismert zenész, Gável András, az Eucharist Együttes vezetője is csatlakozik az első adáshoz.

A műsorban bemutatunk néhány rövid részletet az Abby Johnsonnal és Shawn Carney-val készült interjúnkból, amelyeket később teljes terjedelemben is bemutatunk. Ők a Váratlan élet c. igaz történet valódi szereplői, az életvédelem ismert nemzetközi arcai.

19:00-22:00-ig a műsor és a film vetítésének idejében rendkívüli pro-life telefonügyeletet tartunk. A nézők hívhatják telefonszámunkat: 06 1 780 8085. Az Együtt az Életért Egyesület munkatársai, mentálhigiénés szakemberek ülnek majd telefonok mellett, és fogadják azok hívásait, akik szeretnének hozzászólni, kérdezni, vagy esetleg megosztanának egy saját történetet, fájó veszteséget, ami a műsor hatására felidéződik bennük.

– Köszönjük szépen. Sok sikert kívánok az új műsor stábjának!

Mivel az EWTN csatorna adományokból él, nagy szükségük van a rendszeres támogatásra ahhoz, hogy életben maradjon a televízió. Két támogatási lehetőség van:

1. Írjanak nekünk azok, akik vállalják, hogy imádkoznak értünk és a média misszióért. Szeretnénk, ha az év 365 napján minden nap lenne legalább egyvalaki, aki ima hátteret ad a média missziónak.

2. Ha lenne 2000 ember, aki vállalja, hogy havonta 2000 Ft összeget biztosít a Heti Pro Life céljaira, napi működésére, felszerelésének fejlesztésére, az már jelentene némi létbiztonságot. Ez olyan áldozat, amit szinte meg sem érez egy-egy háztartás, de ha sokan vannak, akik rendszeresen elküldik, mi tovább tudunk dolgozni az örök ige szolgálatában.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Interjú

Szent Péter, a remény jele a bűnösöknek

Közzétéve

Szerző:

Szent Péter Michael Pacher festményén (1435–1498), Belvedere Museum of Vienna - Fotó: Adam Jan Figel / Shutterstock

Egyszerű halász volt, Jézus mégis Pétert választotta, hogy Egyházának feje legyen. Állandóan csatároztak benne elkötelezettsége és kétségei, becsvágya és gyöngeségei, személye egyszerre rejtély és evidencia. ”Péter nélkül nincsen egység”, fejti ki az Aleteiának Christophe Dickès történész, aki nemrégiben adta ki „Szent Péter, a rejtély és nyilvánvalóság” c. könyvét.

Jézus után a leggyakrabban említett személy az Újszövetségben. Pétert, ezt az egyszerű galileai halászt választotta ki Jézus, hogy Egyházának feje legyen. „Három alkalommal látjuk Pétert, amint megbízást kap és háromszor nincsen a helyzet magaslatán” magyarázza Aleteiának Christophe Dickès történész, aki nemrégiben adta ki Szent Péter, a rejtély és a nyilvánvalóság c. művét. „Nos, annak ellenére, hogy Péter nem volt a helyzet magaslatán a három megbízáskor, Jézus mégis rábízza Egyházát! Itt találhatjuk magának az Egyház történetének összefoglalását: nagyságát és főként hiányosságait, sőt hibáit. Számunkra ez rejtély…”

Aleteia: Mit képvisel Szent Péter a keresztények számára?

Christophe Dickés: Péter elsősorban az Egyház történetének első vezéralakja. Ezért mondják, hogy ő az első pápa, még akkor is, ha a pappa kifejezés görögül jóval később, a IV. században jelenik meg. Abban az időben ez a kifejezés nem volt Róma püspökének fenntartva. Sokkal később, VII. Gergely pápa reformjai idejében, a XI. században lett a pápa elnevezés kizárólagosan fenntartva a római pápának. Tény, hogy elég keveset tudunk Péterről: emlékszünk tagadására, ügyetlenségeire, Jézusnak feltett kérdéseire, és ez körülbelül minden. Az volt a vágyam, hogy művemmel fellebbentsem a fátylat az igazságról, erről az emberről, akit 154 esetben említ az Újszövetség. Ami kevés a történész számára, de sok az Evangéliumok és az Apostolok Cselekedetei esetében. Valójában Péter a leggyakrabban említett személy Jézus után.

Egyszerű halász volt, aki nem arra született, hogy elfoglalja az első helyet…

Valóban – és én arra törekszem könyvemben, hogy megmutassam, hogy Péter olyan ember volt, mint a többiek. Jézus választhatott volna egy nagy főpapot, katonát, vagy valakit, aki olyan, mint Keresztelő Szent János. Nem, ő egy egyszerű galileai halászembert választott, aki messze lakott Jeruzsálemtől. Azt mondanánk manapság: egy „vidékit”. Műveltsége csekély volt, olyan mesterséget űzött, ami elterjedt volt: halászatot kis közösségben. Hajója volt az egyetlen vagyontárgya, de valóságos befektetés abban a korban, alapos felszereléssel: horgászbotok, rövid és hosszú hálók, amelyek különböző technikák szerinti munkát tettek lehetővé, amit egyébként az evangéliumok is említenek. Ez az egyike azoknak a részleteknek, amik a legjobban megdöbbentettek: az evangéliumok leírják az akkori halászok technikáit. Ennek alapján kutatásokat végeztem ezen a területen, és igyekeztem megérteni, mit is jelentett halásznak lenni az I. századi Palesztinában.

Minden ember, akár hívő, akár nem, hallotta már ezt a mondatot: „Te Péter vagy, erre a sziklára építem Egyházamat” (Mt 16, 18) Mit mond ez róla és az Egyházról?

Ezeket a szavakat Máté Evangéliumából idézzük. Jézus az Egyházát Péterre bízza Fülöp Cezáreája környékén. Az Evangélium lényeges pontjáról van itt szó, még ha nem is feledkezünk meg Lukács evangéliumáról, ahol Jézus azt mondja Péternek, hogy erősítse testvéreit a hitben. Ez olyan részlet, amihez hozzá lehet illeszteni János evangéliumának utolsó fejezetét, amikor Jézus kéri, hogy legeltesse juhait. Három ízben láthatjuk, hogy Péter megbízást kap és három ízben nincsen a helyzet magaslatán. Máténál Jézus alighogy rábízta Egyházát, így szól hozzá: „Távozz tőlem, sátán!”. Lukácsnál Krisztus kijelenti Péternek, hogy imádkozott érte, hogy hite ne fogyatkozzék meg. Jánosnál Péter megvallja, hogy szereti Jézust, de barátként: nincs szó feltétel nélküli szeretetről. Mégis, annak ellenére, hogy Péter három alkalommal nem volt a helyzet magaslatán, Jézus rábízza az Egyházát! Láthatjuk itt magának az Egyház történetének összefoglalását: nagyságát, de főként hiányosságait és hibáit. Számunkra ez rejtély…

Azt mondja, hogy Péter evidencia. Miért?

Mert Péter nélkül nincsen egység. Mi sok mindent szemére vethetünk Péternek, első sorban háromszoros tagadását, de Péter nélkül csak széthúzás van. Vegyük csak Szent János utolsó fejezetét, melynek során Jézus Péterre bízza juhait. Tudjuk, hogy ezt a fejezetet a jánosi közösség írta, akiket megszomorított vezetőjük halála. Ekkor megértik, hogy az egyetlen megoldás számukra Péter közösségéhez „kapcsolódni”. Meg is teszik, az egységre való nyilvánvaló törekvés jegyében.

Hogyan vált Péter az apostolok „vezetőjévé”?

Péter nem „tukmálta magát rájuk” vezetőként. Ez személyiségének egyik vonása, amit megtalálunk az Evangéliumban és az Apostolok Cselekedeteiben. Nem követeli ki magának az első helyet. Azt írom, hogy tudatában van gyengeségeinek, így nincsenek személyes követelései, sem ambíciói. Egyébként, ő maga nem is írt evangéliumot. Fabre atya úgy magyarázza ezt, hogy ezáltal „egy lépéssel félreállt”. Nem akar középpontban lenni. És mégis, ő a vezér és az apostolok szóvivője. És ami a legfontosabb, ő az első az apostolok közül, aki hitet tesz Fülöp Cezáreájában. Ugyancsak ő az, aki ügyetlen módon kardot ránt az Olajfák kertjében, aki elsőnek lép be Jézus sírjába, vagy magához ragadja a szót Pünkösd után. Szintén ő az, aki először keresztel meg egy pogányt.

Hogyan került Jeruzsálemből Rómába?

Kevés dolgot tudunk Péter jelenlétéről Rómában. Azonban egyetlen komoly történész sem vitatja, hogy ott halt meg. Viták inkább arról folynak, hányszor járt Péter a birodalom fővárosában: egyesek szerint egyszer ment volna oda fel. Mások úgy vélik, mint Minnerath érsek, hogy több alkalommal járt volna ott. Nehéz az ilyen kérdés eldöntése, források hiányában. Még halálának éve is vitatott. Magam részéről azt gondolom, hogy Néró alatt végezték ki, a hírhedett római tűzvészt követően 64-ben. A történet nem dicsőséges: a keresztény közösség, mint Keleten, megosztott lett. Római Szent Kelemen, azaz az I. század végi I. Kelemen pápa szerint a hajthatatlan zsidó-keresztény irányzat jelentette fel Pétert a hatóságoknál. Ez a leghihetőbb feltevés. A hagyomány szerint Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre. Ténylegesen az apokrif evangéliumok említenek ilyen kivégzést.

Miért társítják Pétert és Pált?

Sajnos elég gyakran választják őket külön Szent Pál szavai miatt: Péter állítólag a zsidók megkeresztelését tartotta fenn magának, Pál pedig a pogányokét. De Szent Lukács, az Apostolok cselekedeteinek szerzője, rámutat a péteri üzenet egyetemes voltára. Egyébként, ha az első századok keresztényeinek azt mondta volna valaki, hogy külön kell választani Pétert és Pált, értetlenül bámultak volna rá. A teljes korabeli keresztény ikonográfiában észlelhetjük a két személy társítását: ezt nevezik apostoli egyetértésnek. Ábrázolták Pétert amint az új törvényt veszi át Jézus kezéből, Pál szeme előtt és Pál tanúságával, ezt nevezik Traditio Legis-nek (a törvény tanúsága). A régi római Szent Péter bazilika apszisa, amely Nagy Konstantin császár alatt épült és II. Gyula pápa idejében, a XVI. század elején bontották le, Jézust a két apostoltól körülvéve ábrázolja.

Azt mondják a pápáról, hogy „Szent Péter utóda”. Miért?

Ferenc pápa nem volt XVI. Benedek pápa utóda, és Benedek maga sem utódként követte II. János Pál pápát. Nem. Ezen pápák mindegyike Szent Péter utóda volt. Ez jelenti a péteri hatalmat, amely az Apostolok Cselekedeteiben leírt hagyomány szerint adódik át, kézrátétellel.  A protestánsok számára csak egy pápa volt: Péter. A katolikusok számára ez az utódlás ebben az apostoli hagyományban él, ami egyszerre érvényes a püspökökre, az apostolok követőire és magára a pápára is, Péter utódjára.

Péterrel kapcsolatban mi a keresztények reménye?

Ez lényegbe vágó. Az Apostolok Cselekedeteiben Péter Krisztussal azonosul. Számunkra könnyű Péterrel magával azonosulni: hibáival, gyengeségeivel, félelmeivel, de hitével, lendületével, lelkesedésével is. Amint ezt olyan jól írja Alexia Vidot újságírónő, néha a Tábor hegy magaslatán éljük meg az imádást, majd le kell onnan szállnunk és újra fel kell vennünk kicsinyes életünket a kis szokásainkkal és kisebb-nagyobb gyengeségeinkkel. Péter – ahogyan a jeruzsálemi bibliai iskola kutatói is mondják – az evangéliumi üzenet középpontjában van, mert bocsánatot és isteni irgalmat nyer tagadása után. Nem a remény jele ez minden bűnös számára? Nem véletlen, hogy Péter levelében arra kér, vegyük tudomásul a bennünk élő reményt.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Interjú

Müller bíboros: Ferenc pápa minden tekintélyét latba vetette Ukrajnáért

Közzétéve

Szerző:

Müller bíboros - Fotó: Daniel Ibanez / CNA Deutsch

Müller bíboros: “Medycában voltam, az ukrán határtól tíz méter távolságra. Megdöbbentő és szívbemarkoló volt látni, hogyan özönlenek százával az édesanyák a gyermekeikkel együtt Lengyelországba.”

Oroszország és Ukrajna Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlásával “Ferenc pápa minden lelki és erkölcsi tekintélyét latba vetette, hogy a békét szolgálja és a jó győzelmét segítse”. Erről beszél Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció emeritus prefektusa. A bíboros Lengyelországban vett részt a felajánláson, az ukrán határ közelében, és a kath.net-nek adott interjúban nagyobb összefüggésbe helyezi a helyszínen szerzett friss benyomásait.

kath.net: Bíboros úr, ön ott volt a lengyel-ukrán határon. Mik a benyomásai?

Müller bíboros: Adam Szal przemyśli érsekkel és elődjével, Jósef Michalikkal tíz méterre voltam Medycán az ukrán határtól. Megrázó és szívbemarkoló volt látnom, ahogyan anyák százai gyermekeikkel Lengyelországba özönlöttek, miközben az a gondolat járt az eszemben, hogy egy lelkiismeretlen diktátor okozta mindezt a szenvedést, és jóakarattal meg lehetett volna akadályozni.

Másrészt nagyon meghatódtam a lengyelek végtelen készségessége láttán, ahogyan befogadják az üldözötteket és az otthontalanokat, ahogyan egy első korty vizet adjanak nekik, és ellátják őket mindennel, amire szükségük van. Már most 2,5 millió befogadott ukrán van Lengyelországban.

Már a háború előtt is élt itt kétmillió ukrán, akiket szívesen fogadtak, noha a brüsszeli és strasbourgi érzéketlen bürokraták és keresztényellenes ideológusok Európa-szerte kíméletlen hecckampányt folytattak Lengyelország ellen, idegengyűlölőnek kiáltották ki, és „szeretetmegvonással”, azaz a pénzügyi támogatások megvonásával fenyegették őket, ha nem akarják átvenni az olyan új európai “értékeket”, mint a gyermekek és az idősek meggyilkolása (abortusz és eutanázia), valamint a korai szexualizáción, a nemi ideológián és a nemi csonkításon keresztül történő gyermekbántalmazás.

Hála Istennek, Lengyelországban erős a hit, amely a humanista (természeti) és a keresztény (kegyelmi) emberképet teszi a társadalom és az állam pillérévé. Az egyházi intézmények (Caritas, plébániák, egyházmegyék) jól tudnak együttműködni az önkormányzati és állami hatóságokkal. Medycán találkoztam a polgármesterrel, aki napi 18 órán át megállás nélkül talpon van a menekültekért, és a legteljesebb összhangban dolgozik együtt a Przemyśli Főegyházmegye Caritas igazgatójával.

kath.net: Az ukrajnai Lvivbe megérkezett a “Meg nem született gyermekek hangja” nevű harang. Amikor Ferenc pápa a Szent Péter téren 2021.október 27-én felszentelte ezt az életvédő harangot, kevesen jósolták volna, hogy alig néhány hónappal később ennek a harangnak a leendő otthona egy ilyen brutális háborúnak lesz kiszolgáltatva. Mit gondol az életpárti elkötelezettségről a jelenlegi ukrajnai fejlemények tükrében?

Müller bíboros: Sajnos, az ukrajnai nagy szegénységet a gazdag “nyugatiak” brutálisan kihasználták. Nőket vásároltak béranyáknak, és használati örömre, pénzért, mint árucikket szereztek gyerekeket. Kijev volt a béranyaság világfővárosa, ahol évente 2500 gyermek „került piacra”. Ezért lett az életvédő harangszó egyfajta ébresztő kiáltás a gyermekek és a nők mint édesanyák életéért és méltóságáért.

Most ehhez jött még Putyin brutális háborúja, amely eddig tízezrek életébe került, testben és lélekben megcsonkította őket, és milliókat fosztott meg otthonuktól és lakásuktól. Teljesen érthetetlen a számomra, hogy Putyin és segítői, akik magukat ortodox hitű keresztényeknek tartják, hogyan akarnak ezért Isten ítélőszéke előtt felelni. Az isteni parancs szerint a moszkvai pátriárkának kellene Putyin lelkére beszélnie, és szembesítenie őt az örök kárhozattal, amely minden gyilkosra vár, ha nem tér meg. Saját népét és talán még önmagát is be tudja csapni a propagandájával, de Istent nem, aki belelát a szívekbe, és minden egyes embert megjutalmaz a jóért és megbüntet a rosszért, “amit földi életében tett”. (1 Kor 5:10).

kath.net: Utazása során Ön meglátogatta az Ulma család emlékművét a przemyśli főegyházmegyében. 1944-ben a nácik hidegvérrel lelőtték a szülőket, Jozef és Wiktoria Ulmát, mert segítettek a menekülő zsidóknak. Meghalt négy kisfiuk és két kislányuk is, akiknek az életkora 18 hónap és 7 év között volt, valamint a meg nem született gyermekük, akivel az anya előrehaladott áldott állapotban volt. Boldoggá avatási eljárásuk folyamatban van. Önre nagy hatással volt ennek a családnak a tanúságtétele – lát összefüggést a jelenlegi segítő szándékkal?

Müller bíboros: Igen, feltűnő a mai helyzettel való hasonlóság, még akkor is, ha a történelmi körülmények egészen mások voltak. Az üldözött embertársainkon való segítségnyújtásról van szó, anélkül, hogy félnénk azoktól a veszélyektől, amelyek a saját életünket, jó hírnevünket és biztonságunkat fenyegetik. Arról van szó, hogy védelmükbe vegyük őket a hatalommal rendelkezők gyilkos rosszindulatától. Sztálin és Hitler keresztényellenes ateisták voltak, de Putyin kereszténynek adja ki magát, még akkor is, ha a cezaropápista hagyomány szerint alárendeli az egyházat az államérdeknek. De mint misére járó megkeresztelt keresztény tudja, hogy a gyilkosok és más súlyos gonosztevők nem örökölhetik Isten országát. (1 Kor 10; Jel 22,15). Ide tartoznak a bálványimádók is, akik embereket áldoznak fel bálványozott nemzetük (vagy más relatív értékek) oltárán.

kath.net: Ön Ferenc pápa szándékával összhangban Lengyelországból vett részt Oroszország és Ukrajna felajánlásán Mária Szeplőtelen Szívének. Mit szólnak az emberek Lengyelországban ehhez a felajánláshoz? És Ön személyesen, hogyan minősíti ezt a spirituális eseményt?

Müller bíboros: Igen, még a háború kitörése előtt meghívást kaptam a Przemyśl melletti Lezajsk kolostor védőszentjének megünneplésére, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. De aztán időszerű lett, hogy ezt összekössem Ukrajna és Oroszország felajánlásával Mária Szeplőtelen Szívének. A gyülekezettel együtt mondtuk el a kegykép előtt a Szentatya által megfogalmazott felajánlási imádságot. A híveket nagyon megérintette, mert szinte mindegyikük személyesen foglalkozik menekült nőkkel és gyermekekkel.

Egy valódi találkozás egészen más, mint amikor csak virtuálisan látja az ember a nyomorúságot a televízióban. A politikusok, diplomaták és médiaszakemberek már elérték az emberileg lehetséges cselekvés határait a katonai erőszak kitörésével szemben.

Itt csak az ima segíthet, mert “csak annak sikerülhet még megállítani a fejünk fölött lebegő kardot, aki imádkozik” (Reinhold Schneider). És csak az találja meg a helyes utakat a politikában, az üzleti életben, a tudományban, az igazságszolgáltatásban és a társadalomban, csak az tudja mindenki javára megvalósítani őket, aki imádkozik és megnyitja lelkiismeretét Isten parancsolatainak.

Ferenc pápa minden lelki és erkölcsi tekintélyét latba vetette, hogy a békét szolgálja, és győzelemhez segítse a jót. Ez messze meghaladja a vatikáni diplomácia lehetőségeit, amelyre semmiképpen sem szabad leszűkíteni a péteri szolgálatot.

Róma primátusa természetfeletti eredetű, ezzel szemben a pápai diplomácia csak az emberi lehetőségek határain belül mozog, még akkor is, ha keresztény szempontból érvényesíti azt az erkölcsi elvet, amely a politikában a jó irányába akarja terelni a “hatalom akarását”.

Fotó: Müller bíboros Lezajskban/Lengyelország

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: kath.net

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű