fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Legyünk urai kaotikus gondolatainknak

Közzétéve

Szent Antal megkísértése Pieter Coecke van Aelst festménye a Prado Múzeumban - Fotó: HERITAGE IMAGES / AURIMAGES

Ki ne tapasztalta volna már, hogy gondolatainak rendezetlensége végképp eluralkodott rajta? Jean-François Thomas jezsuita atya úgy látja, a problémát nem a gondolataink jelentik, hanem a lelkünk üressége.

Minden keresztény, aki komolyan veszi belső életét, tudja, hogy az, a műemlékekhez hasonlóan, állandó felújítás alatt áll, és ezek a restaurálási akciók megszakítás nélkül követik egymást, mert lelkünk anyagai annyira törékenyek. Azt viszonylag könnyen észre lehet venni, ha a cselekedeteink nincsenek összhangban Isten akaratával, de a gondolataink esetében már nehezebb dolgunk van, mert nem tudjuk, mennyire szándékosak és mennyire akaratlanok. Nagy a kísértés, hogy relativizáljuk és elhanyagoljuk őket, vagy épp ellenkezőleg, frusztráló bűntudatot érezzünk miattuk.

Sok bűnbánó vallja meg zavarát a gyóntatószékben. A gondolatok kiválóan jelzik, hogy élünk, hiszen a valósággal érintkezve alakulnak ki, és együttesen, egyesülve tudnak minket új ismeretekre vezetni. Elkerülhetetlenek és szükségesek tehát, de gyakran rendezetlenek, és meglehetően gyorsan kalandoznak olyan területekre, amelyeket szívesebben elkerülnénk. Úgy tűnik, hogy kicsúsznak irányításunk alól, és inkább ők uralnak bennünket, mint mi őket. Ez pedig bosszantó vagy lehangoló. Olyan láthatatlan ellenséget jelentenek, amelynek soha nem szabad frontálisan nekitámadnunk, mert akkor biztosan elerőtlenedünk, és már végképp nem ismerjük ki magunkat rajtuk.

Még a sivatagi atyák is

A sivatagi atyák, ezek a magányos szerzetesek és remeték, akik a kereszténység első századaiban Egyiptomban és Palesztinában éltek, szintén megtapasztalták a gonosz gondolatok elleni küzdelmet, noha ők elmenekültek a világból és annak csapdáitól. A csend, az elszigeteltség, az aszkézis nem elegendő a testi, szellemi és lelki kísértéshez vezető fegyelmezetlen gondolatok elűzéséhez. Kiemelkedő példa erre a szerzetesség atyja, Remete Szent Antal, aki gondolatainak viharos zűrzavara miatt a démonok zsákmánya volt. Szörnyű megkísértéseinek tartalmát kortársának, Alexandriai Szent Atanáznak a Szent Antal élete c. művéből ismerjük. Ezek belső természetűek voltak, hiszen egyedül élt a sziklás, vad vidéken. Kimerült, de kitartott, kivérezve, de megerősödve kiáltott kétségbeesésében Istenhez. Panaszkodott, és azt kérdezte az Úrtól, hogy hol volt, amikor szolgáját az elsüllyedés fenyegette. A Magasságos pedig azt válaszolta, hogy végig mellette volt.

A gondolatok káosza tehát nem gátolja meg Istent abban, hogy jelen legyen, és támogassa a katonát a csatában. Veszélyes lenne, ha arról győznénk meg magunkat, hogy egyszeriben kizárólag a Sátánnak lett mindenbe beleszólása. Igaz, hogy a szív a székhelye minden, akár egyenes, akár görbe gondolatnak, de egyben az akarat és a kegyelemre való ráhagyatkozás bástyája is, amely ápol és gyógyít. A farizeusokkal vitázva Urunk világosan fogalmaz: „… ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mk 7,20-23). A gondolatok csak akkor válnak gonosszá, ha szabad utat engedünk nekik, mert meggyőzzük magunkat, hogy csakis ők állnak talpig fegyverben, támadásra készen.

Takarítsunk odabent

A fő probléma nem a gondolatokkal van, hanem a lelkünk ürességével. Tapasztalatból tudjuk, hogy a Gonosz mindent elfoglal, ami parlagon marad. Szereti az ürességet. Kétszer is megnézi, foglalt-e már az a hely. Parazita, és a legkisebb hibát is kihasználja, hogy bejusson abba a személybe, akin élősködni akar. Mesterünk figyelmeztetett erre: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, s nyugalmat keres. Ha nem talál, azt mondja: Visszatérek elhagyott házamba. – Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja. Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint előbb volt.” (Lk 11:24-26)

Ez azt jelenti, hogy egy tiszta és rendben tartott ház, amely nincsen tele piszokkal és rendetlenséggel, tétovázásra készteti a démonokat, még ha nem is elégednek meg egyetlen próbálkozással, hogy elfoglalják a vágyott helyet. Ha Isten nem lakozik bennünk teljesen, akkor a betolakodó bejut. Be kell tömni a réseket és védőfalakat kell építeni, nehogy álmunkban, lusta vagy gondatlan pillanatainkban meglepjen bennünket.

A rendszeresség elengedhetetlen

Hogyan tisztítsuk meg, mivel töltsük meg bensőnket? Az ima, a szentségek, a szeretet cselekedetei révén, az erények gyakorlásával, a holtidők megszüntetésével, mivel az üresjárat idején az éberség lanyhul. Ehhez elengedhetetlen a rendszeresség. A takarításra nem csak időnként kell sort keríteni, nem csak olyankor, amikor éppen nincs jobb dolgunk. Be kell ütemezni, és ahhoz kell tartani magunkat. A szerzetesek megértették, hogy a Szabály nem valami rabiga, hanem a felszabadulás eszköze, mivel a nap minden lepergő percében foglalkoztatja a szellemet és a szívet. A gonosz gondolatokat csak akkor lehet ellenőrzés alatt tartani és megsemmisíteni, ha a helyükre tiszta gondolatok lépnek, amelyek a hétköznapi tevékenységekből és a legapróbb részletekre is kiterjedő odaadásból születnek. Ezért fontosak a manapság olyannyira elhanyagolt szentelmények is, mint például az áldások, a szenteltvíz, a szokásos ördögűző imák, a skapulárék és érmek stb. használata.

Ez talán mosolyra fakasztja azokat, akik erősnek, a mindenféle öregasszonyos babonáktól mentesnek hiszik magukat. Ugyanakkor minden, ami a lelket lefoglalja és azt Isten és a szellemi javak felé fordítja, elősegíti a szennyes gondolatok feletti győzelmet. Így lehet elérni azt, amit az Apostol tanít: „Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” (Fil 4,8). Szűrőt kell helyeznünk a lelkünk bejárata elé. Így minden kiküszöbölhető, eltávolítható, ami idegen lelkünk egészségétől. Persze ez csak egy ideig sikerül, mert ezen a téren egyetlen győzelem sem végleges. Ezért van szükség arra, hogy a legkisebb sikert, bármilyen ideiglenes és gyorsan elhervadó babért rendkívüli alázattal fogadjunk.

Elűzni a kellemetlenkedőket

A szívünk megőrzése a környezet rendszeres tisztogatását igényli. Ha elővigyázatlanul kitesszük magunkat mindenféle veszélynek, a tolvaj végül be fog jutni az otthonunkba, és betelepedik, mint az a “házfoglaló”, aki azt büntetlenül a sajátjának tekinti, a törvényes tulajdonosok minden hadonászása és intézkedése ellenére is. Krisztus ismételten azt mondja nekünk: ” A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél.” (Lk 6,45). Megosztott lények vagyunk. Rajtunk áll, hogy mindent megtegyünk, hogy valamennyire helyreállítsuk az egyensúlyt és elűzzük a betolakodókat. Az erkölcsi megfontolásokat tartalmazó verses állatismertető, a Bestiario moralizzato di Gubbio gyönyörű középkori szövegében a szerző többek között bemutatja a sünt, aki szerinte megrázza a szőlőtőkét, hogy leszüretelje az érett szőlőt, de a szőlőmagok rászúródnak a tüskéire, és így tér haza. Nagyon óvatlan magatartás, mert ezzel hazaviszi magával azt, ami majd a vesztét fogja okozni:

“Az emberrel cselekszik így az Ellenség:

Amikor benne van, annyira beássa magát,

hogy a kárhozatra vezeti őt”.

(VIII., A sünről)

Nem szabad hallgatnunk a szirénhangokra egy olyan korban, amely elavult gyakorlatnak bélyegez, lenéz és elvet minden fegyelmet, áldozatot, szabályt és az aszkézis bármiféle gyakorlását. Meg kell építenünk a védőbástyákat, kéznél kell tartanunk mindent, ami a tisztogatáshoz és rendrakáshoz kell, hogy elriasszuk a Sátánt és légióit, akik kitartó makacssággal keresik az üres helyeket, hogy ott megtelepedjenek és gyarapodjanak. Lehet, hogy nem vagyunk mindig urai a hirtelen felbukkanó rossz gondolatoknak, de abban igenis szabadok vagyunk, hogy elfogadjuk-e őket, hagyjuk-e őket kivirágozni, vagy éppen ellenkezőleg, kiirtjuk őket. Rázzuk ki rendszeresen a szőnyegeket lelkünk ablakán át. Hozzuk be az elvesztegetett időt: akármikor végezhetünk tavaszi nagytakarítást, utána pedig gondosan tartsuk karban azt, amit fertőtlenítettünk és kifényesítettünk. A Sátán gyűlöli a tisztaságot.

Írta: Jean-François Thomas atya, SJ 
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Elmondja történetét a tűzoltó, aki az 1997-es tűzvész idején kimentette a Torinói Leplet

Arról a 25 évvel ezelőtti éjszakáról még élénkek az emlékei.

Közzétéve

Szerző:

Az 1997. április 11-ről 12-re virradó éjszakán a torinói székesegyházban tűz ütött ki, amely azzal fenyegetett, hogy megsemmisíti a Szent Leplet. A tűzoltó fényképe, aki kimentette a Szent Leplet – arcát a félelem és a fáradtság egészen elváltoztatta – bejárta a világot. A férfit Mario Trematore-nak hívták, mára már nyugdíjas.

„Egy régi túrakabátot viseltem.”

Arról a 25 évvel ezelőtti éjszakáról még élénkek az emlékei. „Otthon voltam a feleségemmel szolgálaton kívül (…) és ő volt az, aki az ablakból észrevette a tüzet. Felhívtam a tűzoltóságot és tájékoztattak, hogy a tűz a királyi palota és a székesegyház között tört ki. Egy régi túrakabátot viseltem, melynek ujján a tűzoltóság címere volt látható, és azonnal a kollégáim segítségére siettem.” mondta Mario április 8-án a Corriere di Torino című lapnak.

„Nagykalapáccsal törtük be az üvegszekrényt.”

A tűzoltók megértették, hogy a kápolna kupolája leomlásának kockázata nagyon magas. A márványtömbök leeshetnek és összezúzhatják a Szent Leplet tartalmazó ereklyetartót. „Behatoltunk a székesegyházba és kalapáccsal törtük be az üvegszekrényt, majd felkaptuk a fa- és ezüstládát. Utána sietve kivonultunk: leírhatatlan érzés volt.”

Van egy kép (címlapfotónk) Mario Trematore-ról, mely körbejárta a világot: ezen a képen a vállán viszi a Lepel ereklyetartóját.

„Azokban a pillanatokban” – mondta a nyugdíjas tűzoltó – „csakis azzal törődsz, hogy megfékezd a tüzet, valamint ne haljál meg. Azonban én tudatában voltam a Szent Lepel értékének. A torinói egyetemen a barokk kor világi- és vallástörténetéből vizsgáztam. Emlékszem, hogy bementem a székesegyházba, mert le akartam fényképezni a Leplet. Nyilvánvaló okokból ez nem volt lehetséges, ezért az tanácsolták, hogy vásároljak pár fotót. Vettem is néhány diát, melyek még megvannak. Innen tudtam, hogy milyen fontos kimenteni: nemcsak vallásos értéke, hanem történelmi és kulturális értéke miatt is.”

A Mandylion-csoport

A tűz után Mario-ban valami megváltozott. Sosem volt templombajáró, de vallásos igen. A Szent Lepel megmentése azonban felrázta őt. Így kezdett el egy belső utat. „Egy ösvényt követtem, de nem lettem szent, ahogyan azt néhányan gondolnák. Alapítottam egy csoportot, amelyet Mandylion-nak hívtak, ami ógörög nyelven ’lepedőt’ jelent ugyanúgy, mint a Lepel. Havonta egyszer találkozunk, lelki vezetőnk pedig a Consolata papja, Fabio Malese atya.”

Mario legszebb napja

A Lepel megmentésének a napja örökre beleégett Marióba. Ahogyan a Corriere di Torino-nak mesélte, volt még egy nap az életében, ami még ennél is fontosabb volt: „1982. június 8. Azon a napon szintén egy templomban voltam, az oltárnál várakoztam a jövendőbeli feleségemre. Amikor megláttam Ritát belépni, arra gondoltam, hogy milyen gyönyörű és hogy milyen szerencsés vagyok. Ez volt a legszebb nap. De sosem felejtem el azt a napot sem, amikor a lányom megszületett.”

Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű