Lépj kapcsolatba velünk

Reflexió

Mentalitást váltani, de gyorsan!

Közzétéve

Fotó: Unsplash

Változz meg, ez parancs! Változtass a hozzáállásodon, de rögtön! Azonnal hagyd abba, amit s ahogy eddig csináltál, gondoltál, elképzeltél. Tégy le arról, hogy ott folytasd, ahol a vírus előtt abbahagytad! Sürgős mentalitásváltásra van szükség! Ezt kéri a korszellem, az unió, a rendszer, a tudomány, az egészségügy. Talán még az egyház is… Miközben Isten malmai lassan őrölnek.

Ahogy a székely mondja: „Lassan, hogy igya bé!” ; „Járt utat a járatlanért ne hagyd!” ; „Hessel nem lehet verebet fogni.” Parancsra nem lehet szeretni, s a székelység sem akar a társadalmi változások rohamában a süllyesztőbe kerülni. Ezért is jó, ha nem sieti el a modernkedést.  Inkább örülni kéne annak, hogy legalább otthon, falun, vidéken lelassul az élet. Hogy az őrült fogyasztástól távolabb még nem dübörög (úgy/annyira) a globalizáció. Mert csak addig lesz nyugta neki is.

A mélyreható változásokhoz idő kell. S talán épp az idő igazolja a legtöbbször, hogy ami begyepesedett, maradinak tűnt, az lett, az maradt állandó, biztos pont. Az igazi kapaszkodó. A Szentlélek eljövetele után még évszázadok teltek el, amíg kiforrt, kialakult, összeállt a kereszténység igazságrendszere, a dogmák, hitigazságok, a liturgia, a Biblia összetétele, az ünnepek, és hasonlók. Csodákkal, hitvitákkal, eretnekekkel való küzdelmek, politikai csatározások, és sok-sok imádság, vértanúság és szenvedés árán vajúdott, született meg az egység a közös minimumban. Mindaz, amit Urunk Jézus tanításából megértettünk, felfogtunk. Amit a Szentlélek megvilágosító ereje szavatolt. Amíg az evangélium egyetemessé vált, amíg abban mindenhol konszenzus alakult ki. Mert a Szentlélek nem kapkod. Nem harap rá a zsákutcákra. Miközben mindig fiatalosan „frissít”, és a jelenben súgja meg, a lélek mélyén: mi a teendő.

A társadalmi változások persze mindig magukkal rántották a világot, szemlélet- és gondolkodásmódunk alakult, finomodott, áthangolódott. Hangsúlyok tolódtak erre-arra. De hadd ne mondjam ezt fejlődésnek, ne adj’ Isten haladásnak. Mindezektől eltekintve, szerencsénkre az ember ember maradt. Minden korban ugyanaz. És hiába járatnak plusz köröket a változó társadalmi-politikai rendszerek, az emberi mentalitást nem lehet gépként átprogramozni, csak azért, mert most felgyorsult a kütyüs-kommunikáció. Ugyanis ebben nagyon sok a fölösleges, léha, semmitmondó mellébeszélés, fecsegés. A mindenáron való megfelelés kényszere hiába akarja az embert a naponta változó divatok ruhájába öltöztetni. Nem fog menni. És jól is van ez így. A gyermeknek is kilenc hónap kell. Az emberi nemzedékek közti értékrend is nehezebben mozdul el az ismeretlenebb és bizonytalanabb új felé. Inkább kivár, lassít, érlelődik. S a tapasztalat bölcsebbé teszi. Akkor dönt, amikor eljött annak az ideje…

És még nem beszéltünk a csalódásokról. Hogy mennyi mindenben és hányszor az orrunkra koppintottak, mennyi csalódás ért az utóbbi évtizedekben (is) a média, a politika, a tudomány részéről. Hányszor becsaptak, átvertek, kihasználták naivságunkat, gyermeki-tiszteletteljes bizalmunkat. Főleg a nagyok, a vezetők, a szakemberek, a közvélemény- és tudatformáló illetékesek.

A haladásnak nevezett jelszavak mögött nem egyszer a dekadencia, a hanyatlás, a lazítás, a régi folyton újra cserélése figyelhető meg… Csejtei Dezső professzor a Nicolas Gomez Davila haladásról írt széljegyzeteihez fűzött kommentárjában megjegyzi, hogy az elmúlt 250 év alatt haladás helyett az emberiség elhülyülése következett be. Ami mára odáig fajult, hogy a buta haladáspártiak most mindent ki akarnak irtani, ami homofób, macsóista, antifeminista, rasszista-egyszóval fehér. Mint fogalmaz: „a haladás azért lélegzik nehezen a Parnasszuson, mert vagy túl gyorsan kapaszkodott fel oda és kifulladt, vagy pedig azért, mert még lélegzete is elállt attól, ami ott elébe tárult. De aztán hamar erőt vett magán, a túloldalon leereszkedett, és azóta feléje sem néz, csak halad tovább…”

A spanyol szerző szerint a haladásba vetett hit a történelmet illető tudatlanság gyermeke. Ezt Csejtei Dezső a következő példával illusztrálja: hajdanán az ember a teremtés koronájának számított, s ennek megfelelően a fején is koronát viselt. A francia forradalom lepofozta onnan a koronát és a helyébe frígiai sapkát tett. Ezt aztán, a cilinder és a nyúlszőrkalap rövid ideig tartó uralmát követően, felváltotta a sofőr- és Lenin-sapka, a tányérsapka, a baseball-sapka, végül pedig, az egész megkoronázásaként, napjainkban a csörgősipka. Ezek változásán tökéletesen lemérhető a haladás.

Legutóbb újfent valakik át szeretnék programozni agyunkat, hogy változtassunk mentalitást. Sürgősen. Mert aki nem volt beteg, esze ágában sincs beoltatnia magát, az lemarad a társadalmi fejlődésről. Közveszélyes lesz. Szinte azt mondtam osztályellenség. Ugyanis lassan már úgy is kezelik. Mindenáron bűntudatot szeretnének belésulykolni. Ez már nem csak cenzúra, hanem gondolatrendőrség. Agymosoda szellemi terrorba csomagolva. Ijesztgetés. Riogatás. Bosszantja őket, hogy a székelynek van magához való esze. Hogy ő képes önállóan is gondolkodni. És csak azért is rákattannak, hogy ha nem kellünk nektek, mi akkor is a magunkévá akarunk tenni titeket… De édes. Egyem a szívüket… Azt mondják: mentalitásváltásra lenne szükség, méghozzá gyorsan, de azt nehéz kivitelezni. Hm. Hát valóban. Pünkösdi királysága lenne annak, akinek sikerülne véghezvinni ezt az erőltetett mentalitás-válást.  Pünkösdvasárnapján egyetlen fertőzés sem volt.  Vajon miért? 

Tán elavult a Szentlélek „mentalitása”?

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

peterpater.com | Római katolikus pap, a marosvásárhelyi Szent Imre templom plébánosa. Önéletrajza itt olvasható.

Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű