fbpx
Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Mit csinál az ördög karácsonykor?

Közzétéve

Magányos ember karácsonykor - Fotó: ISTOCK

Puss Sándor atya jezsuita szerzetest kérdeztük az ördög szüntelen munkálkodásáról. Az ördög télen szabadságra menne? Mire kéne jobban figyelnünk az év vége közeledtével?

– Ön szerint mit csinál az ördög karácsonykor?

– Mióta szociális munkával is foglalkozom, tudom, épp karácsonykor van a legtöbb öngyilkossági kísérlet. Pár évet dolgoztam kórházban, s ott a karácsonyi szolgálatok a legelevenebbek, hiszen ilyenkor a legnehezebb elviselni a szeretethiányt, amikor másról sem esik szó. S ahogy esik, az sem mindig őszinte, csak megjátszott, álcázott, ajándékfüggő. Az ördög, bár mondják, sosem alszik – ilyenkor ünnepel, úszik a sikerélményekben. De elmondhatom, hogy a karácsonyesti önkéntes szolgálatok a legcsodálatosabbak! Már csak ezért sem kell sajnálni a papot, mert ilyenkor tudatosítja, milyen okos dolog, hogy nincs családja. Egyesek szerint a papi nőtlenség (cölibátus) csak kacérkodás az ördöggel. Szerintem épp ellenkezőleg.

– Az angyalok is teszik a dolgukat ez idő tájt?

– Egyik idős rendtársam szokta mondogatni: Ha majd meghalok, és a Jóisten elé kerülök, lesz hozzá egy-két keresetlen szavam! Rendtársam történetesen 40 évet dolgozott különböző afrikai nyomortelepeken. A szenvedéseket látva, bosszús sóhaját én is sokáig aláírtam volna, számomra is érthetetlen volt, hogyan tudja mindezt megengedni az Isten. Ma már tudom, nem engedi meg, de sajnos nem is akadályozza meg. A mi nagy feladatunk a földön az, hogy megakadályozzuk a rosszat. Tegyük a jót, mert jót tenni jó! Az ördögnek azonban sokkal több a munkatársa, mint az őrzőangyaloknak. Elég csak nem tenni semmit, máris az ördög „csatlósai” lettünk. Ezt mondták már a középkori szerzetesek is. Szerintem manapság a közöny az, ami öl, butít, és nyomorba dönt. Az ördögtől – ha nem is megszállott – csupán megkísértett emberek is hihetetlenül gonoszak tudnak lenni. De hogy miért olyan kevés a jó angyaloktól megszállott ember? Ez számomra a nagy kérdés. Vajon kihalóban a jóság, a jóindulat?

Puss Sándor SJ atya – Fotó: Új Nő magazin

– Télen, karácsony közeledtével fényt gyújt az ember, hogy elűzze a sötétséget, az ördögöt. Sikerül neki?

– A sötétséget könnyű elűzni, elég egy szál gyertyát meggyújtani. Írországban láttam egy ősi templomot, mely szándékosan úgy van megépítve, hogy annak keleti ablaka az évnek csak pár napján engedi behatolni a fényt. Épp a leghosszabb, legsötétebb éjszakák hajnalán, amikor a napkelte olyan szögben hatol be, ami pont az oltárra veti (remény)sugarait. Nagy bölcsesség rejlik e hitben. Amikor már a legelviselhetetlenebbnek látszik a sötét, az éj, akkor érkezik a fény. Aki egészen idáig eljut, megmenekül, de sajnos sokan egy-két nappal korábban feladják, s ez gyakran épp a karácsony éjjele. Ha még bírták volna egy-két napig, ha megpróbáltak volna még egyszer segítséget kérni (valaki mást felhívni), megmenekülhettek volna. Legtöbbször azoknál fogy el idő előtt a türelem, akik ebben sosem jártak az élen. Például az a „drága” gyermek, aki mindig mindent megkap, az már most nagy bajban van. Nem tudja, mi a türelem. Pedig hány szülő igyekszik mindent megadni a csemetéjének, s gyakran épp ezzel árt neki a legtöbbet! Zsarnoknak nevelik az ilyet. Azzal, hogy hagyják zsarnokoskodni, idővel saját szüleit is képes érzelmileg megzsarolni. Sajnos itt-ott erről is szól a karácsony.

– Mindannyian beengedjük karácsonykor a rosszat az életünkben, a rohanással, az őrült ajándékvásárlással. Ön szerint miért incselkedünk állandóan az ördöggel?

– Jól tudjuk, hogy az ajándékok, a rohanás csak egy álca, egy maszk, amit le kellene vetni legalább karácsonykor. Azt viszont már nem nagyon tudatosítjuk, milyen könnyedén be tudjuk engedni a gonoszt az életünkbe. Ördögtől megszállott emberrel még nem találkoztam, de olyan nővel igen, aki „csak” mellette ült egy ördögtől megszállottnak. Az valami kegyetlen! Képtelen voltam megvigasztalni őt, csak zokogott, remegett. Ezért nem tartom okos dolognak incselkedni az ördöggel, mert az tényleg nem játék. Ha nem is szállja meg az embert azonnal, de megkörnyékezi, szállást keres. S ez alól mi, papok sem vagyunk kivételek.

– Mennyire van jelen az ördög a mindennapi életünkben?

– Nem számolva a próbálkozásokat, szűkebb ismeretségi körömben eddig nyolc öngyilkosságot tartok számon. Mondták sokan, hogy ez magyar specialitás – s csak akkor kezdtem erre tüzetesebben felfigyelni, amikor 1986-ben Molnár Csilla (Miss Hungary) is ebbe a zsákutcába tévedt. Ő lett az első, aki bekerült a Nőciklopédiámba. De még ettől is megdöbbentőbb hatás ért, amikor egy bizonyos Ignatius de Loyola nevű fiatalember életrajzát olvastam. Őt is megkörnyékezte a gonosz, a kilátástalan élet érzése, ezért életével saját kezűleg akart végezni. De legyőzte az ördögöt, majd egy különleges szerzetesrendet alapított, úgy is mondhatnánk, a pápa idegenlégiósait, közismerten a jezsuitákat. Ők azok, akik követik alapítójuk módszertanát, azt, hogyan kell felismerni az ördög cselvetéseit a mindennapi életünk során. Mert ott van, jelen van, s alig várja, hogy hibázzunk. Az ördögöt nem is annyira az ún. „bűnös” emberek érdeklik, hanem azok, akik igyekeznek. Mert aki bűnben él, az a gonoszt szolgálja, ha látszólag nem is árt senkinek. De az ilyen egyén hosszú távon nincs is hasznára senkinek. Az ördög jelenlétét ott érezni igazán, ahol még van remény a jobbra, a szebb életre. Ott tudja igazán bosszantani az embert az alattomos gonoszság.

– Mire kéne jobban ügyelnünk? Hogyan cselekedjünk jól, és mit tegyünk az ördög állandó és szüntelen munkálkodása ellen?

– Az ördögről azt tanítja az egyház, hogy az egyik legintelligensebb lény, teljesen átlát rajtunk. Egyetlen esélyünk, ha nem csak a saját eszünkre hallgatunk, ha ragaszkodunk az évek során fáradságosan kidolgozott elveinkhez (tapasztalatainkhoz). A lelkek megkülönböztetése jezsuita specialitás, a XVI. században kidolgozott módszertani könyv, amit egy halálosan megsérült baszk katonatiszt dolgozott ki, s a mai napig helytálló. Ez, a ma Ignácnak nevezett baszk szerzetes azt tanítja, hogy a nap legfontosabb pillanatai a lefekvés előtti kiértékelések, summázások. Másnap az ördög újra választás elé fog állítani minket, és szeretné, ha legalább ugyanazt a hibát újra elkövetnénk. Ami engem illet, ilyenkor mindig az István, a király rockopera egyik refrénje cseng a fülemben: Mondd, te kit választanál! Naponta választások előtt állunk, és dönteni kell kicsiben, néha nagyban. Majd döntéseinket este ki kell értékelnünk, a tapasztalatokat leszűrnünk. Na, de ki ér erre rá? Itt tud győzni leggyakrabban a gonosz, amikor a tévé előtt ülve vagy online alszunk el.

– Mi az, amire jobban kéne figyelnünk, és nem csak az ünnepek idején.

– Odafigyelni magában kevés. Akik önvédelmet, harcművészetet gyakorolnak, s ha nem is profi szinten, tudják, hogyan kell elsajátítani az olyan mozdulatokat, amik szinte reflexszerűen kivédik a támadást. A lelkiségi szakirodalom a jó és a rossz szűnni nem akaró szellemi harcában ezt erénynek nevezi. Nem akarok papos szöveggel érvelni sem prédikálni, de az erénygyakorlatok valóban egyetlen eszköznek látszanak a gonosz elleni hétköznapi harcokban. Ahogy a gépjárművek vezetésekor sem figyelünk a lábmunkára (pedálozásra), úgy a küzdőtéren sincs időnk mindenre figyelni. Minél több erényt sajátítunk el, annál gördülékenyebben vívjuk meg hétköznapi csatáinkat. Úgy is mondhatnánk: ezek a jó szokásaink, a szó nemes értelmében. Az, amikor „nem is tehetünk róla”, hogy jók, kedvesek, vidámak vagyunk – ilyenek vagyunk, jobban mondva, lettünk eddigi (rendszeres napzáró) tapasztalataink kiértékelése alapján. Mindezt egy példával illusztrálnám. Felvidéki ismerőseim nyári nászútjáról most a napokban kaptam meg az ígért levelet. Többek között ezt olvasom: Amit Tanzániáról semmilyen online enciklopédia, tankönyv vagy dokumentumfilm nem képes átadni, az a hakuna matata (semmi vész)életérzést. Az ott élő emberek átlagosan napi egy, azaz 1 dollárért dolgoznak. Házaikat két kezükkel építik, melyek a legegyszerűbb alapanyagokból készülnek. Mi, európaiak sajnálkozhatunk, hogy szegényeknek micsoda élet jutott, azonban sehol másutt nem láttam annyi jókedvű embert, mint Tanzániában. Nem láttam torkaszakadtából ordító gyereket hisztizni azért, mert nem a katicás pelenka van rajta. Láttam azonban számtalan kis és nagy gyereket mosolyogva integetni nekünk, egymásnak, csak úgy, mert jólesett nekik. A fafaragó bácsi boltjában szinte egész sort véletlenül ledöntő turista hölgy is csak egy hakuna matatát hallott, durva szavak és kioktatás helyett. A hakuna matata tehát nem azt jelenti, hogy az égvilágon semminek nem tulajdonítanak jelentőséget, hanem azt, hogy csak az igazán fontos dolgok miatt érdemes törni a fejünket. Éppen ezért úgy gondolom, sajnálkozás helyett inkább tisztelni kell az itt élőket, hogy az embert próbáló nehézségek ellenére boldogok, vidámak, igazi értékekkel rendelkező emberek tudnak maradni. 

Az interjút a felvidéki Új Nő magazin készítette.

Hírdetés Támogasd a Katolikus.ma médiamissziót!
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Aktuális

Francia orvosok és értelmiségiek is felemelik hangjukat a gyermekek nemi önmeghatározásának ideológiája ellen

Közzétéve

Szerző:

Fotó: Shutterstock

A francia országos terjesztésű jobboldali Express című hetilapban szeptember 20-án megjelent véleménycikkben félszáz orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, jogász, bíró és filozófus emeli fel hangját az ellen az ideológiai befolyás ellen, amelyet a „transznemű” gyermekek emancipációjának nevében fejtenek ki. (Úgy tűnik, nem csak Magyarországon élnek olyan emberek, akik nem értenek egyet a nemek megváltoztatásával és az erre irányuló érzékenyítéssel – a szerk.)

Hátborzongató számokat látni. Néhány éve egyértelműen emelkedik a nemváltási kérések száma a gyermekek – különösen a serdülők – körében. Jean Chambry, a párizsi Serdülők Ágazatközi Befogadó Központjának (CIAPA) illetékes gyermekpszichiátere kiemeli, hogy tíz évvel ezelőtt évente tíz ilyen kérelem érkezett. Ezzel szemben 2020-ban az Ile-de-France régióban (amely a legnépesebb francia régió) havonta regisztrálnak tíz kérelmet. Skóciában a kormány, reagálva e tendenciára, ez év augusztus 12. óta már általános iskolás kortól kezdve engedélyezi a gyermekeknek, hogy szülői beleegyezés nélkül megváltoztassák nevüket és nemüket az iskolában.

Ferenc pápa nyugtalanságának adott hangot szeptember 12-én, szlovákiai útja alkalmával a gender ideológia banálissá, köznapivá tétele miatt, és úgy vélte, hogy ennek „ördögi vonzereje” van: „Veszélyes ez az ideológia, mert elvont az egyén konkrét életéhez viszonyítva, mintha az egyén elvontan és önkényesen dönthetné el férfivá vagy nővé válásának tényét és időpontját.”

Az Express véleménycikkét aláíró orvosok és értelmiségiek kijelentik, hogy „nem nézhetik tovább szótlanul azt a szerintük súlyos elhajlást, amelyet a transznemű gyermek emancipációjának nevében követnek el, akit úgy határoznak meg, mint olyan gyermeket, aki kinyilvánítja, hogy „nem a megfelelő” testbe született.

Valóságnak beállított érzések

„Én magam választhatom meg, hogy milyen testet akarok.” A nemi önmeghatározásnak ez a jelszava árad a közösségi médiumokból, ahol számos identitását kereső fiatal próbál megoldásokat találni a bajaira. Következésképpen sok fiatal meggyőződéssel hiszi, hogy megváltoztathatja nemét hormonkezelések vagy csonkoló műtétek segítségével.

„Elhitetik a gyerekekkel, hogy egy lány fiúvá lehet és fordítva, pusztán saját döntése alapján, a felnőttek véleményének kikérése nélkül, és mindezt egyre fiatalabb korban tehetik meg”

– fogalmazzák meg a cikk aláírói, hozzátéve: eközben a banalizáló közbeszéd azt sugallja, hogy lehetséges „megszabadulni a biológiai valóságtól, a férfi és a nő közti nemi különbözőségtől a csupán érzések alapján megválasztott jelleg érdekében.”

Napjaink átverése, amely az ideológiai indoktrináció része

Az aláírókat elsősorban az aggasztja, hogy elsőbbséget kapnak a gyermek vagy serdülő „érzései”, ami súlyos és visszafordíthatatlan következményekkel jár a testükre nézve: orvosi kezelés vagy sebészeti beavatkozás, mint például az emlők leoperálása vagy a here eltávolítása. Az aláírók szerint a transznemű gyermek jelensége valójában korunk olyan átverése, amely az ideológiai indoktrináció része.

A gyermek kialakulóban lévő lény

A kisgyermekkor szakértői egyöntetűen úgy vélik, hogy „a gyermek kialakulóban lévő lény, aki állandóan változik és fejlődik, mígnem eléri az érettség állapotát.” Velünk viszont azt akarják elhitetni, hogy az egyes ember jó közérzete és szabadsága nevében a gyermek, szülei beleegyezését mellőzve, maga választhatná meg saját „gender identitását”. Az aláírók kipellengérezik a gyermeknek ezt a befolyásolását, „amelynek a következményei a mentális elbizonytalanodás és a szakítás a családdal, amennyiben az nem támogatja a gyermeket.”

Az aláírók felemelik hangjukat a gyermekek testének az egész életre szóló árucikké alakítása ellen is: „Azzal, hogy bebeszélik ezeknek a gyermekeknek, hogy születésükkor „kijelöltek” nekik egy nemet és hogy ezt szabadon megváltoztathatják, egész életükre betegeket, pácienseket csinálnak belőlük” – hívják fel a figyelmet, utalva a hormonális készítmények és műtéti beavatkozások ismételt igénybevételének szükségességére.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia

Olvasás folytatása

Aktuális

Ausztrália úton a teljes megfigyelés felé

Közzétéve

Szerző:

Ez a szöveg méltó George Orwell 1984 c. könyvéhez. Dél-Ausztráliában 24 óra leforgása alatt olyan törvényt fogadtak el, amely az egyéni szabadság minden formáját aláássa.

Manapság, a COVID-19 világjárvány idején a rendőrség figyelme már a lakosság legapróbb fizikai és digitális cselekedeteire és mozgásaira is kiterjed. Ez az új törvényszöveg lehetővé teszi a rendfenntartó erők számára, hogy rátegye a kezét az ausztrál állampolgárok összes közösségi hálózati fiókjára, feltörje a termináljaikat, és onnan adatokat gyűjtsön, más adatokat adjon hozzá vagy adatokat semmisítsen meg.

Azok az emberek, akiknek otthoni karanténban kell lenniük, le kell majd tölteniük egy arcfelismerő alkalmazást, a Home Quarantine SA-t. Ezzel tudják majd igazolni, hogy valóban otthon tartózkodnak. Az ellenőrzött polgárokat véletlenszerű módon, váratlanul, SMS-ben értesítik, és 15 perc áll majd rendelkezésükre, hogy megmutassák arcukat az okostelefonjuk kamerájának. Ezután ellenőrzik a dátumot, az időpontot és a helyszínt, hogy bizonyítható legyen, hogy a lefotózott alany élő adásban, ténylegesen otthon van. Végül az arcfelismerő szoftver ellenőrzi, hogy a kép megegyezik-e a rögzített személy profiljával. Ha egy polgár nem tartja be ezeket a szabályokat, a rendőrség kényszerkaranténba irányítja.

Kérdéses, hogy miért van szükség ilyen intézkedésre, hiszen a Johns Hopkins Egyetem adatai szerint az 1,8 millió lakosú Dél-Ausztráliában augusztus 23. óta nem fordult elő új COVID-19-es megbetegedés, és április 12. óta nem volt haláleset. Miközben az egész államban már szigorú karanténtáborokat állítottak fel, a kamionsofőrök nemrégiben sztrájkba léptek, hogy tiltakozzanak a Covid-19-hez kapcsolódó korlátozások ellen.

Az Emberi Jogok Központja bírálta a “megfelelő biztosítékok” hiányát, valamint azt, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta azokat a kulcsfontosságú ajánlásokat, amelyeket “egy kétpárti hírszerzési és biztonsági bizottság fogalmazott meg arról, hogy erős biztosítékokra van szükség az ausztrálok magánéletének védelméhez”. Ez a törvényszöveg lehetővé teszi, hogy az ausztrál hatóságok egyszerre legyenek “bírák, esküdtek és végrehajtók”. Ausztrália gyakorlatilag el van vágva a világtól. Betiltottak minden nemzetközi repülőjáratot, az ország elhagyására úgy adnak engedélyt, hogy minden esetet külön kivizsgálnak. Hazatérésük után a lakosoknak kéthetes szigorú karanténnak kell alávetniük magukat egy szállodában, saját költségükre, ami körülbelül 2500 euróba kerül. A belföldi járatokat ugyanilyen mértékben korlátozták.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: infochretienne.com

Olvasás folytatása

Aktuális

Kínában a katolikusoknak azt mondták, hogy a kommunista pártot ünnepeljék, és mondjanak le a Mária zarándoklatról

Közzétéve

Szerző:

Kínai katolikusok a Hebei-provinciai Szűz Mária kegyképének másolatát tartva - Fotó: AFP via Getty Images / CNA.

Az idén a katolikus egyházmegyék egész Kínában ünnepségeket rendeztek a Kommunista Párt (KKP) megalakulásának 100. évfordulója alkalmából, míg a zarándoklatokat Kína nemzeti Mária kegyhelyére megtiltották.

„Minden közösség, minden egyházmegye kongresszusokat, előadásokat, színházat szervezett, sőt még zarándoklatokat is tartottak olyan helyekre, amelyek a kommunista párt történetében szerepet játszottak”, mondta Bernardo Cervellera  misszionárius atya, aki az AsiaNews főszerkesztőjeként számolt be rendszeresen az elmúlt két évtizedben a kínai egyházról, jelentette a CNA.

Joseph Li Shan pekingi püspök rezidenciáján látta vendégül közös tv-nézésre azokat, akik Xi Jinping elnöknek a párt 100. évfordulóján tartott július 1-i beszédét hallgatták. Jiangxi tartományban egy szimpóziumon negyven pap és egyházi személy vett részt, azt vizsgálva, hogyan alkalmazandó a gyakorlatban Xi beszédének „szellemisége”. A Hubei-i katolikusok pedig zászlólengető szertartással ünnepelték a pártot, jelent meg a Kínai Hazafias Katolikus Szövetség weboldalán.

„Azt azonban megtiltották nekik, hogy elzarándokoljanak a sheshani Miasszonyunk szentélyhez, amely Kínában Mária búcsújáró helye”, mondta a pap.

Cervellera számára a helyzet jól példázza azt a kihívást, milyen lehet a katolikus közösségek élete a párt figyelő szemei előtt.

Három évvel a Vatikán-Kína egyezmény után

A közel három év alatt, mióta 2018 szeptemberében a Szentszék egyezményt kötött a kínai hatóságokkal, a rejtőzködő katolikusok helyzete merőben más volt, mint azoké, akik a kormány által jóváhagyott Hazafias Szövetség irányítása alá tartoznak.

Az illegális katolikus közösség élete „nagyon kemény”, magyarázta Cervellera.

„Megéltük, hogy nővérek zárdáját lerombolták, templomokat zártak be. Láttuk, hogy papokat üldöztek el plébániáikról, és szeminaristáknak tiltották meg, hogy teológiát tanuljanak, és tudunk püspökökről is, akiket letartóztattak, vagy akik napi 24 órás házi őrizetben vannak”, mondta.

Ezzel szemben a kormány által jóváhagyott katolikus templomokban viszonylag nagyobb szabadságot élveznek a hívek, de más kihívásokkal néznek szembe. A kormány nyomására cenzúrázzák a katolikus tanítás egyes részeit, míg a kínai nacionalizmust és a párt szeretetét beleszövik a prédikációba.

Azoknak a katolikus papoknak, akik Kínában legálisan működnek, alá kell írniuk egy papírt, melyben megígérik, hogy támogatják a Kínai Kommunista Pártot. Csak engedélyezett helyeken működhetnek, ahova a 18 évnél fiatalabbak nem léphetnek be.

„És mindenekfelett a Kommunista Párt dicsőségét kell magasztalniuk”, mondta Cervellera.

A Vatikán szerint a fenti egyezmény keretében 2018 óta öt püspököt neveztek ki. Az egyháznak azonban még legalább 40 püspök kinevezésére lenne szüksége Kínában, véli Cervellera. „Ahogy én láttam, a kijelölt vagy felszentelt püspökök mind a Hazafias Szövetség elnökei vagy titkárai. Ez azt jelenti, hogy nagyon közel állnak a kormányhoz.”

A történelem kiradírozása

A KKP 100. évfordulóját megelőzően áprilisban a kormány egy applikációt és egy forróvonalat indított el, felszólítva a polgárokat, hogy jelentsenek mindenkit, aki megkérdőjelezi azt, amit a párt a saját történelméről állít, s amit a kormány „történelmi nihilizmus”-nak nevez.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos pártintézkedéseket – mint például Mao Ce-tungnak a „Nagy ugrás előre” szlogennel jegyzett ötéves földművelési tervét, amely éhínséget és több mint 20 millió ember halálát okozta 1959 és 1962 között – egyszerűen kihagytak a párt történelmi narratívájából.

Ez a fajta cenzúra szinte lehetetlenné teszi, hogy a kínai katolikusok a saját történelmüknek az 1949-es kommunista forradalmat követő évtizedeiről beszélhessenek.

A Kínai Népköztársaság megalakulását követő években sok katolikust letartóztattak, mert nem voltak hajlandók együttműködni a kormánynak abban a programjában, hogy a külföldi befolyást megszüntesse és államosítsa a magániskolákat.

XII. Piusz pápa Evangelii praecones kezdetű enciklikájában erre a szenvedésre hívta fel a figyelmet 1951-ben.

„Megtudtuk, hogy a hívők közül sokakat, sőt apácákat, misszionáriusokat, kínai papokat és püspököket is elüldöztek az otthonukból, megfosztottak a tulajdonuktól, és száműzetésükben szükséget szenvednek. Letartóztatták, börtönbe, koncentrációs táborba zárták, vagy kegyetlenül megölték őket, mert hűségesen ragaszkodtak hitükhöz. Szívünket elönti a fájdalom, ha szeretett gyermekeink nehézségeire, szenvedésére vagy halálára gondolunk”, írta a pápa.

A néhai Joseph Zhu Baoyu püspök 1921-ben született, ugyanabban az évben, amikor Sanghajban megalakult a Kínai Kommunista Párt. 1981-ben tíz év kényszermunkára ítélték „forradalomellenessége” miatt, miután katolikusokat vitt zarándokútra Sanghajból a sheshani Miasszonyunk Mária kegyhelyre és ezért letartóztatták.

A Kínai Hazafias Katolikus Szövetség elnöke, a Shandong-i John Fang Xingyao püspök júliusban azt mondta, hogy Xi elnöknek a KKP 100 éves évfordulóján tartott beszéde meggyőző volt és segítette az embereket abban, hogy jobban megértsék, miért olyan tehetséges a Kommunista Párt. Ő maga találkozott Shen Bin haimeni püspökkel és Ma Yinglin kunmingi püspökkel, hogy megvitassák Xi beszédét.

Hivatások és papnevelés

A Kínai Kommunista Párt korábbi politikájának, beleértve az évtizedek óta tartó egykepolitikát, hosszú távú hatása van a kínai egyház demográfiai mutatóira.

„Ma a családoknak csak egy gyermeke van, és nehéz nekik felajánlani őt Istennek, hiszen arra is gondolniuk kell, ki fog gondoskodni róluk öreg korukra”, mondta Cervellera. „Így több pap is mondta nekem azt, hogy a papi hivatások száma csökken a korábbiakhoz képest.”

Azok esetében pedig, akik a papi hivatást választották, lehetséges, hogy a kormány nem engedi majd a felszentelést.

Júliusban Sanghajban négy papot szenteltek fel, holott ötöt kellett volna. A kormány az ötödik pap felszentelését azért nem engedélyezte, mert a szeminarista részt vett a lengyelországi Krakkóban rendezett Ifjúsági Világtalálkozón 2016-ban, olvasható Cervellera egyik beszámolójában az AsiaNews-ban.

Nem ez volt az első eset, hogy a kínai katolikusok Ifjúsági Világtalálkozón való részvétele feszültségeket okozott. Cervellera atya felidézi „az 1995-ben rendezett manilai Ifjúsági Világtalálkozót, ahol II. János Pál pápa azt mondta: Ázsia a közös missziónk a harmadik évezredben.”

„Kínai fiatalokat is meghívtak, akik részt vettek a szentmiséken és a találkozókon más országok fiataljaival együtt Manilában, de a Hazafias Szövetség tagjai is ott voltak velük. Ők aztán mindent megtettek azért, hogy elválasszák a fiatalokat a többiektől. Ott voltam. Gyakorlatilag megpróbáltak elkerülni bármiféle kapcsolatot a világ más katolikusaival” – mondta.

A papnevelés a másik olyan terület, ahol a kínai hatóságok csökkenteni kívánják az „idegen befolyást”.

„A papnevelés is egyre nehezebb, nem azért, mert nincsenek szemináriumok, hanem azért, mert azokat mindig ellenőrzés alatt tartják” – mondta Cervellera. – „Például az egyház szociális dogmáinak néhány vonatkozását, vagy annak bizonyos részleteit nem tanítják. A Hazafias Szövetség mondja meg, mely könyveket lehet használni, melyeket nem. Azoknak a külföldi professzoroknak a számát, akik taníthatnak a szemináriumokban, fokozatosan csökkentik.”

Rámutatott, hogy az egyik kínai szemináriumban XVI. Benedek pápa idején 23 külföldi professzor volt, ma mindössze 3 nem kínai professzor taníthat. „A Kommunista Párt és a Hazafias Szövetség független egyházra és gondolkodásmódra törekszik”, mondta Cervellera, hozzátéve, hogy ez megfosztja és elvágja a leendő papokat „a katolikus egyház egyetemes tanításának gazdagságától.”

Sheshani Miasszonyunk

Azok számára, akik szeretnék a kínai katolikusokat támogatni, Cervellera atya az imádság fontosságát hangsúlyozta. „Sokat beszélünk az Új Selyemútról. Az igazi Selyemút azonban az imádság és a zarándoklat útja, mert ez teheti jobbá Kínát” – mondta.

A misszionárius atya furcsának találja, hogy olyan kevés egyházmegye tartott helyi ünnepséget május 24-én, amely az „Imádság Világnapja a kínai egyházért”, és amelyet XVI. Benedek pápa vezetett be.

Ez a nap Mária, a keresztények segítőjének ünnepe, amikor kínai katolikusok ezrei szoktak elzarándokolni Sheshanba a Miasszonyunk Bazilikához. A zarándoklatot az idén ismételten betiltották, hetekkel azelőtt, hogy a Kommunista Párt 100. évfordulójára szervezett egyházmegyei összejövetelekre sor került volna.

A helyi önkormányzatok a Covid-19 járvány ürügyén tiltották be a zarándoklatot, de a kínai katolikusok azt mondták, hogy a közeli vidámpark és más turista látványosságok a Sheshan dombon ugyanabban az időben nyitva voltak.

A sanghaji Thaddeus Ma Daqin püspök 2012 óta van házi őrizetben, mivel felszentelése után nyilvánosan kilépett a Kínai Hazafias Katolikus Szövetségből.

Mielőtt 2020-ban a pandémia miatt bezárták a sheshani bazilikát, a kínai hatóságok már 2019-ben lépéseket tettek, hogy megakadályozzák a földalatti katolikus csoportok sheshani zarándokútjainak szervezését, és előírták a Mária kegyhelyre zarándoklóknak, hogy a nemzeti himnuszt énekeljék.

Cervellera szerint a Kommunista Párt attól a belső szabadságtól fél, amelyet a vallás biztosíthat. „Az egyetemi hallgatókat nagyon érdekli a katolicizmus és a kereszténység, a protestáns tanítások is. Azt hiszem, ezért próbálja a kínai kormány leállítani a fiatalok vallásos nevelését, mert attól fél, hogy növekszik az áttérők száma” – mondta.

Cervellera atya júniusban lemondott főszerkesztői megbízatásáról az AsiaNews-nál, és bejelentette, hogy missziós munkáját a Pápai Külképviseleti Intézetnél folytatja Ázsiában.

„Amint az ember felfedezi Istennel való kapcsolatát, az szabaddá teszi: szabadon beszélhet, szabadon alkothat véleményt és kritizálhat, szabaddá teszi őt arra, hogy ne tegye meg mindazt, amit a kommunista párt tesz. És ettől tart a Kommunista Párt, hogy az emberek szabadok lehetnek” – mondta.

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: CNA

Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Hírdetés Támogasd adód 1%-val a Katolikus.mát!

Népszerű