Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

A londoni Szent István Házban az aradi vértanúk és Sík Sándor emléke előtt tisztelegtek

Közzétéve

Fotó: P. Anita Réka

Sík Sándor születésének 130. évfordulója alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata az 1 Plusz 1 Misszió program keretében Sík Sándor-emlékeseményeket szervez a nyugati diaszpóra különböző helyszínein, magyar katolikus lelkészségekkel, cserkészcsapatokkal és civil csoportokkal együttműködve. Az alkalmanként szentmisét és kulturális műsor(oka)t magában foglaló rendezvénysorozat – Kastl és Bécs utáni – harmadik eseményét 2019. október 6-án, vasárnap Londonban a Szent István Házban tartották, és Nemzeti Gyásznap lévén, az aradi vértanúkról is megemlékeztek.

Az MKPK Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata, a Magyarok Nagyasszonya Angliai Magyar Római Katolikus Főlelkészség, a Szent István Ház – ARKME Egyesület és az 50. Kossuth Lajos Cserkészcsapat közös szervezésében Főhajtás a 170 éve mártírhalált halt aradi vértanúk és a 130 éve született Sík Sándor papköltő emléke előtt címmel interaktív verses-zenés irodalmi délutánt tartottak 2019. október 6-án a londoni Szent István Ház Mindszenty termében. Csicsó János atya már a szentmisén ráhangolta a híveket a 130 éve született papköltő hitvilágára, amikor prédikációja elején felolvasta a Te Deum című verset. A műsort megnyitó köszöntőszavaiban pedig Sík Sándornak a magyarságról megfogalmazott gondolatait idézte:

„Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.”

Az 1 Plusz 1 Misszió program rövid ismertetése után az előadás az Aradi őszi dal című műsorrésszel folytatódott.

Csicsó János atya és Cservák Mária, a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasa – Fotó: P. Anita Réka

A 170 éve kivégzett honvédtábornokokról való megemlékezés kezdetén először Ady Endre Október 6. című költeménye hangzott el, majd Fehérváry Lilla előadóművész meggyújtotta a pódiumon elhelyezett asztalon lévő 14. mécsest, mégpedig Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterelnöke emlékére, akit szintén 1849. október 6-án lőtték agyon Pesten. Az aradi vesztőhely fájdalmas emlékéhez Aranyosi Ervin Az aradi vértanúk emlékére című verse vezette vissza a jelenlévőket. Az ott vértanúhalált halt tábornokok tizenhárom gyertyáját a közönség soraiból lobbantotta lángra tizenhárom személy – kilenc cserkész és négy felnőtt jelenlévő –, miközben a honvédtisztek legfontosabb életrajzi adatai, a kivégzésüket megelőző éjszakán megfogalmazott imáik és a hadbíróság előtt kimondott gondolataik, vagyis életük utolsó szavai is elhangzottak Cservák Mária, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasának tolmácsolásában. Amikor már mind a tizenhárom gyertya égett, találóan szóltak Balogh József Aradi őszi dal című versének sorai: „Ősz van, dermed a lélek, / Aradi gyertyák égnek.” A kegyelet újabb jeleként pedig az imént hivatkozott vers befejező sorai alatt – „Hant kortyolja a könnyet / s csöndek, iszonyúk, jönnek” –, Varga Gabriella, a műsor szervezője, rendezője és közreműködője egy szál fehér rózsát helyezett el az égő gyertyák elé. Ekkor felcsendült a „Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára, / Az aradi vártömlöcnek ablakára. / Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt, / Ki a tömlöc fenekén a halálra kész” Fehérváry Lilla énekes-dalszerző, a Szigeti Veszedelem és a Madárdal Zenekar tagjának hangján. Az ő énekcsokra zárta le az aradi vértanúk emléke előtti főhajtást.

Varga Gabriella, a műsor szervezője, rendezője és közreműködője, mellette Fehérváry Lilla előadóművész – Fotó: P. Anita Réka

A Sík Sándor lelki és szellemi hagyatékát középpontba állító műsorrész elején elhangzott: piarista szerzetes volt, tartományfőnök, cserkészvezető, Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, akadémikus, a huszadik század egyik legjelentősebb vallásos szellemű lírikusa. Ő a magyar cserkészmozgalom egyik alapítója, ezért is viseli Sík Sándor nevét a budapesti piarista, a szombathelyi, a tardoskeddi és a genfi cserkészcsapat, valamint a fillmore-i cserkészpark. A cserkészinduló szövege is az ő nevéhez fűződik, ezért is énekelte el a londoni 50. Kossuth Lajos Cserkészcsapatjelenlévő kilenc tagja, élén Forgách Lóránd cserkészparancsnok-helyettessel, a cserkészindulót.

A londoni 50. Kossuth Lajos Cserkészcsapat jelenlévő tagjai – Fotó: P. Anita Réka

Sík Sándortól elhangzott az is, hogy miként vallott a kereszténységről: Kereszténynek lenni nagy dolog, szent dolog, nélkülözhetetlen dolog: el kell zarándokolni Szent Istvánhoz, hogy megtanuljuk tőle. De még ez sem elég. El kell menni a lélek hősének, Imrének sírjához is, meg kell tanulnunk tőle, hogy nem lehet igazán keresztény az, aki nem vállalja valamilyen formában a hősiességet is. Harcosok nem mind lehetünk, vértanúknak aligha kell lennünk, holtig való fogadalmas szüzességre csak kevesen vannak kiválasztva, de a keresztény lélek hősiességére mindnyájan hivatva vagyunk: hogy egyre jobbra, többre törjünk, hogy úrrá legyünk önmagunkon, hogy önérdek, kényelem, sőt – ha kell – egy ellenséges világ ellenére is vállaljuk becsületes, tevékeny szolgálatát annak, amit jónak, nagynak, szentnek, keresztény és magyar eszmének, értéknek megismertünk.” Ezt követően Fehérváry Lilla alkalomra összeállított műsorát tekinthette meg a közönség. Ebben váltakozott próza és vers, szavalt és énekelt költemény. Megelevenedett Sík Sándor mellett az ő irodalomkutatói munkáinak fókuszában álló, száz éve meghalt Ady Endre, továbbá – október huszonharmadikához közeledvén – a kilencven éve született Gérecz Attila mártírköltő emléke is.

A műsor utolsó perceiben a jövő évi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán hangzottak el fontos ismeretek és érdekességek a kongresszusok történetéről, az előkészületről és a várható programokról, majd az előadók és a közönség együtt elimádkozták a Mennyei Atyánk, minden élet forrása kezdetű imát és elénekelték az 1938-as budapesti kongresszus himnuszát, a Győzelemről énekeljen kezdetű éneket. A megemlékezés kötetlen beszélgetéssel zárult, távozóban pedig mindenki magával vitte a mécsesek fényét és Sík Sándor egyik Áldás-versének sorait: „Futó lábadnak rendelést vetek, / Hogy menjen, menjen szerte-széjjel, / Föld ezer útján nappal-éjjel / Pihenhetetlen szenvedéllyel, / Míg el nem ér hozzám megint.”

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű