Szerkesztőségünk szeretett volna megszólaltatni 12 embert az egyház széles spektrumából, hogy újévi üzenetét tolmácsolja a 2022-es esztendőre. Ebből végül 5 válasz sikeredett, melyet most nagy szeretettel osztunk meg.
A Katolikus.ma Molnár Tamás atya, Földi-Kovács Andrea, Dr. Csókay András, Pécsi Rita és Virt László újévi gondolataival kíván kegyelmekben gazdag, boldog új esztendőt!
„Isten, áldd meg a magyart!“
– énekeltük nemzeti fohászunkat az új év első másodperceiben. A fekete-fehér televízió képernyője előtt, poharakba öntött (gyerek)pezsgővel a kezünkben figyeltük a másodpercek visszaszámlálását, az éjfélkor felcsendülő magyar himnuszt pedig felállva, meghatódottan, szívvel hallgattuk végig, Istent kérve és szívből kívánva egymásnak, magunknak, egész népünknek: „hozz rá víg esztendőt!” Ezt követően koccintottunk és kívántunk egymásnak boldog új évet. Így emlékezem vissza gyermek- és ifjúkorom esztendőfordulóira, otthon, a családban ránk köszöntött új évek fogadására. De azóta is, felnőttként is így, Istenre és szeretteimre gondolva, Isten áldását kérve szeretem kezdeni az új évet. Mert Akinek hálát adunk mindenért, Annak segítségét kérjük a következőkhöz is. Idén is, 2022 kezdetén Isten áldását kívánom mindannyiunk számára, az év első másodperceiben, valamint az újévi ünnepi szentmiséink végén énekelt imánk szavaival is: „Isten, áldd meg a magyart!“ S mikor ezen szavak dobogtatják meg szíveinket, érezzük, egyáltalán nincs itt szó senki kizárásáról, de úgy vélem, teljesen természetes – s ez így van jól –, hogy a sajátunkra, a mieinkre megkülönböztetett szeretettel gondolunk életünk fontos pillanataiban (is). Isten áldását kívánom minden jószándékú embernek, a hullámok és variánsok, korlátozások és intézkedések közepette is, bízva abban – ha Isten is úgy akarja –, jobb idők jönnek, hisz „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt”.
Kísérje Isten áldása az új év első és minden napját!
Molnár Tamás pozsonyi magyar főlelkész
Istennel beszélni 2022-ben
„Imádkozzunk az egyéni lélek mélyén, a család szentélyében és hívek közösségében, a magyarság legyen az imádság nemzete.”(Mindszenty József)
Az én újévi fogadalmam állhatatosság az imádságban. Nem Istenről, hanem Istennel beszélni.
A minket körülvevő zűrzavarban, az egyre kaotikusabbnak és veszélyesebbnek tűnő világban elérkezett az imádság embereinek ideje, akik egyértelmű iránymutatást, új értelmet, új reményt adnak a világnak.
Mert a világ várakozik az igazságra, és a bátorságra, mely az Istennel időző ember sajátja. De kevés a tanúságtevő.
Krisztus állhatatos imára buzdít bennünket: „Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.”(Lk 18,1)
Az imában kitartani nehéz, az imát sokszor halogatjuk, márpedig nem halasztható tovább. Sokan úgy vélik, hogy azok az emberek, akik „már csak az imában hisznek” kivonulnak a világból, elmenekülnek a veszélyektől.
Mi azért csak imádkozzunk, és ezzel vállaljuk a szembenézést, a lelki küzdelmet a világot fenyegető veszéllyel.
Mert az imára kulcsolt kezek nem csak a lelkeket tudják megváltoztatni, hanem a nemzet, a világ jövőjét is!
„Európában a magyar nemzet sorsa attól függ, hogy hű marad-e önmagához és azokhoz az evangéliumi igazságokhoz, amelyekhez Európa hűtlen lett.” (Makkai Sándor 1935)
Legyünk az imádság emberei, az imádság nemzete! Ezt kívánom magunknak az Új Esztendőben!
Földi-Kovács Andrea újévi gondolatai Matta el Meszkin: Isten megtapasztalása az imában könyve nyomán.
Soha nem mondhatjuk azt, hogy ez az év rosszul sikerült, ha igaz szívből követtük Jézust.
Mindíg segít ha fel tudjuk Őt fedezni az Oltáriszentségben és önmagunkban. Így segített nekem a sziámi ikrek szétválasztásában, aztán a nigériai missziók nehéz helyzeteiben, ahová most is készülök. Tegyünk bátran ezekről a helyzetekről tanúságot, és hirdessük az Evangéliumot.
Ha szüntelenül rá figyelünk imáinkban nem tudnak felettünk győzelmet aratni rossz érzéseink , mint a félelem vagy harag, A jövő év is sok nehézséget jelez, de Krisztussal mindíg győzünk és örömben maradunk.
Jézusra figyeléssel teli boldog Új évet kíván Csókay András.
Szívből kívánom, hogy az Új Évben
legyen ünnepünk, legyen böjtünk,
legyen időnk – nemcsak a fontosra, hanem a lényegesre is.
Legyen testi és lelki egészségünk, – hogy szeretetünk terhelhető maradjon.
Legyen örömünk, – hogy az emberi könnyeinken átragyoghasson az isteni mosolygás.
Legyen otthona nemcsak a testünknek, de a szívünknek is, – nemcsak itt a földön, de az égieknél is.
Legyen szenvedély, tűz és lendület a szeretetünkben, a szerelmünkben,
legyen szavunkban áldás, teremtő erő.
Legyen célunk, amiért minden nap érdemes küzdenünk,
legyen elég társunk az útunkon.
legyen bizalom a szívünkben sötétség idején is.
Legyen kalandunk, álmunk, legyen játék napjainkban,
legyen felemelő gyengédség és erő a kapcsolatainkban.
Legyen fény a szívünkben, hogy egymás igazi arcát megláthassuk,
legyen humor, derű a közösségeinkben, és
legyen testvéri közösségünk, ahol a különbözőségeinket gazdagságnak éljük meg.
Legyen csendünk, hogy egymást és a Lélek szavát meghalljuk, és
legyen a csendünkből fakadó énekünk is.
Legyen alkalmunk arra, hogy a barátainkkal rácsodálkozzunk Isten üzeneteire
legyen együttlétünk ölelés és őszinte közelség, hogy a félelmeink reménységgé, bizalommá oldódjanak.
Legyen bátorságunk a sodródásnak ellenállni, az életre vezető keskeny ösvényt választani,.
Legyen világos látásunk, hogy gyermekeinket az élet útjára vezessük,
legyen türelmünk és bölcsességünk hozzájuk, egymáshoz és magunkhoz is.
Legyen gyermeki hitünk, hogy fölfedezzük, hogy életünk Fővállalkozója nem mi vagyunk,
legyen fülünk, hogy kérdéseinkre adott válaszait meghalljuk.
És mindezért:
„hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!” (Sík Sándor)
Adja Isten, hogy így legyen – amen.
Pécsi Rita neveléskutató
Az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, nem egy elmosódó elvi igény…
Szent VI. Pál pápa 1968-tól január elsejét a katolikus egyház számára a béke világnapjává nyilvánította és ezt az ENSZ is átvette. Az volt a szent pápa célja, hogy az év első napján az ember élje át a békét önmagával, embertársaival és a világgal. Az előző nappal, Szent Szilveszter napjával együtt évről-évre adott határkő ez: az év utolsó napja a háláé mindazokért amelyek az előző évben Isten ajándékaként a javunkra váltak; az év első napja pedig ezzel szervesen összetartozik, mert a következő esztendőt ajánljuk fel Istennek. Az év első napja életfeladat: közelebb kell kerülnünk Istenhez. Csak így, Isten akaratát életünkben megvalósítva, nyerhetjük el azt, amit békének neveznek. A béke tehát nem nyugalom, hanem jóra való törekvés.
Az, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, nem egy elmosódó elvi igény, mert minden esztendő, minden korszak elénk állítja a feladatot, ami konkrét valóság. Már régi botrány, hogy az ember függetlennek képzeli magát Istentől, a teremtés rendjétől. Az ember – az atomizált, szétporló világ egyes embere – ezzel önmagát állítja Isten helyébe, azt képzelve, hogy ő maga „teremtheti” újjá a világot saját torz elképzeléseinek képmására. A teremtett renddel szembe menve, ez békétlenségbe hajtja az „istenné” lenni akaró földi páriát, aki épp ezzel a törekvésével taszítja magát porba. A mai idők, több alapvető feladat mellett, annak felismerését és átélését állítják elénk feladatként, amit a Teremtés könyve 1. rész 27. verse lényegre törő nemes egyszerűséggel leír. Az élet folytonosságát az ifjúság viszi tovább, de ez már gyermekkortól a szülőknek is feladat. Az apa törekedjék arra, hogy gyermekei a határozott, és gondviselő, családjáért élő férfit ismerjék meg benne. Édesanyjában pedig a gyermek ismerje fel azt az asszonyt, akinél érzékenyebb, áldottabb nő nincs ebben a mai világban. „Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.” Gondoljunk bele a teremtés szellemi mélységébe: Az ember egyes szám; de ebben az egyes számban, aki Isten képmása, ott van két összetartozó személy. Ebbe a gondolatba kell beilleszteni azokat, akik utánunk következnek!
Virt László szociológus, hittanár
