Lépj kapcsolatba velünk

Mi a kérdésed?

Mi a különbség a szentmise és az úrvacsora között?

Közzétéve

Fotó: christianity.com

Szerkesztőségünkbe egy kedves olvasónk a címben jelzett kérdést küldte be. Íme a válasz:

 

A római katolikus és a protestáns hitvallások a kérdésben a következőkben különböznek.

A római katolikus hit szerint a szentmiseáldozat Jézus Krisztus egyetlen keresztáldozatával egylényegű (azonos lényegű), hisz azonos a bemutató (Jézus Krisztus), az áldozat (Jézus Krisztus), csak a feláldozás módjában van különbség. Nem az Üdvözítő „újrafeláldozása” történik, hanem a térben és időben egyszer s mindenkorra érvényes engesztelő keresztáldozat jelenvalósítása, s ezáltal annak alkalmazása az egyes konkrét bűnök eltörlésére.

Ezért szintén vallja a római katolikus hit, hogy amennyiben 1.) érvényesen felszentelt áldozár (pap vagy püspök); 2.) azzal a szándékkal (intentio), hogy azt cselekedje, amit az Anyaszentegyház akar, hogy cselekedjen; 3.) a búzakenyér és a (pár csepp vízzel vegyített) szőlőbor felett; 4.) kimondja az alapítás igéit (»Ez az én testem« és »Ez az én véremnek kelyhe«), nem csupán az adott pillanatban megjelenül az ebben a cselekvésben leírható szentmiseáldozatban a véle egylényegű engesztelő keresztáldozat, hanem amíg a kenyér és a bor színe az ember számára érzékelhetően fönnáll, addig:

1.) azoknak minden egyes morzsája és borcseppje;

2.) többé már nem kenyér és bor igazán, valóságosan, és állagában;

3.) hanem Krisztusnak az emberi lelkével és istenségével egységben lévő teste és vére;

4.) mégha „érzéki csalódásunkban” járulékaiban kenyérnek és bornak is tapasztaljuk azokat.

Ebben áll az átlényegülés (transsubstantiatio) római katolikus tana.

 

A főbb protestáns úrvacsora-tanok az alábbiakban foglalhatók össze.

A lutheri-evangélikus tanítás szerint a szentmise nem egylényegű a keresztáldozattal, engesztelő jellege nincs, csak hálaadó. A kenyér és a bor állaga mellett a hívő számára az úrvacsora vétele pillanatában és annak pillanatára valóságosan megjelenik Krisztus testének és vérének az állaga. Ez az ún. párhuzamos-lényegűség (consubstantiatio) tana.

A kálvini-református tanítás szerint szintén nincs engesztelő jellege az úrvacsora-vételnek. Az úrvacsora vételének pillanatában és annak pillanatára Krisztus teste és vére igazán (vere), de csupán ereje szerint (virtualiter), de nem valóságosan (realiter) megjelenik, és véle egyesül a hívő.

 

Ha a téma kapcsán egyéb kérdés merül fel, bátorítjuk annak megírását az office@katolikus.ma címre.

Olvasás folytatása
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerű