Lépj kapcsolatba velünk

Bemutatjuk

„Majdnem nem lettem pap!”

Közzétéve

Bemutatjuk Luis Antonio G. Tagle bíborost

December 8-án, vasárnap Ferenc pápa a Népek Evangelizálásáért felelős Kongregáció élére nevezte ki Luis Antonio G. Tagle bíborost, manilai érseket (Fülöp-szigetek). A történelmi nevén Propaganda Fide-ként ismert kongregáció élén eddig Fernando Filoni bíboros állt. Az 1622-ben létrehozott Propaganda Fide feladata az Egyház missziós tevékenységének és területeinek irányítása, a hittérítés erősítése. Ez a Római Kúria egyik legnagyobb szervezeti egysége, méretében és hatáskörében szinte mindegyik másik egységet felülmúlja, és pénzügyileg is a legönállóbb részlegek egyike, amelynek további bővítésére (az Új Evangelizáció Előmozdítására létrehozott Pápai Tanáccsal való egyesítésére) is léteznek már szervezeti tervek.

Az 1957-ben, mélyen vallásos családba született és 1982-ben pappá szentelt Tagle bíboros 2011-tól a mostani kinevezéséig volt manilai érsek. Bíborossá XVI. Benedek pápa nevezte ki 2012 novemberében. Tekintélye, ismertsége az Egyházban világszerte folyamatosan nő. 2015 óta a Caritas Internationalis elnöke. Egyes források a 2013-as pápaválasztás kapcsán az esélyesek között említették az ő nevét is, illetve azóta is Ferenc pápa esetleges utódaként jelölik meg. Nagyon közvetlen, karizmatikus, lelkesítő egyéniség, gyakran és nagy sikerrel szerepel a médiában, sokat fordul a fiatalokhoz, mint például a 2016-os krakkói Katolikus Ifjúsági Világnapon vagy a 2018 októberében az ifjúságról rendezett püspöki szinóduson, amelyen szinte táncra is perdült az őt körülvevő fiatalokkal. Többszázezer lájkolással az egyik legnépszerűbb bíboros a Facebook-on, szentbeszédeit pedig nagyon sokan hallgatják meg a YouTube-on.

Az „ázsiai Ferenc”-ként is emlegetett bíboros az Egyház progresszív szárnyához tartozik. 2015-ben adott nyilatkozatában például azt mondta, nincs mindenkire nézve egyöntetű válasz az elvált és újraházasodott emberek szentáldozáshoz járulása tekintetében. Nincs egyetlen egyszerű, „igen” vagy „nem” válasz, minden esetet egyénileg kell megítélni. Mindegyik egyedi, és nem adható rájuk egy uniformizált megoldás.

Ez év februárjában a Vatikánban a szexuális visszaélésekről rendezett csúcstalálkozón Tagle bíboros megrendítő beszédet mondott. „Hogyan hirdethetjük az Igét, a Krisztusba vetett hitet, ha behunyjuk a szemünket a visszaélések okozta sebek fölött?” – mondta, szinte könnyek között.

2017-ben az Aleteia portál hosszabb interjút készített a bíborossal. Ebből a beszélgetésből idézünk néhány gondolatot.

„Néhány fiatal úgy véli, a hivatás valami csodálatos jellel jelentkezik, egy hang szól hozzájuk az égből, vagy lecsap egy villám. Hát, ez nem így van, legfeljebb csak nagyon ritkán, mint Szent Pál vagy Mózes esetében. Isten úgy működik, hogy figyelembe veszi emberi kondíciónkat. A szívünk legmélyére kell néznünk, ismerni magunkat, adottságainkat, érdeklődésünket. Eszünkkel és szívünkkel is tisztán kell látnunk, hogy nem csak önmagunkért élünk, és akkor megláthatjuk, hogyan szolgálhatunk a tehetségünkkel másokat.”

– Olyan időket élünk, amikor nem könnyű meghallani ezt a belső hangot a világ fülsiketítő zajában – vetette közbe a riporter.

„Valóban nem. Nem megfelelőek a körülmények a befelé hallgatásra, különösen ma nem, amikor olyan sok dologra figyelünk, ott a telefon, az internet, a mail, az üzenetek… Ez önmagában nem rossz, de néha általuk egyszerre vagyunk jelen az egész világon. Itt Európában Önök kapcsolatban állnak azzal, ami épp most Ausztráliában történik. A kommunikációs lehetőségek „zajt” teremtenek. Fegyelemre és időről időre egyedüllétre van szükségünk. A magány, az imádkozás, az elmélkedés, sőt a pihenés által is jobban megismerhetjük magunkat, és jobb kapcsolatokat építhetünk másokkal. Ha egyfolytában elfoglaltak vagyunk és rohanunk, nem vesszük észre magunk körül az embereket és a ránk szoruló szegényeket. Néha még a családon belül is annyire belemerülnek az emberek a virtuális világba, hogy elveszítik a kapcsolatukat egymással.”

A következő kérdés a hivatás tisztázásával kapcsolatban azt firtatta, mi történjen akkor, ha valakinek kétféle hívása jelentkezik, ha például orvos és pap is szeretne lenni. Melyik utat válassza?

„Vannak olyan döntések, amikor mindkét választás helyes lehet. Könnyű egy jó és egy rossz lehetőség közül választani, de néha mindkét hivatás vonzó, és mindkettő esetében rátermettek lehetünk. Sőt mi több, a világnak mindkettőre szüksége van, és mindkét hivatás mások szolgálatát jelenti. Azt hiszem, ilyen esetben azt kell figyelembe venni, melyik úton tudom jobban követni Jézust. És nem feltétlenül a papi hivatás a válasz minden egyes esetben. Én eredetileg orvos akartam lenni. A szüleim is örültek ennek. Igaz, tagja voltam egy ifjúsági közösségnek, amely nyomorúságos körülmények között élő utcagyerekeknek segített, de amikor azt kérdezték tőlem, nem akarok-e pap lenni, azt bizonygattam, hogy orvosi egyetemre megyek, és majd a plébánián fogok besegíteni. Aztán egy pap felhívta a figyelmemet egy jezsuita egyetem ösztöndíjára. Beiratkoztam abban a hiszemben, hogy az orvosi egyetemre készítenek fel, de kiderült, hogy a szemináriumra! Dühösen otthagytam őket, és elkezdtem orvosi tanulmányaimat. Aztán egyre többet tépelődtem, beszélgettem másokkal és imádkoztam. Kértem az Urat, mutassa meg az utat. Vissza akartam menni a szemináriumba, de most már kétszer vagy háromszor is elutasítottak. Szóval, úgy nézett ki, most már orvos leszek. Aztán egy napon, az az évi utolsó jelentkezési napon sorban álltam egy pénztár előtt, amikor a felvételiztető jezsuita atya meglátott, behívott magához, és egy komoly beszélgetés után adott még egy szemeszternyi esélyt nekem. És utána ott maradhattam. Nincs minden a mi ellenőrzésünk alatt! Kellenek mások is, akik ismernek téged, és meglátnak olyasmit, amit te magad nem látsz meg.”

„A szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálhatok, amit csak akarok. A szabadság azt jelenti, hogy becsületes vagyok, nem hazudok és nem csalok. Szabad vagyok, mert tudom, hogy ki vagyok. Ismerem erős pontjaimat és gyengeségeimet. Tudom, hogy mire vagyok képes. Ha nem vagyok jó matematikából, ne legyek könyvelő, és ezzel nincs is semmi baj. A szabadság azt jelenti, hogy magamat másoknak adhatom, és minden hivatásnak ez a célja. A szabadság alapja az igazság és a szeretet.”

Katekézis a krakkói Ifjúsági Világnapon

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű