fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Lelki elhatározások

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Két hónap is eltelt már az idei évből, így mérleget vonhatunk, mennyit értek újévi fogadalmaink, mit sikerült megvalósítani belőlük. Ha a szokásos elhatározások (kevesebbet eszünk, többet mozgunk stb.) mellett január 1-jén megfeledkeztünk volna a lelket éltetőkről, akkor most, nagyböjt elején legfőbb ideje, hogy pótoljuk e mulasztásokat.

Ennek apropóján az alábbiakban megosztjuk Georg Martin Lange, az ARD és ZDF tv-csatornák egykori rendezőjének ajánlásait, aki közel 40 év után immár „nyughatatlan nyugdíjasként” rövidebb filmeket forgat a katolikus K-TV részére, emellett a wiesbadeni Szt. Péter és Pál (Szt. Kilián) egyházközség aktív tagja.

„Sokan új elhatározásokkal felvértezve vágnak neki az új esztendőnek: ezek között általában a dohányzás és ételfogyasztás mérséklése, több testmozgás, a családra szánt több idő és hasonlók szerepelnek, míg lelki jóllétünk érdekében nem fogadunk meg semmit. Engedjétek meg, hogy néhány javaslatot tegyek e téren, amelyeket jómagam már évek óta gyakorlok.

Hogy ébredtél ma? Kialudtad magad, vagy fáradt, lehangolt vagy? Ébredés után mondj el egy rövid imát, és gondolkodj el, mit vársz a mai naptól. Van valami fontos terved? Vidáman és Istenben bizakodva indulsz munkába, őrangyalod végigkíséri egész napodat. Amikor esténként hazaérkezel és lelkiismeret-vizsgálatot tartasz, meg fogod állapítani: „Igen, valamilyen formában ma mellettem volt az őrangyalom!” Határozd el, hogy reggelente összerendezed gondolataidat, amihez egy kis imádságból meríthetsz erőt.

Döntsd el, hogy ma megajándékozod szomszédodat egy mosollyal – még ha nem is kedveled őt különösebben –, és „Jó napot” kívánsz neki. Igencsak csodálkozni fog, de mosolyogva pillant majd utánad. Talán rá is szoktok, hogy minden nap köszönjetek egymásnak, és az első mosolyból akár még barátság is kialakulhat. Meséld el barátaidnak, ismerőseidnek, hátha ők is követik a példát. Milyen szép lenne, ha a közömbösség lassankint barátságos jószomszédi viszonnyá alakulna át!

Mikor hívtad fel utoljára a szüleidet? Telefonálj nekik még ma, még ha nincs is vasárnap. Örülni fognak neki és hálásak lesznek, hogy gyermekük hét közben is gondol rájuk. Talán éppen a mai napon éri őket valami szomorúság, és váratlan hívásoddal segíthetsz nekik, hogy túltegyék magukat rajta. Szokd meg, hogy gyakrabban keresed őket telefonon, és benső megelégedettséget fogsz érezni.

Vegyél ma virágcsokrot vagy egy kis könyvet, és látogasd meg azt a személyt, akivel egy ideje haragban vagy. Nem tudsz új partok felé hajózni, ha nincs elég bátorságod, hogy elhagyd a régit. Ha pedig kibékülsz az illetővel, vagy legalábbis elbeszélgetsz vele, meg fogod érezni, hogy lehull rólad a teher, és új lendülettel, boldogan térsz haza: kezdetét vette valami új!

Szánj rá időt a mai nap folyamán, és gondolkodj el arról, hogy gyakran csak azért vagyunk képesek túlélni, mert másokban megvan az önzetlenség, bátorság, a segítőkészség, és tesznek értünk valamit. Ismerőseid között talán van tűzoltó, rendőr, katona, ápolónő, vöröskeresztes önkéntes. Sőt, akár még a szemetest is ide sorolhatjuk. Keresd meg őket egyszer, és mondj nekik köszönetet. A köszönetnél ugyanis nincs sürgetőbb adósságunk. Így nem lesz rossz a lelkiismereted, ha egyszer majd a segítségükre szorulsz.

Hogy viszonyulsz a természethez? Gondolkodj el azon, hogy ember még sosem teremtett hegyet, tengert, fát vagy virágot. Az ember mégis jogot formál arra, hogy folyamatosan változtassa a természetet, mégpedig sajnos nem előnyére.

Bármikor beléphetünk Isten tarka kertjébe. Sétálj virágos mezőkön, és állj meg olykor-olykor. Nézd meg a virágokat, a füvet, és lélegezd be a csendet. Sütkérezz a napon. Hallgasd a patak suttogását. Az érzékelés – látás, hallás, szaglás – révén boldogságérzet fog eltölteni. Egyszer csak ráérzel, hogy ez többet ér, mint a hétköznapi kapkodás.

Mikor nevettél utoljára szívből? Akár magadon vagy valaki máson? A nevetés és a mosoly egyfajta kapu, amelyen keresztül megannyi jó érzés lopakodhat lelkünkbe. Vegyél kezedbe egy vidám könyvet és olvasgasd. A léleknek is szüksége van a simogatásra – a mosolyodon keresztül pedig hozzájuthat.

Vásárolj egy szép képeslapot, és írj valakinek, akiről már régen nem hallottál. Talán éppen beteg, és azt várja, hogy eszedbe jusson. Örülni fog a figyelmességnek, és elújságolja a szomszédoknak is. Te magad is érezni fogod az örömét. Számodra csupán apróság ez a gesztus, de nagy hatással lehet a másik emberre.

Ma reggel ébredéskor a jövőddel kapcsolatos gondolatok rohantak meg, s felmerült benned az élet értelmének kérdése is. Vajon meg tudod válaszolni Isten valóságossága nélkül?

Élj az alkalommal, térj be egy templomba, és a csendben gondolkodj el a jövődről, az életed értelméről. Beszélgess Istennel, avasd be Őt töprengéseidbe. Segíteni fog, hogyan alakítsd a jövődet.

Mindezek csak apró ötletek, a felsorolást még biztosan sok egyébbel ki lehetne egészíteni. Én mindet alkalmaztam már, és sok boldog pillanathoz jutottam általuk.”

Forrás: Kath.net

Ezt a cikket Vágyi Vata Mihály önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Életmód

Szívmelengető látvány, ahogy az örökbefogadott fiú kivetett, idős kutyákat nevel

Közzétéve

Szerző:

Fotó: YouTube

Megható történet következik!

Robbie Gay egy kisfiú, és óriási szíve van. Élete tragikusan indult, kétszer volt kórházban agysérülésekkel, majd nevelőszülői rendszerbe került. Mire végül a szülei, Maria és Charles örökbe fogadták, korábbi élményei akkora traumát okoztak neki, hogy képtelen volt sírni.

A kisfiú azonban gyógyító megnyugvásra talált, méghozzá egy különleges helyen, a helyi állatmenhelyen. Azzal vigasztalódott, hogy kidobott, öreg kutyákról gondoskodott: „Azért, mert az emberek nem törődnek az idős emberekkel, sem az öreg kutyákkal! Csak a kisbabákat és a kutyakölyköket akarják” – magyarázta Robbie a CBS riportjában.

Az idősebb kutyákkal való együttérzés képessége nyilván saját szomorú tapasztalataiból fakad, ahogy azt a mamája is meséli: „Robbie tudja, milyen érzés az, ha valakit nem szeretnek, és nem törődnek vele.”

Most azonban, egy biztonságos és szerető otthoni környezetben élve, meg tudja nyitni szívét a szerencsétlen kutyáknak, és „újra ki tudja mutatni érzéseit” – meséli anyukája. A kedvessége miatt tanult meg újra sírni, amikor egy nevelt kutyusa meghalt.

Nyilvánvaló, hogy ezekről az idősebb kutyákról való gondoskodás részben azért is nehéz, mert sokuk nem marad már sokáig életben. Robbie azonban ragaszkodik ahhoz, hogy velük maradjon életük utolsó percéig. Ahogy nagyon helyesen mondja: „Nem arra gondolok, hogy mikor fognak meghalni, hanem arra, hogy most, ebben a pillanatban hogyan érzik magukat.”

Robbie nagyon különös kisfiú, hiszen nem csak az öregedő kutyákról akar gondoskodni életük utolsó pillanatáig, de azt is reméli, hogy ha felnő, majd nagyobb gyerekekről is gondoskodhat. Robbie megtestesíti az együttérzést és a megértést, még akkor is, amikor megszakad a szíve négylábú barátai korai halála láttán.

Remélhetőleg a korábbi rossz tapasztalatok továbbra is segítik majd Robbie-t mások gondozásában. Azt kívánjuk, szíve hatalmas szeretetével gyógyítsa tovább kedves bundás barátait, érezze szeretetüket, és legyen boldog emberi családjával is!

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Tiszteletadás Arnaud Beltrame ezredes előtt, aki négy évvel ezelőtt hősiesen átvette egy túszul ejtett nő helyét

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Arnaud Beltrame ezredes a dél-franciaországi Trèbes-ben, 2018. március 23-án, egy bevásárlóközpont elleni támadás során halt meg, miután felajánlotta életét cserébe egy túszul ejtett nőért. Negyvennégy éves, házas ember volt. Most, négy évvel később, egymást követik emlékére a tiszteletadások.

Március 23-án volt Arnaud Beltrame ezredes halálának negyedik évfordulója. A csendőrtiszt átvette egy túszul ejtett nő helyét, az Aude megyei Trèbes város Super U bevásárlóközpontja elleni terrortámadás során, amelynek három másik áldozata is volt rajta kívül.

Beltrame ezredes, akit a terrorista háromszor meglőtt, március 23-ról 24-re virradó éjszaka, a Carcassonne-i kórházközpontban belehalt sérüléseibe.

Hősies tettéért Emmanuel Marcon köztársasági elnök nemzeti tiszteletadásban ré­szesítette, kijelentve, hogy „hősként esett el”, és kiérdemelte „az egész nemzet tiszteletét és csodálatát.”

Most, négy évvel később Emmanuel Macron ismételten tisztelgett Arnaud Beltrame ezredes és a másik három elhunyt emléke előtt. “Emlékük megmarad” – írta a köztársaság elnöke. A belügyminisztérium hasonlóképp tisztelettel adózott „Arnaud Beltrame ezredes bátorságának és önfeláldozásának”.

Az elhunyt egyik fivére, Cédric Beltrame is megnyilvánult a Twitteren, és megosztotta Marie-France Cunin „Ezredes” című, az „egyszerű és csendes hős rendíthetetlen bátorsága” előtt tisztelegő versét. Íme egy részlet belőle:

Ezredes

Egyszerű és csendes, nem egy bálvány
Aki nagy zajjal játssza a papírhőst,
Hanem több ő egész Franciaország számára egy szimbólumnál
Rendíthetetlen bátorsággal mutatott példát

Egy túsz megmentésére életét is azonnal kockáztatva
Elszántan, tiszta fejjel szembeszállt a sorssal
Ugyan mit lehet tenni ily esetben, mikor egy őrült kihívja az embert
Mi mást, mint mélyen szemébe nézni a halálnak

Felméri annak súlyát, amit hátrahagy
Családot, szeretetet, szakmát, hogy jobban legyőzze a gonoszt
Hite lelkében ég, s előre megbocsát
Súlyos árat fizetvén nemes eszméjéért.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: infochretienne.com

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Isten a nagyobb Elvis – a hollywoodi sztár megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt bencés apáca lett

Közzétéve

Szerző:

Fotó: EAST NEWS | AP / FOTOLINK

Ünnepelt szépség volt a színésznő, Dolores Hart, aki nagy sikereket aratott Elvis Presleyvel és Marlon Brandóval… mielőtt Istennek szentelte magát. Hollywoodi sztár és Szent Benedek rendi szerzetes apáca – ez lett a mesébe illő sorsa annak, aki megcsókolta Elvis Presleyt, mielőtt a szerzetesi élet választotta.

Dolores Hart visszavonult életet választott egy bencés kolostorban egy olyan életszakasz után, amelyet a Hollywoodi fényszórók fényében töltött. 1938-ban született Chicagóban, ténylegesen együtt forgatott olyan nagy amerikai sztárokkal, mint Marlon Brando és Elvis Presley, és olyan híres rendezőkkel, mint Alfred Hitchcock. Paradox módon egy forgatás keretében XXIII. János pápával volt szerencséje találkozni, ami felkeltette benne a vágyat a szerzetesi élet után. Eredeti életút, ami megmutatja, hogy minden út Rómába vezet!

Dolores Hart katolikus vallásban nőtt fel. Imaélete nem sorvadt el számtalan hollywoodi aktivitása mellett sem: a forgatások előtt gyakran látogatta a reggeli 6 órás szentmisét. Ebben az időszakban rátalált egy olyan nyugalmas helyre, ahol visszanyerhette erőforrásait a forgatások között, és lélegzethez juthatott a fényszórók forgatagától távol: a connecticuti bencés kolostorra. Egyébként a vallásosságának tulajdonította a sikerét. Elvis Presley partnere volt a „Loving You” (Szeretni téged) c. filmben, de együtt dolgozott Marlon Brandoval is, és 5 év alatt 10 filmet forgatott.

Assisi Szent Klára, egy sorsdöntő szerep

Dolores Hart az Oscar-gálán 2012-ben az “Isten nagyobb, mint Elvis” című film bemutatásáért. Fotó: FaceToFace / RIPORTER

1961-ben, az „Assisi Szent Ferenc” c. film forgatásánál találkozik XXIII. János pápával. Úgy mutatkozik be, mint az a színésznő, aki Szent Klára szerepét játssza, mire a pápa így szól: „Nem, ön maga Klára.” Ez a beszélgetés mélyen megérinti a színésznőt, aki ebben jelet lát arra, hogy változtasson az életén és közeledjék vallási példaképéhez.

Ez után a római út után mégis újra belemerül a mozisztár életbe. Ebben az időszakban aktívan készülődik a házasságra. 1963-ban hirtelen felbontja jegyességét, néhány hónappal a házasság kitűzött időpontja előtt. Azért, hogy ugyanabban az évben, 24 évesen, általános megdöbbenésre, belépjen az oly sokszor felkeresett connecticuti bencés kolostorba.

43 évi szerzetesnői élet után, már a Regina Laudis kolostor főnöknőjeként, Dolores nővérként, 2012 februárjában visszatér Los Angelesbe, az „Isten a nagyobb Elvis” c. film Oscar-díjra való jelölése alkalmából. Ez egy dokumentumfilm a saját életéről, amit a „rövidfilmek” kategóriájába neveztek be. Szemmel láthatóan Dolores Hart egész életében a film világához kötődött, tanúságot téve hitéről és megihletve azokat, akik az igazi szépséget keresik.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű