Kevesen tudják, hogy Krisztus király ünnepe a liturgikus év utolsó vasárnapjára esik, ezzel is jelezve, hogy a Megváltó Krisztus Ura a történelemnek és az időnek, ami alól egyetlen ember vagy más teremtmény sem vonhatja ki magát.
Kevesen tudják, kicsit talán feledésbe is merült, hogy ezt az ünnepet XI. Piusz vezette be az 1925. jubileumi év december 11-én kiadott „Quas primas” enciklikájával, annak az évnek a megkoronázásaként. Megválasztását követően, 1922-ben XI. Piusz elsőként a „katolikus” liberalizmust ítélte el „Ubi arcano Dei” enciklikájában. Jól tudta, azonban, hogy olyan elutasító álláspont, ami csupán egy enciklikában jelenik meg, nem sokat ér, mert a keresztény nép nem olvassa a pápai megnyilatkozásokat. Ezért arra gondolt a Szentatya, hogy a legmegfelelőbb módja a terjesztésnek a liturgiában való használat lenne. Ebből a megfontolásból íródott a „Quas primas”, amelyben kimutatta, hogy Krisztus királysága szükségképpen maga után vonja a katolikusok számára azt a kötelességet, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az ideális katolikus Állam elérése érdekében:
„… a Krisztus Király tiszteletére szentelendő ünneptől mégis azt várjuk, hogy az emberi társadalmat a szeretettől égő Megváltóhoz visszatérésre bírja. A katolikusok kötelessége volna ezt a visszatérést szóval és tettel siettetni.”
A Quas Primas „Jézus Krisztus folyamatos és univerzális társadalom fölötti uralmát” hirdeti az ateista és szekularizált Állammal szemben, ami „korunk betegsége”. A pápa elsődleges célja az volt, hogy tisztázza, a világ bajai abból fakadnak, hogy egyre jobban eltávolodtunk Krisztustól „és az ő szent törvényeitől”, ami minden, népek közötti tartós békére vonatkozó reményt aláás. Ezért vált szükségessé Krisztus Univerzum feletti királyi mivoltának kihirdetése:
„Midőn most az egész katolikus világ tiszteletét a Krisztuskirály iránt elrendelni szándékozunk, szintén a mai idők bajain óhajtunk segíteni, s az emberi társadalmat megfertőző betegség ellen akarunk hathatós orvosságot nyújtani. Először Krisztus uralmát minden nemzetek fölött kezdték kétségbe vonni. Majd tagadták az Egyháznak magától Krisztus Urunktól nyert jogát az emberi nem tanítására, a törvények meghozatalára és a népeknek az örök üdvösségre vezető úton való kormányzására. Majd fokozatosan tovább haladva, Krisztus vallását a hamisakkal egyenlőnek nyilvánították s szégyenszemre azonosan ítélték meg, azután a világi hatalomnak alávetették, a fejedelmek és közhatóságok kénye-kedvének kiszolgáltatták. Még tovább mentek azok, akik az isteni vallást valami természeti vallással, természetes érzéssel akarták pótolni. Akadtak államok, amelyek azt vélték, hogy Isten nélkül is meglehetnek, s vallásuk az istentelenség és az Istennel nemtörődés lett. „
Jézus Krisztus az Alfa és az Ómega (vö. Jel 21, 6). Pilátus előtt maga Jézus is kategorikusan kinyilvánította királyi mivoltát. Pilátus kérdésére: „Tehát király vagy?”, Jézus azt válaszolja: „Te mondod, hogy király vagyok” (Jn 18, 37). Aztán Jézus kijelenti, hogy az ő országa nem az emberek világából való, hanem egyedül az Isten világából. Nem fegyverek erején nyugszik, hanem a Szeretet Igazságán. Ez az ország, mely titokzatos módon már jelen van a világban, akkor fog teljességben megnyilvánulni, amikor az idők végén Krisztus, a legfőbb Bíró eljön másodszor, hogy ítéljen élőket és holtakat.
Hegyi László, Pécsi Egyházmegye
