fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

Minden tíz gyónásból nyolcban szó esik a pornográfiáról

Közzétéve

Fotó: Cathopic

Mit mond a katolikus pap, a gyermekgyógyász professzor és a pszichológus?

Napjainkban a pornográfia valóságos cunamiként árasztja el a képernyőket, számítógépeket, mobiltelefonokat és a fiatalok agyát. Néhány év leforgása alatt szinte mindenhol megjelent és kikerülhetetlenné vált. A fiatal korosztály könnyű zsákmánynak bizonyult. Régebben az esetek szórványosabbak voltak, a kamaszok szereztek egy-egy videokazettát vagy egy újságot, amit titokban nézegettek. Mára a pornográf tartalmak bárhol, bármikor és bármilyen eszközről elérhetők. Eredmény: ezek a képek közvetlenül befolyásolják és károsítják az emberi kapcsolatokat.

Michel Martin-Prével katolikus pap az Aleteiának adott interjúban elmondta, hogy az ő tapasztalata szerint a fiatal fiúknál tíz gyónás közül nyolcban szóba kerül a pornográfia. Sokan úgy kerülnek a bűvkörébe, hogy eleinte csak viccnek, hülyéskedésnek tartják. Meg akarják mutatni, hogy ők is vannak olyan menők, mint a többi fiú. Hiszen a többiekhez hasonulni kell… Mások a saját szégyenérzetüket, bűntudatukat akarják csökkenteni azzal, hogy társaikat is rábeszélik. Az élmény először csak izgató, de hamar kialakul a megszokás, sőt a függőség. Van, aki önmaga internetes mutogatásával tesz bizonyságot arról, hogy ő bezzeg mennyire halad a korral.

Martin-Prével atya felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi testet tárggyá alacsonyító gyakorlat traumákat és labilitást okoz, és késlelteti, illetve nagyon megnehezíti a normális felnőttkori kapcsolatokat. A szülőket arra kéri, merjenek szembeszegülni gyermekeik kíváncsiságával.

„Ha egy ötödikes gyereknek egy mobiltelefont adunk, az olyan, mintha egy hatévesnek egy bicskát adnánk a kezébe”

– hivatkozik egy katolikus egyesület elnöknőjének szavaira.

A szülőkkel folytatott párbeszéd híján a gyermek máshol fog információk után nézni. Az érzelmi nevelés nem bízható kizárólag az iskolára, amely csupán biológiai, anatómiai és „technikai” ismereteket nyújt, de szerelemről, gyengédségről nemigen szól. Nem kell attól félni, hogy mi avatjuk be őket számukra ismeretlen dolgokba: sokkal rosszabb, ha ez máskor, másképpen esik meg egy felkészületlen gyerekkel. Azt is el kell mondani nekik, hogy a képek, amelyeket látnak, hazugok és álságosak, nem a valóságot mutatják. Tudniuk kell, hogy itt egy nagyon nagy pénzeket hozó iparágról van szó, amely nőket és gyermekeket zsákmányol ki.

Fotó: Pixabay

A gyermekek átlagban 9-11 éves korukban találkoznak először a pornográfiával, a korhatár pedig a mobiltelefon terjedésével egyre lejjebb megy – mondja Kathleen M. Berchelmann gyermekgyógyász, a St. Louis-ban működő Washington Egyetem oktatója. A „szülői ellenőrzés” funkció beállítása a készüléken ugyan segítségünkre lehet, de nem mindenható. Muszáj felkészíteni a gyermekeket arra, hogyan reagáljanak, ha pornográf tartalmakra bukkannak. Muszáj megértetni velük, hogy el kell zárniuk a képernyőt, be kell csukniuk a képes újságot, és a szüleikhez kell fordulniuk. Meg kell érteniük a káros hatásokat, és azt is, hogy igazi boldogságot csak a valódi emberek közötti, igaz szerelem adhat.

Sabine Duflo pszichológus szerint a jelenségnek már rövidtávon is katasztrofálisak a következményei. Egyre több, a pornográfiával fiatalon találkozó gyermek szerez tartós sérüléseket, uralkodik el rajta a szorongás, lesz depressziós, deviáns vagy válik agresszívvá. Hosszú távon pedig képtelenek lesznek a valódi szerelmi, érzelmi kapcsolatra. A képernyőkön megismert ábrázolás teljesen embertelen, robotszerű, a nőket lealacsonyítja, és az erőszakos szexualitást mutatja. A lányoknál még az öngyilkossági hajlam is megerősödik.

Hogyan védjük meg gyermekeinket?

A katolikus atyához és a gyermekorvoshoz hasonlóan a pszichológus is a szülők által kezdeményezett beszélgetést javasolja. A gyermek nagyon ritkán kezd el erről spontán módon maga beszélni. Szégyelli és bűnösnek érzi magát. A szavakat azonban nagyon jól kell megválogatnunk, hiszen még éretlen, a téma pedig kényes. Használjunk egyszerű szavakat: „Ha egy napon sokkoló, szokatlan, durva, erőszakos képeket találsz az interneten – és ez bármikor előfordulhat -, ne érezd magad felelősnek vagy bűnösnek. Ez egy erős iparág, amely a serdülőket célozza meg, hogy hatalmas hasznot hajtson. Amit látsz, azt igazából csak eljátsszák, hamis képet hitetnek el veled arról, milyen a testi szerelem. Mondd el nekem, ha ilyenre bukkantál, beszéljük meg, és kapcsold ki a készüléket. Ne nézd ezeket a képeket, mert tönkreteszik az álmodat. Egy napon, amikor megnősz, majd szerelmes leszel, ami gyönyörűséges dolog, de ha ezeket a képeket nézed, akkor nem fogod tudni átélni.”

Martin-Prével atya interjúja végén elismeri, hogy az Egyház kebelében is előfordultak szexuális visszaélések, de azt mondja, nincs miért szégyenkeznie, hiszen

„az Egyháznak sugárzóan fényes üzenete van a világ számára. A szexualitás, ahogyan azt például II. János Pál pápa műve, A test teológiája bemutatja, és ahogyan azt az Isteni terv elgondolta, hatalmas kincs! És ha ezt a kincset az Egyház nem adja át, nem mondja el a fiataloknak, akkor ki fogja ezt megtenni?”

Roska Péter, a Budapest-Újpesti Szent József Plébánia plébánosa így ír szexualitásunk teológiai jelentéséről:

„Megválasztása után nem sokkal II. János Pál pápa szerdai audienciáiban egy beszédsorozatot indított, és 1979 szeptemberétől kezdve öt éven keresztül minden alkalommal a test teológiájáról beszélt. Vajon miért találta Ő ilyen jelentősnek ezt a témát?

A szeretet teljessége élet-egységre hív: önmagammal ajándékozom meg a páromat. A férfi és a nő szexuális valóságába bele van írva ez az önátadás: amikor a kettő egy test lesz: saját magukat adják oda, önmagukkal ajándékozzák meg egymást. … Az önátadás logikája gyökeresen más, mint az önmegvalósítás logikája. … Ha úgy egyesül a két test, hogy a két ember egész emberi mivoltával nem akarja magát egymásnak adni, akkor súlyos, életveszélyes hazugságról van szó.

II. János Pál pápa az élet kultúrájának nevezi azt a társadalmat, amely az életet a legnagyobb ajándékként vigyázza, és minden embernek felbecsülhetetlen értéket és méltóságot tulajdonít. A halál kultúrája pedig az a társadalom, amely emberi személyeket eszközként kezel, sőt semmibe vesz és elpusztít. Tartozunk tehát a reánk bízott ifjúságnak, a társadalomnak és Istennek azzal, hogy hitelesen és értelmesen átadjuk számukra az Egyház által őrzött és gondozott tiszta jézusi tanítást. Milyen fontos, hogy atyák, hitoktatók és szülők vegyük komolyan az Egyház tanítását a szexualitás kényes, de életbevágóan fontos területén is.”

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Család

A kisebb költségvetésű esküvők tartósabb házasságokhoz vezethetnek, derül ki egy tanulmányból

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

Úgy tűnik, hogy az esküvőre fordított összeg nagysága nem feltétlenül arányos a pár boldogságával.

Amikor az emberek a házasságkötésen gondolkodnak, az egyik legfőbb akadályt az anyagiak jelentik, hiszen egy hatalmas, sok vendéget felvonultató esküvő többe kerülhet, mint egy ház. De érdekes módon a nagy összegekből megrendezett házasságkötés nem feltétlenül eredményez boldog párkapcsolatot.

Ezt mutatja egy brit tanulmány, amely a Marriage Foundation (Házasság Alapítvány) megbízásából készült – írja a Daily Mail. Azok a párok, akik egyszerű szertartást választanak, statisztikailag nagyobb valószínűséggel maradnak együtt.

A megkérdezettek közül azoknak a pároknak a 10%-a, akiknek az esküvője több mint 20.000 fontba (kb. 26.600 amerikai dollár) került, három éven belül elvált. Más szóval: a drága esküvő megrendezésére koncentráltak, megfeledkezve arról, hogy az életük hátralévő részét együtt fogják tölteni. Sara Davison így nyilatkozott a Daily Mailnek:

Egyes esküvőknél a házasságkötés az esküvő megrendezéséről szól, semmi másról. Tehát a házasságkötés napja, a drága ruha, a gyönyörű vidéki kastély, mindez háttérbe szoríthatja a házasságkötés valódi célját. Aztán amikor az esküvő napja véget ér, ott ülsz, nézed az asztal túloldalán azt a személyt, akihez hozzámentél, és arra gondolsz, hogy “Az esküvő jó volt, de ez itt most valami egészen más”.

Harry Benson, a házasságpárti kutatóközpont kutatási igazgatója azt is hozzátette: “A drága esküvők esetében nagyobb az eladósodás kockázata is. Számos adat igazolja az ezzel kapcsolatos korábbi amerikai kutatásokat.”

Ugyanakkor azoknak, akik 10 vagy annál kevesebb vendég részvételével tartottak szertartást, a 34%-a egy évtizeden belül elvált (ami majdnem kétszerese a teljes minta átlagos válási arányának). A tanulmány szerint a több vendég jelenléte “megerősíti a döntést, hogy elkötelezik magukat egy személy mellett, és kizárnak minden más választási lehetőséget”.

Ezek az eredmények nagyon hasonlítanak egy korábbi, a CNN által ismertetett amerikai tanulmány eredményéhez. “Összességében eredményeink kevéssé támasztják alá az esküvői ipar azon általános üzenetét, miszerint a jó házasság titka a pazar esküvő” – mondta Andrew M. Francis kutató az amerikai hírportálnak.

A több vendég és az alacsonyabb válási arány összefüggését kommentálva elmondta: “Ez a közösség jótékony hatását bizonyítja, vagyis azt, hogy a barátok és a család nagyobb támogatása segíthet a párnak átvészelni a házasság kihívásait. De az is lehet, hogy azok a párok, akiknek sok barátjuk és családtagjuk van, olyan típusba tartoznak, akik kevésbé döntenek a válás mellett.”

A megfelelő indítékok megléte

Nem egy pazar, több százezer dollárba kerülő buli teszi működőképessé a házasságot. Ami miatt egy pár hosszú éveken át együtt marad, az a házastársak közötti szeretet, a család fenntartásának vágya, a kölcsönös tisztelet, az intimitás, a partnerség, a lelki rokonság, a megértés, a társas együttlét, a közös projektek és tervek a közös élet felépítésére, valamint az Isten előtti elkötelezettség. Az anyagi megfontolások (a jó megélhetés alapjain túl) nem tartoznak – vagy legalábbis nem szabadna belekerülniük – ebbe az egyenletbe.

Végső soron nagyon fontos, hogy a megfelelő okokból házasodjunk össze. Sajnos vannak, akiket olyan okok vezetnek a házasságkötéshez, amelyek idegenek a házasság valódi céljától: anyagi érdekből házasodnak, vagy azért, hogy elhagyják a szülői házat, hogy teljesüljön gyermekkoruk álma, hogy olyan esküvőjük legyen, mint egy hercegnek vagy hercegnőnek, vagy egyéb kényelmi vagy illendőségi okokból. A házasság nagy boldogság forrása lehet, de odafigyelést, munkát és állandó karbantartást igényel.

Nem szabad más okból megházasodnunk, mint azért, mert szeretjük azt a személyt, akivel házasságra lépünk, magát a házasságot pedig egy életre szóló szentségi köteléknek tekintjük, amelyben a házastársak támogatják és kiegészítik egymást. És ha jó döntést hoztunk, akkor a szertartás mérete és a vendégek száma lesz a legkevésbé fontos tényező.

Fordította: Marek Éva
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

A párkapcsolat aranytartalékai – Dr. Gyuris Petra előadása – VIDEÓ

Közzétéve

Az együtt töltött idő hossza és a párkapcsolat változása címmel tartott előadást Dr. Gyuris Petra pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézetének tanára a Pálos Lelki Központban.

„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.”

– mondta egykor John Lennon, akinek idézetével a párkapcsolatok, a házasság kérdéskörének mélységére utal, és kijelenti, hogy az esetek többségében nem készülünk fel eléggé a párkapcsolatra, a családi kapcsolatokra, a gyerekvállalásra és gyereknevelésre. Ezért Dr. Gyuris Petra előadásában Bader és Pearson (1988) által meghatározott fejlődési szakaszok mentén mutatja be a házasság szakaszait, segítve ezzel jobban megérteni a férjben és a feleségben így végbemenő folyamatokat. Rávilágít a problémák gyökerére és esetleges megelőzésére is.

A párkapcsolatnak, a házasságnak kell hogy legyenek „aranytartalékai”, melyekből táplálkozva a nehézségek és a krízisek könnyebben vehetők, és amely sokszor megakadályozzák, hogy az életre szóló házastársi kapcsolat válással végződjön. A Pálos Lelki Központban jelenlévő közönség bevonásával Dr. Gyuris Petra feltárja a lehetséges aranytartalékokat, míg annak mozgósításáról is beszél. Szó esik arról, hogy melyik szakaszban jó, ha születik a gyerek, illetve mit lehet tenni, hogy a gyerek nevelése ne távolítsa el a feleket.

A videófelvétel a Katolikus.ma Olvasóinak adománya révén készült. Ha tetszik amit csinálunk, akkor itt támogathatsz bennünket! Köszönjük!

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Valóban nélkülözhetetlen a családban végzett imádkozás?

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Corinne SIMON I CIRIC

A fárasztó napok után, a fürdést és a vacsorát követően, a legtöbb szülő azért talál fizikai erőt a gyermekeivel való közös imára.  Ez bizonyára fontos pillanat, amelyről gyorsan kiderülhet, hogy nehéz nyugalomban és összeszedetten megvalósítani. Nos, ha feszült az otthoni légkör, lehetséges a családi ima elhagyása?

Ma este Mária kicsit haragszik a gyerekeire, a férjére, önmagára és még Istenre is, aki úgy tűnik, semmit nem tesz, hogy megkönnyítse a családi találkozást az esti imában. „Mindenki épp csak odavonszolja magát, annyira keserves az egész, nem tudom, mire jó” mondja csüggedten a háromgyermekes anyuka. Valóban kell hozzá ragaszkodni? „Kötelező” a családi ima? Igen az, mivel egy család nem hagyhatja el az imát.

Bizonyos családok arra hivatottak, hogy többet imádkozzanak, mint mások. Ugyanakkor minden család hivatott imádkozni. De vigyázat, ne csökkentsük le a családi imát az esti imára. Számos alkalom van, amely vallási értelmet ad a család mindennapi életének: ilyenek az étkezés előtti áldás, iskolába menet az autóban elmondott ima, az ünnepi események rituáléja, az ünnepélyes vasárnapi reggeli, a temetőben a család halottaiért elmondott ima… Az Isten felé irányuló figyelem ilyen sokasága készíti elő, majd lehel életet a családi imába.

A családi ima akadályai

Reggel az óramutatóval való versenyfutás akadályozza legtöbbször a kis csapat gyülekezését közös imára. A hit a családon belül leggyakrabban az esti imában nyilvánul meg, de ez sem könnyű. Szétdarabolt életek, szétszórt napok, állandó rohanás, felgyülemlett fáradtság, sokféle elvárás, váratlan programok, a lélek nehézsége, testi ernyedtség, mind megannyi tényező, ami miatt „az ima” gyakran „gályarabságra” emlékeztet. „Tinédzsereink nyögnek vagy bojkottálnak, a kisebbek húzódoznak, verik a tam-tamot vagy civakodnak. Félek, hogy ez az ima elriasztja őket az imádkozástól!” – mondja Izabel, öt gyermek édesanyja.

Vannak más, belső akadályok : egy apa, aki szerénységből, igénytelenségből vagy individualizmusból vonakodik ettől a közös aktustól, vagy az egyik házastárs, aki nem osztja házastársa hitét, vagy annak nyilvános megvallását, esetleg egy tinédzser, aki azzal fenyeget, hogy balhét csinál…  A 14 éves Jeromos például nyílt ellenségességet mutat az esti ima idején, grimaszol, gúnyolódik, elutasítja a részvételt. Isten az, akit visszautasít? Az imát, vagy éppen a családi imát?  A különbség nem árnyalatnyi.

„Számos kamasz zavarban van, ha hozzátartozóival kell imádkoznia. De ha nem akarunk részt venni a családi imában, az nem annak a jele, hogy elutasítjuk az Urat vagy az imát” – jegyzi meg Élisabeth, négy gyermek édesanyja. „A családi ima a békesség helye kell legyen, nem a viszályé és a „nyomásgyakorlásé – folytatja.  – Nagyobb gyermekem rendszeresen ekkor határozza el, hogy zuhanyozik, férjem feltűnően belemerül az újságjába… De annyi baj legyen!  Talán eljön majd az idő, amikor képesek leszünk együtt imádkozni… addig is, nem fogunk ezen vitatkozni. Az igazán rossz példa lenne.”

 „Ez egy szerény ima … de a miénk!”

Az esti ima nem édes utópia csupán? Nem az, ha két feltétel teljesül: igazán akarni kell és nem kell a lehetetlent akarni. „Egy bizonyos tökéletességre törekvés majdnem megölte az imánkat”- mondta el Bernard. Valódi liturgiáról álmodtunk? Kínkeservesen érkeztünk el egy szegényes kis háromperces imához. Majdnem feladtuk, de aztán azt mondtuk magunknak: „Nem. Ez egy szerény kicsi ima … de a miénk”. Azt gondolom, Isten egyetért ezzel. Ha kevés is, amit megtehetünk, de azt meg kell tennünk. Az Evangéliumban a kenyérszaporító Fiúnak csak öt kenyere és két hala volt, de azokat odaajándékozta…”

Erik, négy gyermek apja, fatalista mosollyal vallja be: „Teréz anya azt mondta, hogy az a család, amelyik együtt imádkozik, együtt is marad, nos, nálunk ez fordítva van. Amikor együtt imádkozunk, összeverekszünk! Ezért úgy határoztunk, hogy csak a szombat esti imát őrizzük meg, de azt mini-liturgiává teszünk.  A hétköznap estéken meg barkácsolunk…”

Ha törik, ha szakad, meg kell-e tartanunk a napi imát? A vélemények megoszlanak. Egyesek a rendszerességhez ragaszkodnak, mint olyan erőhöz, hűséghez, ritmushoz, amely megkönnyíti a rítust. Mások, gyakran szükségből hajlanak a hosszabb idejű, de ritkább imaalkalmakra. „ A fontos, hogy megtaláld a ritmusodat, mondta Georgette Blaquière francia katolikus teológus és esszéíró. Néha jobb, ha csak hetente két-háromszor vagy vasárnap imádkozunk a családban. A fontos, hogy ezt igazán „Istenért” éljük meg, úgy éljük meg, mint olyan időt, amelyet valóban Neki szentelünk. Túl gyakran állunk meg az ima „pedagógiai” aspektusánál. Arra törekszünk, hogy gyermekeinket a hitre neveljük, de összetévesztjük „a célt” és a „következményt.”

A személyes imát nem szabad elhanyagolni

Az ideális persze az, ha sikerül hozzászoktatni a családot a keresztény élethez, azért, hogy a gyermek a hitnek ebben a „fürdőjében” nőhessen fel és fejleszthesse az ima iránti elkötelezettségét. De ez az ideális… A sürgős a személyes ima útjának újra megtalálása, amikor azt elvesztettük. Ez a személyes ima a családi ima igaz forrása.  Személyes ima nélkül fennáll a kockázat, hogy a családi ima csupán homlokzat lesz, amely egy napon megreped. A családi ima valójában nem helyettesíti sem a szülők, sem a gyermekek részéről a szív csendjében folytatott személyes párbeszédet Istennel. Ellenkezőleg, a családi imának kell minket oda elvezetnie.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű