fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Család

Minden tíz gyónásból nyolcban szó esik a pornográfiáról

Közzétéve

Fotó: Cathopic

Mit mond a katolikus pap, a gyermekgyógyász professzor és a pszichológus?

Napjainkban a pornográfia valóságos cunamiként árasztja el a képernyőket, számítógépeket, mobiltelefonokat és a fiatalok agyát. Néhány év leforgása alatt szinte mindenhol megjelent és kikerülhetetlenné vált. A fiatal korosztály könnyű zsákmánynak bizonyult. Régebben az esetek szórványosabbak voltak, a kamaszok szereztek egy-egy videokazettát vagy egy újságot, amit titokban nézegettek. Mára a pornográf tartalmak bárhol, bármikor és bármilyen eszközről elérhetők. Eredmény: ezek a képek közvetlenül befolyásolják és károsítják az emberi kapcsolatokat.

Michel Martin-Prével katolikus pap az Aleteiának adott interjúban elmondta, hogy az ő tapasztalata szerint a fiatal fiúknál tíz gyónás közül nyolcban szóba kerül a pornográfia. Sokan úgy kerülnek a bűvkörébe, hogy eleinte csak viccnek, hülyéskedésnek tartják. Meg akarják mutatni, hogy ők is vannak olyan menők, mint a többi fiú. Hiszen a többiekhez hasonulni kell… Mások a saját szégyenérzetüket, bűntudatukat akarják csökkenteni azzal, hogy társaikat is rábeszélik. Az élmény először csak izgató, de hamar kialakul a megszokás, sőt a függőség. Van, aki önmaga internetes mutogatásával tesz bizonyságot arról, hogy ő bezzeg mennyire halad a korral.

Martin-Prével atya felhívja a figyelmet arra, hogy az emberi testet tárggyá alacsonyító gyakorlat traumákat és labilitást okoz, és késlelteti, illetve nagyon megnehezíti a normális felnőttkori kapcsolatokat. A szülőket arra kéri, merjenek szembeszegülni gyermekeik kíváncsiságával.

„Ha egy ötödikes gyereknek egy mobiltelefont adunk, az olyan, mintha egy hatévesnek egy bicskát adnánk a kezébe”

– hivatkozik egy katolikus egyesület elnöknőjének szavaira.

A szülőkkel folytatott párbeszéd híján a gyermek máshol fog információk után nézni. Az érzelmi nevelés nem bízható kizárólag az iskolára, amely csupán biológiai, anatómiai és „technikai” ismereteket nyújt, de szerelemről, gyengédségről nemigen szól. Nem kell attól félni, hogy mi avatjuk be őket számukra ismeretlen dolgokba: sokkal rosszabb, ha ez máskor, másképpen esik meg egy felkészületlen gyerekkel. Azt is el kell mondani nekik, hogy a képek, amelyeket látnak, hazugok és álságosak, nem a valóságot mutatják. Tudniuk kell, hogy itt egy nagyon nagy pénzeket hozó iparágról van szó, amely nőket és gyermekeket zsákmányol ki.

Fotó: Pixabay

A gyermekek átlagban 9-11 éves korukban találkoznak először a pornográfiával, a korhatár pedig a mobiltelefon terjedésével egyre lejjebb megy – mondja Kathleen M. Berchelmann gyermekgyógyász, a St. Louis-ban működő Washington Egyetem oktatója. A „szülői ellenőrzés” funkció beállítása a készüléken ugyan segítségünkre lehet, de nem mindenható. Muszáj felkészíteni a gyermekeket arra, hogyan reagáljanak, ha pornográf tartalmakra bukkannak. Muszáj megértetni velük, hogy el kell zárniuk a képernyőt, be kell csukniuk a képes újságot, és a szüleikhez kell fordulniuk. Meg kell érteniük a káros hatásokat, és azt is, hogy igazi boldogságot csak a valódi emberek közötti, igaz szerelem adhat.

Sabine Duflo pszichológus szerint a jelenségnek már rövidtávon is katasztrofálisak a következményei. Egyre több, a pornográfiával fiatalon találkozó gyermek szerez tartós sérüléseket, uralkodik el rajta a szorongás, lesz depressziós, deviáns vagy válik agresszívvá. Hosszú távon pedig képtelenek lesznek a valódi szerelmi, érzelmi kapcsolatra. A képernyőkön megismert ábrázolás teljesen embertelen, robotszerű, a nőket lealacsonyítja, és az erőszakos szexualitást mutatja. A lányoknál még az öngyilkossági hajlam is megerősödik.

Hogyan védjük meg gyermekeinket?

A katolikus atyához és a gyermekorvoshoz hasonlóan a pszichológus is a szülők által kezdeményezett beszélgetést javasolja. A gyermek nagyon ritkán kezd el erről spontán módon maga beszélni. Szégyelli és bűnösnek érzi magát. A szavakat azonban nagyon jól kell megválogatnunk, hiszen még éretlen, a téma pedig kényes. Használjunk egyszerű szavakat: „Ha egy napon sokkoló, szokatlan, durva, erőszakos képeket találsz az interneten – és ez bármikor előfordulhat -, ne érezd magad felelősnek vagy bűnösnek. Ez egy erős iparág, amely a serdülőket célozza meg, hogy hatalmas hasznot hajtson. Amit látsz, azt igazából csak eljátsszák, hamis képet hitetnek el veled arról, milyen a testi szerelem. Mondd el nekem, ha ilyenre bukkantál, beszéljük meg, és kapcsold ki a készüléket. Ne nézd ezeket a képeket, mert tönkreteszik az álmodat. Egy napon, amikor megnősz, majd szerelmes leszel, ami gyönyörűséges dolog, de ha ezeket a képeket nézed, akkor nem fogod tudni átélni.”

Martin-Prével atya interjúja végén elismeri, hogy az Egyház kebelében is előfordultak szexuális visszaélések, de azt mondja, nincs miért szégyenkeznie, hiszen

„az Egyháznak sugárzóan fényes üzenete van a világ számára. A szexualitás, ahogyan azt például II. János Pál pápa műve, A test teológiája bemutatja, és ahogyan azt az Isteni terv elgondolta, hatalmas kincs! És ha ezt a kincset az Egyház nem adja át, nem mondja el a fiataloknak, akkor ki fogja ezt megtenni?”

Roska Péter, a Budapest-Újpesti Szent József Plébánia plébánosa így ír szexualitásunk teológiai jelentéséről:

„Megválasztása után nem sokkal II. János Pál pápa szerdai audienciáiban egy beszédsorozatot indított, és 1979 szeptemberétől kezdve öt éven keresztül minden alkalommal a test teológiájáról beszélt. Vajon miért találta Ő ilyen jelentősnek ezt a témát?

A szeretet teljessége élet-egységre hív: önmagammal ajándékozom meg a páromat. A férfi és a nő szexuális valóságába bele van írva ez az önátadás: amikor a kettő egy test lesz: saját magukat adják oda, önmagukkal ajándékozzák meg egymást. … Az önátadás logikája gyökeresen más, mint az önmegvalósítás logikája. … Ha úgy egyesül a két test, hogy a két ember egész emberi mivoltával nem akarja magát egymásnak adni, akkor súlyos, életveszélyes hazugságról van szó.

II. János Pál pápa az élet kultúrájának nevezi azt a társadalmat, amely az életet a legnagyobb ajándékként vigyázza, és minden embernek felbecsülhetetlen értéket és méltóságot tulajdonít. A halál kultúrája pedig az a társadalom, amely emberi személyeket eszközként kezel, sőt semmibe vesz és elpusztít. Tartozunk tehát a reánk bízott ifjúságnak, a társadalomnak és Istennek azzal, hogy hitelesen és értelmesen átadjuk számukra az Egyház által őrzött és gondozott tiszta jézusi tanítást. Milyen fontos, hogy atyák, hitoktatók és szülők vegyük komolyan az Egyház tanítását a szexualitás kényes, de életbevágóan fontos területén is.”

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.

Francia-orosz szakos bölcsészdiplomával, német, angol nyelvvizsgával egész életemben a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam. Néhány éve nyugdíjasként boldog nagymama vagyok. Nagyon szeretek fordítani, írni, tájékoztatni, ismereteket átadni.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Család

4 mondat, amit soha nem mondj Jézusról a gyermekednek

Vannak mondatok, amelyeket néha gondolkodás nélkül kimondunk, pedig előfordulhat, hogy fokozatosan eltávolítják gyermekünket Istentől.

Közzétéve

Szerző:

Ahogy a kis Anna mondja a Mister God, This Is Anna (Isten bácsi, itt Anna beszél) című könyvben, Istent kis skatulyákba rakhatjuk. Például túl gyakran mutatunk a gyerekeknek egy olyan Istent, aki “hasznos”, mert jutalmat oszt, csodákat tesz, mindenre megfelelő magyarázattal szolgál, vagy akivel mondjuk ijesztgetni lehet, mint egy mumussal. Az ilyen mondatok örökre befolyásolhatják gyermekeinket. Hadd mondjunk néhány példát, amit érdemes elkerülni.

Kerüljük, hogy Jézust általában “kicsiként” emlegessük

Tulajdonképpen nem helytelen a “kis Jézusról” beszélni, hiszen Jézus emberré lett, és először természetesen kisgyermek volt ő is. Azonban nem jó ötlet, ha mindig vagy legtöbbször így hivatkozunk rá, mert akkor a gyermek számára Jézus megmarad “Kisjézusnak”, akit a Születés jelenetéből vagy a názáreti házból ismer. Ő lesz a gyermekek “Jézuskája”, aki aztán maradjon meg csak ott a gyermekkori dolgok és emlékek múzeumában. Semmi olyant nem szabad megtanulnunk gyermekkorunkban, amit később el kell felejtenünk.

“Jézus nem szeret téged, ha így viselkedsz”

Ezt a megfogalmazást úgy, ahogy van, be kellene tiltani, mert teljesen hamis. Jézus végtelenül szeret mindannyiunkat, még akkor is, ha a leggonoszabb bűnösök vagyunk. Az a gyermek, aki ezt a mondatot hallja, azzal a félelemmel fog felnőni, hogy elveszíti Isten szeretetét. Meg lesz győződve arról, hogy ezt a szeretetet ki kell érdemelnie, hiszen a bűnösöket nem szereti Isten. Amit a szülők mondanak a gyereknek a korai években, annak olyan hatása van, hogy a gyermekben még felnőttként is megmarad az az elképzelés, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha megfelelően viselkedünk.

Hasonlóképpen ne mondjuk soha azt, hogy “nem szeretem a hazudozó kislányokat (vagy a mindig ordibáló kisfiúkat)”. Ilyenkor feltehetően azt akarjuk mondani, hogy nem szeretjük, ha hazudnak, azaz ezt a cselekedetet nem szeretjük. A gyerekek azonban nem így értik, ők azt gondolják, hogy amikor hazudnak, őket nem szeretjük. Lehet, hogy ez apróságnak tűnik, és bizonyos értelemben az is, de a nevelés ilyen apróságokból áll, és nem szabad elfelejtenünk, hogy az, ahogyan megmutatjuk a gyermekeinknek a szeretetünket, segít nekik abban, hogy érzékeljék és megéljék Isten szeretetét.

“Isten meg fog büntetni téged”

Bár igaz, hogy a szenvedés a bűn következménye, hamis és veszélyes a szenvedést vagy a kudarcot úgy beállítani, hogy az egy adott bűn közvetlen büntetése. Idézzük csak fel, mit is válaszolt Jézus a tanítványainak, amikor egy vak emberről kérdezték őt: „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?”„Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.” (Jn 9, 2-3).

Ha egy gyermeket engedetlensége miatt bántódás ér, és aztán azt hallja, hogy ez Isten büntetése, azt fogja hinni, hogy a szenvedést mindig “megérdemlik valamiért”, és fordítva, hogy a boldogság (vagy az, amit annak gondolunk – egészség, szerencse, a szenvedések elkerülése, öröm) mindig az Istennek tetsző magatartás eredménye.

“Jézus nem boldog, mert megbántottad Őt”

Ez a mondat kétértelmű, ez az állítás egyszerre igaz és hamis. Klárika egy 10 éves gyerek bátorságával így fogalmazott: “Jézus nem lehet szomorú, mert ő örökké boldog a mennyországban!”. Logikus! De felhívhatjuk Klárika figyelmét arra, hogy az ő bűnei, az ő mai bűnei is keresztre feszítették Jézust. Jézus előre szenvedett minden ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli bűneiért. Ha egyedül csak Klárika bűnei léteztek volna, Jézus akkor is az életét adta volna. Tehát nem hamis állítás azt mondani, hogy Jézus szenved a mi bűneink miatt. De nagyon kell vigyáznunk: nem az számít, amit mi mondani akarunk, hanem az, amit a gyermek ebből érzékel és megért. A gyermek azt gondolhatja, hogy Jézus boldogsága őtőle függ: attól, hogy ő jól vagy rosszul viselkedik-e, és ez viszont hamis. A valóságban a bűn nem Jézus boldogságát teszi tönkre, hanem a bűnös boldogságát. Ugyanígy Jézus irántunk érzett szeretetének minősége sem függ a mi válaszainktól. Isten szabadon, teljesen és feltétel nélkül szeret minket. Ezt a szeretetet kell újra és újra átadnunk gyermekeinknek.

Írta: Christine Ponsard
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

Ezt muszáj elolvasni: magvas gondolatok az idős szülőkről való gondoskodásról

Életfontosságú emlékeztető keresztény kötelességünkre

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A koronavírus-járvány sokak számára felért egy hangos ébresztővel – nem szükségképpen a saját életükre vonatkozóan, hanem a sérülékeny idősebb generációkéval kapcsolatban. Sokak számára akár egy év is eltelt úgy, hogy nem láthatták idősödő szüleiket vagy nagyszüleiket, mivel óvni akarták őket, vagy mert a korlátozások nem tették ezt lehetővé. Mások még mindig nem találkozhattak velük, megint másoknak pedig meg kellett élniük, hogy az idősek eltávoztak anélkül, hogy ők mellettük állhattak volna.

Jóllehet ez szívszaggató volt, de talán sok ember számára figyelmeztetésként szolgált arra, hogy milyen fontos dédelgetnünk időseinket, amíg még közöttünk vannak.

Ez az érzés fogalmazódik meg egy, a közösségi médiában is terjedő magvas üzenetben, amelyet a közelmúltban tett közzé Diane Bolton Corbett:

Ha a szülők megöregszenek…

Engedd őket idősödni éppolyan szeretettel, mint ahogyan ők engedtek téged felnőni…

engedd, hogy beszéljenek és századszorra is elmondják ugyanazt a történetet, ugyanakkora figyelemmel és érdeklődéssel hallgatva őket, mint amekkorával ők hallgatták meg a te történeteidet gyerekkorodban…

engedd érvényesülni őket, ahogyan ők is oly sokszor hagytak téged nyerni…

engedd, hogy örömüket leljék barátaikban, unokáikkal folytatott beszélgetéseikben…

engedd, hogy élvezzék életüket a tárgyaik között, amelyek oly sok éve körülveszik őket, mivel fájna nekik azt érezni, hogy életük részeit szakítod el tőlük….

engedd, hogy tévedjenek, mint ahogy te is oly sokszor tévedtél …

ENGEDD, HOGY ÉLJENEK, és próbáld meg boldoggá tenni őket az útjuk hátralévő részén, mint ahogy ők is kézen fogtak téged, amikor elindultál a te utadon!

„Tiszteld anyádat és apádat, hogy hosszú életű légy a Földön.”

A fenti idézet a Kivonulás könyvéből származik: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.” (Kiv 20, 12)

A gondolatokból egy szó ötlik azonnal szembe: „engedd” – engedni és lehetővé tenni szüleinknek életük teljes megélését még akkor is, ha ehhez türelem és áldozat szükséges. Keresztényekként erre vagyunk elhivatva. Azzal, hogy szüleinket kiszolgáljuk és nekik boldogságot okozunk, Mennyei Atyánkat szolgáljuk.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Család

9 (nem spirituális) készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

Közzétéve

Szerző:

Fotó: The Catholic Weekly

Természetesen nem kérdés, hogy a lelki előnyök messze felülmúlják azokat a gyakorlati hasznokat, amelyeket a gyermekek akkor kapnak, amikor elmennek a szentmisére. Az sem kérdés, hogy azért megyünk misére, hogy a mi Urunkkal legyünk és őt imádjuk.

Ma néhány olyan gyakorlati készségre, tanácsra fogok összpontosítani, amit a gyermekek akkor tanulnak meg, amikor részt vesznek a szentmisén. Az óvónők gyakran kiosztanak egy listát azokról a dolgokról, melyeket a gyerekeknek már tudniuk kell, mielőtt iskolába mennek. Az a képesség, hogy valaki figyelni tudjon az utasításokra és tudjon néhány percig mozdulatlanul ülni, gyakran a lista elején található. A szentmise csodálatos környezetet nyújt egyik-másik fontos készség elsajátításához és a gyakorlatba való átültetéséhez.

Jól tudom, nem könnyű gyermekeket, különösen kisgyermekeket elvinni misére, de Isten annyi kegyelmet és annyi áldást ad számunkra a vasárnapi kötelezettségünk teljesítésében, hogy vétek lenne családjainkat megfosztani ettől. Ne feledje, megéri a harcot, hogy a szentmisén ott legyen.

“A boldog család megőrzése mind a szülőktől, mind a gyerekektől nagyon sokat igényel. A család minden tagja különös módon a többiek szolgálója lesz.”

Szent II. János Pál

9 készség, amit a szentmisén megtanulnak a gyerekek és ami felkészíti őket az iskolára

1. A gyerekek megtanulják, hogyan kell néhány percnél akár tovább is nyugodtan ülni.

2. A gyerekek megtanulják,milyen fontos, hogy csöndben legyenek, amikor valaki más beszél, és azt is, hogyan kell aktívan figyelni az utasításokra.

3. A gyerekek megtanulják követni az utasításokat ülve, állva és térdelve is.

4. A gyerekek megtanulják, milyen szép a zene, és a mise folyamán sokféle hangszerrel és hangzással is találkoznak.

5. A gyerekek megtanulják megjegyezni a szavakat, az imákat és az énekeket, amely képesség az olvasásban segíti majd őket.

6. A gyerekek megtanulják, hogyan kell köszönteni valakit, és a békeadás közben megtanulnak kezet fogni egymással.

7. A gyerekek megtanulják, hogyan tartsák tiszteletben a tekintélyt, ahogyan a szülő példát mutat a pap iránti tiszteletével.

8. A gyerekek megtanulják annak a fontosságát, hogy egy olyan közösséghez tartoznak, amely segíti, támogatja őket és ahol közösek az értékeik.

9. A gyerekek megtanulják mennyire fontos a telefonok, videójátékok és mindenféle technikai kütyük kikapcsolása, félretevése azért, hogy valós tevékenységekre irányuljon figyelmük.

“Nagy dolgokra vágyakozol? Kezdd a kis dolgokkal.”

Szent Ágoston

Írta: Becky Roach
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Catholic-link

image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű