Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

Miért ejt a pap egy ostyadarabkát a kehelybe?

Közzétéve

Fotó: padretommaso / Cathopic

Ez a cselekedet az Egyház egységét és az egyes szertartások közötti lelki kapcsolatot jelképezi

A katolikus Egyház római rítusú miséjében észrevehettétek, hogy a pap letör egy darabot a konszekrált (átváltoztatott) ostyából és beleejti a konszekrált borral telt kehelybe. Olyan csendes rítus ez, hogy a történés  gyorsasága miatt észrevétlen is maradhat.

Noha nagyon rövid cselekvés, nagyon mély szimbolizmusa van.

Nikolaus Gihr a The Holy Sacrifice of the Mass című könyvében azt írja, hogy a szentostya egy kicsiny részének a kehelybe helyezése a korai Egyházból ered, és a pápával, valamint a helyi püspökkel fennálló egységet akarta jelképezni.

“Az ugyanazon Szentáldozatban való részvételt az egyház egysége jelének és az ezért való könyörgésnek vélték. Hogy ezt a közös részvételt megtapasztalják és megtartsák, a pápák és püspökök konszekrált ostyadarabkákat küldtek a többi püspöknek vagy papoknak is, amelyeket az érintettek belemártottak a kehelybe és elfogyasztottak…

Ez a szokás Rómában körülbelül a IX. századig létezett. Ott a pápa vasárnaponként és ünnepnapokon szentostyát küldött a város templomaiban szolgáló papoknak az Egyházfővel való közösségük szimbólumaként és misézésre való felhatalmazásuk jeleként”.

Ez a cselekmény látható és konkrét emlékeztető volt arra, hogy minden alkalommal, amikor miséztek, a pápával és a püspökökkel egységben voltak.

Ennek a rituálénak másik aspektusa az volt, hogy jelezze a Szentmise celebrálásának  egységét, amely Jézus egyedüli, egyetlen keresztáldozatának újbóli bemutatása.  A katolikusok abban  hisznek, hogy Jézust nem áldozzák fel minden egyes mise alkalmával, hanem az Eucharisztia egy misztikus részvételt jelent a Kálvária hegyén megtörtént egyetlen áldozatban.

“Korábban ez a szokás kissé másféle volt. Mivel az ostyák sokkal nagyobbak voltak, e három darab egyikét különféle részecskékre osztották és eltérő módon használták: vagy szétosztották a jelenlévők között, vagy elküldték a távollévőknek, vagy a kehelybe tették az azt követő áldozati szertartáson… Egy korábban konszekrált ostyadarabkát megőriztek és egyesítették a drága Szent Vérrel a következő miseáldozat alkalmával, minden valószínűséggel azért, hogy képviseljék az áldozat folyamatosságát, valamint az előző és a jelen szertartás egységét”.

Ezért a történészek úgy gondolják, hogy néhány évszázadon át két részecske volt a kehelyben, az egyik a pápától/püspöktől kapott ostyadarab, a másik egy korábbi miséből megtartott darabka.

Ennek a cselekvésnek szimbolizmusa Jézus testének és vérének a Szentostyában való egységét mutatja, mivel mind a konszekrált ostya, mind a bor Jézus teljes jelenlétét – testét, vérét, lelkét és isteniségét – tartalmazza.

Arra emlékeztet, hogy a szentmisében a pap minden cselekedete egy csaknem 2000 éves történelemben és hagyományban gyökerezik, és számos mélyértelmű lelki igazságot akar átadni számunkra.  

Forrás: Aleteia

Ezt a cikket Galgóczy Edit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
1 Hozzászólás

1 Hozzászólás

  1. Péter

    2020-02-11 at 09:40

    A cikkben említett egység mellett én egy atyától tanultam, hogy a konszekrált ostya (Jézus szent teste) és a konszekrált bor (Jézus szent vérének egyesítése) Jézus testben való feltámadását jelképzeni.
    Amég külön van a test és a vér az jelképesen a halál állapota, amikor újra egyesül az pedig már “életképes” igy az élő Jézust jelképezi.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírdetés Élő szentmise közvetítések

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű