Sokunkkal előfordul, hogy valami folyton eltereli a gondolatainkat, amikor elkezdünk imádkozni. Számos tényező elvonhatja a figyelmünket az imától. Lehet akár egy falióra ketyegése, egy beszűrődő dudaszó az utcáról, de a bennük „dolgozó” gondolatok is kizökkenthetnek, például amelyek emberi kapcsolatainkra vonatkoznak.
Valljuk be, nem mindig könnyű figyelmünket Istenre összpontosítani, és Reá figyelve beszélgetésben maradni Vele.
Néha viszont előfordul, hogy ezek az ún. zavaró tényezők egyáltalán nem „zavarnak be”, hanem tulajdonképpen olyan, az Isten által vezetett gondolatok, amelyek a lelki hasznunkra irányulnak.
Nézzük, mit írt Lisieux-i Szent Teréz arról, amikor ima közben elkalandozott a figyelme.
„Gyakran jönnek zavaró gondolatok imádság közben, de amint tudatosítom magamban ezt, imádkozom azokért az emberekért, akikkel kapcsolatos gondolatok elterelték figyelmemet. Így végül hasznot húzok a figyelmemet zavaró tényezőkből.”
Időnként Isten szándékosan el akarja terelni a figyelmünket, rávilágítani ezzel akár egy gondokkal küszködő barátra vagy családtagra, akiknek szükségük lehet az imáinkra vagy a szeretetünkre. Így a figyelemelterelés a megfelelő irányba fordul, és ahelyett, hogy elszakítana minket Istentől, közelebb visz hozzá és az Ő isteni tervéhez.
A legfontosabb, hogy figyelj, vedd észre, amikor valaki vagy valami az ima közben eszedbe jut. Valaki az életedből, vagy akár valami, amit a Facebook-on láttál. Könnyen lehet, hogy Isten éppen azt akarhatja, hogy imádkozz az adott személyért, vagy nyújts neki segítséget.
Szent Josemaría Escrivá arra tanít bennünket, hogy
„Minél közelebb van egy apostol Istenhez, annál egyetemesebbek a vágyai. Szíve kitárul, mindenkit és mindent befogad, amikor arra vágyik, hogy az univerzumot Jézus lábai elé tegye.”
Tehát amikor legközelebb úgy érzed, hogy ima közben elkalandoztak gondolataid, ajánld fel Istennek, és tárd ki a szíved mindennek, amit Isten akkor, abban a pillanatban közölni akar veled.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
