fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Küzdeni kell a jóért, ami az ember, a közösség, az Egyház, a nemzet javát szolgálja – Udvardy György érsek Csíksomlyón

Közzétéve

Fotó: Csíksomlyó Élő YouTube csatorna közvetítése

Pax et bonum! Béke és jóság! – ezzel a mottóval tartották idén a hagyományos pünkösdszombati csíksomlyói búcsút. Ismét százezrek zarándokoltak a somlói nyeregbe, hogy együtt fohászkodjanak és kérjék a Szűzanya közbenjárást, együtt ünnepeljék a Szentlélek kiáradását. A szentmisét Dr. Udvardy György veszprémi érsek főcelebrálásával mutatták be.

A székelyek középkori eredetű fogadalmi zarándoklata 1990-től az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált, annak ellenére, hogy kezdetben Csík, Gyergyó és Kászon népe gyűlt össze a csíksomlyói kegytemplomhoz közeli Kissomlyó-hegy és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben.

Idén – két év után – ismét a hagyományos keretek között tarthatták meg a fogadalmi búcsút, mert megszűntek a koronavírus-járvány miatti korlátozások. A Székelyhon által közölt becslés (modellezés) szerint 345 ezer zarándok volt jelen a csíksomlyói nyeregben, beleértve a kegytemplom és a Somlyó hegy közötti, illetve az erdőszéli területeket is.

A továbbiakban teljes terjedelmében közöljük Dr. Udvardy György érsek szentbeszédét.

Pax et bonum!
Excellenciás Érsek Úr!
Excellenciás Püspök Urak!
Főtisztelendő Tartományfőnök Úr!
Főtisztelendő Paptestvérek!
Tisztelendő Szerzetes Testvérek és Nővérek!
A közélet és társadalmi élet Igen Tisztelt Képviselői!
Kedves Hívek!

Hálásan köszönöm Excellenciás és Főtisztelendő Érsek Úrnak és Főtisztelendő Tartományfőnök Úrnak az igen megtisztelő fölkérést az idei búcsúi szolgálatra.

A Szentlélek kiáradásának megünneplése gyűjt egybe minket ezen az ősi Mária- kegyhelyen, a Somlyói Máriánál. Kérve Máriától, a Kegyelemmel Teljestől az Ő anyai oltalmát és segítségét egyéni életünk, családjaink magyar népünk és nemzetünk számára, a világ bármely pontján is éljünk.

Különböző helyekről érkeztünk, akár különböző motivációval is: keresztény hitünk ünneplése, kéréseink-könyörgéseink, közös imádság, ősi hagyományunk megőrzése, a zarándoklással járó áldozat fölajánlása, a megtérés szándéka, a lelki megerősödés, a találkozás vágya, az együvé tartozás élménye vezethet bennünket.

Ünneplésünket pünkösd-várásban, a Lélek adományainak a kiáradásában, Máriához való ragaszkodásunkban, Tőle való tanulásunkban, a Nemzeti Összetartozás méltóságában éljük meg. Ugyanígy idei zarándoklásunk vezérmondata, a Ferences Rend jelmondata is – Pax et bonum, Béke és jóság – vezeti közös találkozásunkat és imádságunkat.

Várjuk, hogy a Szentlélek – a Csodálatos Tanácsadó, az Erős Isten, a Béke és a Jóság Lelke – betöltsön és megerősítsen, megújítson bennünket, mert igencsak rászorulunk segítségére, mert nagyon vágyakozunk erre.

Fotó: Csíksomlyó Élő YouTube csatorna közvetítése

Pax et bonum!

A Szentlélek indít bennünket, hogy a Föltámadás hitében és örömében éljük életünket. Krisztushoz tartozásunk, keresztségünk ténye adja meg identitásunkat, jelöli ki azokat az örök értékeket, melyek biztos pontként vannak jelen életünkben, melyektől nem akarunk sem eltérni, sem alkuba bocsátani, sem látványosan vagy kényelemből-gyengeségből észrevétlen lemondani. Ez a halálunkat jelentené. De mi élni akarunk! Mégpedig az Istentől, a Teremtőtől, az Újjáteremtőtől akart örök és boldog életet.

Egyházunk a húsvéti idő szentírási szakaszaival, mint gyermekeit vezetett egészen a mai ünnepig. Ennek a közös útnak a lényege: ha hisszük, hogy Jézus Krisztus föltámadott, akkor hisszük, hogy Ő az Élet Ura. Akkor igaz az Ő tanítása, igazak parancsai. Ezeket mi mind meg akarjuk tartani, mert az Életet jelentik számunkra. “Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Parancsaim nem nehezek.” (vö. Jn 14,21-31) Hisszük: Jézus Krisztus tanítása, parancsai megtartása nélkül meggyengül az ember, elveszíti örömét, rossz döntéseket hoz. Végső soron elszakítja magát az Élet Istenétől, magától az élettől. Kitalálhat magának új törvényt, odébb rakhatja a “mezsdje kövét”, álmodozhat maga teremtette új teremtményekről, “új emberről”, maga alkotta új rendről, “a szép új világról”, az Életet nem tudja megnyerni. Csak vesztes lehet. Még akkor is ha ez a kreatúrája a – tömeg szerint gondolkodóknak, élőnek – nem tűnik veszélyesnek, pusztítónak.

A keresztségben, a kereszténységben elnyert méltóságban és erőben akarjuk élni életünket a Szentlélek erejében, felelősen és felelősséget vállalva embertért, családért, fiatalokért, idősekért, kereszténységért, kultúráért, nemzetünkért, közös jövőnkért.

Hisszük, keresztségben nyerjük el azt az identitást, akik valójában vagyunk. Egyéni és közösségi életünkben egyaránt. A keresztségben ismerjük föl személyi adottságainkat, ajándékainkat, értékeinket, amivel készek vagyunk szolgálni másokat. A keresztség segít érteni, értelmezni, értékként tekinteni a néphez, a magyar nemzethez tartozásunkat. Így sem a nemzet gondolatának az elvetése, megvetése, sem a szélsőséges – mások fölé helyezése – nem a mi gondolatunk. Hiszen a minden nemzet újjáteremtés szerinti ajándékát magában egyesítő Egyházban, a saját kultúránkban ismerjük föl az embert, a világot, de magát az Istent is. Ahogyan mi ismerjük az Istent úgy egyetlen más nép sem. Mint ahogyan egy családban a testvérek a szülőket egészen sajátosan és személyesen ismerik. A szülők is a gyermekeiket személy szerint, a legbensőségesebben ismerik és szeretik, úgy ahogy az számára jó és szükséges. Hiszen az Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson. (vö. 1Tim 2,4)

Ez az embernek jót akaró Isten, az Atya az, aki üdvösséget, békét akar az embernek, és az emberben. Még akkor is, ha az ember mindig találkozik a háború és a békétlenség különböző formáival, abban reménykedik, hogy sorsa nem a háború, hanem a béke. Békevágyunknak köze van a hitünkhöz, mely az egyén és a közösség békéjét magától az Istentől, a Történelem Urától várja. A béke a világ végső jövője: az új ég és az új föld.

A Krisztus szerinti békét az Istenhez való megtérés adja. Ezért Krisztus a mi békénk és kiengesztelődésünk. A béke Isten ajándéka, de a békét teremteni kell. Amikor Jézus boldogságmondásai között olvassuk: “Boldogok, a békességben élők, békességesek” (vö. Mt 5,9), úgy értjük: Boldogok, akik teremtik a békét! Milyen nehéz ez! Látjuk személyes életünkben, látjuk társadalmi, világméretekben. Látjuk a testvéreinket is érintő, szomszédunkban zajló háborúval kapcsolatban is. Milyen sok, hány- és hányféle erő lép fel a béke és a béketeremtő ellen.

Pax et bonum! Béke és jóság!

Teremteni a békét, készség a békére, hogy mindig megtegyük az új, az első lépést. Az ellenségeskedést megszüntető szeretet az Istenbe vetett hitből él. Isten nem fárad bele az emberekhez való közeledésbe. A keresztény hit a békét nem az emberektől, hanem az Istentől várja. A béke teremtésnek azonban kockázata is van. “Aki kockáztat, azt az Isten nem hagyja magára!” Mondta Ferenc pápa beszédében 2019-ben, éppen ezen a helyen, itt Csíksomlyón.

A békéért meg kell küzdeni. Ez prófétai harcot jelent az egyén és a közösségek számára is. De a béke mégsem, mint ennek a küzdelemnek az eredménye, hanem mindig, mint az igazságosság gyümölcse születik meg. Boldogok a békesség teremtők, akik a békéért tesznek, hajlandóak áldozatot is hozni. A békességesek boldogok. Nincs béke azonban a gonoszok számára. Békesség veletek! – a Föltámadott köszöntése, a halál fölötti győzelmével az övéinek adja a Szentlelket.

Hogyan munkálhatjuk a békét? Tesszük a jót!

Pax et bonum!

Isten jó, és jót akar az emberrel. Számunkra az Isten jóságának a legnagyobb jele Jézus Krisztus személye és tanítása. Isten Krisztusban megtapasztalt jósága az embert a felebarát iránti jóságra vezeti. Jót akarunk és jót teszünk az embernek. Békességgel, az igazság követésével, a jóért való megküzdéssel. Megszoktuk, elvárjuk, követeljük, hogy a béke, a jóság nekünk jár, bennünket megillet. Pedig a jóért – mint a békéért – meg kell küzdeni. Ehhez kell a feltámadás hitében és erejében élő embernek az öröme, bátorsága, evangéliumi radikalitása, kezdeményezése: elsőként is, újból is, akár félremagyarázottan és megfélemlítetten is teszem a jót, szolgálom a másik javát. A békétlenségből, egy megromlott kapcsolatból nincs kiút pusztán a sérelmek, a vélt vagy valós igazságok ismételgetése, vagy azok elismertetése utáni vágyam dédelgetése által. A békétlenség öl, pusztít. A béke teremtése és a jóakarat kinyilvánítása éltet, előre mutat, jövőt teremt. Egyén és közösség számára egyaránt.

Ki teremtse a békét, ki kezdje a jót, ha nem az akinek látása, bátorsága, ötlete van a Szentlélek által az élethez. Mi vagyunk azok, akik ismerjük Jézus Krisztust a Föltámadottat, akik megkaptuk az Ő legnagyobb ajándékát a Szentlelket. A bennünket körülvevő világ az érdekek, az ideológiák törvényei által vezérelt, átjárt. Sok esetben a közélet és a személyes kapcsolatok témái is ezek ismételgetésére korlátozódik. De hogyan, és ki élteti táplálja a kapcsolatokat, a közösségeket, a keresztény kultúrát, az ember számára nélkülözhetetlen életteret, ha nem mi, akikben Jézus Krisztus Szentlelke él, bennünket inspirál, elgondolást és bátorságot ad az élethez, reményt a szívünkbe, hitet a döntéseinkhez, szeretetet a cselekvésünkben.

A jó emberből áradó jóság a szívből, a személyiség középpontjából fakad. Egy jó emberrel való találkozás megérint és nem marad hatástalan arra, aki szívéhez közel engedi a megtapasztalt jóságot.

Pax et bonum!

A béke és a jóság munkálása megkívánja a krisztusi radikális döntést a jó és a rossz között, az élet és a halál között. Ebben a szolgálatban, keresztényi küldetésünk megélésében ad segítséget Ferenc pápa a Gaudete et exultate, Örüljetek és ujjongjatok című apostoli buzdítása, melyet 2018-ban adott ki a mai keresztény ember életszentségre törekvésével kapcsolatban. Ebben a dokumentumban a mai keresztény ember három jellemzőjét, szükséges magatartását emeli ki. Ezek: küzdelem, éberség és megkülönböztetés.

A megszokott életrend, amit kialakítottunk, ami körülvesz bennünket sok esetben meggyengítette a küzdelemre való készséget. Könnyű feladni, lemondani hagyományról, ünnepről, ünneplésről, találkozásról, családról, házasságról, gyermekről, idős szülőről, igazságról, kultúráról, nemzetről, a hit szerinti mindennapokról. A pápa szavaival ez nem más, mint lelki korrupció. Egyfajta önelégült vakság. Indok mindig van. De ez gyengíti belső, hitből fakadó döntéseinket, életünket. Gyengíti örökéletre irányuló vágyunkat, elhomályosítja a végsőítélet valóságát. Ez nagyon veszélyes! Igen! Küzdeni kell a jóért. Ami az ember, a közösség, az Egyház, a nemzet javát szolgálja. A küzdelemhez erős fegyvereinek vannak az Úrtól: az imádságban kifejeződő hit, Isten szaváról való elmélkedés, a szentmise ünneplése, a szentségimádás, a szentségi gyónás, a szeretet cselekedetei, a közösségi cselekedet, a missziós elköteleződés. Aki a Szentlélek erejébe vetett bizalom nélkül éli az életét, a legyőzettetéstől való félelemben él, már eleve elveszítette a küzdelmet, elásta talentumait. A keresztény győzelem mindig kereszt, de olyan kereszt, ami egyidejűleg győzelmi zászló is, amit harcos gyöngédséggel hordozunk a gonoszsággal vívott küzdelemben. (vö. EG 85.) A kereszt természete és logikája nem megkerülhető de ez számunkra Isten ereje és bölcsessége.

Meggyengülhet az ember természetes élni akarása, veszélyérzete. Számtalan olyan dolog vesz körül bennünket, gyermekeinket, ami nem tűnik veszélyesnek. Sőt elfogadott, kívánatos, adott esetben még megbélyegző elvárás is lehet. Következményében azonban veszélyes, szellemileg-

lelkileg mérgező. Szüntelenül mérlegelni kell az események során, a jelenségek között. Kérni kell a Szentlélek megkülönböztető ajándékát. Ismerjük föl, különböztessük meg mi a jó és a rossz, mi az igaz és a hamis, és merjünk ennek megfelelően dönteni. Ne áltassuk magunkat. Minden cselekedetnek, mulasztásnak van következménye. Aki – személyek, közösségek, társadalmak – célok, törvények, szabályok, átfogó vízió nélkül él, úgy is fogja végezni. De mi nem erre, hanem istengyermeki méltóságra, isteni jövőre, üdvösségre kaptunk meghívást. “Reménységünk az üdvösségre szól!”

Ébernek kell lennünk! Mindenféle rossztól óvakodjatok, éberen virrasszatok! (vö. 1Tessz 5,6- 22) Figyelmeztet Pál apostol.

Pax et bonum!

A küzdelem, az éberség és a megkülönböztetés adományaival való együttműködésünk a béketeremtésnek, a jóakarat megnyilvánulásának, a jóság művelésének hatékony, és számunkra nélkülözhetetlen módja. Akarjuk a békét és a jót minden embertestvérünknek, kiemelten a ránk bízottaknak, akikkel összeköt együvé tartozásunk, akikért különös felelősséggel tartozunk. Vállaljuk a jóakarat, a jó cselekedetek által a béke esdését és a béke munkálását. Visszatérve otthonainkba lelkes, békességet teremtő jóakaratú emberek kívánunk lenni. Hogy a világnak legyen reménye és jövője!

A Szentlélekkel való életünkben hathatós példánk van a Boldogságos Szűz Mária személyében. Segítőnk, oltalmazónk a csíksomlyói Szűzanya, Égi Édesanyánk. Őseink, elődeink hite, példája, ragaszkodása is megjelenik mai közös ünneplésünkben, Máriához való könyörgésünkben. Hisszük, Máriához való ragaszkodásunk a jövő reményét is föltárja előttünk. Mária a Szentlélekkel eltelt Asszony, akinek vágya, hogy az Úr igéje szerint történjék minden az ő életében. Aki mindvégig bízik az Isten igazmondásában és hűségében. Tanulni akarjuk, hogyan élte mindennapjait a Szentlélekben. Az ő magasztaló hálaadó énekében megjelenik az isteni béke, az isteni jóakarat fölfedezésének öröme. Az isteni új rend, az isteni újjáteremtés. Az Istentől kapott béke, az Istennek a jósága.

Ebben a bizalomban vagyunk mi is itt, vállaltuk a zarándok lét terhét, tisztító erejét. Letesszük terheinket, megfogalmazzuk kéréseinket. Családjainkért, népünkért nemzetünkért. Az összetartozás érzésével és élményével, mi mindannyian egyesülve a Szentlélekben, Máriával, a Boldogságos Szűzanyával együtt magasztaljuk Istent, Atyánkat! Magasztalja lelkem az Urat! Ámen.

Pax et bonum!

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Aktuális

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozata az amerikai Legfelsőbb Bíróság abortuszról szóló döntése kapcsán

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Vatican Media

A Pápai Életvédő Akadémia nyilatkozatot adott ki az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának határozatával kapcsolatban, amely pénteken módosította a „Roe kontra Wade” ügyben az 1973-ban hozott jogi álláspontot az abortusz kérdésében.

Az Egyesült Államok püspökei történelmi napnak nevezték az ország életében június 24-ét, amely egyébként idén Jézus Szentséges Szívének ünnepe, és hálát adtak Istennek a Legfelsőbb Bíróság pénteki döntéséért, amely megváltoztta a „Roe kontra Wade” ügyben hozott 1973-as ítéletet, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi élet elvételét abortusz útján”. A Pápai Életvédő Akadémia közleményben sürgette a kormányokat, hogy olyan politikai döntéseket hozzanak, amelyek elősegítik az életet.

Pénteken az amerikai Legfelsőbb Bíróság nyilvánosságra hozta a Dobbs kontra Jackson Női Egészségügyi Szervezet ügyében hozott határozatát, amely szerint az Egyesült Államok alkotmánya nem védi az abortuszhoz való úgynevezett „jogot”. A pénteki ítélet, amelyben hat bíró döntött igennel és három ellenezte, hatályon kívül helyezi a „Roe kontra Wade” és a „Planned Parenthood of Southeastern Pennsylvania kontra Casey” abortuszügyben hozott döntéseket, amelyek az egész országban garantálták a „igény szerinti abortuszt”. A döntés azonban nem teszi illegálissá az abortuszt, csupán visszaadja az amerikai népnek és választott képviselőiknek a gyakorlat szabályozására vonatkozó felhatalmazást.

Egy igazságtalan törvény megváltoztatása

„Közel ötven éven keresztül Amerika egy igazságtalan törvényt hajtott végre, amely lehetővé tette egyesek számára, hogy eldöntsék, mások élhetnek-e vagy meg kell halniuk. Ez a politika több tízmillió még meg nem született gyermek halálát eredményezte, és olyan nemzedékeket, amelyektől megfosztották a megszületés jogát” – áll az amerikai püspökök nyilatkozatában. A sajtóközlemény, amelyet José Gomez érsek és a püspöki kar életvédő bizottságának elnöke, William Lori érsek írt alá, hangsúlyozza, hogy a „Roe kontra Wade” ügy, „amely legalizálta és normalizálta az ártatlan emberi életek kioltását”, súlyos tagadása annak az igazság, hogy minden férfi és nő egyenlőnek teremtetett, akiknek Istentől kapott joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.”

„Egyházként azokat kell szolgálnunk, akik nehéz terhességgel néznek szembe, és szeretettel kell körül venni őket.” A püspökök ezután méltatják amerikaiak millióinak munkáját, akik „békésen együtt dolgoztak, hogy felvilágosítsák és meggyőzzék embertársaikat az abortusz igazságtalanságáról, hogy gondozást és tanácsadást kínáljanak fel nőknek, és azon munkálkodtak, hogy alternatívákat biztosítsanak az abortusz elkerülésére, beleértve az örökbefogadást, a nevelőszülői gondozást és olyan állami politikát, amely valóban támogatja a családokat.” „Ma osztozunk örömükben és hálásak vagyunk nekik.” Az életvédelem ügyéért végzett munkájuk – folytatják a püspökök – „mindazt tükrözi, ami jó a demokráciánkban, és az életvédő mozgalom megérdemli, hogy nemzetünk történelmében a társadalmi változásokért és a polgári jogokért folytatott nagy mozgalmak közé tartozzon”.

A Pápai Életvédő Akadémia június 24-én pénteken csatlakozott az Egyesült Államok püspökeinek az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéséről szóló nyilatkozatához. Ahogy Gomez érsek és Lori érsek kijelentette: „Ez a sebek begyógyításának és a társadalmi megosztottság felszámolásának ideje. Itt az ideje a megfontolt gondolkodásnak és a civil párbeszédnek, valamint az összefogásnak, hogy olyan társadalmat és gazdaságot építsünk, amely támogatja a házasságot és a családokat, és ahol minden nő megkapja a szükséges támogatást és erőforrásokat ahhoz, hogy gyermekét szeretetben hozhassa ebbe a világba.”

A Bíróság véleménye azt mutatja, hogy az abortusz kérdése továbbra is heves vitákat vált ki. Az a tény, hogy egy nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező ország megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben, kihívást jelent az egész világ számára. Nem helyes, hogy a problémát megfelelő és átfogó mérlegelés nélkül félreteszik. Az emberi élet védelme nem korlátozódhat az egyéni jogok gyakorlására, hanem nagy jelentőséggel bíró társadalmi kérdés. 50 év múltán fontos újraindítani a nem ideológiai vitát az életvédelem helyéről a civil társadalomban, hogy feltegyük magunknak a kérdést: milyen együttélést és társadalmat akarunk építeni.

Olyan politikai döntések kialakításáról van szó, amelyek elősegítik olyan létfeltételek megteremtését, amelyek az élet javát szolgálják anélkül, hogy „a priori” ideológiai pozíciókba esnénk. Ez egyben a megfelelő szexuális nevelés garantálását, az egészségügyi ellátás mindenki számára elérhető biztosítását, valamint a család és az anyaság védelmét szolgáló jogszabályi intézkedések előkészítését, a fennálló egyenlőtlenségek leküzdését is jelenti. Az anyáknak, a pároknak és a születendő gyermeknek szilárd segítségre van szüksége, amely az egész közösséget érinti, elősegítve a lehetőséget, hogy a nehéz helyzetbe került anyák folytatni tudják terhességüket, és hogy a gyermeket rá tudják bízni olyanokra, akik garantálni tudják a gyermek növekedését.

Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke hangsúlyozta: „Az élet iránti lelkesedését elvesztő nyugati társadalommal szemben ez a döntés erőteljes felhívás arra, hogy közösen gondolkodjunk el az emberi élet nemzésének súlyos és sürgető kérdéséről és az azt lehetővé tevő feltételekről. Az élet választásával az emberiség jövőjéért való felelősségünk forog kockán”.

Forrás: Vatican News

Olvasás folytatása

Aktuális

Történelmi jelentőségű döntés az Egyesült Államokban

Közzétéve

Szerző:

Fotó: AP

“Felülbíráljuk a korábbi döntéseket, és visszaadjuk ezt a jogot a népnek és a nép választott képviselőinek” – olvasható a pénteki döntésben.

Június 24-én, pénteken az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága történelmi értékű döntést hozott, amellyel 6:3 arányú szavazással hatályon kívül helyezték a 49 évvel ezelőtti Roe vs. Wade ügyben hozott, illetve a később, 1992-ben azt megerősítő Planned Parenthood vs. Casey-ügyben hozott döntést. Az abortusz lehetőségét lényegében nem korlátozó, de az arra vonatkozó jogszabályalkotást tagállami szintre helyező döntés lehetőségéről májusi cikkünkben már tájékoztattuk olvasóinkat. A többségi bírói vélemény alig tért el attól a tervezettől, amely május elején kiszivárgott a sajtóhoz.

A pénteki döntés véget vet a csaknem fél évszázados, alkotmányos jogot biztosító terhességmegszakítási gyakorlatnak, és lényegében szembemegy az abortuszt egyre inkább liberalizáló nemzetközi trendekkel.

A döntéssel elégedetlen 3 bíró különvéleményében így fogalmazott: “A Roe és Casey ügyekben hozott ítéletek felülbírálatával a Bíróság elárulja saját irányadó elveit. Ez nagyon sajnálatos – a Bíróságra nézve is, de még sokkal inkább az amerikai nők millióira nézve, akik ma egy alapvetően fontos alkotmányos védelmet veszítettek el. Tehát nem értünk egyet.”

Fontos tudni, hogy a pénteki döntés nem tiltja az abortuszt, és nem is kriminalizálja, tehát nem tekinti bűnnek. Hasonlóképpen nem ismeri el azt sem, hogy a meg nem született gyermeknek alkotmányos joga lenne az élethez.

Azzal azonban, hogy az abortusz engedélyezésének feltételeit, adott esetben a betiltását szövetségi szintről más szintre, azaz az egyes tagállamok demokratikusan megválasztott testületei és képviselői kezébe helyezi, megszünteti azokat a központi, alkotmányos akadályokat, amelyek erősen korlátozták vagy éppenséggel teljességgel tiltották az egyes tagállamok jogát a magzati élet védelmére. Nem jelenti tehát az abortusz végét. Egy példa: a döntés értelmében megmaradhat Mississippi terhességi korhatárról szóló törvénye, amely az abortuszt a terhesség 15. hete után tiltja, azaz ebben az államban a tiltás már jóval korábban életbe lép, mint az a 23-28 hetes határ, amelyet az említett két fontos törvényi precedens írt elő. Ezentúl tehát minden tagállam szabadon maga döntheti el, engedélyezi-e az abortuszt vagy sem. Sok tagállam feltehetően nem fog változtatni a korábbi előírásokon. Egyes, leggyakrabban demokrata vezetésű tagállamok már elkezdték a felkészülést a más tagállamokból hozzájuk tóduló nők fogadására a klinikáikon.

A katolikus Joe Biden elnök péntek délutáni közleményében tragikus hibának nevezte a fejleményt. “Szomorú nap ez az ország számára, de nem jelenti azt, hogy a harcnak vége lenne” – mondta Biden.

A pénteki döntés vízválasztó pillanatot jelent a katolikus egyház és az Egyesült Államok szélesebb körű életpárti mozgalma számára. A vélemény közzététele után Jose H. Gomez Los Angeles-i érsek és William E. Lori baltimore-i érsek Istennek hálát adó, közös nyilatkozatot adott ki. Gomez az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia (USCCB) elnöke, Lori pedig az USCCB Életvédő Bizottságának elnöke.

Olvasás folytatása

Aktuális

Mészárlás Nigériában: az Owo-i egyház papjának dermesztő tanúságtétele

Közzétéve

Szerző:

Xavéri Szent Ferenc templom Owo-ban, Ondo állam, Nigéria.

Andrew Adeniyi Abayomi atya, az owói Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze visszaemlékszik arra a támadásra, amelynek során 41-en életüket vesztették és több tucatnyian megsebesültek 2022.június 5-én Nigériában.

Igazi vérfürdő volt. Negyvenegy ember halt meg és tucatnyian megsebesültek a dél-nyugat-nigériai templom elleni támadásban, Owo-ban 2022. június 5-én vasárnap. Fegyveresek robbanóanyaggal támadták meg a templomot pünkösdkor a mise alatt. Andrew Adeniyi Abayomi atya, a Xavéri Szent Ferenc templom segédlelkésze is jelen volt azon a napon. Felindultan emlékszik vissza a támadásra, és azt is elmondja, hogy a helyi egyház megkezdte a sérültek ellátását és a szeretteik elvesztését siratók megsegítését.

Hányan voltak a támadók?

Andrew Adeniyi Abayomi: Nem láttam őket, de néhány szemtanú szerint négyen, míg mások azt mondták, hogy ezen a négyen felül voltak mások is, közöttünk a templomban. Vannak, akik szerint hatan, de a tényleges számuk nem ismert.

Hol volt, amikor a támadás történt?

Én még a szentélyben voltam. Befejeztem a szentmisét és éppen tömjént tettem a tömjénezőbe, hogy előkészüljünk a templom előtti körmenetre. Ekkor zajt hallottam. Azt hittem, hogy becsapódott az ajtó, vagy valaki elesett, esetleg kígyót látott, mert történt már ilyen.

De ezután egy második, erősebb zajt hallottam és láttam, hogy a hívek szanaszét szaladnak a templomban. Döbbenten álltam ott, és azt kérdeztem magamtól, hogy mi történik, amikor valaki felém szaladva azt kiabálta: «Atya, fegyveres ismeretlenek vannak itt!»

Féltette az életét?

Andrew Adeniyi Abayomi atya

Abban a pillanatban nem féltettem az életem. Inkább a híveim megmentésére gondoltam. Néhányan közülük vették a bátorságot és bezárták a bejárati ajtót. Arra bíztattam az embereket, hogy menjenek át a szentélyen keresztül a sekrestyébe. Néhány hívő így menekült ki. A sekrestye belső részében maradtam. Nem tudtam megmozdulni, mert gyerekek vettek körül, miközben a felnőttek is belém kapaszkodtak, néhányan még a miseruhámba is. Úgy védtem őket, mint tyúkanyó a csibéit.

Andrew Adeniyi Abayomi atya: „Nem féltettem az életem. Inkább arra gondoltam, hogy a híveimet mentem.”

Hallottam a híveim hangját: «Atya, kérem, mentsen meg minket, atya, imádkozzon!» Bátorítottam és nyugtatgattam őket, és azt mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, imádkozom, és Isten tenni fog valamit. Három vagy négy robbanást hallottam egymás után. Jól megtervezték az egész támadást, ami 20-25 percig tartott.

Mi történt ezután?

Végül kaptunk egy üzenetet, hogy a támadók elmentek. Kijöttünk a sekrestyéből, és láttam, hogy néhány hívő meghalt, sokan pedig megsérültek. Egészen megzavarodtam. Kérleltem az embereket, hogy vigyék kórházba sérült testvéreinket. A hívek segítségével, akik tudtak vezetni, megkezdtük néhány sérült kórházba szállítását, a Szent Lajos Kórházba és Szövetségi Egészségügyi Központba. A holttesteket a templomban hagytuk, miközben megpróbáltuk a sebesülteket menteni.

Ondo csendes állam, különösen Nigéria északi és középső részéhez képest, bár a fulani pásztorok és a keresztény farmerek között voltak feszültségek. Hogyan magyarázható ez a hirtelen kitört erőszak?

Azt hallottuk, hogy fegyveres csoportok mozgósítják az embereket délnyugaton és az ország más régióiban. Nem tudjuk, hogy a támadók milyen törzshöz, fajhoz vagy csoporthoz tartoztak. Bár néhányan látták őket a támadás során, nem lehetett beazonosítani őket, mert nem szólaltak meg, nem beszéltek. A támadók egy része egyszerű hívőnek álcázta magát a mise alatt. Velünk imádkoztak a támadás kezdetéig.

Hogyan gondoskodnak a sérültekről és a gyászoló hívekről?

Már elkezdtünk róluk gondoskodni: lelkigondozást nyújtunk számukra, meglátogatjuk őket, imádkozunk velük, kiszolgáltatjuk nekik a betegek szentségét és bátorítjuk, bíztatjuk őket a remény megtartására. Jobban bekapcsolódunk a gyászolókról és a családokról való gondoskodásba.

Sebesültek megáldása a kórházban

Az egyházmegye más egyházközségekhez fordult segítségért. Kormányzati és nem kormányzati szervek, mint például a Vöröskereszt és más csoportok, sőt még muzulmán csoportok és imámok is támogattak minket anyagilag. A legaktívabb a Vöröskereszt volt, amely véradásért és anyagi támogatásért is fordult a lakossághoz.

Jelenleg mire van a legnagyobb szükség?

Anyagi, pénzügyi támogatásra van szükségünk, hogy gondoskodjunk az áldozatokról és a túlélőkről. Aztán saját biztonsági stratégiára is szükség van. Nem messze tőlünk volt biztonsági őrség és rendőr, akik nem segítettek rajtunk annak ellenére, hogy a támadás húsz percig tartott, és négy műtárgy is felrobbant. Saját biztonsági rendszerre van szükségünk.

Egy ilyen tapasztalat után, mint ez, biztonságban érzik majd magukat az emberek, ha visszatérnek a templomba?

Néhány hívőben eluralkodott a félelem. Ennek ellenére eltökélt szándékunk, hogy segítsünk nekik talpra állni, hogy megőrizzék erős hitüket és azzal vigasztaljuk őket, hogy mindenkit felkeresünk, nemcsak azokat, akik közvetlen érintettek. Az a cél, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki velük, hogy megerősítsük őket, és emlékeztessük őket arra, hogy amikor megvalljuk Istenbe vetett hitünket, ez azt jelenti, hogy lemondunk egész életünkről. Ez az élet csak egy átmenet az örökkévalóságba, és az örökkévalóságnak kell lennie a fókuszpontunkban.

Megerősítette vagy meggyengítette hitüket a támadás?

A híveimmel való találkozás során azt láttam, hogy hitük megerősödött, nem pedig meggyengült. Készen állnak és eltökéltek. Továbbra is imádkozom értük minden nap, a szentmisét pedig a még kórházban lévőkért ajánlom fel, hogy segítsem gyors gyógyulásukat. Az elhunytak lelkéért is misézek, hogy békében nyugodjanak. Végül az egyházközség minden tagjának szándékára ajánlok fel szentmiséket, hogy maradjanak szilárdak a hitben és reményben éljenek.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű