Lépj kapcsolatba velünk

Aktuális

Mit csinál az ördög karácsonykor?

Közzétéve

Magányos ember karácsonykor - Fotó: ISTOCK

Puss Sándor atya jezsuita szerzetest kérdeztük az ördög szüntelen munkálkodásáról. Az ördög télen szabadságra menne? Mire kéne jobban figyelnünk az év vége közeledtével?

– Ön szerint mit csinál az ördög karácsonykor?

– Mióta szociális munkával is foglalkozom, tudom, épp karácsonykor van a legtöbb öngyilkossági kísérlet. Pár évet dolgoztam kórházban, s ott a karácsonyi szolgálatok a legelevenebbek, hiszen ilyenkor a legnehezebb elviselni a szeretethiányt, amikor másról sem esik szó. S ahogy esik, az sem mindig őszinte, csak megjátszott, álcázott, ajándékfüggő. Az ördög, bár mondják, sosem alszik – ilyenkor ünnepel, úszik a sikerélményekben. De elmondhatom, hogy a karácsonyesti önkéntes szolgálatok a legcsodálatosabbak! Már csak ezért sem kell sajnálni a papot, mert ilyenkor tudatosítja, milyen okos dolog, hogy nincs családja. Egyesek szerint a papi nőtlenség (cölibátus) csak kacérkodás az ördöggel. Szerintem épp ellenkezőleg.

– Az angyalok is teszik a dolgukat ez idő tájt?

– Egyik idős rendtársam szokta mondogatni: Ha majd meghalok, és a Jóisten elé kerülök, lesz hozzá egy-két keresetlen szavam! Rendtársam történetesen 40 évet dolgozott különböző afrikai nyomortelepeken. A szenvedéseket látva, bosszús sóhaját én is sokáig aláírtam volna, számomra is érthetetlen volt, hogyan tudja mindezt megengedni az Isten. Ma már tudom, nem engedi meg, de sajnos nem is akadályozza meg. A mi nagy feladatunk a földön az, hogy megakadályozzuk a rosszat. Tegyük a jót, mert jót tenni jó! Az ördögnek azonban sokkal több a munkatársa, mint az őrzőangyaloknak. Elég csak nem tenni semmit, máris az ördög „csatlósai” lettünk. Ezt mondták már a középkori szerzetesek is. Szerintem manapság a közöny az, ami öl, butít, és nyomorba dönt. Az ördögtől – ha nem is megszállott – csupán megkísértett emberek is hihetetlenül gonoszak tudnak lenni. De hogy miért olyan kevés a jó angyaloktól megszállott ember? Ez számomra a nagy kérdés. Vajon kihalóban a jóság, a jóindulat?

Puss Sándor SJ atya – Fotó: Új Nő magazin

– Télen, karácsony közeledtével fényt gyújt az ember, hogy elűzze a sötétséget, az ördögöt. Sikerül neki?

– A sötétséget könnyű elűzni, elég egy szál gyertyát meggyújtani. Írországban láttam egy ősi templomot, mely szándékosan úgy van megépítve, hogy annak keleti ablaka az évnek csak pár napján engedi behatolni a fényt. Épp a leghosszabb, legsötétebb éjszakák hajnalán, amikor a napkelte olyan szögben hatol be, ami pont az oltárra veti (remény)sugarait. Nagy bölcsesség rejlik e hitben. Amikor már a legelviselhetetlenebbnek látszik a sötét, az éj, akkor érkezik a fény. Aki egészen idáig eljut, megmenekül, de sajnos sokan egy-két nappal korábban feladják, s ez gyakran épp a karácsony éjjele. Ha még bírták volna egy-két napig, ha megpróbáltak volna még egyszer segítséget kérni (valaki mást felhívni), megmenekülhettek volna. Legtöbbször azoknál fogy el idő előtt a türelem, akik ebben sosem jártak az élen. Például az a „drága” gyermek, aki mindig mindent megkap, az már most nagy bajban van. Nem tudja, mi a türelem. Pedig hány szülő igyekszik mindent megadni a csemetéjének, s gyakran épp ezzel árt neki a legtöbbet! Zsarnoknak nevelik az ilyet. Azzal, hogy hagyják zsarnokoskodni, idővel saját szüleit is képes érzelmileg megzsarolni. Sajnos itt-ott erről is szól a karácsony.

– Mindannyian beengedjük karácsonykor a rosszat az életünkben, a rohanással, az őrült ajándékvásárlással. Ön szerint miért incselkedünk állandóan az ördöggel?

– Jól tudjuk, hogy az ajándékok, a rohanás csak egy álca, egy maszk, amit le kellene vetni legalább karácsonykor. Azt viszont már nem nagyon tudatosítjuk, milyen könnyedén be tudjuk engedni a gonoszt az életünkbe. Ördögtől megszállott emberrel még nem találkoztam, de olyan nővel igen, aki „csak” mellette ült egy ördögtől megszállottnak. Az valami kegyetlen! Képtelen voltam megvigasztalni őt, csak zokogott, remegett. Ezért nem tartom okos dolognak incselkedni az ördöggel, mert az tényleg nem játék. Ha nem is szállja meg az embert azonnal, de megkörnyékezi, szállást keres. S ez alól mi, papok sem vagyunk kivételek.

– Mennyire van jelen az ördög a mindennapi életünkben?

– Nem számolva a próbálkozásokat, szűkebb ismeretségi körömben eddig nyolc öngyilkosságot tartok számon. Mondták sokan, hogy ez magyar specialitás – s csak akkor kezdtem erre tüzetesebben felfigyelni, amikor 1986-ben Molnár Csilla (Miss Hungary) is ebbe a zsákutcába tévedt. Ő lett az első, aki bekerült a Nőciklopédiámba. De még ettől is megdöbbentőbb hatás ért, amikor egy bizonyos Ignatius de Loyola nevű fiatalember életrajzát olvastam. Őt is megkörnyékezte a gonosz, a kilátástalan élet érzése, ezért életével saját kezűleg akart végezni. De legyőzte az ördögöt, majd egy különleges szerzetesrendet alapított, úgy is mondhatnánk, a pápa idegenlégiósait, közismerten a jezsuitákat. Ők azok, akik követik alapítójuk módszertanát, azt, hogyan kell felismerni az ördög cselvetéseit a mindennapi életünk során. Mert ott van, jelen van, s alig várja, hogy hibázzunk. Az ördögöt nem is annyira az ún. „bűnös” emberek érdeklik, hanem azok, akik igyekeznek. Mert aki bűnben él, az a gonoszt szolgálja, ha látszólag nem is árt senkinek. De az ilyen egyén hosszú távon nincs is hasznára senkinek. Az ördög jelenlétét ott érezni igazán, ahol még van remény a jobbra, a szebb életre. Ott tudja igazán bosszantani az embert az alattomos gonoszság.

– Mire kéne jobban ügyelnünk? Hogyan cselekedjünk jól, és mit tegyünk az ördög állandó és szüntelen munkálkodása ellen?

– Az ördögről azt tanítja az egyház, hogy az egyik legintelligensebb lény, teljesen átlát rajtunk. Egyetlen esélyünk, ha nem csak a saját eszünkre hallgatunk, ha ragaszkodunk az évek során fáradságosan kidolgozott elveinkhez (tapasztalatainkhoz). A lelkek megkülönböztetése jezsuita specialitás, a XVI. században kidolgozott módszertani könyv, amit egy halálosan megsérült baszk katonatiszt dolgozott ki, s a mai napig helytálló. Ez, a ma Ignácnak nevezett baszk szerzetes azt tanítja, hogy a nap legfontosabb pillanatai a lefekvés előtti kiértékelések, summázások. Másnap az ördög újra választás elé fog állítani minket, és szeretné, ha legalább ugyanazt a hibát újra elkövetnénk. Ami engem illet, ilyenkor mindig az István, a király rockopera egyik refrénje cseng a fülemben: Mondd, te kit választanál! Naponta választások előtt állunk, és dönteni kell kicsiben, néha nagyban. Majd döntéseinket este ki kell értékelnünk, a tapasztalatokat leszűrnünk. Na, de ki ér erre rá? Itt tud győzni leggyakrabban a gonosz, amikor a tévé előtt ülve vagy online alszunk el.

– Mi az, amire jobban kéne figyelnünk, és nem csak az ünnepek idején.

– Odafigyelni magában kevés. Akik önvédelmet, harcművészetet gyakorolnak, s ha nem is profi szinten, tudják, hogyan kell elsajátítani az olyan mozdulatokat, amik szinte reflexszerűen kivédik a támadást. A lelkiségi szakirodalom a jó és a rossz szűnni nem akaró szellemi harcában ezt erénynek nevezi. Nem akarok papos szöveggel érvelni sem prédikálni, de az erénygyakorlatok valóban egyetlen eszköznek látszanak a gonosz elleni hétköznapi harcokban. Ahogy a gépjárművek vezetésekor sem figyelünk a lábmunkára (pedálozásra), úgy a küzdőtéren sincs időnk mindenre figyelni. Minél több erényt sajátítunk el, annál gördülékenyebben vívjuk meg hétköznapi csatáinkat. Úgy is mondhatnánk: ezek a jó szokásaink, a szó nemes értelmében. Az, amikor „nem is tehetünk róla”, hogy jók, kedvesek, vidámak vagyunk – ilyenek vagyunk, jobban mondva, lettünk eddigi (rendszeres napzáró) tapasztalataink kiértékelése alapján. Mindezt egy példával illusztrálnám. Felvidéki ismerőseim nyári nászútjáról most a napokban kaptam meg az ígért levelet. Többek között ezt olvasom: Amit Tanzániáról semmilyen online enciklopédia, tankönyv vagy dokumentumfilm nem képes átadni, az a hakuna matata (semmi vész)életérzést. Az ott élő emberek átlagosan napi egy, azaz 1 dollárért dolgoznak. Házaikat két kezükkel építik, melyek a legegyszerűbb alapanyagokból készülnek. Mi, európaiak sajnálkozhatunk, hogy szegényeknek micsoda élet jutott, azonban sehol másutt nem láttam annyi jókedvű embert, mint Tanzániában. Nem láttam torkaszakadtából ordító gyereket hisztizni azért, mert nem a katicás pelenka van rajta. Láttam azonban számtalan kis és nagy gyereket mosolyogva integetni nekünk, egymásnak, csak úgy, mert jólesett nekik. A fafaragó bácsi boltjában szinte egész sort véletlenül ledöntő turista hölgy is csak egy hakuna matatát hallott, durva szavak és kioktatás helyett. A hakuna matata tehát nem azt jelenti, hogy az égvilágon semminek nem tulajdonítanak jelentőséget, hanem azt, hogy csak az igazán fontos dolgok miatt érdemes törni a fejünket. Éppen ezért úgy gondolom, sajnálkozás helyett inkább tisztelni kell az itt élőket, hogy az embert próbáló nehézségek ellenére boldogok, vidámak, igazi értékekkel rendelkező emberek tudnak maradni. 

Az interjút a felvidéki Új Nő magazin készítette.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)

Aktuális

“A magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult” – KÉSZ-közlemény

Közzétéve

Szerző:

Közleményben reagált a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a közéletben érzékelhető, közbeszédet érintő vulgarizálódásra. A közleményt teljes egészében közreadjuk tekintettel arra, hogy a Katolikus.ma szerkesztősége egyetért az abban megfogalmazottakkal.

 

KÉSZ-közlemény a közbeszéd tisztasága védelmében

„Figyeljetek ide és értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert.” (Máté 15,10–11)

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vezetősége és tagsága aggodalommal tapasztalja azt a folyamatot, ahogyan a magyar közbeszéd az elmúlt években egyre inkább eldurvult.

A legfőbb közjogi méltóságokat, a vezető politikusokat és a közéleti emberek személyét, valamint a vallási szimbólumokat becsmérlő szóhasználat sajnos mindennapossá vált nemcsak az utcai beszédben, hanem az interneten és a médiában is. Különös aggodalomra ad okot az, hogy már a nyilvánosan megszólalók körében is elterjedt mások vulgáris és obszcén kifejezésekkel történő gyalázása. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a felnövekvő nemzedékek és gyermekek számára ez legyen a követendő példa. A közönséges stílus elsősorban az azt használót jellemzi és szennyezi be, de az emberi személy tiszteletét, a demokrácia alapértékét is megtiporja. Az ilyen szóbeli gyűlölködés szélsőséges, emberhez nem méltó viselkedéshez teremt alapot, és így könnyen igaza lehet a közmondásnak: „aki szelet vet, az vihart arat”.

Felhívjuk minden megnyilatkozó figyelmét, hogy saját maga, gyermeke és családja, valamint a magyar nemzet érdekében tartózkodjon a másik ember személyét, hitét gyalázó vagy becsmérlő véleményformálástól és beszédtől!

Budapest, 2019. január 14.

a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnöksége

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Aktuális

Mélyzuhanásban a katolikusok aránya Európában

Közzétéve

Szerző:

Illusztráció - Megemlékezés a belga terrorcselekmény áldozataira (2016, Belgium) Fotó: AFP Photo / Patrik Stollarz / Getty Images

– De a népességet vizsgáló szervezet határozott trendeket érzékel a kontinensen.

A Pew Center harmincnégy európai ország lakosságát vizsgálta, mely alapján vallás szempontjából eltérő különbségeket észlelt keletről nyugatra és északról délre haladva.

Dél- és Kelet-Európa országai általában katolikusabbak, és minél jobban haladunk keletre, annál konzervatívabbak.

Egy dolog azonban egyértelműen kiemelkedik. Annak ellenére, hogy Európa a Római Katolikus Egyház otthona, Európa ma sokkal kevésbé katolikus, mint egykor volt.

Példának okáért 1910-ben a kontinens a világ katolikusainak 65%-át tette ki. Egy évszázaddal később már csak a 24%-át adja.

Hova lettek tehát a katolikusok? A Pew Center rámutat, hogy Latin-Amerika ma több katolikusnak ad otthont (a világ katolikusainak 39%-át), mint Európa vagy az összes többi régió. A Szaharától délre fekvő Afrikában az arány 16%, az ázsiai-csendes-óceáni térségben pedig 12%.

A legtöbb katolikus lakossággal rendelkező európai országok többnyire Dél-és Közép-Európában találhatóak. „Például a felnőttek legalább háromnegyede Lengyelországban (87%), Olaszországban (78%) és Portugáliában (77%) katolikusnak vallotta magát, ahogyan a többség Spanyolországban (60%) és Magyarországon (56%) is.” –mutat rá a felmérést végző szervezet FactTank nevezetű blogján. „De vannak kivételek ebből a mintából: Írország 72%-a, míg Litvánia 75%-a katolikus. A kontinens további területein szétszóródva találunk jelentős katolikus közösségeket, ide értve az Egyesült Királyságot és Hollandiát a maga 19%-val, míg Ukrajnát a csupán 10%-al.”

Ateista és keresztény egy asztalná – Fotó: pravmir.com

A Pew rámutat, hogy nem csak a közép-európai országok katolikusabbak, hanem a közép- és kelet-európai országokban élők is szignifikánsan sokkal vallásosabbak, mint Nyugat-Európában:

Közép- és Kelet-Európa katolikusai nagyobb valószínűséggel vallják, hogy havonta látogatják a templomot (az átlag 44% vs. 13%), és hisznek Istenben (91% vs 80%). Az ukrajnai katolikusok többsége (56%) [akik görög katolikusok] mondták, hogy naponta legalább egyszer imádkoznak, míg ebben az időben Franciaországban nagyjából 1 a 10-ből az arány (azaz 9%). Ez a keleti-nyugati szakadék a katolikusok között nagyobb regionális dinamikát tükröz: összességében az egész kontinensen a közép- és kelet-európai országokban élő emberek, függetlenül a felekezeti hovatartozásuktól, inkább vallásosabbak, mint a Nyugat-Európában élő társaik.

Budapest Pride felvonulás – Fotó: hvg

Ráadásul a közép- és kelet-európai katolikusok társadalmilag inkább konzervatívabbak, mint a nyugati barátaik. „Minden olyan nyugat-európai országban, ahol elegendő a katolikusok számaránya az elemzéshez, a katolikusok többsége támogatja a legális melegházasságot,  beleértve a kimagasló országokat, mint Hollandia (92%) és Belgium (83%). Ezzel szemben a közép- és kelet-európai katolikusok többsége ellenzi a meleg házasságot, köztük a tízből kilenc Ukrajna és Bosznia-szerte. A közép- és kelet-európai katolikusok nagyobb valószínűséggel támogatják a törvényes abortuszt, mint az azonos neműek házasságát, de a törvényes abortusz támogatása még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat-európai katolikusoknál (az átlag 47% vs. 71%).

Végül a Pew Center rámutat, hogy a nyugat-európai katolikusok inkább elfogadják a muszlimokat, mint társaik más európai országokban. „A legtöbb nyugat-európai országban a katolikusok legalább fele állítja, hogy hajlandó lenne elfogadni egy muszlim hívőt családtagként” – mondja a felmérést végző szervezet. „Ezzel ellentétben a közép- és kelet-európai katolikusok kevésbé mondják el ezt magukról, Magyarországon 21%, Lettországban pedig csak 15% százalék fogadna el muzulmán családtagot. Tehát még egyszer, a muszlimok iránti katolikus attitűdök regionális különbségei ismét tükrözik Európában a kelet és a nyugat közötti szakadékot.”

Forrás: Aleteia

Ezt a cikket önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha te is fordítanál a Katolikus.mának, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Aktuális

Szent Ágoston újévi üzenete

Közzétéve

Szent Ágoston Philippe de Champaigne festménye alapján (1650) - Fotó: Catholic Herald

Találtunk egy idézetet Szent Ágostontól. Úgy gondoljuk ez mindannyiunk számára felér egy újévi üzenettel vagy inkább tanítással? Íme:

„Légy mindig elégedetlen azzal, ami vagy, ha oda akarsz jutni, ahol még nem vagy. Mert ahol magadnak tetszel, ott maradsz. Ha meg azt mondod: »ez elég!«, máris elvesztél. Mindig adj a meglévőhöz, mindig járj, mindig haladj; ne maradj az úton állva, ne fordulj vissza, ne térj le. Lemarad, aki nem halad; visszafelé megy, aki oda vetődik vissza, aminél már továbbjutott; letér, aki a hitet elhagyja. Jobban jár az úton a sánta, mint az úton kívül a rohanó.”

Szent Ágoston

Boldog Új Évet!

Kövesd a Katolikus.mát a Facebookon is!

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
Olvasás folytatása

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű