Lépj kapcsolatba velünk

Tanítás

Krisztus a kereszten függ, szenved, mégis kínzóira gondol – Ferenc pápával nagyböjtben

Közzétéve

Nagyböjtben a Katolikus.mán Urbán Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójának elmélkedéssorozatával lehet lélekben is készülni az ünnepre. A Szentatya romániai látogatása kapcsán a sorozat témaköre Ferenc pápa nagyböjti üzenetei köré épül. Ha felkeltettük érdeklődésedet kérünk kövesd oldalunkat és egy megosztással segítsd cikkeink minél nagyobb körben való terjedését. Köszönjük! (a szerkesztők)

Az előző rész:

A Nagyböjt egy új kezdet, olyan út, amely elvezet a biztos célhoz, a feltámadáshoz, Húsvéthoz, amikor Krisztus győzedelmeskedik a halál felett. Ebben az időszakban mindig erős indítást kapunk a megtérésre. A keresztény arra kap meghívást, hogy „teljes szívével” (vö. Jo 2,12) térjen meg az Úrhoz, ne elégedjen meg a középszerű élettel, hanem növekedjen az Úr barátságában. Jézus a mi hűséges barátunk, aki soha nem hagy bennünket cserben, hiszen még akkor is, ha bűnt követünk el, ő türelmesen várja, hogy visszatérjünk hozzá, és e várakozással kifejezi, hogy meg akar nekünk bocsájtani”. (Ferenc pápa 2017. nagyböjti üzenetéből)

A mi hűséges barátunk meg akar bocsájtani, erre tanít a keresztről is bennünket. „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek” (Lk 23,34).  Az első mondat a kereszten a szeretet törvényét hirdeti és világosítja meg. Krisztus a kereszten függ, szenved, mégis kínzóira gondol. Amikor az ember a leggonoszabb hozzá, Krisztus az Atyánál közbenjár értük: Atyám bocsáss meg nekik. Amikor természetszerűen megvetéssel kellene elfordulnia az emberektől, akkor mentegeti őket: „Nem tudják mit cselekszenek”. Nem tudják a vezetők, mert hatalomféltőek, kevélyek, elfogultak.

Emlékezzünk az szentírás azon jelenetére, amikor az apostolok le akarják hívni a tüzet az égből, hogy elpusztítsák a szamariaikat. Jézus pedig odafordul apostolaihoz mondva: „Nem tudjátok milyen lélek lakik bennetek” /vö. Lk 9,55-56/. Barsi Balázs atya írja:

„Arról a kísértésről van szó, amelynek Jézus mindvégig, és most, utolsó erejével is ellenállt, ellenfelei azonban elbuktak benne: a hatalom erejével való visszaélésről. Amikor az embert megrészegíti a hatalom, nem képes többé észlelni a határait, és egy bizonyos ponton túl már nem tudja, hogy mit cselekszik. Ezért nem sikerülhet Jézusnak sem szavaival, sem tetteivel, sem tekintélyével, sem szabadságával megváltoztatnia hatalmától elbódult ellenségeit. Szívük oly kegyetlenül megkeményedett, hogyha most velük szemben az Atya megmutatná hatalmát, az sem változtatna rajtuk.”

Nem von vissza Jézus semmit sem a tanításából, hanem még inkább minden beteljesedik. Gondoljunk csak a nyolc boldogságra, különösképpen is az utolsóra: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak” /Mt 5,7/.

Az evangéliumokban gyakran fordul elő a irgalom, együttérzés kifejezés, amely szavak Ferenc pápa lelkiségében alapkifejezések. Egy olyan erény amelyet ki kell fejleszteni önmagunkban és magába foglalja a szeretet minden megnyilatkozását: a megbocsájtást, a türelmet, a nagylelkűséget, az áldozatkészséget. Jézus a szeretetnek azt a fajta gyakorlását tökéletesnek nevezte, példának pedig magát a mennyei Atyát állította, aki mindig irgalmas, hiszen felkelti napját jókra és gonoszokra, és esőt ad igazaknak és gonoszoknak. /Mt 5,45/. A kiindulópont számunkra pedig az lehet, hogy mi magunk is rászorulunk az felebarátaink irgalmára, ezért kell nekünk is megértőek lennünk mások iránt. Az irgalmasok jutalma pedig nem lesz más, mint az amit egész életükben másokkal gyakoroltak, vagyis irgalmat nyernek a mennyei Atyától.

Krisztus értünk imádkozik: Atyám bocsáss meg nekik” – mert káromkodnak minden nap, még azok is akik bennem hisznek. Atyám bocsáss meg nekik, mert gyűlölnek téged és gyűlölik egymást is. Perlekednek veled és egymással. Atyám bocsáss meg nekik, mert ők nem tudnak bocsánatért könyörögni, nem tudnak egymásnak megbocsájtani. Jézus imája az Atyához szól, hogy az Atya bocsásson meg az embereknek, akik őt bántják. Ez segítség számunkra is, hogy valóban meg tudjunk bocsájtani. Ha elég hosszan imádkozom, növekszik bennem a készség a megbocsájtásra, érzem, hogy haragom elpárolog, fájdalmam gyógyul és szabadon meg tudok bocsájtani. Az ilyen megbocsájtás mindig mély békét teremt és szabadnak érzem maga ezt a szabadságot, ha biztosítani tudom a másik fél számára is, akkor lesz a kiengesztelődés létrejön anélkül, hogy vesztesek vagy győztesek lennének, ill. vétkesek és ártatlanok. Csak ha megőrizheti méltóságát a testvérem, akkor lesz kész arra, hogy elfogadja megbocsájtásomat és megbocsátsa az én részemet a bűnben.

Hajlandó vagyok-e, hogy talentumaimat megosszam másokkal?

Milyen a kapcsolatom a körülöttem levőkkel, akikkel naponta találkozok? Fordítok-e hasznos időt rájuk?

Hogyan imádkozok az ellenem vétőkért? Mi inkább átkozzuk, szidalmazzuk, megszóljuk, elmarasztaljuk egymást. Mert ő a hibás… Ó kezdte…

Egymás után jó lenne három személyt elképzelni, akikkel kapcsolatban először jó lenne hagyni, hogy a fájdalom, majd a harag érzése, éledjen fel az általuk kapott sebek miatt. Aztán próbáld meg kimondani számukra és képzeld el, hogy megbocsájtasz nekik, úgy ahogy Jézus megbocsájtott a kereszten, mert hiszen nem tudta mit vétett ellenem.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű