Lépj kapcsolatba velünk

Család

Mit kezdjünk a Halloween-nel? Katolikus anyukák – és egy ördögűző – mérlegelnek

Közzétéve

Fotó: Pixabay

Ha valaki azt gondolná a tisztelt Olvasók közül, hogy ez Magyarországon, vagy a Kárpát-medencében nem így van, akkor téved. Több magyar városban is édességért csengetnek be a gyerekek Halloween estéjén. Érdemes megkérdezni tőlük, hogy tisztában vannak-e azzal, hogy mit ünnepelnek. Meglepő választ fogunk kapni: sokan nincsenek.

Cecilia Cunningham és férje három gyermekükkel együtt éveken át jártak édességet gyűjtögetni lakóhelyükön, az akkor még külvárosnak számító philadelphiai városrészben.

„Philadelphiának ez a része olyan környék volt, ahol mindenki ismert mindenkit, és a csokigyűjtögetés igazán jó szórakozás volt” – mesélte Cunningham a CNA-nek. „Az emberek jobbára csak beszélgettek egymással, míg a gyerekek gyűjtögettek,és egy bizonyos pontig ezzel nem is volt semmi baj.

Az a bizonyos pont – Cunningham visszaemlékezése szerint – akkor jött el, amikor a kilencvenes évek elején a pop kultúra újjáélesztette „Freddy Krueger” sorozatgyilkos karakterét, aki borotvapengés kesztyűben ütötte le és gyilkolta meg áldozatait, és akit először az 1984-es „Rémálom az Elm utcában” (Nightmare on Elm Street) filmben lehetett látni.

Cunningham legkisebb gyermeke akkoriban másfél éves volt, „és a kislány egész éjjel sírt a hálószobájában. Rettegett minden gyerektől, aki csak kopogott az ajtón; minden második gyerek Freddy Krueger-nek öltözött.”

Cunningham emlékei szerint abban az évben úgy tűnt, hogy a Halloweent baljós árnyak lengik körül…

És ezzel a megfigyelésével nem volt egyedül. Rózsafüzér csoportjából és a környékről sok anyuka ugyanezt érezte. Következő ősszel, amikor közeledett a Halloween, elhatározták, hogy a beöltözős gyűjtögetés helyett egy Mindenszentek összejövetelt, egy batyus bulit szerveznek a plébánián, ahol szentek jelmezeibe bújnak, és a gyerekeknek finom édességekkel kedveskednek.

„Tudtuk, hogy a gyerekeknek nagyon fontos az édesség (hiszen az az édességgyűjtögető Halloween hagyománynak is fontos része), és a rendezvény fergetegesen jól sikerült!” – mesélte Cunningham.

Mivel sok katolikus a Halloween rendezvényeknek csak a sötét oldalát ismeri, Cunningham-hez hasonlóan sok szülőben dilemmák merülnek fel a Halloween-nel kapcsolatban. Nos, nézzük, mit is kezdjünk vele?

Az ünnep eredete

A Halloween ünnepnek és hagyományainak pontos eredete elég homályos.

Néhány történész szerint a Halloween a Samhainból lett „átkeresztelve”. A Samhain a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. A szüretnek, illetve a tél kezdetének ünnepe. Az évnek ebben az időszakában sokan hunynak el.

A haláltól való félelem a tél közeledtével feléledt az emberekben, így a Samhain ünnepségek része volt a házról házra járás, amikor olyan jelmezekbe öltözve kéregettek édességeket, amelyekről azt remélték, hogy álcázzák, elrejtik az élő embereket az életre törő gonosz szellemek elől.

A katolikus ünnepkörben a Mindenszentek Napja az Egyházban 609-ig nyúlik vissza, és eredetileg májusban ünnepelték. A 9. században azonban, VI. Gergely Pápa áthelyezte az ünnepet november 1-jére, így október 31. lett az ünnep vigiliája: Mindenszentek (All Hallow’s Eve) előestéje.

Vannak történészek, akik szerint ez a naptári áthelyezés azért történt, hogy egybeessen a Samhain ünneppel, mások szerint viszont azért, mert a Német Egyház már eleve november 1-én ünnepelte Mindenszenteket, így a nap áthelyezésének nemigen van köze a Samhain-hoz.

Nézzük most a történetet egy ördögűző szemszögéből

Vincent Lampert atya a Vatikán által kiképzett ördögűző, egyben az indianapolisi érsekség egyik egyházközségének a plébánosa. Az Atya utazásai során sokat mesél ördögűző munkájáról és arról, hogyan védhetik meg az emberek magukat a Gonosztól.

Az ő álláspontja szerint, amikor a szülőknek állást kell foglalniuk Halloween-nel kapcsolatban, fontos, hogy tudják és emlékezzenek a Halloween keresztény gyökereire, ennek megfelelően ünnepeljék, ne pedig a gonoszt magasztalják.

„Végső soron nem hiszem, hogy bármi gond van azzal, hogy gyerekek jelmezekbe bújnak, ha cowboynak, vagy Hamupipőkének öltöznek, és járják a szomszédságot cukrot, sütit kérve; ez ártatlan és jó mulatság” – mondja Lampert atya.

Még egy szellemet imitáló kilyukasztott lepedő is rendjén van Lampert atya szerint.

A veszélyt azok a jelmezek jelentik, amelyek szándékosan magát a gonoszt testesítik meg és dicsőítik, amelyektől az emberek megriadnak. Vagy amikor emberek eljátsszák azt, hogy különleges erővel rendelkeznek a mágia és a boszorkányság terén, még akkor is, ha úgy vélik, ez csak mulatság és szórakoztatás.

„Mózes Törvénykönyvének 18. fejezetében olvashatjuk, hogy ne próbáljunk a halottak szellemeivel kapcsolatba lépni, kerüljük a mágiát és a boszorkányság különböző formáit és az ilyennel foglalkozókat. Ezek ugyanis az Egyház parancsainak tagadását jelentik, hiszen az emberek valami mást emelnek Istennel való kapcsolatuk fölé.”

„És a Halloween-ben ez a legnagyobb veszély, az ugyanis, hogy maga Isten vész el a történetben, az ünnepnek a vallási jelentése és háttere elhalványul, és ezáltal végül az emberek a gonoszt dicsőítik.”

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Lampert atya szerint az ördögnek és a gonosz szellemeknek semmi hatalma nincs a Halloween felett, ez csupán a látszat.

„Minden amiatt van, amit az emberek csinálnak, nem pedig azért, amit az ördög cselekszik. Az ünnepnek ilyen fajta megünneplésével inkább meghívót küldenek a gonosznak az életünkbe” – mondta.

A legjobb, amit szülők tehetnek, hogy a Halloween-t egy olyan lehetőségként használják fel, ami által a gyerekeket tanítani, nevelni lehet

– mondja Lampert atya.

„Sok gyerek most éppen a Halloween-t ünnepli, játékukban talán éppen a gonoszt dicsérik. Mi pedig nem vagyunk ott, és nem magyarázzuk el nekik, hogy néhány szokás miért nem fér össze a katolikus hittel vagy éppen katolikus identitásunkkal. Azt hiszem, nagyszerű lenne, ha megragadnánk az alkalmat, és beszélgetnénk velük.”

Katolikus édességkéregetés

Anne Auger, egy háromgyermekes katolikus édesanya a Wisconsin állambeli Helenville-ből elmondta, hogy ő ugyan megengedi gyermekeinek, hogy jelmezbe öltözzenek és házról házra járjanak édességet kéregessenek, de rájött arra, hogy szemmel kell tartania a házakat, ahova mennek, és meg kell akadályoznia azt, hogy ijesztő dolgokkal kidíszített házakba kopogtassanak be.

„Tavaly történt, hogy valaki egy démoni farkasjelmezben villogó szemekkel nyitott ajtót, és nem is tudom elmondani, hogy nézett ki” – mondta.

„Az emberek néha boszorkányoknak öltöznek be, és ezt még valahogy el is fogadom. De ez a farkasjelmez már sok volt, ez már egy teljesen új szint. Annyira más lett már minden, mint a gyerekkorunkban volt.”

Fontosnak tartja gyermekeinek azt is elmagyarázni, hogy mi Halloween estéje és a Mindenszentek ünnepe közti kapcsolat – mondta Auger.

„Elmagyarázzuk nekik, hogy azért rendezünk bulit, mert a mennyben lévő szenteket ünnepeljük, őket ünnepeljük, tehát a jelmezes házról házra járás valójában az összes szentnek szóló mulatság.”

Kate Lesnefsky katolikus anyuka szerint, akinek összesen hét, 3-16 év közötti gyermeke van, fontos, hogy a katolikusok ne utasítsák el teljesen a Halloween-t, lévén az ünnep keresztény eredetű.

„Azt hiszem, keresztényként mi annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy az egész világgal szemben állunk, hogy ezáltal néha saját magunkat lőjük lábon. Holott lehet, hogy valami éppen tőlünk származik” -mondta. „És elfeledkezvén a dolog eredetéről, úgy véljük, ’Nahát, ez az ördög megnyilvánulása’ – csak azért, mert néhány ember ezt állítja.”

Lesnefsky azt mondja, ő megengedi a gyerekeinek, hogy maguk válasszák ki saját jelmezüket a házról házra való járáshoz. Megtehetik, ha a jelmezek nem túl rémisztőek vagy szellemszerűek. Másnap a gyerekekkel elmennek a Mindenszentek szentmisére, és a szülők megragadják az alkalmat arra, hogy elmagyarázzák a gyerekeknek, mit jelent, ha valaki eltávozik az élők sorából, és mit jelent szentnek lenni.

„Volt egy lánytestvérem, aki akkor halt meg, amikor én 19 éves voltam. Beszélgetünk a különböző emberekről, akikről úgy véljük, a mennyországban vannak, így a nagyszüleimről is, és a különböző szentekről is” – mondta Lesnefsky.

Noha a kísértetjárta házak és a horrorfilmek tiltott területet jelentenek gyermekei számára, Lesnefsky úgy véli, a Halloween fontos és jó lehetőség a katolikusoknak is az ünneplésre, és arra, hogy tanúskodjanak erről a kultúráról.

„Fontos, hogy katolikusként ne váljunk fundamentalista keresztényekké. Azt hiszem, ez hitünkre nézve káros lenne” – mondta. „Ha közömbösek vagyunk történelmi hagyományaink megismerése iránt, akkor azt sem tudjuk, milyen éltető elemei vannak kultúránknak.”

A cikket eredetileg 2015. október 31-én publikálták a CNA-n.

Ezt a cikket Kántorné Polonyi Anna önkéntes fordítónk jóvoltából olvashattad el magyarul. Ha te is csatlakoznál fordító csapatunkhoz, vagy más módon támogatnád a Katolikus.mát, kérünk lépj velünk kapcsolatba.

Mondd el a véleményedet, szólj hozzá a cikkhez. (Facebook fiók szükséges.)
image_pdfCsatlakozz a misszióhoz! Töltsd le és terjeszd.
Klikkelj a hozzászóláshoz

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket Facebookon is!

Népszerű