„Isten olyan bölcs, hogy inkább kihozza a jót a gonoszból, minthogy megakadályozza a gonoszt”, mondja Szent Ágoston.
Őrzőangyalunkat minden érdekli, ami életünkre hatással van – leginkább lelkünk és annak örökkévaló léte. Ezért segít nekünk egy őrangyal, az istentisztelet „szakértője”, különösen mikor imádkozunk.
Érdekli testi és lelki egészségünk, és gondoskodik életünk legapróbb részleteiről, lelkesítve minket, hogy eleget tegyünk kötelességeinknek… és még azt a szükséges parkolóhelyet is segít megtalálni!
A Kivonulás könyvében ezt olvassuk: „Nézd, előtted küldöm angyalomat, hogy őrizzen utaidon, és elvezessen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Tiszteld őt, hallgass szavára és ne lázadozz ellene. Engedetlenségedet nem bocsátaná meg, mivel az én nevem van benne. De ha hallgatsz a szavára és megteszel mindent, amit parancsol, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom azokat, akik téged szorongatnak. Akkor angyalom előtted fog járni.”(Kiv 23:20-23)
Tehát őrangyalunk legfontosabb feladata, hogy biztos révbe vezessen minket, az élő Istennel való találkozáshoz. „Ő az isteni gondviselés követe mindenki számára,” írta XVI. Benedek pápa – lelkiekben és anyagiakban is.
Hogyan békítsük össze az őrangyal szerepének értelmezését az élet nehézségeivel, akár tragédiáival? Például, az apostolokat egy angyal szabadította ki a börtönből (ApCsel 5:19), ugyanúgy Pétert is (ApCsel 12:7-11). És mégis, ezek az angyalok nem akadályozták meg vértanúságukat.
Az őrangyal nem óv meg olyan megpróbáltatásoktól, amelyek lelki gyarapodásunkat segítik elő.
Mindenekfelett az angyal végső elhivatásunkat, végcélunkat látja és keresi, a szentséget. Ebben az értelemben vesznek részt aktívan őrangyalaink „ ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei elleni” spirituális harcban (Ef 6:12).
Azonban Szent Pio atyát elhagyta őrzőangyala, a gonosszal való rettenetes harca idején. „Szigorúan megdorgáltam, amiért oly hosszasan megvárakoztatott, mikor én szüntelenül kértem a segítségét. Hogy megbüntessem, nem akartam többé a szemébe nézni, szerettem volna elmenekülni előle… de ő majdhogynem könnyek között jött hozzám. Addig tartott magához ragadva, míg felnéztem az arcára és nagyon dühösnek láttam.” Akkor az angyal elmagyarázta Pio atyának, hogy az Úrtól kapott utasítást arra, hogy így tegyen, ugyanakkor biztosította őt, „Mindig a közeledben vagyok, kedves kicsikém, mindig szeretettel ölellek körül.”
E célnak –az örök életnek – a fényében kell tekintenünk a lét zavaró nehézségeire és bennünket keresztre feszítő megpróbáltatásaira. E cél érdekében őrangyalunk cselekedetei néha „erősek” lehetnek. Római Szent Franciska angyala állítólag egyszer egy csattanós pofont mért rá, mikor egy társasági vacsora alkalmával valakit megrágalmazott. Mindenki hallotta a csattanást és látták a vörös foltot Franciska arcán. Tehát angyalunk nem fog megkímélni bizonyos lelki fejlődést szolgáló próbáktól. De imádkozni fog értünk és ott lesz velünk a harc kellős közepén.
Gondoljunk Loyolai Szent Ignácra, akinek Pamplona ostrománál szétroncsolódott a lába, vagy Keresztes Szent Jánosra, akit karmelita rendtársai vetettek tömlöcbe. Felháborítónak találhatjuk, hogy őrangyalaik nem akadályozták meg ezeket a szenvedéseiket. Azonban épp ezen események változtatták meg mindkettőjük életét.
Szent Ágoston ezt mondja: „Isten, az Ő bölcsességében, inkább kihozza a jót a gonoszból, mintsem megakadályozzon mindent, ami rossz.”
Írta: Nicolas Buttet atya
Forrás: Aleteia
Fordította: Sz. J.
