Krisztus színeváltozása elővételezi a tanítványok számára az örök élet szépségét, amikor az Atya tökéletes képmása arcán és ruháin megpillantják Isten szeretetének tündöklő világosságát. Ez arra készíti fel őket, hogy ugyanezt a szépséget ismerjék majd fel a keresztre feszített Jézus arcán is – elemezte a vasárnapi evangéliumi szakaszt Ferenc pápa.
Tanításában a pápa arra buzdított, hogy a szeretet konkrét cselekedeteivel vigyük el testvéreinknek Isten világosságát, tanúskodva a Krisztusban megtestesült isteni szeretet szépségéről. Isten csodáinak, az Úr arcának szemlélése késztessen bennünket mások szolgálatára.
Nagyböjt második vasárnapján az evangéliumi szakasz Urunk színeváltozásáról szól. Jézus magával viszi a hegyre Pétert, Jakabot és Jánost és teljes szépségében Isten Fiaként nyilatkoztatja ki magát nekik (vö. Mt 17,1-9 – kezdte beszédét a pápa, majd az evangéliumi jelenetet magyarázva a következő kérdéseket tette fel: Miben áll ez a szépség? Mit látnak a tanítványok? Egy látványos hatást? Válaszában pedig megállapította, hogy nem erről van szó. A tanítványok ugyanis Isten szentségének a fényét látják, amely Jézus, az Atya tökéletes képmása arcán és ruháin ragyog. Megnyilvánul Isten fensége, Isten szépsége. Isten azonban Szeretet, így Urunk színeváltozásakor a tanítványok saját szemükkel látták a Krisztusban megtestesült isteni Szeretet szépségét és tündöklését. A tanítványok részesedtek a paradicsom elővételezésében – állapította meg Ferenc pápa, hozzátéve, hogy ez nagy meglepetés volt számukra! Olyan régóta szemük előtt volt a Szeretet arca és soha nem vették észre, hogy mennyire szép! Csak most ébrednek tudatára nagy örömmel, hatalmas örömmel – hangsúlyozta a pápa.
Jézus valójában ezzel a tapasztalattal képezi, felkészíti őket egy még fontosabb lépésre. Nemsokkal azután ugyanis fel kell majd ismerniük Őbenne ugyanezt a szépséget, amikor felmegy a keresztre és arca eltorzul. Péter ezt nehezen érti meg: szeretné megállítani az időt, szeretné „szünetre” állítaná a jelenetet, és meghosszabbítani ezt a csodálatos élményt, de Jézus nem engedi meg. Az ő világosságát ugyanis nem lehet egy „varázslatos pillanatra” korlátozni. Így hamissá, mesterségessé válna, szerte foszlana a mulandó érzések ködében. Éppen ellenkezőleg, Krisztus a világosság, amely utat mutat, mint a tűzoszlop a pusztában a népnek (vö. Kiv 13,21). Jézus szépsége nem idegeníti el a tanítványokat az élet valóságától, hanem erőt ad nekik, hogy kövessék Őt egészen Jeruzsálemig, egészen a keresztig – szögezte le Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy Krisztus szépsége nem elidegenítő, mindig előbbre visz, nem kényszerít rá, hogy elrejtőzz, arra buzdít, hogy haladj tovább!
Ez az evangéliumi szakasz számunkra is felvázolja az utat: megtanít minket arra, hogy milyen fontos Jézussal lenni, még akkor is, ha nem könnyű megérteni mindazt, amit mond és tesz értünk – magyarázta a pápa. Valójában azáltal, hogy Vele vagyunk, megtanuljuk felismerni Jézus arcán a szeretet fénylő szépségét, amely önmagát adja, még akkor is, ha a kereszt nyomát viseli magán. És az ő iskolájában tanuljuk meg megragadni ugyanezt a szépséget azoknak az embereknek az arcán, akik nap mint nap mellettünk járnak: családtagok, barátok, kollégák, akik különböző módon gondoskodnak rólunk. Hány ragyogó arc, hány mosoly, hány ránc, hány könny és sebhely beszél körülöttünk a szeretetről! Tanuljuk meg felismerni őket, és töltsük meg velük a szívünket. És azután induljunk el, hogy másoknak is elvigyük ezt a világosságot a szeretet konkrét cselekedeteivel (vö. 1Ján 3,18), nagylelkűbben belevetve magunkat a mindennapi foglalkozásainkba, szeretve, szolgálva és megbocsátva nagyobb lendülettel és készséggel. Isten csodáinak szemlélése, Isten, az Úr arcának szemlélése késztessen bennünket mások szolgálatára.
Ferenc pápa javasolta, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: fel tudjuk-e ismeri Isten szeretetének fényét az életünkben? Felismerjük-e ezt örömmel és hálával a minket szerető emberek arcán? Keressük-e magunk körül ennek a fénynek a jeleit, amely betölti a szívünket, és megnyitja azt a szeretetre és szolgálatra? Vagy inkább a bálványok szalmalángjait választjuk, amelyek elidegenítenek bennünket és bezárnak minket önmagunkba? Mit szeretnék inkább, az Úr nagy világosságát vagy a bálványok hamis, mesterséges fényét? – buzdított Ferenc pápa lelkiismeretvizsgálatra, majd a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszéde végén azért fohászkodott Szűz Máriához, aki még a Kálvária sötétségében is megőrizte a szívében Fia fényét, hogy kísérjen minket mindig a szeretet útján.
Állítsák meg az embercsempészeket! – Ferenc pápa erőteljes felhívása
A remény útjai ne váljanak többé a halál útjaivá – a pápa mély fájdalma a február 26-i hajótörés miatt, amelynek idáig több mint 70 áldozata van, közöttük sok a gyermek. Az áldozatok temetésére március másodikán került sor, de szombaton egy kétéves kisfiú és egy 12 év körüli kiskorú tetemét találták meg, vasárnap reggel is még újabb holttestet vetett a víz a partra.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa elsőként a görögországi vonatbaleset áldozataira emlékezett, akik között sok volt a fiatal diák. A pápa imádkozik a halottakért és közelségéről biztosította a sebesülteket, az áldozatok hozzátartozóit, majd a Szűzanyához fohászkodott, hogy nyújtson vigaszt számukra.
Ferenc pápa ezután részvétét fejezte ki a calabriai város, Crotone melletti Cutro vizein a múlt vasárnap történt tragédia miatt. Imádkozik a hajótörés sok áldozatáért, családjaikért és a túlélőkért. Nagyrabecsülésének adott hangot és kifejezte háláját a helyi lakosságnak és intézményeknek szolidaritásukért, valamint a túlélők befogadásáért. Ismételten mindenkihez intézte felhívását, hogy ilyen tragédiák soha többé ne ismétlődjenek meg. Állítsák meg az embercsempészeket, ne hagyják, hogy továbbra is rendelkezzenek ennyi ártatlan ember életével! A remény útjai soha többé nem válhatnak a halál útjaivá! A Földközi-tenger tiszta vizét többé ne szennyezzék be vérrel ilyen drámai balesetek! – hangzott Ferenc pápa felhívása. A pápa azért fohászkodott az Úrhoz, hogy adjon számunkra erőt, hogy megértsük az eseményeket és tudjunk sírni, gyászolni.
Ferenc pápa üdvözölte továbbá a római hívőket, az Olaszországból és különböző országokból érkezett zarándokokat. Külön köszöntötte a milánói ukrán közösséget, akik a keresztények egységéért életét áldozó Szent Jozafát püspök vértanúságának négyszázadik évfordulója alkalmából érkeztek az Örök Városba. A pápa dicsérő szavakkal fejezte ki elismerését számukra erőfeszítéseikért, amelyekkel befogadják a háború elől menekülő honfitársaikat. Adjon az Úr Szent Jozafát közbenjárására békét a meggyötört ukrán népnek – hangzott a pápa fohásza.
Végül a pápa a világ minden tájáról érkezett csoportok között üdvözölte még a litván zarándokokat a római litván közösséggel együtt, akik Szent Kázmér ünnepét tartják ezekben a napokban, a spanyolországi Zaragoza román katolikus közösséget, a Georgia fővárosából, Tbilisziből érkezett plébániai csoportot, valamint Burkina Faso híveit.
Forrás: Vatican News
