Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Médialincselés – a Jó nevében

Közzétéve

Fotó: PASCAL PAVANI / AFP

A médiában történő lincselést néha az az érzés váltja ki, hogy a gyűlölet kiöntésével az ember jót tesz, jobbá teszi a társadalmat, jó demokratának és tisztességes állampolgárnak bizonyul. A Sátán nagyon ravasz.

Médialincselés. Mindennap ránk zúdul. Mindennap halljuk és megéljük. De vajon tudjuk igazán, hogy ez tulajdonképpen micsoda? Nem feltétlenül. És ez a baj! A médialincselésnek két arca van: az első félelmetes, a másik mosolygó.

Ha a rémisztő arcát vesszük, a médialincselés alapvetően a létező legarchaikusabb, leginkább regresszív, legerőszakosabb, legbarbárabb mechanizmusok egyike, és ez a bűnbakkeresés. Nagyon jól mutat rá René Girard: az ősi társadalmak egységét sokszor az erőszak biztosítja; az az erőszak, amelynek lényege, hogy egy ártatlan áldozatot közösen ölnek meg, rázúdítva mindazt a feszültséget, ami csak felgyülemlett. Mindannyian átéltük már ezt, legalább háromféleképpen.

Már mindannyiunkkal előfordult, hogy egy pillanatunkban az illető távollétében rosszat mondtunk valakiről, éspedig nagy élvezettel. Benne láttuk a Gonoszt, a sötétséget, a romlottságot, és ezt aztán kéjesen boncolgattuk. Meg akartuk magyarázni, miért rossz valami a világban, és miért nem úgy működnek a dolgok, ahogyan kellene, ezért kitaláltuk, ki a felelős a világ összes bajáért: a kapitalizmus, a kommunizmus, a zsidók, az arabok, a feketék, a külföldiek, a bevándorlás, a nacionalizmus, a globalizáció, a nők, a férfiak, az idősek, a fiatalok, az oktatás, a fajgyűlölők, a liberálisok, a konzervatívok, a progresszió, a modernitás, a hagyományok, a pénzügyek, a katolicizmus, a plébánosok, az iszlám, a vallások, a vallás, az erkölcs és az értékek eltűnése, az újságírók, a média, azaz összefoglalóan úgy is mondhatjuk– hiszen ez a felsorolás szükségszerűen nem teljes, annyira hosszú lehet a lista –: az ember és az emberi természet.

A hétköznapi gyűlölet nyomorúsága

Titokban, a tudatalattinkban biztosan volt mindannyiunk életében valaki, akit utáltunk, éspedig tulajdonképpen méltatlan okok miatt, pusztán azért, mert az illető rendes ember volt, és bennünket zavart, hogy milyen rendes. Azt szerettük volna, ha nem lenne ilyen rendes. Ha mindenki gonosz, akkor nem szégyelljük, ha mi is azok vagyunk. Ha viszont nem mindenki rossz, akkor komisznak érezzük magunkat, és bűntudatunk lesz. Ez a rendes pasas, ez a rendes nő, ezek minek idegesítenek itt minket? Mi nem vagyunk talán elég jók?

Ilyen nyomorúságos a hétköznapi gyűlölet, amely abban leli örömét, hogy rosszat mond valakiről. Találunk egy megvádolható felelőst, a rendes pasast vagy nőt, akit azért utálunk, mert rendesek, és ez zavar minket, mert azt szeretnénk, ha mi lennénk rendesek, nem pedig ők. Ez lappang a médialincselésben: kiárad a hétköznapi gyűlölet. De vegyük most szemügyre a másik oldalt is, a lincselés mosolygó arcát.

A lincselés tiszteletreméltó arca*

Ki vesz részt a médialincselésben? Érdekes módon általában a fiatalok (de nem csak ők), akik meg vannak győződve arról, hogy jót cselekszenek és hozzájárulnak a demokrácia fejlődéséhez. Ha tehát rosszat mondanak valakiről, akkor, most tessék csak figyelni, egyáltalán nem is rosszat mondanak! Csupán elemeznek, és elemzésükkel elősegítik a közgondolkozást. Ami rossz, az izgató, mert mély – de ezt nem igazán tudatosítjuk. Aki tehát rosszat mond valakiről, az nem egyszerűen egy ronda pletykás alak, hanem egy barlangkutató, aki leszáll a Gonosz mélységeibe, hogy ott könnyebben ki tudja gyökerestől irtani.

Hasonló a helyzet, amikor ugyanez a pletykás alak nekiáll a népesség egyik vagy másik rétegét a föld összes bajával megvádolni. Ne gondolják, hogy arról van szó, hogy bedob egy bűnbakot és ezzel lehetővé teszi a kollektív gyűlölet kiáradását. Á, dehogy! Nem. Ő csak leleplez. Mi nem tudunk róla, de nekünk bizony nem mondanak el mindent. Mindenért, ami történik, felelős valaki, csak éppen titokban tartják, hogy ki az. Amikor a lincselők előrángatják a valódi felelőst, és megmutatják az arcát a nagyközönségnek, azzal leleplezik őt, és a leleplezéssel igenis üdvös, jótékony cselekedetet hajtanak végre! Az okkult hatalmak ellen harcolva elősegítik az igazság érvényesülését. Előmozdítják a demokráciát. Állampolgári kötelességüket teljesítik.

Végezetül, ha ama ronda pletykás alak nem csak elemez és leleplez, hanem rosszat is mond egy rendes pasasról vagy nőről, és befeketíti őt, ne gondolják, hogy ez az alak egy irigy és gonosz szörnyeteg. Nem állít ő rosszat hamisan csak azért, hogy ártson! Hanem demisztifikál. El kell törölni a rendes pasas és a rendes nő fogalmát. Az ugyanis diszkriminál. A világot két részre osztja. Hiszen ki az, aki meg tudja mondani, hogy ez vagy az az ember tényleg olyan rendes-e? Ki tudja, nem azért mondják-e ezt nekünk, hogy megtévesszenek? Véget kell vetni ennek a „rendes-dolognak”, és ehhez nem kell szégyellni, ha a sárba rángatjuk le az afféle hánytató, émelyítő mítoszokat, mint az Igaz, a Jó és a Szép.

A gyűlölet a Jó szolgálatában

Mindennap vagonszámra ömlik elénk a gyűlölet. Vajon miért? Azért, mert akik ránk zúdítják, gonoszok? Nem. Azért, mert meg vannak győződve arról, hogy ők jó állampolgárok és jó demokraták, akik a gondolkodás, az igazságosság, a tisztánlátás, a szólásszabadság, a demokrácia és a felelős állampolgári magatartás előrehaladásáért küzdenek. Nemde a demokrácia engedélyezte nekik a véleménynyilvánítás jogát, és elmagyarázta nekik, hogy ez nem pusztán jog, hanem kötelesség is? Nos, akkor ők most véleményt nyilvánítanak. Hogy Önnek nem tetszik? Hát akkor Ön biztosan nem demokrata.

A médiában folyó lincselés fő oka ebben rejlik. Nem a közvetlenül kifejezett gyűlölködésben, hanem abban az érzésben, hogy a gyűlöletünk fröcsögésével a közjót szolgáljuk, jó demokraták és tisztességes állampolgárok vagyunk. A Sátán nagyon ravasz. A gyűlölet kiárasztásához – hiszen a gyűlölet a lehető legkevésbé demokratikus dolog –a demokráciát használja fel. Nem látunk a szemünktől. A gyűlölet szalonképes lesz, elmaszkírozza magát amögött, ami éppen ellene, a gyűlölet ellen próbál harcolni.

És még valami. Majdnem elfelejtettem.  A hétköznapi gyűlölet gerjesztésének okai között meg kell említeni egy elég komoly további elemet is. Hírcsinálók leszünk. Így lehet igazán lincselni, ha információkat szolgáltatunk, mögéjük bújtatva az igazságot és a tanulságot.

Írta: Bertrand Vergely filozófus | Aleteia

Fordította: Solymosi Judit


* Kedves Olvasónk! Az eszmefuttatás további részét kérjük, ne értsék félre. A filozófus író gúnyosan, ironikusan fogalmaz.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű