fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

„Mi lenne a világ Oltáriszentség nélkül” – 125 éve született Márton Áron

Közzétéve

Márton Áron erdélyi püspök 1980-ban (Fotó: Fortepan/Jezsuita Levéltár)

1896. augusztus 28-án, Csíkszentdomokoson született Erdély néhai püspöke, Márton Áron. Közel másfélezer évvel korábban ezen a napon halt meg a nagy egyházatya, Szent Ágoston, akiről XVI. Benedek pápa egyik, 2008-ban elhangzott beszédében ezt mondta: „Amikor Szent Ágoston írásait olvasom, nem az a benyomásom, hogy olyan emberről van szó, aki mintegy 1600 éve halt meg, hanem mai embernek érzem: barátnak, olyan kortársnak, aki hozzám szól.” Márton Áron több mint négy évtizede hunyt el, mégis bízvást elmondhatjuk róla is: ha írásait, beszédeit lapozgatjuk, barátunk ő, hozzánk szól.

Amikor 1938 decemberében XII. Pius pápa gyulafehérvári püspökké nevezte ki Márton Áront, a Magyarország című napilap munkatársa meglátogatta az új püspök szüleit. Az édesapa, Márton Ágoston ezt mondta a tudósítónak:

„Mindig nagyon jó gyermek volt. Csendes, hallgatag és ezt a szokását felnőtt korában is megtartotta. Nem kereste, mint más gyerek, a zajos és vidám baráti társaságot, inkább dolgozott, tanult, imádkozott. Amikor a harctérről hazajött, többet soha nem láttuk nevetni. Attól kezdve velem járt a mezőre szántani, kapálni, kaszálni. Még az erdőre is kijött, a havasokra is, mindenütt velem dolgozott, mint akármelyik földmíves.”

[Magyarország, 1939. január 1. 7. p.]

Magyarország, 1939.1.1

Tudjuk, a „földmíves” Márton Áron aztán elvégezte a gyulafehérvári hittudományi főiskolát, s az Úr szőlőjének munkása lett: 1924 júliusában szentelte pappá gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök. Most, a közelgő Eucharisztikus Kongresszusra is tekintettel, egy olyan, 1935-ben született beszédének rövid részletével emlékezünk rá, amely semmit sem vesztett érvényéből, a ma emberéhez is szól.

„El sem tudjuk képzelni, hogy mi lenne a világ Oltáriszentség nélkül, ha az Isten nem volna közöttünk, ha Isten nem adná magát nekünk. És ha nem volnának lelkek, akik benne és belőle élnek, mint a szőlőtőből a venyige. A mai világ szörnyűségeiből valamelyest fogalmat alkothatunk arról az irtózatos embertelenségről, amire az Istentől elszakadt ember képes. Borzalmak és kínok tanyája lett a föld, a paradicsomnak álmodott élet pokollá vált, mert az utolsó évtizedek tébolya az ember-venyigét nyalábszámra tépte le a Krisztus-tőről, maró gúnnyal és hangos terrorral tömeget tartott távol az élet asztalától. És ha az emberiség ördögivé torzult fájdalmas arcán még megcsillan az isteni vonás, ha a gonoszság tobzódásában is imbolyog valamelyes jóság, azért van, mert van Oltáriszentség, s ott van, ahol emberek az Oltáriszentségből élnek, ahol lelkek az Oltáriszentségben Isten lényegével egyesülnek.

A világ, ez a mi világunk is, amelyik hatalmas kultúrát teremtett, városokat, gépeket, óriás telepeket épített, a földet körülabroncsozta acélsínekkel, s körülfonta látható és láthatatlan erők hálózatával, döbbenve jön rá, hogy épített ugyan kultúrvilágot, de hiányzik belőle a kultúrember, s bámulattal, csodálkozó hódolattal veszi észre, hogy igazi kultúrlények azok, akik Isten gyermekeinek vallják magukat, valamiféle diadalmas erő van bennük, nem is földi, hanem égi lények, lemondásukkal, az élet kíméletlen nehézségeivel is, mint élő csodák járnak közöttünk, mert nem önmagukból, hanem Istenből és Isten életközösségében élnek.”

[Márton Áron: Oltáriszentség, Krisztus Király. Marosvásárhely, 2008, 45. p.]

Márton Áron püspöki jelmondata így hangzik: „Non recuso laborem.” Magyarul: „Nem vonakodom a munkától.” Tudjuk, Márton Áron élete püspöki jelmondatának a jegyében telt. Viharos időben lett Erdély püspöke, viharos időkben vette magára a keresztet, de mindvégig ugyanazzal a hittel gondozta a rábízott nyájat: „Abszolútum egyetlen van: az Isten.”

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztem, a pesti bölcsészkaron szereztem diplomát. Szeretek erős mondatokban megkapaszkodni. A Balaton nagy festője, Egry József írta: "Néha az az érzésem, mintha értékeink egy részét igényünkkel együtt zálogházba tettük volna." Az elzálogosítás ellenében áll a jézusi parancs: "Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem nem; ami ezeknél több, a gonosztól van." (Mt. 5,37)

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Ildikó Árvainé

    2021-08-29 at 15:21

    Az Isteni mély Szeretettől átjárt lélek üzenete a mai hite hagyott ember számára:nem élhetünk Jézus értünk áldozott élete, halála és feltámadásával megszerzett örök élet reményében az Oltáriszentség vétele nélkül.

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Lelkiség

Mi keresztények ma még benne élünk a megtestesülés évadában – Advent Pilinszky Jánossal

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Cathopic

Idén emlékeztünk-emlékezünk Pilinszky János születésének századik, halálának negyvenedik évfordulójára. A karácsonyig terjedő időben hétről-hétre egy-egy adventi gondolatát-elmélkedését adjuk át az olvasóknak.

ADVENT

első vasárnapján a szent olvasmány a lélek hajnaláról beszél: „Múlóban az éjszaka, közeledik a nappal. Hagyjuk el tehát a sötétség cselekedeteit és készüljünk fel a világosságra. Járjunk becsülettel, mint fényes nappal illik.” S mindjárt meg is mondja, miképpen lehetséges ez: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.”

Az egyházi év nem a világ teremtésének fölidézésével, hanem Jézus megtestesülésének ünnepkörével indul. Isten megtestesülése közöttünk magának a teremtésnek is legcentrálisabb mozzanata ugyanis; Isten szeretetének legmélyebb megnyilvánulása. A teremtést nekünk a megtestesült Isten jelenti ezentúl, s ezért kell már életünkben, nem a világba, hanem az Úrba beöltöznünk.

A teremtés, mi idáig Isten hatalmáról beszélt a véghetetlen távolság és a titokzatos szépség nyelvén, ezentúl a szeretet bensőségességével szól hozzánk. Isten szeretet: szeretetből teremtett és az örök szeretetre hív bennünket.

Az evangéliumban Szent Lukács az Úr utolsó eljövetelét idézve: lényegében ugyanennek a teremtő, megtestesülő szeretetnek végső beteljesüléséről beszél. Az egyházi év – híven isteni tartalmához – nem egyszerű utánzata tehát a természet gyönyörű körforgásának, hanem mintegy a szeretet mélységeiben tárja föl előttünk a múlt időt, ahogy a szertartások szépséges, isteni koreográfiája is egyszerre mintázza a csillagok néma körforgását, s ugyanakkor előképe már a tiszta szeretetbe öltözött új teremtésnek, kifejezője az isteni megtestesülés véghetetlen intimitásának.

Isten és a teremtés, Isten és ember viszonyának, jelentésének, realitásának erre az új, vadonatúj megélésére szóló meghívás számunkra az ádventi időszak. Olyan hajnal, melynek napja emberi és teremtményi sorsunk legbensőbb magjában kel fel, de épp bensőségességével képes értelmet adni az időnek.

Mi keresztények ma még benne élünk a megtestesülés évadában. Ez arra kötelez bennünket, hogy földi életünket, s magát a világot is egyre mélyebb és gyengédebb szeretettel, mint az Istenbe való beöltözés eszközét éljük át, a teremtő és a megtestesült Isten művét követve. Mert egyedül így ölthetjük magunkra azt a Krisztust – kinek végső eljöveteléről az evangélium beszél – s aki végül is nem más, mint tiszta szeretet.

[Új Ember, 1967. november 26. 1. p.]

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Lelkiség

Úton a célom felé…

Közzétéve

Szerző:

Az El Camino útvonalak célállomásán, Santiago de Compostelában az idén “Szent Jakab évét” ünneplik. Az ünnepek csúcspontja Szent Jakab apostol ünnepe július 25-én. Miért járják ma az emberek ezt az utat, mi ösztönzi őket erre, és mi az, ami utána megmarad bennük? A cikk szerzője, aki három évvel ezelőtt maga is végigjárta a spanyol el Caminót, foglalja írásba gondolatait.

Nem megyünk a Caminora, mert túl sokan járják, gondolják sokan, s a feleségemmel mi is osztottuk ezt a véleményt. Aztán úgy döntöttünk, hogy egy spanyolországi nyaralás részeként saját tapasztalatok szerzése céljából két “ízelítő napot” mégis eltöltünk a Szent Jakab-úton. Így indultunk el Burgosból a már-már egy sivatagra emlékeztető Meseta fennsík felé. Ez a rövid „ablak”, amely ekkor megnyílt előttünk, annyira lenyűgöző és magával ragadó volt, hogy a második nap végén már elhatároztuk, hogy mindent megteszünk, hogy hamarosan nekivághassunk az egész útnak.

Legyen meg a te akaratod

Így történt, hogy 2018 augusztusában Saint-Jean-Pied-de-Port kisvárosban a klasszikus francia útra léptünk. Az első nagy kihívás a Santiago de Compostela felé vezető úton a Pireneusokon való átkelés volt. Mint egy szimfonikus zenekart az ütősök, úgy kísértek bennünket a viharok, az eső és a sűrű köd. Nem tudtuk még, hogy sikerrel járunk-e, és vajon bírja-e a lábunk, a térdünk, van-e olyan erős a szívünk és a lelkünk, hogy bírjunk a megpróbáltatásokkal. A legtöbb zarándoknak nincsenek ehhez hasonló korábbi tapasztalatai, hiszen ki gyalogol le 5 hét alatt 800 kilométert. Mi sem tettünk még ilyet. A mottó, hogy „legyen meg a Te akaratod” minden szempontból illik ehhez az új kezdethez.

Minden zarándok

egyetért abban, hogy a Szent Jakab út „csinál valamit” az emberrel. Már az első lépéstől kezdve érezni, hogy Santiago de Compostela szinte vonzza az embert. Az út csalogatja az embert a tájon át és rengeteg érdekes találkozást tartogat számunkra. Találkozunk két karintiai fiatallal, akik az őket ki nem elégítő fémipari állásukat felmondták, hogy a nyugati úton azon elmélkedhessenek, hogyan lehet az életüknek értelmet adni. Egy egyedülálló milánói nővel, aki élete párját reméli megtalálni út közben, egy dániai nagymamával és unokájával, egy spanyol fiatalemberrel, aki egy hetet tölt a Szent Jakab-úton, amit gyermekkorában oly sokszor az édesanyjával együtt tett meg. Az a francia nyugdíjas bácsi, aki merev lábával tervezi végigjárni az utat, ugyanolyan lenyűgöző, mint a 80 év feletti új-zélandi házaspár, akik másodszor is szeretnék az utat megélni.

Lenyűgöző kisvárosok

várnak ránk az úton, Pamplona, Burgos, León, hogy csak néhányat említsünk. De a nagyszerű élményt a köztük húzódó hatalmas tájak jelentik, a szőlők, a spanyolok által Mesetának hívott fennsík, a régi falvak, templomok és az utat mutató számtalan sárga nyíl. Bőségesen van mit ennünk és innunk, hiszen a zarándokmenüket mindenhol elfogadható áron kínálják.

Isten keresése a Szent Jakab úton

Ha Istent akarod keresni, és ő az áldását adja hozzá, akkor természetesen sikerülni is fog. Számomra ez a kérdés fel sem merül, hiszen ez azt jelentené, hogy korábban nem találtam Rá, amit azonban nem mondhatnék. Én is azt gondolom, hogy a Teremtőnket mindenben, mindenhol és mindenkor kereshetjük és meg is találhatjuk, és ezért még Spanyolországba sem kell mennünk. De hát akkor miért érdemes az El Caminot végigjárnunk? A számos felismerés miatt, amelyet a hosszú gyaloglás tartogat számunkra. Például: „Túl nehéz a hátizsákod? Dobd ki belőle a felesleget”, “A terhet a hátizsákodban cipeled, nem pedig magadban”. És mert a kérdéseinkre választ kapunk. Ma már tudom például, hogy a hitem valóban hegyeket tud mozgatni, pontosabban engem a magam 100 kilójával a hegyeken át. Már jobban értem Jézus szavait: “Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Ma már tudom, hogy vágyom a békére és a megbékélésre. És a hosszú úton az is világos lesz, hogy ki és mi az, aki és ami igazán fontos számunkra.

Érzelmi csúcsok rózsafüzére

vár azokra, akik megnyílnak. Az Alto del Perdonban található zarándokemlékmű minden bizonnyal ezek közé tartozik. Itt érzi az ember, hogy zarándokok ezrei, sőt százezrei voltak, vannak és lesznek úton. Velük jársz, mindannyiukkal, azokkal is, akik már elérték életcéljukat. Az út összeköt benneteket. Ez váratlanul olyan mélyen megérint, hogy könnyekre fakaszt. A Cruz de Ferro, egy fatörzsön található vaskereszt arra indít, hogy tedd le a terheidet. Így lehetséges, hogy a világ minden tájáról származó apró kövek dombbá állnak össze. Kettő közülük St. Pöltenből származik, akárcsak az én könnyeim is a megkönnyebbüléstől.

És igen, a spanyol El Camino csúcspontja természetesen Santiago de Compostela katedrálisa előtt és a katedrálisban élhető meg. Kérdéseinkre ismét választ kapunk: Mi az öröm? Milyen érzés örülni? Voltam én már valaha is ennyire mélyen elégedett? Áhítat-e az, amit érzek, amikor a székesegyházban a Batafumeironak nevezett, szokatlanul nagy füstölő magasba lendül?

Tartósan megerősítve

Ma, három évvel később is még mindig egyértelmű számomra, hogy mit nyertem az úttal: testileg és lelkileg is megerősödve tértem haza. A közel 1000 kilométeres zarándokút minden tekintetben erősebbé tett engem. Hála legyen a mi Istenünknek ezért a gyönyörű világért! Hálát adok a feleségemnek, hogy ő volt és ma is ő a legjobb társam. Hálás vagyok magamnak is, hogy lehetővé tettem saját magam számára, hogy ezt az utat megtegyem. Életem végéig hálával énekel a szívem:

“Uram, a tied vagyok, az életem a tiéd. Üdvösségemre és dicsőségedre adtad nekem. Atyám, te vezetsz engem az élet ösvényein a célom felé.”

Német katolikus szentének, Katholisches Gebet- und Gesangbuch 435 (ford. megj.)

Írta: Paul Sieberer
Fordította: Frick József
Forrás: Kirchenzeitung.at

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Lelkiség

Albert Einstein tanácsa az olyan időkre, mint amilyeneket napjainkban élünk

Bár a járvány folyamatosan fennálló válságnak bizonyul, mégsem elvesztegetett idő.

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Wikipedia

A koronavírus-járvány mindannyiunk számára válságot jelentett különböző módon. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy eltart egy ideig, mire az élet visszatér a normális kerékvágásba. Amikor egy válság nem oldódik meg gyorsan, a stressz erősödik, újra és újra rémísztő arcát mutatva az újságok legfrissebb címsoraiban és ajánlásaiban.

Ilyenkor a szentek és szellemi nagyjaink írásaihoz és példáihoz fordulhatunk, hogy segítsenek nekünk szorongásunkat új látószögből szemlélni, és az örökkévalóságot szem előtt tartva közelítsünk életünkhöz. De van egy apró bölcsesség Albert Einsteintől is, amelyet érdemes a szívünkbe vésni válság idején. Így szól: „Minden válság mélyén nagy lehetőség rejlik.”

Kicsit közhelyesen hangzik, ettől függetlenül igaz. A lehetőség válság idején gyakran meghívás az élet megkérdőjelezésére, megvizsgálására, újraértékelésére; meghívás arra, hogy ássunk mélyebbre, engedjünk el dolgokat, szeressünk jobban.

Lássuk hát: milyen lehetőségek kínálkoznak nekünk? Mire hív Isten: mit kell átgondolni, mit kell cselekedni?

Négy területen kereshetünk választ ezekre a kérdésekre.

A lelki életünk

A félelem nem Istentől való. Valójában a „ne félj!” és a „ne aggódj!” parancsot Jézus számos alkalommal megismételte az evangéliumokban. Keresztényként arra vagyunk elhívva, hogy bízzunk és szeretetben válaszoljunk az előttünk álló kihívásokra. Az ehhez szükséges kegyelmet és erőt megtapasztalhatjuk az ima és a szentségek által. Itt az idő, hogy elgondolkozzunk: nem kellene-e többet vagy másképpen imádkozni? Talán Isten arra hív, hogy kezdjük el naponta olvasni a Bibliát, imádkozzunk rózsafüzért minden reggel, töltsünk több időt csendes imádságban Vele, vagy járuljunk szentgyónáshoz. A világjárvány ideális alkalom arra, hogy elmélkedjünk az ún. „négy végső dologról”: a halálról, az utolsó ítéletről, a mennyről és a pokolról.

A kapcsolataink

Sokunkat a járvány hosszú időre megfosztott attól, hogy szeretteinket láthassuk. Néhányunk feszültséget tapasztal a családdal, barátokkal, munkatársakkal és szomszédokkal való kapcsolatokban. Ez az időszak számos nehézséget támasztott. De talán itt az ideje, hogy többet áldozzunk az embereknek és hidakat építsünk. Kérjünk bocsánatot és bocsássunk meg mi is. Talán itt az ideje, hogy óvatosan elengedjünk bizonyos kapcsolatokat, és nyitottak legyünk az újakra. Milyen lehetőségek kínálkoznak számunkra ezen a téren?

A munkánk

A világjárvány kezdete óta sokan megtanultunk otthonról dolgozni, és vannak, akik már soha nem szeretnének napi szinten visszatérni az irodába. Mások elvesztették állásukat, és kénytelenek más irányba indulni karrier szempontjából. És mi hogyan vagyunk ezzel? Ideális alkalom ez az időszak arra, hogy felismerjük, merre vezet a mi utunk. Új utat válasszunk, vagy új célokat tűzzünk ki? Van olyan álom, melynek valóra váltását mindig halogattuk? Lehet, hogy itt az ideje valami újba fogni.

Egészségünk

Világméretű a járvány, muszáj foglalkoznunk az egészséggel is. Az is egyértelmű, hogy bizonyos szokások egészségesebbé tesznek, segítségükkel képesebbek leszünk leküzdeni bármilyen vírust, ami az utunkba kerül. Itt az ideje, hogy új fogadalmakat fogalmazzunk meg magunknak az étrenddel, a testmozgással, a friss levegővel és a pihentető alvással kapcsolatban, a pihenés és a kikapcsolódás előtérbe helyezésével, valamint az imádságra fordított idővel. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a mentális egészségünkről, ami éppen úgy fontos. Van lehetőség a test és a szellem megerősítésére, csak meg kell ragadjuk!

Ahhoz, hogy a válságot lehetőséggé változtassuk, gyakran újra meg kell vizsgálnunk az adott helyzetet, vagy más szemszögből kell rátekintenünk. Ha a folyamatban lévő járvány hullámhegyeit és hullámvölgyeit úgy közelítjük meg, hogy közben keressük, mi Isten ránk vonatkozó terve, akkor megtapasztalhatjuk, hogy szert tettünk a legfontosabb ismeretekre, amikre csak szükségünk lehet akkor, amikor végre minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!
Hírdetés Adventi ráhangoló videós lelkigyakorlat

Népszerű