Elindul reggelente egy újabb nap, lehetünk jobbak, kerülhetünk Istenhez közelebb, megismerhetjük egy új vonását, kihozhatja belőlünk a még számunkra is ismeretlen kincseket, ha úgy döntünk!
Naponta több száz, sokan akár ezer feletti döntést is hozhatnak meg 24 óra alatt, de estére megvizsgáljuk-e, milyen döntéseket hoztunk? A döntés a miénk, szabad akaratunkat élhetjük meg minden önálló cselekvés révén, ám a döntés mögött 3 mozgató rugó lehet: a saját elképzelésem, Istené, vagy az ördögé! Ha ébredés után úgy merek gondolkodni, ahogy Isten, vagyis beleképzelem magam Jézus helyébe, hogy vajon mit tenne most, akkor lehet, hogy imával indítom a napom, az interneten szörfözés helyett, amit mondjuk a saját kényelmem diktálna. De Isten gondolkodása könnyebben megkülönböztethető a sajátomtól, mint az én elképzeléseim a Sátán tervétől!
Nem szoktuk feltenni reggel azt a kérdést, hogy vajon a Gonosz mit szeretné, hogy tegyek, és aztán direkt nem azt cselekszem… Fontos ébernek lennünk a döntéseinkben! Támaszkodunk arra az ígéretre, hogy ha úgyis megadja Isten a Szentlelket azoknak, akik kérik, reggel bátran hívhatjuk meg magunkhoz a megkülönböztetés lelkét, hogy őrködjön a gondolataink felett: ne téveszthessen meg minket saját gondolatként az ellenség sugallata!
Legyen minél nagyobb vágyunk Isten akaratát követni: az Ő szelíd hangját meghallani az igén keresztül, személyes imánk csendjében, az egyházunk hagyományán keresztül, lelkivezetőnk tanácsai által, számunkra lelki példaképek, szentek életéből merítve! Vágyjunk meglátni Isten tervét a következő napunkra nézve, ismerjük meg az Ő akaratát békét hozó döntéseink révén!
