A 100 esztendős Noëlla Rouget majdnem teljesen átélte a 20. századot az elejétől a végéig. A második világháború alatt ellenálló volt, majd deportálták; tragikus megpróbáltatások keresztezték az életútját. Mégis, mikor a pribékjét halálra ítélik 20 évvel a világégés vége után, általános meglepetésre kegyelmet kér számára.
A keresztnévválasztás nem véletlen. Noëlla Rouget, aki idén télen töltötte be a 100. évét, 1919. december 25-én született (Noël = Karácsony). Különös egybeesés egy olyan asszonynál, akit egész életében szívós hite vezérelt. Hihetetlen története, amelyről az elmúlt év végén, kerek születésnapja kapcsán több helyen is olvashattunk, értékes tanúságtétel, és fontos tanulságokat fogalmaz meg számunkra.
A gyermek Noëlla angers-i családban nő fel, ahol « mély keresztény hitet», valamint « viselkedési iránymutatást » kap, ahogyan ezt ő maga is megfogalmazza. Van egy fivére, Georges, akit az 1930-as években papnak szentelnek fel. 1940 tavaszán, amikor már felharsannak a második világháború végzetes dallamai, Noëlla 20 éves. A fiatal tanítónő nagyon gyorsan csatlakozik a szerveződő Ellenálláshoz, először röpcédulákat terjeszt, aztán összekötő ügynök lesz. Ám nem elégszik meg üzenetek közvetítésével, a kerékpárján bőröndöket és fegyvereket is szállít.
« Légy boldog »
Ebben az időszakban ismeri meg Adrien Tigeot-t, aki szintén csatlakozik az Ellenálláshoz. Kommunistaként kétségek közt hánykolódva puhatolózik a hit irányában. A fiatalok megszeretik és eljegyzik egymást. 1943. június 7-én Adrient letartóztatják. Két héttel később Noëlla következik. Fogvatartottként Jacques Vasseur-re bízzák. Ez a jó családból való fiatalember a náci ideológia bűvöletében elhatározta, hogy testestül-lelkestül az ügynek szenteli magát. A művelt és németül tökéletesen beszélő férfi a tudását az ellenség szolgálatába állítja, így válik fokról fokra az angers-i Gestapo fontos tagjává.
Az eltorzulásig megkínzott Adrien nem éli túl a letartóztatást. Halála előtt Noëlle csak egyszer látja viszont. A férfi egy levelet hagy neki, amit ő csak a táborból visszatértekor talál meg, amelyben felszólítja, hogy az ő emléke kedvéért legyen boldog.
„Mivel én már nem vagyok többé, el kell, hogy felejts, drágám, válaszd az életet! Vége a mindent elsöprő szerelmünknek, ideje, hogy begyógyuljanak a sebeid, hogy még szeress! Ne köss érdekházasságot, imádott Noëllám, szerelemből menj férjhez, legyél boldog, nagyon boldog, tedd meg ezt a kedvemért!”
Egyfajta végrendelet, tanúbizonyság ez arról, milyen nagyság lakozhat az emberben rendkívüli körülmények között is. 1944. január 31-én a fiatal nő a ravensbrücki koncentrációs táborba kerül, ahonnan 1945. április 5-én szabadul. 32 kilót nyom. Adrien kívánságához híven Noëlla az életet választja. Hozzámegy André Rouget-hoz, és a házaspár Genfben telepszik le. Frigyükből két gyermek születik.
Szabaduljunk meg a bosszúállás lelkületétől
Noëlla története már így sem annyira hétköznapi, de a folytatás tartogat még néhány meglepetést. Jacques Vasseurt, aki a háború végén elmenekült, és az édesanyjánál bujkált, 1962. november 21-én elfogják. A több száz letartóztatásban, deportálásban, gyilkosságban bűnös ember pere szóbeszéd tárgya, az áldozatai felsorakoznak a bíróságon. Ám míg a közönség felháborodik, és halált kér rá, Noëlla felegyenesedik, és egészen másfajta beszédbe kezd.
„A halálról egyedül Isten dönthet, az embereknek nincs joguk erről határozni”
– jelenti ki meggyőződéssel, pont ő, aki e miatt az ember miatt veszítette el a vőlegényét. Egészen odáig megy, hogy a per kellős közepén ír a bíróság elnökének. Hiába, mert Jacques Vasseurt fővesztésre ítélik.
Oda se neki, a merész és eltökélt Noëlla ezúttal személyesen de Gaulle tábornokhoz folyamodik kegyelemért a pribékje számára.
„Azok táborába tartozom, akik azt gondolják, hogy ha küzdeni is kell a vétek ellen, még sincs jogunk arról az emberről rendelkezni, aki vétkezett”
-írja neki, az alábbi szavakkal támasztva alá a kérését:
„Mivel hiszek Istenben, őt ismerem el az élet és a halál egyetlen és abszolút urának”.
Jacques Vasseur végül kegyelmet kap a tábornoktól, de megmentője állásfoglalása sok gyűlölködést hoz a fejére, kezdve a többi áldozaton. Egykori deportáltakhoz írt levelében az asszony a következőket írja:
„Nem gondolják, hogy ideje lenne megszabadulnunk a bosszúállás lelkületétől, amely fogva tart, bezár minket ebbe a gyűlöletkörbe, amelytől annyit szenvedtünk már, és amely megakadályoz minket, hogy máshogyan építő jelleggel viszonyuljunk a dolgokhoz? […] Miután tanúi voltunk, hogyan jutott el a gyűlölet a tetőpontjára, legyünk most az emberek közti megértésnek és az élet alapvető tiszteletének a mozgatói.”
Hatásos szavai ma is szólnak hozzánk. Mint a Világ Igazai, Noëlla Rouget fel merte emelni a hangját, és kitartóan gyakorolta a megbocsátás nehéz feladatát.
Forrás: Aleteia, Le Monde, Lavie.fr, FranceTV info
Ezt a cikket Sáriné Horváth Mónika önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
