Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

Miért keresztelik meg a harangokat?

Közzétéve

Fotó: Shutterstock

A harangok megkeresztelése szimbolikus természetű, szentségi erejükre emlékeztet.

A harangok évszázadok óta fontos szerepet játszanak az egyház életében. Főként kommunikációs eszközként szolgálnak a papok és diakónusok számára, hogy imára hívják a híveket. Olyannyira jelentőssé váltak, hogy megáldásukra igazi ünnepséget vezettek be, amit sokan keresztelésnek neveznek.

Franciaországban már a 11. század óta keresztelésnek nevezik a harangok megáldását. Eredetileg a harangot szentelt vízzel mosta meg a püspök, mielőtt megkente a betegek olajával és a krizmával (ez olívaolaj és parfüm keveréke). Aztán tömjéntartót helyezett a harang alá. Ekkor a püspök a szentelmények hatásáért imádkozott, hogy a harang szava űzze el a gonosz szellemeket, védelmezzen a viharoktól és hívja imára a híveket.

Noha «keresztelésről» beszélünk, a harangok megáldásánál nincs szó szentségről, hanem egy századok óta szokásban lévő különleges szertartás leírásához használt, általánosan elfogadott kifejezésről. A püspök vagy a pap még manapság is szentelt vizet használ a harangok megáldására akkor is, ha már nem mossa meg őket teljesen.

A szentségek kiterjesztése

Ez a szertartás a harangok szentségi erejét hangsúlyozza, ami a különféle szentelményekhez kapcsolódik. Ezek lehetnek áldások vagy az Egyház által megáldott tárgyak, amelyek célja az, hogy megszenteljék életünket és a szentségek felé vezessenek. Más szóval olyan szent jelek, amelyek az egyház könyörgése által kegyelmet közvetítenek (lelki segítség).

A szentelményeket a szentségek kiterjesztéseiként is leírhatjuk: nem olyanok, mint a szentségek, de a hét szentségből erednek és az a céljuk, hogy hozzájuk vezessenek. Könnyen megérthetjük tehát, miért tekintik a harangokat szentelményeknek, amennyiben közvetlenül elvezetnek minket az Eucharisztia megünneplésére, hiszen nemcsak vasárnaponként, hanem a hét folyamán is szentmisére hívnak bennünket.

A harangok ünnepélyes megáldásának szövege éppen ezt a szerepet idézi. Itt egy rövid kivonat:

«A harangok a keresztény közösség életéhez kapcsolódnak. Kongásuk jelzi az imádság idejét, egybegyűjti a népet a liturgikus ünnepekre, minden egyes ember öröméről és fájdalmáról értesíti a híveket a keresztelések, esküvők és temetések alkalmával, ahogyan az egyház és a város életét érintő fontos eseményekről is. […] Így, a harangzúgást hallva arra fogunk emlékezni, hogy egy család vagyunk, és hívásukra figyelve össze fogunk gyűlni, hogy kinyilvánítsuk Krisztusban való egységünket.»

(Áldások könyve 1988-ból).

Forrás: Aleteia

Fordította: Hegedüs Katalin

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű