Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Made in China: keresztényüldözés kínai módra

Közzétéve

A Kínai Népköztársaság és Vatikán Város zászlaja - Fotó: FreshStock, Shutterstock

A diktatúra nem szereti a vallásos embert, mert vannak elvei. Nem véletlen, hogy Sztálin rettegett, amiért a rengeteg üldöztetés ellenére még mindig hisznek az emberek. Az idők során bizonyított a keresztény hit, a jó keresztény mindig ellensége a hatalomnak. Nem lesz párttag, nem vall a társára, nem lesz besúgó, nem szolgálja a hamis isteneket (pl. a diktátort, császárt stb.).

Kínában a hatalom egyértelműen fél a kereszténység elterjedésétől, hiszen egy vallás, amely az embert nem anyagként, hanem értékként kezeli, hamar gyökeret verhet egy olyan államban, ahol rabszolgatartással növekszik a gazdaság. A kínai nép rengeteget szenvedett és óriási áldozatokat hoz azért, hogy gazdasági sikereket érjen el: lásd az egy gyerekes politika következtében megnövekedett abortuszok számát.

Természetesen a kínai hatalomnak az sem előnyös, ha Kínában valamilyen módon a kommunista álom helyébe az evangélium örömhíre lépne. A Katolikus Egyház valamennyi esetben problémát okoz egy diktatúrában, mert a hívek vezetőit nem lehet megvásárolni: ott van Róma püspöke, akire lehet tekinteni (még ha a belsőket el is hurcolják). Szavaimat nem lehet egyszerűen naivnak tekinteni, mert láthattuk Szent II. János Pál pápa munkásságát, aminek révén hozzá tudott segíteni a kommunista blokk széteséséhez.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Tajvanon (az úgynevezett kis Kína), a Katolikus Egyház fontos szerepet töltött be az ország újjáépítésében. Amikor a polgárháború dúlt a kontinentális Kínában a kommunisták hatalomra igyekvése miatt, 2 millióan (az ország krémjéből: művészek, értelmiségiek, katonatisztek stb.) 1949-ben átmenekültek Tajvanra. Az áttelepültek alapították meg később, a ma is álló Kínai Köztársaságot (a nagy Kína neve ezzel szemben: Kínai Népköztársaság). Természetesen Tajvan tekinti magát az igazi Kínának, amely nem előnyös a Kínai Népköztársaságnak. Itt egy nagy konfliktus van, és az USA hadiflottája igyekszik megvédeni Tajvant a nagy Kína esetleges megszállásától.

Áttekintve a politikai helyzetet, jobban érthetjük Matthew Lee, Tajvan Szentszékhez akkreditált nagykövetét, aki a következőt mondja a két állam diplomáciai kapcsolatai felvételének 75. évfordulóján: „Nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szentszékkel kötött barátságunknak, amelyet közeli és erősödő barátság jellemez. Mindez nyilvánvaló a humanitárius együttműködéseinkben, kulturális eszmecseréink révén, oktatásban, a vallásközi dialógusok révén, kölcsönös látogatásokban, nemzetközi katolikus konferenciák szervezésében, pénzmosás elleni közös intézkedésekben, az emberkereskedés ellen való közös fellépésben, az Egyház híd szerepében (nagy Kínával) és a közös elköteleződésünk a környezetvédelemért. Megjegyezném, hogy Európából csak a Szentszéknek van hivatalos diplomáciai képviselete a szigetországban, hiszen minden más állam inkább a kontinentális Kínával akar jó viszonyba lenni, nyilván a gazdasági előnyök miatt.

Térjünk vissza azonban a nagykövet fontos megjegyzésére: a híd szerepére az Egyháznak. Itt arról beszél Matthew Lee – amitől fél is a kommunista Kína – hogy a Katolikus Egyház segít a kínai nép újraegyesítésében. A Népköztársaság voltaképpen hallani sem akar arról, hogy a kis szigetország az egyházon keresztül „belopja” az evangéliumot a kínai testvéreik szívébe. Egyértelmű tehát, hogy a világ egyik legnagyobb gazdasága, amely egyre halad az első hely felé, nem akarja, hogy a nép öntudatosságra ébredjen az Igazság fényében. Kína nem az emberi jogok betartásáról híres, és ezt meg kell tartania így, ha továbbra is fejlődni akar gyors ütemben. Hiszen a gyors fejlődést részben a diktatúra teszi lehetővé, ezen keresztül lehet fenntartani egyfajta rabszolgatartó rendszert.

Azt azonban szeretném az olvasónak tudomására hozni, hogy Kína valamelyest olyan volt, mint a cári Oroszország: a nép annyira mélyen volt, annyira szegény volt, hogy a kommunizmus felemelte őket (persze nem szabad feledni a millió áldozatot). Tehát míg az orosz nép és kínai nép óriási részének a kommunizmus előrelépés volt gazdaságilag, addig Kelet-Európában a kommunizmus egy egyértelmű visszalépés volt. Valahányszor tehát a MADE IN CHINA feliratot látjuk, mondjuk el egy imát az ott üldözött testvéreinkért. Ez bizony sok imát jelent, mert ahogy mondják manapság: „Amit nem Kínában csinálnak, az nem is eredeti.”

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

A rendszerváltás után 3 évvel születtem Erdélyben. Katolikus hitem adja életem alapját. Alapszakos bölcsész vagyok, mesteri diplomámat Nemzetközi tanulmányokból fogom megszerezni. Pilinszkytől hallottam Rilke gondolatát először: "Rettenetes, hogy a tényektől sohasem tudhatjuk meg a valóságot." Ez az idézet adja meg cikkeim hangvételének és szemléletének világát. Meggyőződésem, hogy a nemzet jövője az egészséges családokon, mint a társadalom alappillérén múlik a teljes Kárpát-medencében.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerű