A francia apácát egy idősek otthonában érte a vég a január 16-ról 17-ére virradó éjszakán. 118 évesként őt tudták a világon élő legidősebb embernek.
A francia André nővér (a férfi keresztnév nem véletlen, szeretett bátyja emlékére vette fel) volt 2022 áprilisa óta az emberiség doyenje. Álmában érte a halál a hétfőről keddre virradó éjszakán, abban a dél-franciaországi, touloni nyugdíjasotthonban, ahol élt – jelentette a ház szóvivője kedden este. „Hajnali 2 órakor hunyt el. Nagy szomorúság uralkodik, de hát ő már akarta ezt, az volt a kívánsága, hogy újra együtt lehessen imádott bátyjával. Számára ez szabadulást jelent” – mondta David Tavella, a Sainte-Catherine-Labouré idősotthon kommunikációs vezetője.
Egyetlen hivatalos szervezet sem oszt „legidősebb ember” címet, de a szakemberek egyetértettek abban, hogy André nővér volt ez idáig a legidősebb élő ember, akinek igazoltan nyomon követhetők az anyakönyvi adatai. A Guinness Rekordok könyvébe is bejegyezték 2022. április 25-én, a 119 éves japán Kane Tanaka halálát követően.
André nővér több éve már nem is titkolta, hogy valamennyire belefáradt az életbe: szeretett volna már „kilépni ebből a dologból”. „De a Jóisten nem hallgatott meg” – mondta az AFP-nek, amelyik hosszú beszélgetést készített vele 2022 januárjában.
A kerekesszékhez kötött, vak André nővér, aki Lucile Randon néven született 1904. február 11-én a dél-franciaországi Alès-ban, nagyon sajnálta, hogy fizikai képességeinek egy részét már elvesztette. „Azt mondják, a munka öl, de engem éppenséggel a munka éltetett, egészen 108 éves koromig dolgoztam” – mesélte 2022 áprilisában, amikor ő lett a világ legidősebb embere azt követően, hogy Franciaországban, majd Európában már addig is ő volt az.
Kései hivatás, makulátlan hűség
Élete egy kései hivatás története. Egy vallását nem gyakorló protestáns családban nőtt fel, 26 évesen döntött úgy, hogy belép a Katolikus Egyházba, és a párizsi Xavéri Szent Ferenc templomban keresztelkedett meg. „Szelídséget és vigaszt hozott nekem. Nagy segítség volt” – mesélte a Famille Chrétienne-nek, amikor 2017 decemberében felkeresték.
Három fiútestvére közül különösen ragaszkodott legidősebb bátyjához, Andréhoz, akit el szokott volt kísérni a protestáns templomba. „Amikor katolikus lettem, André sírt és haragudott rám. Később aztán elfogadta” – emlékezett vissza a nővér, aki az André nevet apácaként szeretett fivére emlékére vette fel. „Ő volt a mindenem, egyszerre volt apám és anyám” – mondta.
Párizsban nevelőnőként dolgozott, majd 40 évesen belépett a Szeretet Leányai (Vincés Nővérek) rendjébe. Egy évre rá a vichyi kórházba ment dolgozni, ahol 40 árva gyermeket gondozott. 28 éven át maradt itt, és hivatalosan az 1970-es évek végén hagyta abba a munkát. Valójában utána még 30 éven keresztül segített gondozni azokat a (néha nála fiatalabb) bentlakókat, akik ugyanabban a szavojai nyugdíjasotthonben éltek, ahol ő maga is.
Későbbi, touloni otthonában állandóan a szerzetesi ruhát viselte, fején kék kendővel. Élete ritmusát a mindennapi reggeli mise adta meg, egyetlen misét sem hagyott ki. Szerette a forró csokoládét és szívesen ivott meg egy-egy pohár portói bort. 2021-ben elkapta a Covidot, de tünetek nélkül vészelte át. 115. születésnapjára egy üdvözlőlapot és egy megáldott rózsafüzért kapott Ferenc pápától, amelyet minden nap használt.
Amikor hosszú életének titkáról faggatták, mosolyogva csak ennyit válaszolt:
„Hát ezt csak a Jóisten tudja!”
Amikor pedig néhány hónapja azt a kérdést tették fel neki, hogy unatkozik-e néha, azonnal rávágta:
„Soha nem unatkozom, mert minden szabad időmben imádkozom! Állandóan a jó Istenhez beszélek. Ha valami nem megy jól, megmondom neki, néha morgolódom is, mert úgy érzem, elhagyott. Nahát, miért nem hallom ma az Úr szavát?”
Hogy kiért imádkozott?
„Mindenkiért, és főleg a boldogtalanokért és a szerencsétlenekért. Szeretem babusgatni az embereket, és az imádságban sok erőforrásra találok. Korlátok nélkül kell szeretni, és úgy, hogy soha ne várjunk cserébe semmit.”
André nővér nem félt a haláltól, sőt vágyott már rá. Isten végül meghallgatta.
