„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”Ezt hallva annyira meglepődtek, hogy otthagyták és eloldalogtak.” (Szt. Máté evangéliuma 22. 21-22.)
A 2020-as Eucharisztikus Világkongresszusra készül lelkileg a kárpát-medencei katolikus magyarság. Ez egy jelentős esemény lesz a nemzet életében, mert végre valami nem a pénzről, nem a politikáról fog szólni, hanem a lélekről. A magyar kormány fáradozik azon, hogy a Szentatyának megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy hazánkba látogasson. Kitűnik ez abból, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ez év október 8-án látogatást tett a Szentszéknél, Parolin bíborossal – az államtitkárság vezetőjével – folytatott beszélgetést. A magyar kormány hivatalos honlapján találjuk a tájékoztatást erről a találkozóról, Semjén Zsolt elbeszélése alapján. Sajnos egyelőre nem tudunk arról, hogy a Szentszék miként értékelte a megbeszélést, mert tudósítás erről nem jelent meg.
Ugyanakkor Magyarország Szentszéknél akkreditált nagykövete, Habsburg-Lotharingiai Eduard is azon fáradozik, hogy a pápalátogatás megvalósuljon a Kárpát-medencébe: „A legjelentősebb eredménynek persze azt tartanám, ha a szentatya ellátogatna Magyarországra.” – mondja a nagykövet a 2016.02.28-án megjelent interjúban, amelyet az Új Ember közölt. A Kárpát-medence kifejezést nem véletlenül használom Magyarország vagy Budapest helyett. Ezzel szeretném hangsúlyozni, hogy a Szentatya látogatásának jelentősége átlépi a csonka ország határait, és elér egészen az 1000 éves határokig. Visszatérve a nagykövetre: mindjárt feltűnhetett a kedves olvasónak, hogy egy Habsburg felelős a Magyar – Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatokért. Bár első hallásra meglepő lehet, a magyar kormány választása voltaképpen jogos: a Vatikánban hagyománya van annak, hogy régi elkötelezett katolikus és nemesi származású családok segédkeznek a diplomácia ügyeiben. A magyar kormány tehát azzal a reménnyel kérhette fel a hat gyermekes édesapát, Habsburg-Lotharingiai Eduardot, mert személye révén hiteles és hatásos módon képviselheti magát Magyarország a pápai udvarban.
A kérdés azonban továbbra is él: eljön a kongresszusra a Szentatya? Jelenleg minden arra mutat, hogy nincs ennek akadálya. De milyen akadályok lehetnek? Egy pápalátogatásnak nagyon sok vonzata és szimbolikus értelme van. Azt hiszem, sokat kell imádkoznunk az ügyért. Nagyon fontos lenne, hogy a Ferenc pápa látogatását meg kellene hagyni semleges eseménynek politikai szempontból. Amennyiben a kormány saját sikerének és érdemének fogja láttatni a pápa látogatását, úgy minden bizonnyal elmarad. Miért? Mert a Szentatya nem politikai okokból jön ide, hanem mint pásztor a nyájhoz. Ferenc pápa hozzánk hívekhez, Egyházhoz jön, nem a politikusokhoz. Természetesen ez nem zárja ki a diplomáciában oly szükséges találkozásokat a kormánnyal, de nem lehet ez a központban. Reménykeltő, hogy a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, amelyet 2016-ban rendeztek Krakkóban (Lengyelország sok tekintetben hasonló hazánkhoz), a pápa gond nélkül részt tudott venni. Itt tiszta volt ugyanis, hogy látogatása nem dicsérő, vagy jóváhagyó szándékú a lengyel kormánnyal, politikával szemben, hanem ő egyszerűen a világtalálkozóra érkezik, hogy a fiatalokkal találkozzon.
Itt feltevődik a kérdés, hogy egy olyan kormány, amely sokat hangsúlyozza a keresztény értékek fontosságát Európában, talán nem érdemli meg, hogy a Pápa egy látogatás gesztusával kifejezze: nemes az út, amelyen Magyarország halad? Azt hiszem, ez egy rendkívül fontos, és jó kérdés. Ám nem szabad elfeledni: a Szentatya az Egyházért felelős, Krisztus testért, a hívek üdvösségéért. Tehát az Egyház Krisztusra mutat mindenkor, nem politikusokra. Az országok kormányai azért felelősek, hogy a közjót szolgálják, a nemzet „csinosodását,” ahogyan Kármán József mondaná. Itt két különböző dologról van szó, amelyeknek egyetlen jogos metszéspontja az, ha a politikus, tehát a közjó szolgája, egyben szolgája Krisztusnak is.
