Kinek a forgatókönyve?…

Putyin ma esti beszéde tarolt. Államférfihoz illő, higgadt, kemény, magvas beszéd. Arra minta, ahogy érdemes látni és láttatni világunkat. S ez még akkor is, ha ő a kinevezett agresszor. Hiszen kiugrasztotta a nyulat, a nyulakat a bokorból. Felsorakoztak ellene mind, akik pénzesek, akik irányítanák a világot, úgy is, hogy eltörlik (emlékszünk: „kácsel kultúr”), eltörölnék a keletet, levennék az oroszokat az élők listájáról, mint ahogy az ukrán népet is feláldoznák a nyugat hatalmi őrületének oltárán. Elhallgattatnák médiájukkal a velük egyet nem értőket, a másképp/jézusi módon gondolkodókat. A koviddal elpazarolt két év után hipp-hopp, került egy új alibi, ami feljogosítaná őket, hogy beálljanak a sátán csatlósai közé. Már-már azt hitetve el a rezignált világgal, itt már csak egy forgatókönyv létezik: a pusztulásé. Vége Európának, vége a nyugatnak. Nem ezt a lovat akartuk. Egyik vitapartneremnek finoman fel is hívtam a figyelmét, hogy egy aprócska láncszemet kifelejtettél az egész baljós szcenárióból. Felsoroltál minden adatot, érvet, ami erősíti a világ pusztulásának közeli jövőképét. De valamit kihagytál a lajstromból. Mondom neki, hát a gondviselés! Erre kérdi, hogy az mi?…

Nos, az a minden. Jézus Krisztus, a történelem ura. Innen kell kiindulni. Ha őt kihagyod, a többi nélküle szecska. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó.” Nehogy már pont mi, keresztények ne vegyük komolyan a legfontosabb láncszemet. A legnagyobb közös többszöröst. A legfőbb játékost. Az élet legfőbb okát. A Gondviselő Istent. Nagyon beszűkültek és korlátoltak lennénk minden tudományinkkal, olajunkkal és fegyver-arzenálunkkal együtt, ha pont Őt hagynánk ki a számításainkból. S ehhez még a Vatikán közvetítésére sincs szükség. Csak az élet titka előtt meghódoló értelmünkre, alázatunkra, tiszta szívünkre. Bizakodó reményünkre.

Mert hiába szeretné elhitetni a sátán, hogy ő osztja a kártyákat, a velejéig romlott elit közreműködésével, hogy a világot gonosz szándéka szerint rángassa a szakadék felé. Azért a sátán nem mindenható. Csak Isten az. A sátán Istennel szemben tehetetlen. Akárhányan is állnak be a seregébe. Ez nem mennyiségi kérdés. És Istennek megvannak a maga eszközei, hogy a szenvedést, a bajt, a kríziseket, a háborút, a járványokat is felhasználja üdvösségünk érdekében. Ezekben a hónapokban épp az orosz elnök lehet a gondviselés eszköze.

Az imádságnak óriási ereje van, amin a sátán hatalma könnyen megtörik. S a gonoszság bumerángként fordul vissza kiötlőire. Marad a jóság, a becsületes béke, mert a szelídek öröklik a földet. Nem a torzók és hamisak. Azok inkább önkéntelenül is leleplezik magukat. Ahogy lépten, nyomon teszi ezt az alvó állam is bűntársain keresztül.

Isten országa pedig megvalósul még úgy is, ha az Isten kövekből teremt (újjá) fiakat magának. A lezüllött, lerongyolódott, magát ereszténynek hazudó nyugati világ pedig meghasonlik magával és saját gyerekét falja fel, ha nem tér meg. De minden nemzedékben élnek itt is, ott is szívükre és józan eszükre hallgató józan emberek, prófétai lelkek, csendben, becsületesen élő és imádkozó emberek milliói, akik átviszik a hátukon a többit is a túlsó partra. Csak hallgassanak a Lélekre, és kövessék a belső iránytűt. Tegyük ezt mi is. A Gondviselés jelei napnál világosabbak. Azokra figyeljünk, ne a szankciókra. Engedjük, hogy Isten általunk írja az üdvösségtörténet forgatókönyvét.