Lépj kapcsolatba velünk

Lelkiség

Mit adhatunk neked, Uram?

Közzétéve

Árpád-házi Szent Margit - Fotó: Magyar Kurír

Urunk Istenünk! Mi annyi mindent kérünk, annyi mindent szeretnénk kapni Tőled. Tudod, Uram, igazából úgy lenne az igazi, ha nem kellene adnunk érte, cserébe semmit. Mert akkor a komfortzónánk érintetlen maradhatna.

Vajon ez vajon tényleg működhetne így?

Hiszen amikor embertársainktól szeretnénk valamit, akkor tudjuk, hogy előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell majd adjuk azt, ami jár neki. Ez az élet rendje, és ez a természet rendje is.

Van, aki mégis inkább azt szeretné gondolni: „Uram! Ha kérek Tőled valamit, nekem semmit sem adnom cserébe Neked, hiszen Neked mindened megvan. Mire is lehetne szükséged, mit tudnék én adni Neked? Neked nincsenek se lét-, se egyéb szükségleteid.

Ez igaz. De vannak-e vajon, vannak-e esetleg vágyaid, Uram? S ha vannak, azok vajon milyenek?

Esetleg vannak-e velünk kapcsolatos vágyaid? Tévedünk-e, ha arra gondolunk, hogy arra vágysz, hogy együtt legyünk Veled, hogy egyek lehessünk Veled. Most is, és végleg is. Hiszen ezért teremtettél bennünket, nemde, Urunk?

De bizony. Ha pedig ez igaz, és így van, hogy magadnak teremtettél minket, Urunk, akkor ehhez két dolgot is adhatunk Neked:

1. azt, hogy a saját akaratunkat át tudjuk adni neked

2. és azt, hogy a te akaratodat magunkba tudjuk fogadni. Minél teljesebben.

Azt, hogy az akaratunkat jól tudjuk a Tiédhez igazítani, igazán hatékonyan a felajánlások által lehet megtenni. Uram, felajánlom Neked ezt, vagy azt, éppen ami kedves nekem. Azért, hogy egy nagyobb jót kérhessek Tőled.

Tudjuk, hogy kedves ez előtted, Uram, hiszen a zsoltárok is sokszor buzdítanak bennünket arra, hogy tegyünk felajánlásokat. A világ nagy városaiban számtalan templomot és kápolnát találunk, amelyek fogadalmi emlékként, ajándékként épültek, hálás emberek részéről, akiknek teljesítetted kérését.

Felajánlást tettek, ha megvalósul az általuk kért csoda, ennek fejében építenek, megtesznek valamit, Isten nagyobb dicsőségére.

A csutakfalvi plébánia oltárképe (Hargita megye, Erdély)

Árpádházi Szent Margit szülei, IV. Béla királyunk, és felesége Laszkarisz Mária látták, hogy a tatárok ereje és támadása ellen nincs más fegyver, nincs más orvosság, mint egyedül a mindenható Isten kegyelme. Egyedül csak Isten tudja megvédeni az országunkat tőlük. Tudván, hogy ők a felelősek Isten előtt, felajánlást tettek.

Felajánlották Urunk azt, ami számukra a legkedvesebb volt, születendő gyermeküket, Margitot. Azt fogadták meg, ha a tatártól megmenekül az ország, Margitot Neked adják, és ennek megfelelően nevelik. Ezt a felajánlást a leány, Margit, maga is elfogadta később. Urunk, Te is elfogadtad a felajánlást, hiszen csodálatos módon takarodott el a tatár az országból. Amit álmodni se mertek volna a magyarok, egyszerűen, karikacsapás-szerűen, egyik pillanatra a másikra eltűntek a tatárok. A királyi pár sejtette, hogy ez nemcsak egy véletlen. Ez nem egy fátum-szerű szerencse, hanem a gondviselő Isten kegyelmének a megnyilvánulása, mellyel megjutalmazza a hozzá közeledőket.

Apácának, szerzetesnőnek adták Margit lányukat, aki miután megtalálta a kapcsolatot a Teremtőjével, beleállt szülei akaratába, elfogadta szülei fölajánlását a saját személyéről. Engesztelő áldozatként, ő maga is odaadta az életét országáért és annak békéjéért.

Különösen akkor vált ez nyilvánvalóvá, amikor Margit bátyja, a fél országot maga mellé állítva, tulajdon édesapjuk, a király ellen fordult. Margit a vezekléseit ajánlotta fel a Seregek Urának, hogy ne törjön ki a családi- és polgárháború az országban. Engesztelő önsanyargatásai által az Úr olyan erőt adhatott Margit szavainak, hogy amikor meglátogatták őt a szigeten mindketten, a haragtól fújtató báty és atyja, akik akkor már halálos ellenségek voltak, Margitot meghallgatván, békejobbot tudtak nyújtani egymásnak. Megszületett az áhított béke és mennyi, de mennyi fegyverfogató férfi menekült meg a haláltól s a háború egyéb borzalmaitól. Margit életszentségének köszönhetően! S nem csak a férfiak, hanem a hozzátartozóik is, és mindazok, akiknek a településeit a háború felperzselte volna. Az ország pedig továbbra is erős tudott maradni.

Nem véletlenül lett a mi Margitunk szentté. Ruhája alatt hordott vezeklő övét ma is meg lehet tekinteni a róla elnevezett sziget templomában, akár a mai napon is, ha ellátogatunk oda.

Merjünk mi is lépni az Isten felé, s megláthatjuk, hogy az Isten rögtön hármat fog lépni mifelénk.  Mindig így cselekszik. A mi Urunkat nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. Aki közeledik hozzá, ahhoz Ő nemcsak, hogy közeledik, de még az ölébe is veszi. Merjünk ebben bízni!

Amikor a Boldogságos Szűz még gyermeklányként, s mi több, Dávid házából valóként, a szüzességét ajánlotta fel örökkévaló Istenének, az Úr nem kevesebbel ajándékozta meg őt, mint örök Bölcsességének, szent Igéjének, a Fiában való megtestesüléseként, az istengyermek Jézusnak az anyaságával. Őt magát pedig ezzel Isten anyjává emelte.

Kérjük, hogy járjon értünk közben az Istenszülő Szűz és a mi Szent Margitunk is. Példáikkal is, imáikkal is segítsék, hogy merjünk Urunkhoz közeledni, közelebb lépni hozzá, hogy ő is közelebb léphessen mihozzánk.

Horváth Zoltán diakónus

Szentbeszéd a Városmajori Jézus Szíve templomban, 2021. január 18-án

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű