fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

,,Kövess engem!” – ökumenikus gyermektábort szerveztek Nagykaposon

Közzétéve

„Kövesd a beszédben, viselkedésben,
szeretetben, hitben, tisztességben.
Megtisztult élettel nyomában járj,
mert Jézus a példa, Ő a Király,
az Egyetlen király.”

(főének)

Július 1-5 között zajlott a felvidéki Nagykaposon a Vakációs Bibliahét ökumenikus gyermektábor, melynek lebonyolításában a történelmi egyházak helyi képviselői egyaránt kivették részüket. Hétfőn, szerdán és pénteken református, kedden görög katolikus, csütörtökön római katolikus napot tartottak. Az idei év mottója, témája a „Kövess engem!” volt. A nap folyamán a foglalkozások 3 csoportban történtek, ezzel is segítve a mintegy 110 gyermeket, hogy az ő szintjükön vegyenek részt rajtuk.

Délelőttönként Bibliaórákon, kézműves foglalkozásokon és táncfoglalkozásokon vettek részt. A Bibliaórák alatt a gyerekek megtanulták, hogyan követhetik Jézust a beszédben, a viselkedésben, a szeretetben, a hitben és a tisztességben. A templomban maradt 12 éves Jézus példáján keresztül megtanulták, hogy akkor lehetnek jó követői az Úrnak, ha szüleik iránt engedelmesek, és ha odafigyelnek Isten üzenetére. A homokra – sziklára épült ház példázata által megértették, hogy életüket az Isten parancsaira kell építeniük, és akkor nem omlik össze semmilyen szenvedés során. A szőlőszemekről szóló példabeszéd segített abban, hogy megtanulják, hogy szeretniük kell Urukat és embertársaikat, akikkel egységben kell élniük, mert csak így hozhatnak gyümölcsöt. A kaffarnaumi százados példáján felbuzdulva olyan hitet kértek maguknak Jézustól, hogy hegyeket tudjanak megmozgatni. Végül megértették, hogy fontos, hogy szívüket tisztán tartsák, mert a tiszta szív kedves az Isten előtt. Naponta megtanultak egy – egy bibliai idézetet is, és ezáltal még jobban elmélyítették azt, amit a történetek sugalltak feléjük. Az énekeken keresztül Isten dicsőítésére nyitották ki ajkaikat, és buzdították egymást, hogy mindannyian legyenek Jézus hűséges követői. A táncfoglalkozásokon a korukhoz illő modern táncokat tanultak.

Délutánonként a gyerekek sportfoglalkozásokon és ügyességi játékon összemérhették ügyességüket és leleményességüket. Szerdán egy kiránduláson vettek részt a Sátoraljaújhely közelében található Smaragdvölgyben, ahol megcsodálták a táj szépségét és ügyességi játékokat játszottak. A hét folyamán megtanultakat pénteken a záró ünnepség alkalmával bemutatták szüleiknek, a kézműves foglalkozásokon készített munkákat pedig hazavihették, hogy mindig emlékeztessék őket majd arra, amit az egyes napokon megtanultak.

A tábor napjai alatt nemcsak a gyerekek tanultak, hanem mi nagyok is. A gyerekek egy – egy hozzászólása, megnyilvánulása által olyan dolgokon gondolkodhattunk el, melyek eddig eszünkbe sem jutottak. A gyerekek ragaszkodása és őszintesége pedig megértette velünk, hogy milyenekké kell válnunk ahhoz, hogy majd egykor a miénk legyen az Isten országa.

Jeso Eszter vagyok, a felvidéki Nagykaposról származom. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának hallgatója vagyok, katolikus közösségszervező szakon. Lakóhelyemen aktívan bekapcsolódom egyházközségünk életébe, a szentmiséken lektori szolgálatot látok el. Mindennapjaimban megpróbálok arra törekedni, hogy minél jobban megéljem Szent Pál Szeretethimnuszát (1Kor 13).

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Ausztrália úton a teljes megfigyelés felé

Közzétéve

Szerző:

Ez a szöveg méltó George Orwell 1984 c. könyvéhez. Dél-Ausztráliában 24 óra leforgása alatt olyan törvényt fogadtak el, amely az egyéni szabadság minden formáját aláássa.

Manapság, a COVID-19 világjárvány idején a rendőrség figyelme már a lakosság legapróbb fizikai és digitális cselekedeteire és mozgásaira is kiterjed. Ez az új törvényszöveg lehetővé teszi a rendfenntartó erők számára, hogy rátegye a kezét az ausztrál állampolgárok összes közösségi hálózati fiókjára, feltörje a termináljaikat, és onnan adatokat gyűjtsön, más adatokat adjon hozzá vagy adatokat semmisítsen meg.

Azok az emberek, akiknek otthoni karanténban kell lenniük, le kell majd tölteniük egy arcfelismerő alkalmazást, a Home Quarantine SA-t. Ezzel tudják majd igazolni, hogy valóban otthon tartózkodnak. Az ellenőrzött polgárokat véletlenszerű módon, váratlanul, SMS-ben értesítik, és 15 perc áll majd rendelkezésükre, hogy megmutassák arcukat az okostelefonjuk kamerájának. Ezután ellenőrzik a dátumot, az időpontot és a helyszínt, hogy bizonyítható legyen, hogy a lefotózott alany élő adásban, ténylegesen otthon van. Végül az arcfelismerő szoftver ellenőrzi, hogy a kép megegyezik-e a rögzített személy profiljával. Ha egy polgár nem tartja be ezeket a szabályokat, a rendőrség kényszerkaranténba irányítja.

Kérdéses, hogy miért van szükség ilyen intézkedésre, hiszen a Johns Hopkins Egyetem adatai szerint az 1,8 millió lakosú Dél-Ausztráliában augusztus 23. óta nem fordult elő új COVID-19-es megbetegedés, és április 12. óta nem volt haláleset. Miközben az egész államban már szigorú karanténtáborokat állítottak fel, a kamionsofőrök nemrégiben sztrájkba léptek, hogy tiltakozzanak a Covid-19-hez kapcsolódó korlátozások ellen.

Az Emberi Jogok Központja bírálta a “megfelelő biztosítékok” hiányát, valamint azt, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta azokat a kulcsfontosságú ajánlásokat, amelyeket “egy kétpárti hírszerzési és biztonsági bizottság fogalmazott meg arról, hogy erős biztosítékokra van szükség az ausztrálok magánéletének védelméhez”. Ez a törvényszöveg lehetővé teszi, hogy az ausztrál hatóságok egyszerre legyenek “bírák, esküdtek és végrehajtók”. Ausztrália gyakorlatilag el van vágva a világtól. Betiltottak minden nemzetközi repülőjáratot, az ország elhagyására úgy adnak engedélyt, hogy minden esetet külön kivizsgálnak. Hazatérésük után a lakosoknak kéthetes szigorú karanténnak kell alávetniük magukat egy szállodában, saját költségükre, ami körülbelül 2500 euróba kerül. A belföldi járatokat ugyanilyen mértékben korlátozták.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: infochretienne.com

Olvasás folytatása

Aktuális

Kínában a katolikusoknak azt mondták, hogy a kommunista pártot ünnepeljék, és mondjanak le a Mária zarándoklatról

Közzétéve

Szerző:

Kínai katolikusok a Hebei-provinciai Szűz Mária kegyképének másolatát tartva - Fotó: AFP via Getty Images / CNA.

Az idén a katolikus egyházmegyék egész Kínában ünnepségeket rendeztek a Kommunista Párt (KKP) megalakulásának 100. évfordulója alkalmából, míg a zarándoklatokat Kína nemzeti Mária kegyhelyére megtiltották.

„Minden közösség, minden egyházmegye kongresszusokat, előadásokat, színházat szervezett, sőt még zarándoklatokat is tartottak olyan helyekre, amelyek a kommunista párt történetében szerepet játszottak”, mondta Bernardo Cervellera  misszionárius atya, aki az AsiaNews főszerkesztőjeként számolt be rendszeresen az elmúlt két évtizedben a kínai egyházról, jelentette a CNA.

Joseph Li Shan pekingi püspök rezidenciáján látta vendégül közös tv-nézésre azokat, akik Xi Jinping elnöknek a párt 100. évfordulóján tartott július 1-i beszédét hallgatták. Jiangxi tartományban egy szimpóziumon negyven pap és egyházi személy vett részt, azt vizsgálva, hogyan alkalmazandó a gyakorlatban Xi beszédének „szellemisége”. A Hubei-i katolikusok pedig zászlólengető szertartással ünnepelték a pártot, jelent meg a Kínai Hazafias Katolikus Szövetség weboldalán.

„Azt azonban megtiltották nekik, hogy elzarándokoljanak a sheshani Miasszonyunk szentélyhez, amely Kínában Mária búcsújáró helye”, mondta a pap.

Cervellera számára a helyzet jól példázza azt a kihívást, milyen lehet a katolikus közösségek élete a párt figyelő szemei előtt.

Három évvel a Vatikán-Kína egyezmény után

A közel három év alatt, mióta 2018 szeptemberében a Szentszék egyezményt kötött a kínai hatóságokkal, a rejtőzködő katolikusok helyzete merőben más volt, mint azoké, akik a kormány által jóváhagyott Hazafias Szövetség irányítása alá tartoznak.

Az illegális katolikus közösség élete „nagyon kemény”, magyarázta Cervellera.

„Megéltük, hogy nővérek zárdáját lerombolták, templomokat zártak be. Láttuk, hogy papokat üldöztek el plébániáikról, és szeminaristáknak tiltották meg, hogy teológiát tanuljanak, és tudunk püspökökről is, akiket letartóztattak, vagy akik napi 24 órás házi őrizetben vannak”, mondta.

Ezzel szemben a kormány által jóváhagyott katolikus templomokban viszonylag nagyobb szabadságot élveznek a hívek, de más kihívásokkal néznek szembe. A kormány nyomására cenzúrázzák a katolikus tanítás egyes részeit, míg a kínai nacionalizmust és a párt szeretetét beleszövik a prédikációba.

Azoknak a katolikus papoknak, akik Kínában legálisan működnek, alá kell írniuk egy papírt, melyben megígérik, hogy támogatják a Kínai Kommunista Pártot. Csak engedélyezett helyeken működhetnek, ahova a 18 évnél fiatalabbak nem léphetnek be.

„És mindenekfelett a Kommunista Párt dicsőségét kell magasztalniuk”, mondta Cervellera.

A Vatikán szerint a fenti egyezmény keretében 2018 óta öt püspököt neveztek ki. Az egyháznak azonban még legalább 40 püspök kinevezésére lenne szüksége Kínában, véli Cervellera. „Ahogy én láttam, a kijelölt vagy felszentelt püspökök mind a Hazafias Szövetség elnökei vagy titkárai. Ez azt jelenti, hogy nagyon közel állnak a kormányhoz.”

A történelem kiradírozása

A KKP 100. évfordulóját megelőzően áprilisban a kormány egy applikációt és egy forróvonalat indított el, felszólítva a polgárokat, hogy jelentsenek mindenkit, aki megkérdőjelezi azt, amit a párt a saját történelméről állít, s amit a kormány „történelmi nihilizmus”-nak nevez.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos pártintézkedéseket – mint például Mao Ce-tungnak a „Nagy ugrás előre” szlogennel jegyzett ötéves földművelési tervét, amely éhínséget és több mint 20 millió ember halálát okozta 1959 és 1962 között – egyszerűen kihagytak a párt történelmi narratívájából.

Ez a fajta cenzúra szinte lehetetlenné teszi, hogy a kínai katolikusok a saját történelmüknek az 1949-es kommunista forradalmat követő évtizedeiről beszélhessenek.

A Kínai Népköztársaság megalakulását követő években sok katolikust letartóztattak, mert nem voltak hajlandók együttműködni a kormánynak abban a programjában, hogy a külföldi befolyást megszüntesse és államosítsa a magániskolákat.

XII. Piusz pápa Evangelii praecones kezdetű enciklikájában erre a szenvedésre hívta fel a figyelmet 1951-ben.

„Megtudtuk, hogy a hívők közül sokakat, sőt apácákat, misszionáriusokat, kínai papokat és püspököket is elüldöztek az otthonukból, megfosztottak a tulajdonuktól, és száműzetésükben szükséget szenvednek. Letartóztatták, börtönbe, koncentrációs táborba zárták, vagy kegyetlenül megölték őket, mert hűségesen ragaszkodtak hitükhöz. Szívünket elönti a fájdalom, ha szeretett gyermekeink nehézségeire, szenvedésére vagy halálára gondolunk”, írta a pápa.

A néhai Joseph Zhu Baoyu püspök 1921-ben született, ugyanabban az évben, amikor Sanghajban megalakult a Kínai Kommunista Párt. 1981-ben tíz év kényszermunkára ítélték „forradalomellenessége” miatt, miután katolikusokat vitt zarándokútra Sanghajból a sheshani Miasszonyunk Mária kegyhelyre és ezért letartóztatták.

A Kínai Hazafias Katolikus Szövetség elnöke, a Shandong-i John Fang Xingyao püspök júliusban azt mondta, hogy Xi elnöknek a KKP 100 éves évfordulóján tartott beszéde meggyőző volt és segítette az embereket abban, hogy jobban megértsék, miért olyan tehetséges a Kommunista Párt. Ő maga találkozott Shen Bin haimeni püspökkel és Ma Yinglin kunmingi püspökkel, hogy megvitassák Xi beszédét.

Hivatások és papnevelés

A Kínai Kommunista Párt korábbi politikájának, beleértve az évtizedek óta tartó egykepolitikát, hosszú távú hatása van a kínai egyház demográfiai mutatóira.

„Ma a családoknak csak egy gyermeke van, és nehéz nekik felajánlani őt Istennek, hiszen arra is gondolniuk kell, ki fog gondoskodni róluk öreg korukra”, mondta Cervellera. „Így több pap is mondta nekem azt, hogy a papi hivatások száma csökken a korábbiakhoz képest.”

Azok esetében pedig, akik a papi hivatást választották, lehetséges, hogy a kormány nem engedi majd a felszentelést.

Júliusban Sanghajban négy papot szenteltek fel, holott ötöt kellett volna. A kormány az ötödik pap felszentelését azért nem engedélyezte, mert a szeminarista részt vett a lengyelországi Krakkóban rendezett Ifjúsági Világtalálkozón 2016-ban, olvasható Cervellera egyik beszámolójában az AsiaNews-ban.

Nem ez volt az első eset, hogy a kínai katolikusok Ifjúsági Világtalálkozón való részvétele feszültségeket okozott. Cervellera atya felidézi „az 1995-ben rendezett manilai Ifjúsági Világtalálkozót, ahol II. János Pál pápa azt mondta: Ázsia a közös missziónk a harmadik évezredben.”

„Kínai fiatalokat is meghívtak, akik részt vettek a szentmiséken és a találkozókon más országok fiataljaival együtt Manilában, de a Hazafias Szövetség tagjai is ott voltak velük. Ők aztán mindent megtettek azért, hogy elválasszák a fiatalokat a többiektől. Ott voltam. Gyakorlatilag megpróbáltak elkerülni bármiféle kapcsolatot a világ más katolikusaival” – mondta.

A papnevelés a másik olyan terület, ahol a kínai hatóságok csökkenteni kívánják az „idegen befolyást”.

„A papnevelés is egyre nehezebb, nem azért, mert nincsenek szemináriumok, hanem azért, mert azokat mindig ellenőrzés alatt tartják” – mondta Cervellera. – „Például az egyház szociális dogmáinak néhány vonatkozását, vagy annak bizonyos részleteit nem tanítják. A Hazafias Szövetség mondja meg, mely könyveket lehet használni, melyeket nem. Azoknak a külföldi professzoroknak a számát, akik taníthatnak a szemináriumokban, fokozatosan csökkentik.”

Rámutatott, hogy az egyik kínai szemináriumban XVI. Benedek pápa idején 23 külföldi professzor volt, ma mindössze 3 nem kínai professzor taníthat. „A Kommunista Párt és a Hazafias Szövetség független egyházra és gondolkodásmódra törekszik”, mondta Cervellera, hozzátéve, hogy ez megfosztja és elvágja a leendő papokat „a katolikus egyház egyetemes tanításának gazdagságától.”

Sheshani Miasszonyunk

Azok számára, akik szeretnék a kínai katolikusokat támogatni, Cervellera atya az imádság fontosságát hangsúlyozta. „Sokat beszélünk az Új Selyemútról. Az igazi Selyemút azonban az imádság és a zarándoklat útja, mert ez teheti jobbá Kínát” – mondta.

A misszionárius atya furcsának találja, hogy olyan kevés egyházmegye tartott helyi ünnepséget május 24-én, amely az „Imádság Világnapja a kínai egyházért”, és amelyet XVI. Benedek pápa vezetett be.

Ez a nap Mária, a keresztények segítőjének ünnepe, amikor kínai katolikusok ezrei szoktak elzarándokolni Sheshanba a Miasszonyunk Bazilikához. A zarándoklatot az idén ismételten betiltották, hetekkel azelőtt, hogy a Kommunista Párt 100. évfordulójára szervezett egyházmegyei összejövetelekre sor került volna.

A helyi önkormányzatok a Covid-19 járvány ürügyén tiltották be a zarándoklatot, de a kínai katolikusok azt mondták, hogy a közeli vidámpark és más turista látványosságok a Sheshan dombon ugyanabban az időben nyitva voltak.

A sanghaji Thaddeus Ma Daqin püspök 2012 óta van házi őrizetben, mivel felszentelése után nyilvánosan kilépett a Kínai Hazafias Katolikus Szövetségből.

Mielőtt 2020-ban a pandémia miatt bezárták a sheshani bazilikát, a kínai hatóságok már 2019-ben lépéseket tettek, hogy megakadályozzák a földalatti katolikus csoportok sheshani zarándokútjainak szervezését, és előírták a Mária kegyhelyre zarándoklóknak, hogy a nemzeti himnuszt énekeljék.

Cervellera szerint a Kommunista Párt attól a belső szabadságtól fél, amelyet a vallás biztosíthat. „Az egyetemi hallgatókat nagyon érdekli a katolicizmus és a kereszténység, a protestáns tanítások is. Azt hiszem, ezért próbálja a kínai kormány leállítani a fiatalok vallásos nevelését, mert attól fél, hogy növekszik az áttérők száma” – mondta.

Cervellera atya júniusban lemondott főszerkesztői megbízatásáról az AsiaNews-nál, és bejelentette, hogy missziós munkáját a Pápai Külképviseleti Intézetnél folytatja Ázsiában.

„Amint az ember felfedezi Istennel való kapcsolatát, az szabaddá teszi: szabadon beszélhet, szabadon alkothat véleményt és kritizálhat, szabaddá teszi őt arra, hogy ne tegye meg mindazt, amit a kommunista párt tesz. És ettől tart a Kommunista Párt, hogy az emberek szabadok lehetnek” – mondta.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Aktuális

A francia Katolikus Egyház szexuális visszaéléseinek hátteréről

A CIASE jelentés a szexuális visszaélésekről

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

„Kifejezem szégyenemet, elborzadásomat és elhatározásomat, hogy együtt fogok cselekedni a szexuális visszaélések áldozataival, hogy az egyházi hatóságok, a papok, az egyházi emberek és a hívők többé ne takarják el szemüket, ne fogják be fülüket, ne rejtegessék vagy takargassák a tényeket és ne vonakodjanak a nyilvános feljelentéstől. Minden püspök nevében beszélek.”

Ezek voltak Eric de Moulins-Beaufort reims-i érseknek, a francia Püspöki Konferencia elnökének kemény és határozott szavai, miután kedden nyilvánosságra hozták az ún. CIASE jelentést az egyház tagjai által 1950 óta elkövetett szexuális visszaélésekről. „Az önök jelentésén keresztül hallottuk az áldozatok hangját, hallottuk a számukat. A hangjuk elkeserít, a számuk nyomaszt minket. Ez több, mint amit el tudtunk képzelni” – mondta az érsek. Hasonlóképpen nyilatkozott Véronique Margron nővér, a francia Szerzetesrendek Konferenciájának elnöke, aki végtelen szégyenérzetéről és bánatáról szólt, és azt mondta, itt az emberiség elleni bűntettekről kell beszélni.

Miről is van szó?

Egy nagyon alapos, széleskörű, két és fél évig tartó vizsgálatról, amelyek a francia katolikus egyház megbízásából egy független bizottság (Commission indépendante chargée de faire la lumière sur les abus sexuels dans l’Église, francia rövidítéssel CIASE) indított az egyházi szexuális visszaélésekkel kapcsolatban. A francia Püspöki Konferencia és a Szerzetesi Intézetek és Kongregációk Konferenciája 2018 novemberében jelentette be a feltáró bizottság megalakulását, amelynek elnöke a francia Államtanács korábbi alelnöke, Jean-Marc Sauvé lett. 2021. október 5-én, kedden a bizottság nyilvánosságra hozta 500 oldalas, átfogó jelentését. A mellékletek további 2000 oldalt tesznek ki. A jelentés a visszaélések feltárásán túl elemzi, hogy az Egyház hogyan kezelte (vagy sem) az eseteket, és számos ajánlást is megfogalmaz.

A vizsgálat eredményei

A vizsgálat széleskörű visszaéléseket tárt fel. A konkrétan ismert esetek száma és a becslések között olyan nagy eltérés mutatkozik, amit nehéz megértenünk. A bizottság megkérdezések, interjúk módszerével 2700 áldozatot azonosított, további 4800 esetre levéltári kutatások derítettek fényt. Ebből kiindulva, egy közvélemény-kutató intézettel és a Francia Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézettel együttműködésben megbecsülték a potenciális áldozatok 1950 és 2020 közötti teljes számát. Ezek a becslések összesen 330.000 áldozatról szólnak, közülük mintegy 216 ezer fiatal lehet papok által elkövetett visszaélések áldozata, míg a többieket egyházi intézményekben dolgozó világi személyek, például tanárok zaklathatták. Az áldozatok mintegy 80%-a zömében 10-13 év közötti fiú volt. (A becslési módszerről a jelentést ismertető cikkek nem tudósítanak.)

Egy másik becslés az elkövetőkre vonatkozott: eszerint 3200 egyházi bántalmazó (a vizsgált 70 év alatt működő 115.000 pap és szerzetes mintegy 3%-a) követhette el a visszaéléseket. Az esetek több mint fele az első 20 évben, 1950 és 1969 között történt, majd fokozatos csökkenés, később pedig a csökkent szinten való stagnálás következett. A jogilag még el nem avult ügyek száma 22, ezeket átadták az ügyészségnek. Negyven további eset már elavult, de az állítólagos elkövetők még életben vannak. Az ő ügyüket egyházi tisztviselőkhöz továbbították.

A bizottság Jean-Marc Sauvé elnök társaságában – Fotó: Olivier DONNARS/CIRIC

A bizottságról

A bizottságba Jean-Marc Sauvé elnök 21 tagot hívott meg, akik mindegyike önkéntesként vett részt a munkában. A 12 férfi és 10 nő között voltak jogászok, pszichológusok, teológusok, keresztények és ateisták egyaránt, de egyetlen pap, szerzetes vagy egyetlen áldozat sem. A választott munkamódszerekbe sem az egyház, sem bármilyen egyéb intézet vagy intézmény nem szólhatott bele. Mandátumuk minden tekintetben nagyon széles volt: földrajzilag nem csak az európai Franciaországot vizsgálhatták, hanem a tengerentúli megyéket és területeket is, a vizsgált időszak 70 évet fedett le, és személyi vonatkozásában kiterjedt mind az elkövetőkre (papokra és szerzetesekre), mind az áldozatokra (kiskorúak és más kiszolgáltatott személyek).

A kedden tartott sajtókonferencián Jean-Marc Sauvé kíméletlen szavakkal ostorozta a katolikus Egyházat. „”Az egyház nem látott és nem hallott semmit, nem vette észre a gyengén érkező jeleket, nem tette meg a szükséges szigorú intézkedéseket. Évekig mély, teljes, sőt kegyetlen közömbösséget tanúsított az áldozatok iránt” – mondta a bizottság elnöke, aki úgy véli, az Egyház hozzáállása 2000 körül kezdett javulni.

Hogyan végezte a munkáját a bizottság?

A bizottság átlagosan havonta egyszer ülésezett. Délelőttönként plenáris ülést tartottak, a meghallgatásokat pedig délután folytatták. Széles körben hívták fel az áldozatokat a jelentkezésre, ehhez külön telefonvonalat és a célra jogilag és pszichológiailag speciálisan kiképzett, egyházi vonatkozásban érzékenyített telefonos fogadócsapatot is biztosítottak.

A bizottság összesen mintegy 6500 személlyel találkozott személyesen. Az áldozatok mellett családtagok is voltak a meghallgatottak között. Az áldozatok több mint felével (1600 fő) egy részletesebb kérdőívet is kitöltettek, majd 250 áldozattal egészen mély, nehéz és sokszor fájdalmas beszélgetést bonyolítottak le, amelyeken a bizottság részéről kis, 2-3 fős csoportok vettek részt.

A bizottság megkereste a püspököket és a szerzetesrendek vezetőit, hogy az ő levéltáraik anyagait is használhassák. Egy későbbi időszakban a francia egyházmegyék mintegy egyharmadát, valamint kb. húsz kongregációt személyesen is meglátogattak az alaposabb vizsgálódás céljából. Pierre d’Ornellas rennes-i érsek az Aleteiának adott nyilatkozatában elismerően beszélt a hozzájuk kiküldött személy komoly hozzáállásáról és professzionalizmusáról. Az egyházi levéltárak mellett a munkába természetesen bevonták az állami levéltárakat és a különböző sajtóarchívumokat is.

Sauvé elnök elmondta, hogy eleinte azt hitte, heti 1-2 napot kell majd erre a munkára szánnia, később azonban kiderült, hogy az elfoglaltság heti 35-40 órára is rúgott.

A bizottság ajánlásai

A bizottság 45 reformjavaslatot állított össze, amelyek között szerepel az Egyházi Törvénykönyv felülvizsgálata, a szeminaristák ítélőképességének és képzésének javítása, valamint olyan konkrét elismerési mechanizmusok létrehozása, mint például nyilvános szertartások, az elszenvedett szenvedésekről megemlékező liturgikus ünnepségek, az áldozatoknak és szenvedéseiknek állítandó emlékművek stb. Az Egyháznak el kell ismernie felelősségét, a rendszerszintű hanyagságot és az intézményes takargatást. A dokumentum egyénenként megállapított kárpótlásra is javaslatot tesz, és kizárná, hogy ehhez adományokból gyűjtsenek pénzt, mivel ezt a francia Egyháznak kell biztosítania.

Az Egyházi Törvénykönyv Ferenc pápa által kezdeményezett egyik módosítása már december 8-án életbe lép. Eszerint a szexuális zaklatás kikerül a szüzesség elleni sérelem kategóriából, és ezentúl életellenes, illetve a személy méltósága elleni támadásnak minősül.

A bizottság azt is javasolta, hogy vizsgálják felül a gyónási titok kérdését, ami szerint a pap köteles titokban tartani mindazt, amit a gyónás során megtudott. A francia polgári jog tiszteletben tartja a gyónási titoktartást, de a CIASE szerint a kiskorúak vagy kiszolgáltatott személyek ellen elkövetett szexuális erőszak bejelentésének jogi kötelezettsége előbbre való, mint a titoktartáshoz való jog.

Az egyházi kormányzás is reformra szorul, mivel akadályozta az agresszió megfelelő kezelését – írja a jelentés. A bizottság többek között azt javasolja, hogy a világiaknak nagyobb részvételt kell biztosítani a döntéshozó szervekben. Olyan ajánlás viszont nincs, hogy a papi cölibátust el kellene törölni, mivel azt nem azonosították a visszaélések okaként.

A bizottság meg van győződve arról, hogy a Szentszék erős szándéka, hogy felszámolja ezt a problémát, és Ferenc pápa maga is teljes mértékben elkötelezett ebben a kérdésben – nyilatkozta a CIASE bizottság elnöke.

Mit mondjunk a gyerekeknek?

Az Aleteia portál egyik cikke még arra vonatkozóan is ad tanácsokat, hogyan beszéljünk, és beszéljünk-e egyáltalán gyermekeinknek a vizsgálatról és a jelentésről. Mit mondjunk neki, hogy ne zúzzuk szét bizalmukat a papok és a szerzetesek iránt? Milyen kép alakulhat ki bennük ezek után a papokról?

A fő szempont az, hogy ne kicsinyelljük le, de ne is túlozzuk el a problémát. A kisebbek esetében egyfajta megelőzés lehet a célja a beszélgetésnek. Anélkül, hogy szexuális abúzusokról beszélnénk, azt tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy tudjon különbséget tenni a szerető családtagtól, baráttól kapott, dicsérő, „jó” simogatások, és a „rossz” simogatások között. Tudatosítsuk benne, hogy létezik egy belső riasztórendszere, és ha arra hallgat, fog tudni vigyázni a testére, és fog tudni nemet mondani.

A nagyobb gyermekek már több mindent meg tudnak érteni a szomorú valóságból. Használjunk életkoruknak megfelelő szavakat. Ha igazságosak akarunk lenni, hívjuk fel arra is a figyelmüket, hogy hasonló veszély távolról sem csak az egyházban leselkedik rájuk. Bizalmuk megőrzéséhez mondjuk el, hogy a cselekményt elkövető papok aránya a papságon belül mennyire alacsony. Sajnos, az emberek valóban néha gyarlók és bűnösök. Ezért hitüket és bizalmukat helyezzék Istenbe, aki soha nem fogja becsapni őket és csalódást okozni nekik.

A pápa szavai

Ferenc pápa nagy fájdalommal olvasta a független bizottság jelentését – áll a Szentszék sajtóirodájának október 5-i közleményében. „Gondolatai elsősorban az áldozatok felé fordulnak. Hatalmas bánatot érez sérüléseik miatt, és hálás, amiért kellően bátrak voltak ahhoz, hogy bejelentést tegyenek. A pápa gondolatai a francia Egyház felé is szállnak. Azt kívánja, hogy ráébredvén e szörnyű valóságra, és egyesülve Urunk szenvedésével legsérülékenyebb gyermekei érdekében, a francia Egyház a megváltás útjára léphessen” – írja a közlemény. – „Imáival a pápa az Úrra bízza Franciaországban élő népét, elsősorban az áldozatokat, hogy az Úr megadja nekik a vigasztalást, és az igazságszolgáltatás révén bekövetkezhessen a gyógyulás csodája.”

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű