Miközben javában dúlt a pestis, a hívek egy kéréssel bővítették ki az imádságot: „Imádkozz érettünk most és halálunk óráján!”
Az Üdvözlégy, melyet a Keresztények évszázadok óta mondanak, két fő részből áll. Az első tulajdonképpen két bibliai részlet kompozíciója, egyrészt az „Angyali üdvözlet”, amikor Gábriel főangyal e szavakkal köszöntötte Máriát: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled« (Lk 1, 28); másrészt pedig Mária Zakariásnál és Erzsébetnél tett látogatása, amikor Mária érkezésekor Erzsébet e szavakkal üdvözölte őt: »Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk, 1, 42)
Kezdetben az imádság „a Boldogságos Szűz köszöntéseként” volt ismert és csak a fentebb idézett két sorból állt. A fekete pestis járvány (vagy más néven a „Fekete Halál”) idején azonban kibővült egy második rész hozzáadásával.
Sokan úgy vélik, hogy ez a második rész (Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján!) ekkoriban kerülhetett a szövegbe, közbenjárást és oltalmat kérve a Szent Szűzanyától a halálos kórral szemben.
A Tiszteletreméltó (Venerabilis) Fulton J. Sheen érsek a „The World’s First Love” (A világ legelső szerelme) című könyvében így vall: „Ez az ima földi életünk két legmeghatározóbb pillanatáról: a „most-ról” és „halálunk órájáról” szól, a szükséget szenvedő ember önkéntelen segélykiáltása csapás idején. Erre az Urunk édesanyjához intézett fohászra az európai népesség mintegy egyharmadát elpusztító Fekete Halál indította az híveket, egy olyan időben, amikor a most és a halál pillanata szinte egybeesett.”
Donald H. Calloway atya, a Mária-tisztelet jeles szakértője, hasonlóan vélekedik „Champions of the Rosar„ („A rózsafűzér bajnokai”) című könyvében: „A Fekete Halált követően az Üdvözlégy második része többször felbukkan különböző felekezetek zsolozsmás-imádságos könyveiben, különösen a mercedáriusoknál, kamalduliaknál és a ferenceseknél… A 14. század emberének mindennél nagyobb szüksége volt az Üdvözlégy második részének ’reményteljes, reményt adó’ dimenziójára.” (Ahogy nekünk is! – a ford.)
Az imádságot sokan, sokféleképpen mondták Európa e sötét időszakában, a ma általánosan ismert és imádkozott szöveget 1568-ban, a Tridenti Zsinatot követően V. Pius pápa vette föl a Katolikus Egyház hivatalos szövegei közé, a Római Breviáriumba.
Szükség és szenvedés idején a keresztények mindig is Istenhez és a hozzá legközelebb álló szentekhez fordultak bizalommal és az enyhülés reményében.
Forrás: Aleteia
Fordította: Dr. Süle Katalin
