fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Katolikusok Moszkvában

Közzétéve

A moszkva katolikus székesegyházban - a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatás templomban - a karácsonyi misét oroszul tartották. A több ezer embert összehívó ünnepi szentmisét Pavel Pezzi érsek celebrálta. - Fotó: Sputnik Litvánia lt.sputniknews.ru

Érdekes cikkre bukkantunk az orosz kultúrát, oktatást, történelmet, gazdaságot, gasztronómiát és életmódot ismertető és népszerűsítő Russia Beyond portálon. Olyan keveset tudunk a moszkvai katolikusokról, hogy érdemesnek láttuk némileg kibővítve összefoglalni Oleg Jegorov ismertetőjét.

A cári Oroszországban nem nézték jó szemmel a katolikusokat. A Szovjetunióban betiltották vallásgyakorlásukat. Mára, hasonlóan a más felekezetűekhez, békésen élnek Moszkvában, és szabadon gyakorolhatják hitüket. A közösség azonban nagyon kicsiny, és csak három katolikus templom fogadja a híveket ebben a 15,5 milliós világvárosban.

Oroszországnak a 2017-es népszámlálás szerint 147 milliós lakossága van. Egy 2012-es felmérés során nem egészen 45%-uk ortodox vallásúnak, 38%-uk nem vallásosnak vagy egyenesen ateistának vallotta magát. A muszlimok aránya a bevallásban 6,5%-os volt. Az 1,7%-nyi keresztény csoporton belül a Russia Beyond 1%-ra becsüli a katolikusok arányát.

Az ortodox Oroszországban jellemzően a 18. században jelent meg a katolikus vallás, amikor nagy kiterjedésű lengyel és litván területeket kebeleztek be. A katolikusok nagyobbik része az ország nyugati területein él, de a sötét történelmi idők, a deportálások miatt közösségeik Szibériában is megtalálhatók.

Az oroszországi katolikus templomok közül a legnagyobb a moszkvai Szeplőtelen Fogantatás katedrális. Jól karbantartott, egymásra hasonlító házak között áll ez az 1911-ben felszentelt, neogótikus stílusú, nagyon szép, vörös téglaépület.

Fotó: Wikipedia

Belépéskor egy hatalmas keresztet látunk szemben, amelyen a következő feliratot olvasható: „Krisztus tegnap, ma és mindörökké”. A katolikusokat azonban nem mindig látták szívesen ezek között a falak között. A marxista-leninista ideológia jegyében 1938-ban bezáratták a templomot. Ekkorra már egész Oroszországban csak két katolikus templom maradt, amelyeket a „Francia Nagykövetség templomai” státusz védett meg a bezárástól. A Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása templomra változatos funkciók vártak: működött itt bútorgyár, lámpabolt, sőt, bort és szeszesitalt árusító üzlet is.

A templomot a második világháború idején majdnem lebontották. A háború után először áruház, majd szálloda lett belőle. A kommunizmus bukása után, 1996-ban kapták vissza a katolikusok, majd 2002-ben katedrális rangra emelték. Hosszadalmas és költséges rekonstrukció után 2005-ben szentelték fel ismét. Orosz, lengyel, angol, francia, spanyol, örmény és latin nyelven tartanak benne miséket; vasárnaponként 11 misét is celebrálnak! Az itt szolgáló első érsek (2002-2007) a Belaruszban, de lengyel nemzetiségű családban született Tadeusz Kondrusiewicz volt, akit 2007-ben a korábban Szentpéterváron szolgáló olasz Paolo Pezzi követett.

Az érsekség szóvivője, Kirill Gorbunov atya 50-60.000-re teszi a Moszkvában élő katolikusok számát. Az európai közösségen kívül vannak vietnámiak, koreaiak, Fülöp-szigetekiek is. A hívek száma évente átlagban 150 fővel gyarapszik. Vannak áttérők, vannak megtérők, és vannak katolikus családba születő újszülöttek. Alapvetően orosz kultúrájú, orosz identitású, oroszul beszélő hívek – mondja Gorbunov atya, aki reméli, hogy a közeljövőben sikerül egy új, negyedik templomot építeni.

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának katedrálisa – Fotó: Ruslan Krivobok/Sputnik

Az ortodox és a katolikus vallás közti tartalmi különbség nem túl jelentős. Az ortodoxok a katolikusokkal közösen vallják Jézus feltámadását, kettős (isteni és emberi) természetét, a Szentháromságot, a hét szentséget és a szentek tiszteletét. Különösen nagy tisztelet övezi az Istenszülőnek nevezett Szűzanyát. Viszont az ortodox nők nem lépnek fedetlen fővel a templomba, más irányból történik a keresztvetés, nős férfiakat is felszentelnek, és hát persze vannak érdemibb különbségek is: az ortodoxiában nincs központosított egyházszervezet, autonóm („autokefál”) nemzeti ortodox egyházak léteznek, saját főpappal. Nem egyezik a két vallás tanítása a Szűzanya szeplőtelen fogantatását illetően és néhány más kérdésben sem. Vannak eltérések liturgikus kérdésekben is: a keleti egyházakban például az áldozás csak kovászolt kenyérrel, és csakis két szín alatt történik, a bérmálás szentségét pedig a keresztséggel együtt szolgáltatják ki. A kapcsolat a nyugati és a keleti kereszténység között hosszú évszázadokon át távolról sem volt felhőtlen. A politikai (hatalmi) és teológiai ellentétek végül teljes szakításhoz vezettek: 1054-ben kölcsönösen kiátkozták egymást. Ezt az átkot csak 1965-ben, a II. Vatikáni Zsinaton vonta vissza ünnepélyesen VI. Pál pápa és I. Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka.

A mai Oroszországban megvalósult a békés egymás mellett létezés. „A katolicizmus és az ortodoxia közel áll egymáshoz. Mindannyian keresztények vagyunk, és közelebb állunk egymáshoz, mint más vallások híveihez” – jelentette ki Igor Kovalevszkij, az Oroszországi Katolikus Püspöki Konferencia főtitkára az Ekho Moszkvi rádiónak adott interjúban. „Egyházainkat ugyanazok a dolgok aggasztják: az erkölcsi válság, az abortuszok magas száma, a társadalmi biztonság hiánya”- csatlakozott hozzá Hilarion metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyeinek és egyházközi kapcsolatainak vezetője.

2016. február 12. történelmi nap volt a két egyház közeledésében. Havannában ezen a napon találkozott Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka. Az 1054-es nagy egyházszakadás óta ez volt az első alkalom, hogy tárgyalt egymással a római katolikus egyház és az orosz ortodox egyház feje. A tárgyalás után kiadott 30 pontos nyilatkozat nagy része korunk kihívásaival, az egyenlőtlenségekkel, a szegénységben élőkkel, a féktelen fogyasztással foglalkozik. Hangsúlyozza a család, a házasság, a szeretet, a hűség, az élethez való elidegeníthetetlen jog tiszteletben tartásának fontosságát. Az egyházfők óva intettek az olyan európai integrációtól, amely a vallási identitást nem tartja tiszteletben, és felszólították Európát, hogy maradjon hűséges a keresztény gyökerekhez.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Életmód

Útravaló évközi 29. hétre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Denver Catholic

Elterjed a hír, hogy Teréz anya Rómába érkezik, és fogadja őt II. János Pál pápa. Nagyon sokan összegyülnek a szentmisére, de nem látják Teréz anyát a pápa mellett. Aztán kiderül, hogy Teréz anya ott van a szentmisén, de hátul áll a bejáratnál. Mindenki elől keresi, de ő hátul van. Teréz anya úgy válik ismertté, hogy a szívében élő Isten egyre nagyobb uralomra kerül. Ezért magasztalja fel őt Isten!

Jakab és János apostolok kéréssel fordulnak Jézus felé. Isten országában egyikük a jobb, másikuk a bal oldalon szeretne helyet foglalni. A többi apostol ezért neheztel rájuk. Jézus ismét tükröt tart nemcsak a két apostolnak, hanem a többi tíznek is: „nem tudjátok, mit kértek” (Mk 10,38)!

Nagyon visszataszító az, amikor valaki Isten nevét gyakran dicsőíti, sokat hivatkozik Istenre és akár hajlamos másokat ki is oktatni Isten dolgairól, közben pedig nem engedi, hogy szívét a szerető Isten uralja. Az ilyen emberre mondja Jézus Izajás prófétát idézve: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” (Mk 7,6).

Isten országa nem kívül van, hanem szívben akar növekedni. Aki beengedi szívébe Őt, rátalál azokra, akik szintén beengedik szívükbe és így – egymásra találva együtt építik azt. Nem egymással versengve, hanem vállvetve és a szíveket összekapcsolva építik azt az uralmat, amelyben odaát mindannyian részesülhetünk.

Ha odateszem szívemet és vállamat…, egész lényemet!

Áldott hetet!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Ki volt Walter Joshua Fretz?

Közzétéve

Szerző:

Ez itt Walter Joshua Fretz, az a kisfiú, aki 2013-ban túl korán, életképtelenül született meg, mert édesanyja elvetélt. A fogantatását követő 19 hétig és 6 napig jutott el a fejlődésben az anyaméhben, majd megszületett, de csak néhány percig maradt életben. Rövidke élete, ez a néhány perc azonban nagyon nagy hatással volt sokak életére.

Alexis és Joshua Fretznek már volt két kislánya, amikor 2013-ban jelentkezett a harmadik baba, akiről annyit lehetett tudni, hogy fiúcska. Lexi azonban vérezni kezdett. A szülésznő tanácsára azonnal bement a kórház sürgősségi osztályára. Az első vizsgálatok még megnyugtatóak voltak: lehetett hallani a baba szívhangját. Nem sokkal később azonban megindult a szülés, és megszületett az egy nap híján félidős kis magzat.

„Ekkor már nagyon sírtam, de ő tökéletes volt. Teljesen kialakult, minden a helyén volt, láttam, ahogy a szíve dobog a pici mellkasában. A férjem és én mindketten átöleltük, sírtunk felette, és néztük a mi tökéletes, apró fiunkat”

– írta később Lexi.

Az édesapa gyorsan kiment az autójukhoz, és behozta a felesége fényképezőgépét, hogy lefényképezhesse a fiát. A baba képeit feltették az internetre, ahol rengetegen látták, és óriási hatással volt más gyászoló édesanyákra, sőt, olyan várandós kismamákra, akik még nem döntötték el, szándékoznak-e abortuszt végeztetni. A család nagyon sok pozitív üzenetet kapott olyanoktól, akiket ezek a fényképek döbbentettek rá arra, hogy nem csupán valamiféle szövet vagy sejtcsomó eltávolításáról van szó.

Az egyik válaszoló a következőket írta:

„Most bukkantam Walter képeire… Terhes vagyok, múlt héten volt az első vizsgálatom. De ezen a héten elkezdtem imádkozni azért, hogy elvetéljek, vagy hogy tudjak a terhességmegszakítás mellett dönteni, mivel az apa minden felelősség alól kibújik. Kértem Istent, hogy adjon ma egy jelet, hogy minden rendben lesz, mert ha nem, akkor holnap megyek, és kérem a terhességmegszakítást. Pár órával később megláttam ezt a linket a Facebookon. Könnyekre fakadtam tőle. De ami a legfontosabb, hogy minden kétséget kizáróan ráébredtem, hogy ezt nem tehetem a babámmal.”

Az édesanya ezt írta a fotók alá:

„Ezek a Walterről készült fotók azt mutatják, hogy a meg nem született gyermek emberi lény. Minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy nem egy sejthalmazról van szó, hanem egy emberről. Ez felveti a kérdést: miért engedi meg a törvény, hogy egy meg nem született emberi lény életét megszakítsák? Csak azért, mert a méhen belüli gyermek még nem látható? Ez nem jelenti azt, hogy ő csak egy csomó sejt. Ha Walter néhány héttel idősebb lett volna, talán még esélye is lett volna a túlélésre. (…) A fájdalom ellenére örülök, hogy ebből valami jó is kisülhet. Imádkozom az Úrhoz, hogy továbbra is használja Walter fotóit, hogy elérjen másokat.”

A képek közösségi megosztásával kapcsolatban pedig így írt: „Szándékosan tettem. Talán azért, hogy megosszam a világgal, milyen tökéletes ez a kisbaba, akit számos államban teljesen legálisan meg lehet ölni”.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Útravaló évközi 28. hétre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Pixabay

Egy gazdag ember járul Jézus elé, aki megtartja a parancsokat, és mégsem boldog. Ha boldog lenne, nem kérdezné meg a Mestert, hogy mit kell tennie az örök élet elnyeréséért. Jézus tükröt tart neki, rávilágít hiányára: menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között és kövess engem. (vö. Mk 10, 17-30)

Ha mélyen vizsgálom Jézusnak e tanácsát – márpedig Jézus tanácsát nem vizsgálhatom felületesen! –, akkor itt nem csupán arról van szó, hogy meg kell szabadulnia attól a vagyontól, amelyhez kötődik ez az ember, hanem arról, hogy minden kötődést és minden ragaszkodást el kell engednie ahhoz, hogy élő kapcsolata legyen Istennel.

Ha hitemet és vallásomat gyakorlom betartva a törvényeket, az csak akkor hiteles, ha szívemből teszem, és nem félig, hanem EGÉSZEN. Nem a törvény miatt, hanem Jézus kedvéért!

Az Újszövetség lényege, hogy személyesen kell megismernem Jézust és személyesen kövessem Őt. Segíthetnek mások tanúságtételükkel, Istenről szóló beszédükkel – és persze akadályozhatnak is. A személyességet azonban semmi sem helyettesíti: sem a vallásosság, sem a törvény. Ezek elvezethetnek Istenhez, de amikor az idézett gazdag emberrel eljutok addig a pontig, hogy találkozom Mesteremmel, akkor személyesen kell válaszolnom neki.

Mi az, ami nekem hiányzik?

Kérjem a Szentlelket, hogy világosítson meg, hogy mi az, ami akadályoz a Jézussal való személyes kapcsolatban. Ha őszintén kérem, akarom és vágyom, megjön a válasz. Ha nem jön a válasz, akkor nagyon valószínű, hogy csak számmal akarom, de szívemmel még nem vágyom erre. Ezután következik a személyes válasz, amit helyettem senki sem mondhat ki…

Áldott Hetet!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű