Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Közösségi hálózatok: amikor a világ rájön, hogy a semlegesség nem létezik

Közzétéve

Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto

A hivatalban levő amerikai elnök oldalának zárolása a közösségi médiában a digitális gazdaság óriásvállalatainak mindenhatóságáról tanúskodik. A politikai megszólalást előzetes figyelmeztetés nélkül, megmásíthatatlanul kitilthatják, vagy éppen megengedhetik. A közösségi média világa, amely felfedezi a hatalmi játékok durvaságát, most lép át a serdülőkorból a felnőttkorba.

A GAFAM vállalatok – az Internet óriásainak (Google, Apple, Facebook, Amazon és Microsoft) nevéből formált rövidítés – nagyon szeretnek mindent, ami menő. Kaliforniai napsütés, kapucnis pulóverek, örök egyetemistáknak együttlakást kínáló irodák, mesés üzleti számok. A 2010-es évek elején sima, nehézségektől és határoktól mentes világot ígértek nekünk, ahol mindenki azzal beszélhet a világ másik végéről, akivel csak akar, néhány kattintás az egész. A közösség nyitott és toleráns, olyan, mint a filmbéli spanyol fogadóban, ahol minden áramlat elfogadható.

Ez azonban álságosan eltakarta a valóság egy részét. Az adatokat gyűjtő vállalatok olyan tömegű információval rendelkeznek, amelyeket aztán hasznosíthatnak és eladhatnak. Nagyon ügyes algoritmusokkal ők döntik el, ki az, aki létezik, és ki az, aki nincs is – ez a helyzet ugyanis, ha valaki eltűnik a Google első oldaláról. A logókban látható színek és gyermeki mosolyok egyre kevésbé tudják elfedni a valódi kérdést: mi lesz ezekkel az adatokkal, hogyan használják fel őket, és a felhasználónak megvan-e még a cselekvési szabadsága?

A gondtalanságtól a politikai realitásig

Néhány év leforgása alatt ezek a vállalatok Morus Tamás Utópiájából átléptek Machiavelli Fejedelmébe, fájdalmasan megtapasztalva a politika valóságát. A nyitott média ugyanis lehetővé teszi az iszlamista csoportoknak is, hogy kommunikáljanak és merényleteket készítsenek elő, és persze nincs akadálya a gőzös és elmebeteg elméletek terjedésének sem. A világ távolról sem sima, hegyekből és síkságokból, bemélyedésekből és kipúposodásokból áll. A véleménynyilvánítás szabadsága és korlátozása közötti helyes arány olyan kérdés, amellyel a sajtó egészen a 19. századi megjelenése óta szembesül, és amelyre még nem talált csodába illő megoldást. A teljes szabadság útján kell-e járni, elfogadva azt, hogy megjelennek a gyűlölködő és veszélyes szavak is, vagy pedig be kell vezetni egy adag cenzúrázást, hogy megvédelmezzük azt, amit lényegesnek tartunk, még ha ez korlátozza is a véleménynyilvánítás és a gondolat szabadságát?

A Facebook és a Twitter is találkozik ezzel a feszültséggel, amelytől egyetlen médium sem menekül meg, de igencsak különös választ adnak rá: brutális módon letiltják a január 21-éig még hivatalban levő amerikai elnök oldalát, közben pedig egy sereg iszlamista és egyéb becsavarodott őrült oldal nyugodtan virul. Amikor ezt teszik, bebizonyítják a világ többi részének, hogy a semlegesség nem létezik, és a politikai harcba minden médium bekapcsolódik.

Nincs semlegesség

Az információk kiválogatása, sorrendbe állítása, a meghívott személyek, a bemutatott példák sohasem „semlegesek”, hanem mindig kifejeznek egy világlátást, egy preferenciát, valamiféle ízlést vagy a politikai harcban vállalt egy bizonyos állásfoglalást. A GAFAM vállalatok a demokrata táborhoz tartoznak. Joe Biden az ő jelöltjük volt, Donald Trump pedig az ellenfelük. Az egy dolog, ha valaki ezt kimondja, de az már egy másik dolog, ha cenzúrázzák azt az elnököt, akit nem szeretnek. Amikor így cselekedtek, ezek a vállalatok politikai cselekedetet hajtottak végre.

Ők, akik az információk és a szavak csatornái, mondhatnánk „infóvezetékek”, mint ahogyan léteznek gázvezetékek és olajvezetékek is, elzárták a csapot egy politikai ellenségnek címkézett személy esetében, éppúgy, ahogyan bizonyos államok elzárják a gázt vagy az áramot olyan országoktól, amelyeket térdre akarnak kényszeríteni. A közösségi média eme világa, amelyet sokan Pán Péter örök gyermekkorba rögzült világának láttak, hirtelen felnőtt világgá vált, ahol a hatalmi játékok és logikák nagyon is jelen vannak.

A Facebook és a Twitter által küldött üzenet tökéletesen világos: „Elősegítjük a mi saját eszméink terjesztését és korlátozzuk azoknak az eszméknek a terjesztését, amelyeket nem osztunk.” A kérdés tehát jóval messzebbre nyúlik, mint Donald Trump személye, és a médiapluralizmus alapvető fogalmához kapcsolódik.

Mivel törekedni kell a médiumok és újságok pluralizmusának kialakítására, hogy minden gondolat és eszme kifejezésre juthasson, a hálózatok pluralizmusát is meg kell teremteni, hogy elkerülhető legyen a törlés és a nemlét. A kínaiak és az oroszok megértették, hogy a közösségi média nem semleges és politikai eszméket hordoz; ezért segítik a nemzeti közösségi hálózatok kiépítését és a Facebook és a Twitter betiltását. Ami amúgy nem jó dolog politikai ellenzékük számára.

Ingyenesség sincs

Létezik egy másik mítosz is, amely most lelepleződik: nincs ingyenes szolgáltatás. Az információhoz való hozzáférésnek ára van, az ember vagy előfizet, vagy valami adományt küld. Az infóvezetékek esetében sincs ez másként. Hozzászoktunk az ingyenességhez, és nem látjuk, mibe kerül egy olyan vállalatnak, mint a Facebook, egy komplex informatikai hálózat fenntartása és fejlesztése. Ha mi nem fizetünk, akkor máshonnan szerzik rá a pénzt (reklámokból és az adatok értékesítéséből).

Hajlandóak vagyunk vállalni ezt a „nem-ingyenességet” úgy, hogy előfizetünk a biztonságossá tett szolgáltatásra? A költség nem lesz elhanyagolható. A felhasználók élvezik, hogy belevethetik magukat a hasznos szolgáltatások ingyenesen elérhető mámorító világába, és nagyon gyakran fogalmuk sincs arról, mire van szükség ennek működtetéséhez energetikai és technikai szempontból.

Tulajdonképpen senki sem törődik a cenzúrával, amikor személy szerint nem őt érinti a dolog. Donald Trumpot letiltották, az élet megy tovább, Joe Biden átveszi az elnökséget. De mégis csak kár lenne, ha a felvetett kérdések megválaszolatlanul maradnának, mi pedig továbbra is a közösségi hálózatok rabszolgái lennénk, várván azt a napot, amikor majd minket tiltanak le.

Forrás: Aleteia
Fordította: Solymosi Judit

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű