Lépj kapcsolatba velünk

Interjú

Megtéréséről vall Kamila Kamińska, aki a filmvásznon Szent Fausztinát játssza

Közzétéve

Húsz évvel ezelőtt történt. 2000. április 30-án Rómában, II. János Pál pápa szentté avatta Faustine Kowalska-t, egy lengyel apácát. Ez az Isteni Irgalmasság ünnepén volt, amit ugyanazon a napon vezetett be az egyetemes egyházba. Most, húsz évvel később, Kamila Kamińska lengyel színésznő, aki a Szeretet és Irgalmasság című filmben szerepel, a forgatás alatti hihetetlen megtéréséről számol be az Aleteiának.

Ma, amikor Szent Fausztina, az Isteni Irgalmasság apostola és lengyel misztikus szentté avatásának huszadik évfordulóját ünnepeljük, az Aleteia arra hívja Önt, hogy találkozzon azzal a színésznővel, aki a Szeretet és Irgalmasság című filmben alakítja Fausztina szerepét. 2019 végétől a filmet nagy sikerrel vetítik az Egyesült Államokban. Ez a félig fikciós, félig dokumentumfilm új fényben világítja meg a lengyel misztikus útját és üzenetét, éspedig az apácának a gyóntatójával folytatott, eddig ismeretlen levelezésének köszönhetően. A filmet Franciaországban 2020 őszétől vetítik majd a mozitermekben. A Szent Fausztinát alakító lengyel színésznő, Kamila Kamińska a forgatás során történt megrendítő megtéréséről számol be az alábbi interjúban.

Aleteia: Gondolt Szent Fausztina szerepére, mielőtt a rendező felajánlotta Önnek?

Kamila Kamińska: Nem igazán. Egy barátom rábeszélt, hogy vegyek részt a szereplőválogatáson, még ha nem is hasonlítok annyira Szent Fausztinára, a zöld szemem kivételével…Igazi meglepetés volt számomra, hogy végül engem javasoltak erre a szerepre.

Egy hetet töltött az Irgalmasság Anyja Nővérei Kongregációjának monostorában… Miért kellett ez a felkészülési idő?

Mindent meg akartam tudni Fausztina nővérről. Nemcsak életének tényeit, hanem vallási és lelki életét is, belülről akartam megérteni: megismerni a napok ritmusát, az imákat és a nővérek mindennapi feladatait. Ez a felkészülési idő fontos volt számomra, hogy mélyen átjárjon a szerep. Mivel egy olyan filmről van szó, amely egyszerre fikció és dokumentumfilm, úgy képzeltem, hogy az isteni irgalmasság és Fausztina nővér Naplója által megérintett személyek tanúságtételei nagyon fontosak.  De végül a film fikciós része is ugyanolyan fontosnak bizonyult. Ez azt követelte meg, hogy a tőlem telhető legjobban teljesítsek.

Ön szerint milyen volt a fiatal Fausztina?

Egy vagány, egyszerű, mosolygós, nyíltszívű lányt fedeztem fel. Egyfajta jó barátot. Ugyanakkor egy nagyon alázatos személyt. Életdöntései hihetetlen, Istenbe vetett bizalmat mutattak. Egy napon megéreztem, hogy barátok lettünk. Attól kezdve nem koncentráltam a karakterére. Erősen érezni kezdtem Isten jelenlétét, valamint magának Fausztinának a felém irányuló szeretetét. Bizalmat adott nekem, amire nagy szükségem volt a szerep megtestesítésében. Ez kivételesen szép tapasztalat volt az életemben, csodálatos pillanat a saját belső életemben is. A szerep lelkileg táplált engem.

„Mintha egy tükörben láttam volna az életem különböző szakaszait, amiket alaposan meg kellett vizsgálnom. Sokat sírtam… Anélkül, hogy megértettem volna, hogy mi történik velem, úgy éreztem, hogy hatalmas szeretet árasztott el.”

Megtérést élt át a forgatás során?

Nem tudom, hogyan fejezzem ki, amit átéltem. Valamiféle szerelem, szeretet lángolt fel bennem első pillanatra egy olyan lény iránt, akit nagyon közel éreztem magamhoz lelkileg. Aztán egyértelműen megjelent egy gondolat, hogy létezik egy másik élet is földi életünkön kívül. Megértettem, hogy vannak lelkek, akiknek szükségük van támogatásunkra, imánkra és szeretetünkre.  Mint egy tükörben, úgy láttam életem különböző szakaszait, amiket alaposan meg kellett vizsgálnom. Sokat sírtam… Anélkül, hogy megértettem volna, mi történik velem, úgy éreztem, hogy hatalmas szeretet árasztott el. Mindenkinek kívánom, hogy tapasztalja ezt meg. Amikor elkezdünk Istenre figyelni, valóban meghallhatjuk Őt.

Mi az életszentség Ön számára?

Figyelni az Isteni hangra. Nem csupán az összes szabály, tiltás és parancs betartásáról van szó, ellenkezőleg. A legfontosabb: kapcsolatban lenni Vele és követni Őt. Amikor elesünk, a szentté válás lehetőségét még nem kell véglegesen eltemetnünk. Mindig van egy második esély, aztán egy harmadik, egy negyedik… az Isteni irgalmasság végtelenségéig.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy szent olyan személy, aki mindig nagyon udvarias, nagyon kedves, minden szempontból tökéletes… Ellenkezőleg! Szent az, aki kockázatot vállal, de továbbra is bízik Istenben. Igen, elbukhatunk és újra elbukhatunk, de meg kell őriznünk a bátorságot és bizalmat Istenben. Egy szent tudja, hogyan tegye Isten szavát az első helyre, a mások, sőt a sajátja fölé helyezve. Számomra az életszentség az, hogy megtaláljuk az utat Vele. Soha ne felejtsük el, hogy mindent elmondhatunk Neki anélkül, hogy színlelnénk, mert Isten úgy fogad el minket, ahogy vagyunk. Kudarcainkkal együtt.

„Szent Fausztina megtanított, hogy megismerjem és tiszteljem a lelki út különböző szakaszait. Mindenekelőtt pedig azt, hogy mindig bízzak.”

És ma már tudja, hogyan találjuk meg ezt az utat Isten felé?

Folyton keresem. Tanulom. Nincsenek kész válaszaim. Fausztina nővér a Naplójában azt írja, hogy szent szeretne lenni. És három szakaszt különböztet meg az életszentség felé vezető úton. Az első szakasz: „A lélek mindent megtesz, amit a külső szabályok, tiltások és parancsok mondanak”. A második: „A lélek követi a belső sugallatokat és teljesíti azokat.” A harmadik: „A lélek Istennek hagyja a szabadságot, hogy Isten eszköze legyen.”

Jézus a következőt mondja Fausztinának: „Azt kívánom, hogy lelked legmélyén is élj akaratom szerint.” Tulajdonképpen arra hívta, hogy saját magán munkálkodjon. Elárulja nekünk, hogy erre különösen akkor volt szükség, amikor lelki útjának csak a második szakaszában tartott… Ha az ő útja ilyen volt, akkor én most hol tartok? Mindenkinek megvan a saját útja. Szent Fausztina megtanított engem arra, hogy megismerjem és figyelembe vegyem ezeket a különböző szakaszokat. De mindenekelőtt arra, hogy mindig bízzak.

Kamila Kamińska: Néha úgy érzem, hogy Szent Fausztina karaktere játszotta a szerepet helyettem.

Szeretné a maga módján eljuttatni a világnak az irgalmasság üzenetét?

A színművészeti főiskola felvételi beszélgetésén a bizottság megkérdezte tőlem, hogy miért akarok színésznő lenni. Azt válaszoltam, azért, hogy továbbítsam mások felé azokat a dolgokat, amik jót tesznek vagy értelemmel bírnak. Első látásra úgy tűnt, egy kicsit mellélőttem ezzel a válasszal. Meglepetésemre az élet megtanította nekem a válasz helyességét. Nagyon kreatívan is lehet jót tenni. Mégis, az életemnek ezen a pontján egyáltalán nem gondoltam az evangelizációra. A Szeretet és Irgalmasság című filmben próbáltam megformálni valakit, aki a lehető leghűségesebben éli meg a Fausztinában élő szeretetet. Néha úgy érzem, hogy Szent Fausztina személye játszotta a szerepet helyettem. Persze, a technika segít, de amit át kellett adnom, az valahogyan teljesen magától jött, szinte önmagamon kívül. Egy dolog mindenesetre megváltozott. Azelőtt soha nem beszéltem volna úgy a hitemről, amint azt ma teszem. Ez valami új. Ha nem tudok még szépen beszélni róla, azért megpróbálom valahogyan. Talán ez a legszebb lecke, amit Szent Fausztinától kaptam: megtanultam kinyitni a szívem.

Fordította: Hegedüs Katalin

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű