Ferenc pápa magyarországi látogatására készülve a jezsuiták Szólj be a pápának című programot tartottak, inspirálódva a Szólj be a papnak rendezvénysorozatból. Igyekeztek válaszokat találni a fiatalok kérdéseire. Több mint 150 kérdés érkezett, és legtöbbjük a magyar egyház és az állam kapcsolatát firtatta. Koronkai Zoltán SJ a jezsuita blogon írásában összegezte az eseményen felmerült kérdések alkotta helyzetképet.
„Igen összetett témáról van szó. Értékek elismerése és aggodalmak egyaránt megfogalmazódnak bennem, amit így, írásban jobban körbe lehet járni.” -írja Koronkai Zoltán SJ a Jezsuita Curia sociusa.
Írásában kifejti az elhasználódás veszélyét, a nagyvonalú egyházi támogatások kérdéskörét, kockázatokat és mellékhatásokat, a növekvő egyenlőtlenségeket. Kritikákat is megfogalmaz a katolikus társadalmi tanítás alapján, de beszél a hallgatás okairól és az őszinte beszéd szükségességéről. Végül lehetséges kiutakra mutat rá.
A magunk részéről őszinte szembenézésre van szükség a valós helyzetünkkel. Mi a jövőképünk? Mit kezdünk az egyre égetőbb paphiánnyal? Hogyan lesznek hivatások? Miképp szólítsuk meg a fiatalokat? Hogyan tudunk a legszegényebbek mellé állni? Hogyan kellene jobban képezni papjainkat, munkatársainkat? Mit tehetünk a kiégés ellen? Hogyan mélyíthető el a lelki életünk? Hogyan lehetne fejleszteni a közösségeinket? Vissza kellene találni benső forrásainkhoz – az élő Istenhez és a bennünk lakó Lelkéhez. Jobban kellene törekednünk meghallgatni egymást, és Istenre figyelni. Tulajdonképpen erről szól a szinódusi út, amire Ferenc pápa hív minket, és ami idehaza sajnos kevés visszhangot kapott. Talán mert nem értünk rá, mert vártuk a tetőfedőt…
Koronkai Zoltán teljes írása itt olvasható.
