fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Krisztussal mindig győzünk… – 5 újévi üzenet

Közzétéve

Szerkesztőségünk szeretett volna megszólaltatni 12 embert az egyház széles spektrumából, hogy újévi üzenetét tolmácsolja a 2022-es esztendőre. Ebből végül 5 válasz sikeredett, melyet most nagy szeretettel osztunk meg.

A Katolikus.ma Molnár Tamás atya, Földi-Kovács Andrea, Dr. Csókay András, Pécsi Rita és Virt László újévi gondolataival kíván kegyelmekben gazdag, boldog új esztendőt!

„Isten, áldd meg a magyart!“

Molnár Tamás pozsonyi magyar főlelkész

– énekeltük nemzeti fohászunkat az új év első másodperceiben. A fekete-fehér televízió képernyője előtt, poharakba öntött (gyerek)pezsgővel a kezünkben figyeltük a másodpercek visszaszámlálását, az éjfélkor felcsendülő magyar himnuszt pedig felállva, meghatódottan, szívvel hallgattuk végig, Istent kérve és szívből kívánva egymásnak, magunknak, egész népünknek: „hozz rá víg esztendőt!” Ezt követően koccintottunk és kívántunk egymásnak boldog új évet. Így emlékezem vissza gyermek- és ifjúkorom esztendőfordulóira, otthon, a családban ránk köszöntött új évek fogadására. De azóta is, felnőttként is így, Istenre és szeretteimre gondolva, Isten áldását kérve szeretem kezdeni az új évet. Mert Akinek hálát adunk mindenért, Annak segítségét kérjük a következőkhöz is. Idén is, 2022 kezdetén Isten áldását kívánom mindannyiunk számára, az év első másodperceiben, valamint az újévi ünnepi szentmiséink végén énekelt imánk szavaival is: „Isten, áldd meg a magyart!“ S mikor ezen szavak dobogtatják meg szíveinket, érezzük, egyáltalán nincs itt szó senki kizárásáról, de úgy vélem, teljesen természetes – s ez így van jól –, hogy a sajátunkra, a mieinkre megkülönböztetett szeretettel gondolunk életünk fontos pillanataiban (is). Isten áldását kívánom minden jószándékú embernek, a hullámok és variánsok, korlátozások és intézkedések közepette is, bízva abban – ha Isten is úgy akarja –, jobb idők jönnek, hisz „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.

Kísérje Isten áldása az új év első és minden napját!

Molnár Tamás pozsonyi magyar főlelkész


Istennel beszélni 2022-ben 

Földi-Kovács Andrea televíziós műsorvezető

„Imádkozzunk az egyéni lélek mélyén, a család szentélyében és hívek közösségében, a magyarság legyen az imádság nemzete.”(Mindszenty József) 

Az én újévi fogadalmam állhatatosság az imádságban. Nem Istenről, hanem Istennel beszélni. 

A minket körülvevő zűrzavarban, az egyre kaotikusabbnak és veszélyesebbnek tűnő világban elérkezett az imádság embereinek ideje, akik egyértelmű iránymutatást, új értelmet, új reményt adnak a világnak.  

Mert a világ várakozik az igazságra, és a bátorságra, mely az Istennel időző ember sajátja. De kevés a tanúságtevő. 

Krisztus állhatatos imára buzdít bennünket: „Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.”(Lk 18,1)

Az imában kitartani nehéz, az imát sokszor halogatjuk, márpedig nem halasztható tovább. Sokan úgy vélik, hogy azok az emberek, akik „már csak az imában hisznek” kivonulnak a világból, elmenekülnek a veszélyektől. 

Mi azért csak imádkozzunk, és ezzel vállaljuk a szembenézést, a lelki küzdelmet a világot fenyegető veszéllyel.  

Mert az imára kulcsolt kezek nem csak a lelkeket tudják megváltoztatni, hanem a nemzet, a világ jövőjét is! 

„Európában a magyar nemzet sorsa attól függ, hogy hű marad-e önmagához és azokhoz az evangéliumi igazságokhoz, amelyekhez Európa hűtlen lett.” (Makkai Sándor 1935)

Legyünk az imádság emberei, az imádság nemzete! Ezt kívánom magunknak az Új Esztendőben! 

Földi-Kovács Andrea újévi gondolatai Matta el Meszkin: Isten megtapasztalása az imában könyve nyomán.


Soha nem mondhatjuk azt, hogy ez az év rosszul sikerült, ha igaz szívből követtük Jézust.

Dr. Csókay András idegsebész

Mindíg segít ha fel tudjuk Őt fedezni az Oltáriszentségben és önmagunkban.  Így segített  nekem a sziámi ikrek szétválasztásában, aztán a nigériai missziók nehéz helyzeteiben, ahová most is készülök. Tegyünk bátran ezekről a helyzetekről tanúságot, és hirdessük az Evangéliumot.

Ha szüntelenül rá figyelünk imáinkban nem tudnak felettünk győzelmet aratni rossz érzéseink , mint a félelem vagy harag, A jövő év is sok nehézséget jelez, de Krisztussal mindíg győzünk és  örömben maradunk. 

Jézusra figyeléssel teli boldog Új évet kíván Csókay András.


Szívből kívánom, hogy az Új Évben

Pécsi Rita neveléskutató

legyen ünnepünk, legyen böjtünk,
legyen időnk – nemcsak a fontosra, hanem a lényegesre is.

Legyen testi és lelki egészségünk, – hogy szeretetünk terhelhető maradjon.

Legyen örömünk, – hogy az emberi könnyeinken átragyoghasson az isteni mosolygás.

Legyen otthona nemcsak a testünknek, de a szívünknek is, – nemcsak itt a földön, de az égieknél is.

Legyen szenvedély, tűz és lendület a szeretetünkben, a szerelmünkben,
legyen szavunkban áldás, teremtő erő.

Legyen célunk, amiért minden nap érdemes küzdenünk,
legyen elég társunk az útunkon.
legyen bizalom a szívünkben sötétség idején is.

Legyen kalandunk, álmunk, legyen játék napjainkban,
legyen felemelő gyengédség és erő a kapcsolatainkban.

Legyen fény a szívünkben, hogy egymás igazi arcát megláthassuk,
legyen humor, derű a közösségeinkben, és
legyen testvéri közösségünk, ahol a különbözőségeinket gazdagságnak éljük meg.

Legyen csendünk, hogy egymást és a Lélek szavát meghalljuk, és
legyen a csendünkből fakadó énekünk is.

Legyen alkalmunk arra, hogy a barátainkkal rácsodálkozzunk Isten üzeneteire
legyen együttlétünk ölelés és őszinte közelség, hogy a félelmeink reménységgé, bizalommá oldódjanak.

Legyen bátorságunk a sodródásnak ellenállni, az életre vezető keskeny ösvényt választani,.

Legyen világos látásunk, hogy gyermekeinket az élet útjára vezessük,
legyen türelmünk és bölcsességünk hozzájuk, egymáshoz és magunkhoz is.

Legyen gyermeki hitünk, hogy fölfedezzük, hogy életünk Fővállalkozója nem mi vagyunk,
legyen fülünk, hogy kérdéseinkre adott válaszait meghalljuk.

És mindezért:

„hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!”
(Sík Sándor)

Adja Isten, hogy így legyen – amen.

Pécsi Rita neveléskutató


Az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, nem egy elmosódó elvi igény…

Virt László szociológus, hittanár

Szent VI. Pál pápa 1968-tól január elsejét a katolikus egyház számára a béke világnapjává nyilvánította és ezt az ENSZ is átvette. Az volt a szent pápa célja, hogy az év első napján az ember élje át a békét önmagával, embertársaival és a világgal. Az előző nappal, Szent Szilveszter napjával együtt évről-évre adott határkő ez: az év utolsó napja a háláé mindazokért amelyek az előző évben Isten ajándékaként a javunkra váltak; az év első napja pedig ezzel szervesen összetartozik, mert a következő esztendőt ajánljuk fel Istennek. Az év első napja életfeladat: közelebb kell kerülnünk Istenhez. Csak így, Isten akaratát életünkben megvalósítva, nyerhetjük el azt, amit békének neveznek. A béke tehát nem nyugalom, hanem jóra való törekvés. 

Az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, nem egy elmosódó elvi igény, mert minden esztendő, minden korszak elénk állítja a feladatot, ami konkrét valóság. Már régi botrány, hogy az ember függetlennek képzeli magát Istentől, a teremtés rendjétől. Az ember – az atomizált, szétporló világ egyes embere – ezzel önmagát állítja Isten helyébe, azt képzelve, hogy ő maga “teremtheti” újjá a világot saját torz elképzeléseinek képmására. A teremtett renddel szembe menve, ez békétlenségbe hajtja az “istenné” lenni akaró földi páriát, aki épp ezzel a törekvésével taszítja magát porba. A mai idők, több alapvető feladat mellett, annak felismerését és átélését állítják elénk feladatként, amit a Teremtés könyve 1. rész 27. verse lényegre törő nemes egyszerűséggel leír. Az élet folytonosságát az ifjúság viszi tovább, de ez már gyermekkortól a szülőknek is feladat. Az apa törekedjék arra, hogy gyermekei a határozott, és gondviselő, családjáért élő férfit ismerjék meg benne. Édesanyjában pedig a gyermek ismerje fel azt az asszonyt, akinél érzékenyebb, áldottabb nő nincs ebben a mai világban. “Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.” Gondoljunk bele a teremtés szellemi mélységébe: Az ember egyes szám; de ebben az egyes számban, aki Isten képmása, ott van két összetartozó személy. Ebbe a gondolatba kell beilleszteni azokat, akik utánunk következnek!

Virt László szociológus, hittanár

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozata az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortuszról szóló döntése kapcsán

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának határozatával kapcsolatban, amely pénteken módosította a „Roe kontra Wade” ügyben az 1973-ban hozott jogi álláspontot az abortusz kérdésében.

Az Egyesült Államok püspökei történelmi napnak nevezték az ország életében június 24-ét, amely egyébként idén Jézus Szentséges Szívének ünnepe, és hálát adtak Istennek a Legfelsőbb Bíróság pénteki döntéséért, amely megváltoztta a „Roe kontra Wade” ügyben hozott 1973-as ítéletet, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi élet elvételét abortusz útján”. A Pápai Életvédő Akadémia közleményben sürgette a kormányokat, hogy olyan politikai döntéseket hozzanak, amelyek elősegítik az életet.

Pénteken az amerikai Legfelsőbb Bíróság nyilvánosságra hozta a Dobbs kontra Jackson Női Egészségügyi Szervezet ügyében hozott határozatát, amely szerint az Egyesült Államok alkotmánya nem védi az abortuszhoz való úgynevezett „jogot”. A pénteki ítélet, amelyben hat bíró döntött igennel és három ellenezte, hatályon kívül helyezi a „Roe kontra Wade” és a „Planned Parenthood of Southeastern Pennsylvania kontra Casey” abortuszügyben hozott döntéseket, amelyek az egész országban garantálták a „igény szerinti abortuszt”. A döntés azonban nem teszi illegálissá az abortuszt, csupán visszaadja az amerikai népnek és választott képviselőiknek a gyakorlat szabályozására vonatkozó felhatalmazást.

Egy igazságtalan törvény megváltoztatása

„Közel ötven éven keresztül Amerika egy igazságtalan törvényt hajtott végre, amely lehetővé tette egyesek számára, hogy eldöntsék, mások élhetnek-e vagy meg kell halniuk. Ez a politika több tízmillió még meg nem született gyermek halálát eredményezte, és olyan nemzedékeket, amelyektől megfosztották a megszületés jogát” – áll az amerikai püspökök nyilatkozatában. A sajtóközlemény, amelyet José Gomez érsek és a püspöki kar életvédő bizottságának elnöke, William Lori érsek írt alá, hangsúlyozza, hogy a „Roe kontra Wade” ügy, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi életek kioltását”, súlyos tagadása annak az igazság, hogy minden férfi és nő egyenlőnek teremtetett, akiknek Istentől kapott joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.”

„Egyházként azokat kell szolgálnunk, akik nehéz terhességgel néznek szembe, és szeretettel kell körül venni őket.” A püspökök ezután méltatják amerikaiak millióinak munkáját, akik „békésen együtt dolgoztak, hogy felvilágosítsák és meggyőzzék embertársaikat az abortusz igazságtalanságáról, hogy gondozást és tanácsadást kínáljanak fel nőknek, és azon munkálkodtak, hogy alternatívákat biztosítsanak az abortusz elkerülésére, beleértve az örökbefogadást, a nevelőszülői gondozást és olyan állami politikát, amely valóban támogatja a családokat.” „Ma osztozunk örömükben és hálásak vagyunk nekik.” Az életvédelem ügyéért végzett munkájuk – folytatják a püspökök – „mindazt tükrözi, ami jó a demokráciánkban, és az életvédő mozgalom megérdemli, hogy nemzetünk történelmében a társadalmi változásokért és a polgári jogokért folytatott nagy mozgalmak közé tartozzon”.

A Pápai Életvédő Akadémia június 24-én pénteken csatlakozott az Egyesült Államok püspökeinek az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéséről szóló nyilatkozatához. Ahogy Gomez érsek és Lori érsek kijelentette: „Ez a sebek begyógyításának és a társadalmi megosztottság felszámolásának ideje. Itt az ideje a megfontolt gondolkodásnak és a civil párbeszédnek, valamint az összefogásnak, hogy olyan társadalmat és gazdaságot építsünk, amely támogatja a házasságot és a családokat, és ahol minden nő megkapja a szükséges támogatást és erőforrásokat ahhoz, hogy gyermekét szeretetben hozhassa ebbe a világba.”

A Bíróság véleménye azt mutatja, hogy az abortusz kérdése továbbra is heves vitákat vált ki. Az a tény, hogy egy nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező ország megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben, kihívást jelent az egész világ számára. Nem helyes, hogy a problémát megfelelő és átfogó mérlegelés nélkül félreteszik. Az emberi élet védelme nem korlátozódhat az egyéni jogok gyakorlására, hanem nagy jelentőséggel bíró társadalmi kérdés. 50 év múltán fontos újraindítani a nem ideológiai vitát az életvédelem helyéről a civil társadalomban, hogy feltegyük magunknak a kérdést: milyen együttélést és társadalmat akarunk építeni.

Olyan politikai döntések kialakításáról van szó, amelyek elősegítik olyan létfeltételek megteremtését, amelyek az élet javát szolgálják anélkül, hogy „a priori” ideológiai pozíciókba esnénk. Ez egyben a megfelelő szexuális nevelés garantálását, az egészségügyi ellátás mindenki számára elérhető biztosítását, valamint a család és az anyaság védelmét szolgáló jogszabályi intézkedések előkészítését, a fennálló egyenlőtlenségek leküzdését is jelenti. Az anyáknak, a pároknak és a születendő gyermeknek szilárd segítségre van szüksége, amely az egész közösséget érinti, elősegítve a lehetőséget, hogy a nehéz helyzetbe került anyák folytatni tudják terhességüket, és hogy a gyermeket rá tudják bízni olyanokra, akik garantálni tudják a gyermek növekedését.

Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke hangsúlyozta: „Az élet iránti lelkesedését elvesztő nyugati társadalommal szemben ez a döntés erőteljes felhívás arra, hogy közösen gondolkodjunk el az emberi élet nemzésének súlyos és sürgető kérdéséről és az azt lehetővé tevő feltételekről. Az élet választásával az emberiség jövőjéért való felelősségünk forog kockán”.

Forrás: Vatican News

Olvasás folytatása

Aktuális

Történelmi jelentőségű döntés az Egyesült Államokban

Közzétéve

Szerző:

Fotó: AP

“Felülbíráljuk a korábbi döntéseket, és visszaadjuk ezt a jogot a népnek és a nép választott képviselőinek” – olvasható a pénteki döntésben.

Június 24-én, pénteken az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága történelmi értékű döntést hozott, amellyel 6:3 arányú szavazással hatályon kívül helyezték a 49 évvel ezelőtti Roe vs. Wade ügyben hozott, illetve a később, 1992-ben azt megerősítő Planned Parenthood vs. Casey-ügyben hozott döntést. Az abortusz lehetőségét lényegében nem korlátozó, de az arra vonatkozó jogszabályalkotást tagállami szintre helyező döntés lehetőségéről májusi cikkünkben már tájékoztattuk olvasóinkat. A többségi bírói vélemény alig tért el attól a tervezettől, amely május elején kiszivárgott a sajtóhoz.

A pénteki döntés véget vet a csaknem fél évszázados, alkotmányos jogot biztosító terhességmegszakítási gyakorlatnak, és lényegében szembemegy az abortuszt egyre inkább liberalizáló nemzetközi trendekkel.

A döntéssel elégedetlen 3 bíró különvéleményében így fogalmazott: “A Roe és Casey ügyekben hozott ítéletek felülbírálatával a Bíróság elárulja saját irányadó elveit. Ez nagyon sajnálatos – a Bíróságra nézve is, de még sokkal inkább az amerikai nők millióira nézve, akik ma egy alapvetően fontos alkotmányos védelmet veszítettek el. Tehát nem értünk egyet.”

Fontos tudni, hogy a pénteki döntés nem tiltja az abortuszt, és nem is kriminalizálja, tehát nem tekinti bűnnek. Hasonlóképpen nem ismeri el azt sem, hogy a meg nem született gyermeknek alkotmányos joga lenne az élethez.

Azzal azonban, hogy az abortusz engedélyezésének feltételeit, adott esetben a betiltását szövetségi szintről más szintre, azaz az egyes tagállamok demokratikusan megválasztott testületei és képviselői kezébe helyezi, megszünteti azokat a központi, alkotmányos akadályokat, amelyek erősen korlátozták vagy éppenséggel teljességgel tiltották az egyes tagállamok jogát a magzati élet védelmére. Nem jelenti tehát az abortusz végét. Egy példa: a döntés értelmében megmaradhat Mississippi terhességi korhatárról szóló törvénye, amely az abortuszt a terhesség 15. hete után tiltja, azaz ebben az államban a tiltás már jóval korábban életbe lép, mint az a 23-28 hetes határ, amelyet az említett két fontos törvényi precedens írt elő. Ezentúl tehát minden tagállam szabadon maga döntheti el, engedélyezi-e az abortuszt vagy sem. Sok tagállam feltehetően nem fog változtatni a korábbi előírásokon. Egyes, leggyakrabban demokrata vezetésű tagállamok már elkezdték a felkészülést a más tagállamokból hozzájuk tóduló nők fogadására a klinikáikon.

A katolikus Joe Biden elnök péntek délutáni közleményében tragikus hibának nevezte a fejleményt. “Szomorú nap ez az ország számára, de nem jelenti azt, hogy a harcnak vége lenne” – mondta Biden.

A pénteki döntés vízválasztó pillanatot jelent a katolikus egyház és az Egyesült Államok szélesebb körű életpárti mozgalma számára. A vélemény közzététele után Jose H. Gomez Los Angeles-i érsek és William E. Lori baltimore-i érsek Istennek hálát adó, közös nyilatkozatot adott ki. Gomez az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia (USCCB) elnöke, Lori pedig az USCCB Életvédő Bizottságának elnöke.

Olvasás folytatása

Aktuális

Mészárlás Nigériában: az Owo-i egyház papjának dermesztő tanúságtétele

Közzétéve

Szerző:

Xavéri Szent Ferenc templom Owo-ban, Ondo állam, Nigéria.

Andrew Adeniyi Abayomi atya, az owói Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze visszaemlékszik arra a támadásra, amelynek során 41-en életüket vesztették és több tucatnyian megsebesültek 2022.június 5-én Nigériában.

Igazi vérfürdő volt. Negyvenegy ember halt meg és tucatnyian megsebesültek a dél-nyugat-nigériai templom elleni támadásban, Owo-ban 2022. június 5-én vasárnap. Fegyveresek robbanóanyaggal támadták meg a templomot pünkösdkor a mise alatt. Andrew Adeniyi Abayomi atya, a Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze is jelen volt azon a napon. Felindultan emlékszik vissza a támadásra, és azt is elmondja, hogy a helyi egyház megkezdte a sérültek ellátását és a szeretteik elvesztését siratók megsegítését.

Hányan voltak a támadók?

Andrew Adeniyi Abayomi: Nem láttam őket, de néhány szemtanú szerint négyen, míg mások azt mondták, hogy ezen a négyen felül voltak mások is, közöttünk a templomban. Vannak, akik szerint hatan, de a tényleges számuk nem ismert.

Hol volt, amikor a támadás történt?

Én még a szentélyben voltam. Befejeztem a szentmisét és éppen tömjént tettem a tömjénezőbe, hogy előkészüljünk a templom előtti körmenetre. Ekkor zajt hallottam. Azt hittem, hogy becsapódott az ajtó, vagy valaki elesett, esetleg kígyót látott, mert történt már ilyen.

De ezután egy második, erősebb zajt hallottam és láttam, hogy a hívek szanaszét szaladnak a templomban. Döbbenten álltam ott, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi történik, amikor valaki felém szaladva azt kiabálta: «Atya, fegyveres ismeretlenek vannak itt!»

Féltette az életét?

Andrew Adeniyi Abayomi atya

Abban a pillanatban nem féltettem az életem. Inkább a híveim megmentésére gondoltam. Néhányan közülük vették a bátorságot és bezárták a bejárati ajtót. Arra bíztattam az embereket, hogy menjenek át a szentélyen keresztül a sekrestyébe. Néhány hívő így menekült ki. A sekrestye belső részében maradtam. Nem tudtam megmozdulni, mert gyerekek vettek körül, miközben a felnőttek is belém kapaszkodtak, néhányan még a miseruhámba is. Úgy védtem őket, mint tyúkanyó a csibéit.

Andrew Adeniyi Abayomi atya: „Nem féltettem az életem. Inkább arra gondoltam, hogy a híveimet mentem.”

Hallottam a híveim hangját: «Atya, kérem, mentsen meg minket, atya, imádkozzon!» Bátorítottam és nyugtatgattam őket, és azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, imádkozom, és Isten tenni fog valamit. Három vagy négy robbanást hallottam egymás után. Jól megtervezték az egész támadást, ami 20-25 percig tartott.

Mi történt ezután?

Végül kaptunk egy üzenetet, hogy a támadók elmentek. Kijöttünk a sekrestyéből, és láttam, hogy néhány hívő meghalt, sokan pedig megsérültek. Egészen megzavarodtam. Kérleltem az embereket, hogy vigyék kórházba sérült testvéreinket. A hívek segítségével, akik tudtak vezetni, megkezdtük néhány sérült kórházba szállítását, a Szent Lajos Kórházba és Szövetségi Egészségügyi Központba. A holttesteket a templomban hagytuk, miközben megpróbáltuk a sebesülteket menteni.

Ondo csendes állam, különösen Nigéria északi és középső részéhez képest, bár a fulani pásztorok és a keresztény farmerek között voltak feszültségek. Hogyan magyarázható ez a hirtelen kitört erőszak?

Azt hallottuk, hogy fegyveres csoportok mozgósítják az embereket délnyugaton és az ország más régióiban. Nem tudjuk, hogy a támadók milyen törzshöz, fajhoz vagy csoporthoz tartoztak. Bár néhányan látták őket a támadás során, nem lehetett beazonosítani őket, mert nem szólaltak meg, nem beszéltek. A támadók egy része egyszerű hívőnek álcázta magát a mise alatt. Velünk imádkoztak a támadás kezdetéig.

Hogyan gondoskodnak a sérültekről és a gyászoló hívekről?

Már elkezdtünk róluk gondoskodni: lelkigondozást nyújtunk számukra, meglátogatjuk őket, imádkozunk velük, kiszolgáltatjuk nekik a betegek szentségét és bátorítjuk, bíztatjuk őket a remény megtartására. Jobban bekapcsolódunk a gyászolókról és a családokról való gondoskodásba.

Sebesültek megáldása a kórházban

Az egyházmegye más egyházközségekhez fordult segítségért. Kormányzati és nem kormányzati szervek, mint például a Vöröskereszt és más csoportok, sőt még muzulmán csoportok és imámok is támogattak minket anyagilag. A legaktívabb a Vöröskereszt volt, amely véradásért és anyagi támogatásért is fordult a lakossághoz.

Jelenleg mire van a legnagyobb szükség?

Anyagi, pénzügyi támogatásra van szükségünk, hogy gondoskodjunk az áldozatokról és a túlélőkről. Aztán saját biztonsági stratégiára is szükség van. Nem messze tőlünk volt biztonsági őrség és rendőr, akik nem segítettek rajtunk annak ellenére, hogy a támadás húsz percig tartott, és négy műtárgy is felrobbant. Saját biztonsági rendszerre van szükségünk.

Egy ilyen tapasztalat után, mint ez, biztonságban érzik majd magukat az emberek, ha visszatérnek a templomba?

Néhány hívőben eluralkodott a félelem. Ennek ellenére eltökélt szándékunk, hogy segítsünk nekik talpra állni, hogy megőrizzék erős hitüket és azzal vigasztaljuk őket, hogy mindenkit felkeresünk, nemcsak azokat, akik közvetlen érintettek. Az a cél, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki velük, hogy megerősítsük őket, és emlékeztessük őket arra, hogy amikor megvalljuk Istenbe vetett hitünket, ez azt jelenti, hogy lemondunk egész életünkről. Ez az élet csak egy átmenet az örökkévalóságba, és az örökkévalóságnak kell lennie a fókuszpontunkban.

Megerősítette vagy meggyengítette hitüket a támadás?

A híveimmel való találkozás során azt láttam, hogy hitük megerősödött, nem pedig meggyengült. Készen állnak és eltökéltek. Továbbra is imádkozom értük minden nap, a szentmisét pedig a még kórházban lévőkért ajánlom fel, hogy segítsem gyors gyógyulásukat. Az elhunytak lelkéért is misézek, hogy békében nyugodjanak. Végül az egyházközség minden tagjának szándékára ajánlok fel szentmiséket, hogy maradjanak szilárdak a hitben és reményben éljenek.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű