Titokzatos ez a mindenhol jelen lévő vírus, amely kezdetektől fogva terjed mindenütt, ahol az ember lakóhelyet teremt magának.
Jelen volt, ott leselkedett az Éden kertjét éppencsak birtokukba vevő ősszüleink hajlékában, akik gondtalanul hancúroztak a virágok között miközben a Teremtő mindennapi látogatásait várták. Ott volt, befészkelve magát idősebb fiuk szívébe, akinek látnia kellett, hogy öccse áldozatát elfogadja az Úr. Megmutatta járványos voltát, amikor a föld népe, amely ekkor utoljára volt még egységes, vagy inkább cinkos, önteltségében az égig és a Magasságbélinél is magasabbra akart emelkedni. Bár 40 nap és 40 éjjel zuhogó eső áztatta, és annak ellenére, hogy csak egy maroknyi élőlény volt egy bárkába összezárva, fáradhatatlanul fertőzte szerencsétlen fajunkat.
Viszontláthattuk megfoghatatlanul és szinte tünetmentes formában egy gazdag nomád vezetőben a khaldeai Ur városából, miközben elszabadult a szomszédos Szodoma és Gomora városaiban, terjedt a világban és dúlása a családokat is elérte olyannyira, hogy egy kiváló fiatalembert saját testvérei adtak el rabszolgának. Majdnem megtizedelte Ábrahám nemzetségét, mielőtt meggyengítette volna Egyiptomot, ahol a fáraó szívét mardosta. Negyven évet meghaladó sivatagi elszigeteltség kellett ahhoz, hogy egy próféta, aki egy égő csipkebokorból szólíttatott meg, rá tudja bírni a fertőzöttek népét a védelmükre hivatott egészségügyi szabályok betartására…
A rendszeres és ismétlődő prófétai védőoltások és a megmenekült szentek tanúságtétele ellenére a csalárd vírus hullámokban tért vissza és alattomosan terrorizálta a királyokat, a papokat, a katonákat csakúgy, mint a parasztokat. Nem menekülhetett senki sem: gonosztettek és árulás, háborúk és elhurcolások, istenkáromlás és csatározások, gyilkosság és házasságtörés, boszorkányság és a szentségekkel való kufárkodás: az idők folyamán a vírus az uralma alá hajtotta azokat, akik nem félték az Istent.
Hatalma minden határon túlment, amikor a Szeretett Fiút, a Mindenható minden ígéretének és gyengédségének megtestesítőjét megkínozták, majd halálra juttatták ártatlansága és egyetemes jósága jutalmául.
Az alávaló mikroba legnagyobb álnoksága ma is az, hogy áldozatait meggyőzi arról, hogy kerüljenek mindenfajta gyógymódot, megelőzést és ne számítsanak gyógyulásra: a mégiscsak az igazságra, békére, szeretetre és örömre teremtetett szegény emberiség megelégszik a felszínes túléléssel, a gyanakvásra, a védekezésre, a bizalmatlanságra és a szomorúságra szorítkozva mindössze nyomorúságos alamizsnára törekszik, hogy a láthatatlan ellenség támadásai elől elmenekülhessen. Mindeközben a gonosz, amely a legelvetemültebb bűnözőknél is elvetemültebb, a leggyilkosabb járványoknál is gyilkosabb, a skorpiók inváziójánál is veszélyesebb, megdönti a legmagasabb halálozási számokat is. És ez így volt elejétől fogva. Egyébként is mindenkit és mindig elpusztít. Megöli a férfiakat, a nőket, a gyermekeket, elpusztítja a családot, megöli a szerelmet, megöli a párokat, elpusztítja a városokat és falvakat, de még a távoli szigeteket is. Megölné az egyházakat is, ha képes lenne rá (már tett ilyent), kitölti bosszúját az egyház tagjainak romlásba döntésével, átdöfi a testet és elcsábítja a lelket… Úgy tűnik, örökösen jelen van. Egyébként jelen is van.
Ez a vírus a bűn … és mi egyáltalán nem védekezünk ellene!
A történet azonban egyszerű. Ádám és Éva, Kain, Babel polgárai, Noé, Ábrahám, Izrael fiai, Mózes és a próféták, Isten népe, bármilyen nyelvet beszélő kortársaink, népek és nemzetek számára, az én számomra, a te számodra, ma éppúgy, mint elhunytjaink számára; azok számára, akik szeretnek éppúgy, mint azok számára, akik nem szeretnek, azok számára, akik törekednek a jócselekedetekre, és azok számára, akik már nem is remélnek… Röviden minden emberi lény számára, aki lakhelyet épít ezen a világon, csak egy választás létezik: a bűn vagy az Egyetlen, aki a bűnt legyőzte, halál vagy élet, kárhozat vagy üdvözülés, a rossz vagy a jó… (MTörv 30, 15-20)
Vagy semmi, vagy JÉZUS.
Most, vagy soha.
+Fr David Macaire,
Saint-Pierre és Fort-de-France érseke
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: catholique.fr
