fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Életmód

Miért jó gyermekeinket ministrálásra bátorítani?

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

Istent ministránsként szolgálni csodálatos módja annak, hogy a gyermek növekedjen a hitben, a felelősségben, barátságban és más erényekben.

Meg vagyok győződve arról, hogy a hitre nevelésnek és a hit átadásának kisgyermekkorban kell megkezdődnie. Ha ennek módjáról kérdeznének, azt mondanám, a hit átadása az Isten társaságában és szolgálatában töltött idő által, mindennapi apró cselekedetekben történik. Ebben több tényező játszik szerepet, de van egy különösen értékes tevékenység, ami minden gyermek számára elérhető, és mindezen szempontokat magába foglalja. Ez a ministrálás.

Megjegyzem, mindannyian, akik gyermekkorunkban ministráltunk, nagy örömmel és hálával őrizzük életünknek ezt az időszakát. Ahogy az Úr mondta: ” Hagyjátok…, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek…” (Mk 10,14)

Tény, hogy a legnagyobb öröm a lélek számára, így a gyermeklélek számára is, úgy szolgálni, hogy semmit sem vár el cserébe. És örömünk még nagyobb lesz, ha magának Istennek szolgálunk az oltárnál, ahogyan az angyalok teszik a mennyben!

Szent Tarzicius, a ministránsok védőszentje, a 3. századi Rómában (a keresztényüldözés idején) szolgált 11 évesen akolitusként. Életében és halálában is példát adott a szolgálatról és az önfeláldozásról. Mártírhalált halt a Via Appián, amikor pogányok felfedezték, amint Krisztus Testét vitte a bebörtönzött keresztényeknek. Halálra kövezték, mert nem adta át az Eucharisztiát rejtő edényt, amit erőszakkal próbáltak kitekerni a kezéből, és amit valószínűleg meggyaláztak volna. (Erre azért nem kerülhetett sor, mert bár Tarziciusz meghalt, mégsem jutottak hozzá a legbecsesebb Szentséghez, mert csodálatos módon Tarzicius szívébe költözött. Bővebben itt.)

Miért bátorítsuk tehát gyermekeinket arra, hogy ministráljanak?

“Ez olyan, fontos feladat, ami lehetővé teszi, hogy különösen közel kerülj az Úrhoz, hogy igazi mély barátságban növekedj Vele. Őrizzétek féltékenyen ezt a barátságot szívetekben, mint Szent Tarzicius, és legyetek készek elkötelezni magatokat, harcolni és életeteket adni azért, hogy Jézus minden emberhez eljusson.” (XVI. Benedek, 2010. augusztus 4. – XVI. Benedek pápa „Az Oltáriszentség felbecsülhetetlen értékű kincs” című katekézise a 2010. augusztus 4-i általános kihallgatáson.)

Nekünk, szülőknek gyermekeink nevelése gyakran nehéz feladat, nagy türelmet és kitartást igényel. Talán kevés szülő tűnődött el valaha is azon, hogy milyen erényekre tehet szert gyermeke a ministrálás révén.

Pedig lehet, hogy meglepő eredményre jutnánk, ha megfontolnánk a ministrálás lehetséges hozadékait gyermekeink személyes, lelki és kulturális formálódásában. Vajon te elgondolkodtál-e már azon, hogy melyek ezek a gyümölcsök?

A ministrálás gyümölcsei

  1. A ministrálás rendre, gondosságra és tartásra nevel. A gyermekek megtanulnak szeretettel szolgálni és a legapróbb részleteket is szépen elvégezni.
  2. Az oltárnál való szolgálat felelősségérzetre és pontosságra tanít. Már korán elsajátítják a jóra való érzéket és a szentmise iránti elkötelezettséget.
  3. Minden ministráns ügyessé és hatékonnyá válik. Ha probléma adódik vagy valami hiányzik szertartás közben, a ministráns a felelős azért, hogy ügyesen és gyorsan hárítsa el a felmerült nehézséget.
  4. A ministránsként való szolgálat fejleszti a gyerekek közötti közösséget. Megtanulják felosztani és elosztani a feladatokat. Az idősebbek tanítják és irányítják a fiatalabb ministránsokat.
  5. Az oltárnál való szolgálat bevezeti a gyerekeket a liturgiába és az egyház gazdag kultúrájába.
  6. A miseszolgálat segít növekedni a jámborságban (részvétel az imádságban) és a szilárdságban (fejleszti a fizikai és lelki elköteleződést).
  7. A ministrálás már fiatal kortól kezdve Isten szeretetére, tiszteletére és dicsőítésére tanít.

Ha gyermekeitek ministrálnak, segítsetek nekik, hogy büszkék legyenek arra, amit tesznek, és imádkozzatok értük. Segítsetek nekik, hogy apránként megtanulják cselekedeteiket imává alakítani és növekedjenek a hitben.

Végül szeretnék néhány szót szólni közvetlenül minden ministránshoz, aki ezt olvassa: Örömmel szolgáljatok az oltárnál, hogy közelebb kerüljetek Jézushoz! És adjatok hálát ezért a csodálatos szolgálatért, ami lehetővé teszi számotokra, hogy egészen fiatalon és a lehető legközelebbről lehessetek részesei a Legnagyobb Csodának, amelyben valami rendkívüli történik.

Fordította: Dr. Süle Katalin
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Életmód

Mit bánnak meg az emberek leggyakrabban a halálos ágyukon?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Getty Images

Kevés olyan ember van, aki, ha eljön az utolsó órája, azt bánja, hogy nem töltött több időt munkával. Jóval többen vannak, akik azt sajnálják, amit tettek, vagy főleg amit nem tettek meg.

Senki nem mondja azt a halálos ágyán:, hogy «bárcsak több időt töltöttem volna a munkában». Igazából a megbánás a leggyakrabban arra vonatkozik, «amit tettem és amit elmulasztottam». Egy kolumbiai domonkos testvér, Nelson Medina listát állított össze arról, mit bántak meg a leggyakrabban azok a személyek, akik mellett ott lehetett életük utolsó szakaszában.

Biztosan ismerősen csengenek ezek a gondolatok. Akkor hát miért ne végeznénk ezek alapján a szokásostól egy kicsit eltérő lelkiismeret-vizsgálatot? Elég lenne azt követően imádkozni, és kérni azt a kegyelmet, hogy az életünk olyanná váljon, hogy ne kelljen ezt a bűnbánat-listát megismételnünk a halálunk óráján.

  1. Bánom, amikor rossz példát mutattam, és mások követték a rossz példámat.
  2. Bánom, amikor közömbös voltam a felebarátom szenvedése láttán.
  3. Bánom, amikor nem sikerült elég dicsérő, elismerő és bátorító szót mondanom azoknak, akik megérdemelték vagy szükségük volt rá.
  4. Bánom, amikor a sikereimet magamnak tulajdonítottam, de a bukásaimért a körülményeket okoltam.
  5. Bánom, amikor elmulasztottam tisztelni egy ember ártatlanságát vagy szétzúztam egy másik álmait.
  6. Bánom, amikor olyan dolgokra költöttem pénzt, amikre nem volt szükségem, és soha nem is használtam őket.
  7. Bánom, amikor túl sokáig halogattam a megbocsátást, és nem tettem elég erőfeszítést, hogy ténylegesen meg is bocsássak.
  8. Bánom, amikor kihasználtam azokat, akik szerettek, hogy önző módon valamihez jussak
  9. Bánom, amikor nem jól kormányoztam azokat, akiket a legjobb tudásom szerint kellett volna nevelnem, mielőtt még túl késő lett volna.
  10. Bánom, amikor nem látogattam eleget felebarátomat, vagy nem töltöttem elég időt vele, mert nem tartottam elég érdekesnek, okosnak vagy hasznosnak.
  11. Bánom, amikor elfecséreltem annyi időt lényegtelen dolgokra…Ez örökre elvesztegetett idő.
  12. Bánom, amikor a hízelgésben leltem örömömet, még ha tudatában voltam is, hogy az hamis.
  13. Bánom, hogy jóval gyakrabban panaszkodtam, mint köszönetet mondtam volna.
  14. Bánom, amikor gonosz, durva vagy sértő szavak hagyták el a számat.
  15. Bánom, amikor részt vettem Istent, a hitet vagy az Egyházat gúnyoló beszélgetésekben.
  16. Bánom, amikor túl sokszor távolodtam el a kereszttől.
  17. Bánom, amikor nem váltottam be az ígéreteimet.
  18. Bánom azokat az alkalmakat, amikor többet lehetett volna és kellett volna imádkoznom, és főleg jobban szeretnem.
  19. Bánom, amikor nem vettem tudomást Jézusról.
  20. Bánom, amikor fájdalmat okoztam valamilyen módon felebarátomnak.
  21. Bánom, amikor elmulasztottam szeretni. Sokkal jobban kellett volna szeretnem Istent és felebarátaimat.

Fordította: Sáriné Horváth Mónika
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Útravaló évközi 29. hétre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Denver Catholic

Elterjed a hír, hogy Teréz anya Rómába érkezik, és fogadja őt II. János Pál pápa. Nagyon sokan összegyülnek a szentmisére, de nem látják Teréz anyát a pápa mellett. Aztán kiderül, hogy Teréz anya ott van a szentmisén, de hátul áll a bejáratnál. Mindenki elől keresi, de ő hátul van. Teréz anya úgy válik ismertté, hogy a szívében élő Isten egyre nagyobb uralomra kerül. Ezért magasztalja fel őt Isten!

Jakab és János apostolok kéréssel fordulnak Jézus felé. Isten országában egyikük a jobb, másikuk a bal oldalon szeretne helyet foglalni. A többi apostol ezért neheztel rájuk. Jézus ismét tükröt tart nemcsak a két apostolnak, hanem a többi tíznek is: „nem tudjátok, mit kértek” (Mk 10,38)!

Nagyon visszataszító az, amikor valaki Isten nevét gyakran dicsőíti, sokat hivatkozik Istenre és akár hajlamos másokat ki is oktatni Isten dolgairól, közben pedig nem engedi, hogy szívét a szerető Isten uralja. Az ilyen emberre mondja Jézus Izajás prófétát idézve: „ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” (Mk 7,6).

Isten országa nem kívül van, hanem szívben akar növekedni. Aki beengedi szívébe Őt, rátalál azokra, akik szintén beengedik szívükbe és így – egymásra találva együtt építik azt. Nem egymással versengve, hanem vállvetve és a szíveket összekapcsolva építik azt az uralmat, amelyben odaát mindannyian részesülhetünk.

Ha odateszem szívemet és vállamat…, egész lényemet!

Áldott hetet!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Életmód

Ki volt Walter Joshua Fretz?

Közzétéve

Szerző:

Ez itt Walter Joshua Fretz, az a kisfiú, aki 2013-ban túl korán, életképtelenül született meg, mert édesanyja elvetélt. A fogantatását követő 19 hétig és 6 napig jutott el a fejlődésben az anyaméhben, majd megszületett, de csak néhány percig maradt életben. Rövidke élete, ez a néhány perc azonban nagyon nagy hatással volt sokak életére.

Alexis és Joshua Fretznek már volt két kislánya, amikor 2013-ban jelentkezett a harmadik baba, akiről annyit lehetett tudni, hogy fiúcska. Lexi azonban vérezni kezdett. A szülésznő tanácsára azonnal bement a kórház sürgősségi osztályára. Az első vizsgálatok még megnyugtatóak voltak: lehetett hallani a baba szívhangját. Nem sokkal később azonban megindult a szülés, és megszületett az egy nap híján félidős kis magzat.

„Ekkor már nagyon sírtam, de ő tökéletes volt. Teljesen kialakult, minden a helyén volt, láttam, ahogy a szíve dobog a pici mellkasában. A férjem és én mindketten átöleltük, sírtunk felette, és néztük a mi tökéletes, apró fiunkat”

– írta később Lexi.

Az édesapa gyorsan kiment az autójukhoz, és behozta a felesége fényképezőgépét, hogy lefényképezhesse a fiát. A baba képeit feltették az internetre, ahol rengetegen látták, és óriási hatással volt más gyászoló édesanyákra, sőt, olyan várandós kismamákra, akik még nem döntötték el, szándékoznak-e abortuszt végeztetni. A család nagyon sok pozitív üzenetet kapott olyanoktól, akiket ezek a fényképek döbbentettek rá arra, hogy nem csupán valamiféle szövet vagy sejtcsomó eltávolításáról van szó.

Az egyik válaszoló a következőket írta:

„Most bukkantam Walter képeire… Terhes vagyok, múlt héten volt az első vizsgálatom. De ezen a héten elkezdtem imádkozni azért, hogy elvetéljek, vagy hogy tudjak a terhességmegszakítás mellett dönteni, mivel az apa minden felelősség alól kibújik. Kértem Istent, hogy adjon ma egy jelet, hogy minden rendben lesz, mert ha nem, akkor holnap megyek, és kérem a terhességmegszakítást. Pár órával később megláttam ezt a linket a Facebookon. Könnyekre fakadtam tőle. De ami a legfontosabb, hogy minden kétséget kizáróan ráébredtem, hogy ezt nem tehetem a babámmal.”

Az édesanya ezt írta a fotók alá:

„Ezek a Walterről készült fotók azt mutatják, hogy a meg nem született gyermek emberi lény. Minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy nem egy sejthalmazról van szó, hanem egy emberről. Ez felveti a kérdést: miért engedi meg a törvény, hogy egy meg nem született emberi lény életét megszakítsák? Csak azért, mert a méhen belüli gyermek még nem látható? Ez nem jelenti azt, hogy ő csak egy csomó sejt. Ha Walter néhány héttel idősebb lett volna, talán még esélye is lett volna a túlélésre. (…) A fájdalom ellenére örülök, hogy ebből valami jó is kisülhet. Imádkozom az Úrhoz, hogy továbbra is használja Walter fotóit, hogy elérjen másokat.”

A képek közösségi megosztásával kapcsolatban pedig így írt: „Szándékosan tettem. Talán azért, hogy megosszam a világgal, milyen tökéletes ez a kisbaba, akit számos államban teljesen legálisan meg lehet ölni”.

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű